Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 7. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 1938 január 23 idő a csökkentett világításról áttérni a teljes elsötétítésre. — A légitámadásokra már békében elő kell készülni ^s a szükséges szereket|beszerezni, hogy azok azután állandóan rendelkezésre álljanak. — Az irányfények nem feleltek meg, ezeket a lámpákat is sötétkék papírral kell elfödni s magasabb oszlopokra helyezni. — A riasztás céljaira a sziréna és a harangzúgás nem felel meg, ezeket erősíteni kell. Előadása végén újra kiemelte az előadó, hogy Esztergom első elsöté- títési gyakorlatán fegyelmezetten viselkedett és értékes teljesítményt nyújtott. Helyezzék uj alapokra a vidék idegenforgalmát Rövid ideje foglalta el az Ibusz alelnök-vezérigazgatói pozícióját Veress Gábor államvasúti igazgató, a magyar idegenforgalom legkiválóbb szakértője, aki sok tekintetben új irányvonalat jelöl ki a legnagyobb magyar utazási iroda számára. Szakkörökben élénk várakozással és bizalommal tekintenek Veress Gábor készülő reformjai elé s meg vannak győződve arról, hogy ez az európai kultúrájú és átfogó intelligenciájú idegenforgalmi tekintély uj állomáshelyén döntő lökést ad a magyar idegenforgalomnak.. Munkatársunk kérdést intézett Ve ress Gáborhoz a tekintetben, hogy vidéki viszonylatban milyenek az elgondolásai? Az Ibusz alelnök-ve- zérigazgatója az alábbi nagyjelentőségű és érdekes nyilatkozatot adta: — A magyarországi idegenforgalom kibontakozásában a belső vendégforgalom eddig csaknem hamupipőke szerepére volt kárhoztatva. A nagy idegenforgalmi szervek elsősorban a külföldi propagandára és külföldi vendégeink kiszolgálására vetették rá magukat és a belső vendégforgalom fejlesztése tekintetében mindössze annyi történt talán, hogy az Államvesút a nagymértékben népszerűvé vált filléresvonatok járásával megadta ennek a rendkívüli becses forgalmi typus kifejlődésének a lehetőségét, mig az Országos Vendégforgalmi Szövetség a maga agitáció- jával a magyar vidéket a vendégforgalmi kultúra elemeibe igyekezett bevezetni. E két örvendetes eredményekkel járó cselekedet mellett csupán a vidéki gócpontok idegenforgalmi szolgálatának megszervezését és többé-kevesbé sikeres első szárny- próbálgatásait tekinthetjük elkönyvelendő eredménynek. Ezeket az eredményeket a jövő fejlődés útján tovább kell vezetni. Mindenekelőtt a filléresvonatok forgalmában az ismeretes nehézségek mellett is arra kellene törekedni, hogy ezek a népszerű vonatok a téli időszakban is vendegforgalmi kultúránk szolgálatában állhassanak, ami különösen a budapesti holszezonbeli fo galomnak és a városok egymás- közti forgalmának volna jelentős előmozdítója. Az Országos Vendégforgalmi Szövetséget minden hivatalos és híva á sós tényezőnek a leg nesszebbmenő módon támogatnia kellene, hogy az eddig elért szép eredményeket meg tarthassa és tovább fejleszthesse. Végezetül pedig a szétszórtan mű ködő helyi idegenforgalmi szerveknek — úgy a hivatali, mint a társadalmi szerveknek — valamely egy séges, átfogó, programmszerű mű ködését kellene megindítani és ki fejleszteni. Ennek a belső vendégforgalmi munkának együtteséből eddig sajnálattal nélkülözzük a vidéki sajtó tervszerű közreműködését. Igazságtalanság volna észre nem venni azt a lelkesedést, amellyel a vidéki sajtó legjobb orgánumai helyi és országos jelentőségű idegenforgalmi események érdekében közreműködtek, de ezt a lelkesedést többnyire inciden- tális szempontok fűtötték és eddig alig volt felfedezhető egy olyan országos kiterjedésű, tervszerű sajtó- tevékenység, amely a vendégforgalom kialakulásában egyenesen nélkü öz- hetetlen és egyik legbecsesebö se gitőtársa mindenféle hivatalos és tár sadalmi akciónak. Az 1938. esztendőre nagyjelentő ségű külföldi idegenforgalmi munka mellett a legfontosabb tennivaló az, hogy a belső vendégforgalom már megteremtett előfeltételeit a legmesz szebbmenő módon kiaknázzuk. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha ennek a célnak szolgalatéban minden erre hivatott tényező Összefog. A belső vendégforgalom kiépítésének igen nagy, igen jelentékeny lehetőségei tárulnak elénk és ha megvan bennünk az elhatározás, hogy ezt a célt teljes erővel szolgaijuk, akkor az idei, az 1938-as esztendő minden várakozást kielégítő kibontakozásnak lehet megindítója. A kongresszusi iroda üzeni P. Bangha Béla S. J. nyilatkozata Az Eucharisztikus Világkongresz szus a legújabb idők legnagyobb vallásos megnyilatkozása. Szerény kezdetből indult meg ezelőtt több, mint 50 évvel és most mar az egész világ felfigyel a katolikusok e hatalmas megmozdulására. Az idők úgy hozták magukkal, hogy ezek a szerény keretek között indult eucharisztikus kongresszusok jelentőségükben egyre nőttek és kitűnő eszközzé lettek a keresztény gondolat és vallásosság gondolatában. A harcos is- tentelenség fenyegető veszélye, a bolsevizmus minden emberi értéket megsemmisítő törekvése szinte ké zenfekvővé tette a gondolatot, hogy a most készülő kongresszus túl a hívő tömegek vallásos meggyőződésének elmélyítésén az istenhit propagandája is legyen. Ez a cél tisztán lelki ugyan, de a kor jellegzetes körülményei folytán különleges időszerűséget is nyer. Ma, mikor a harcos istentelenség ádáz küzdelmet folytat az istenhit és az istenhívők ellen, mikor az ateizmus nemcsak a toll fegyverével száll síkra tévedéseinek terjesztésére, hanem a terror minden eszközével is az emberekre akarják kényszeríteni az istentagadást, a kongresszus szükség* kép szembefordul a vallásellenes áramlatokkal. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az Eucharisztikus Kongresszuson az ateizmus fegyverhordozóival akarnánk szócsatákba elegyedni. De az eucharisztikus ünnepségeket egyúttal tiltakozásnak szánjuk — a belső vallásos elmélyítésen kívül — a nagy vallási üldözések ellen, amelyeknek vórzivata rában, M xikóban, Spanyolorszá-bán templomokat gyújtanak fel, papoka és apácákat gyilkolnak meg és a hívők tíz- és százezreit mészárolják le egyedül azért, mert katolikusok, istenhívők. Ez a tiltakozás a kongresszuson nem harcias formában, hanem teljesen lelki síkon nyilvánul meg. A vallásüldözők rémtetteiért a világ ka- tolikussága itt, a budapesti kongresz- szuson akar engesztelóst nyújtani Krisztusnak. A meggyalázott terap omokért, a kifosztott tabernáku u- mokért, a szent edényekkel ült orgiákért, a leölt istenhívők véréért, az istenhívők tábora akar jóvátételt nyújtani Istennek, Aki ellen ezek a sértések végső fokon irányulnak. Ez a gondolat, amely a magyar országi Eucharisztiku-i Előkészí ő Bizottságból indult ki, az eg4sz világon élénk visszhangra talált. Mindenütt nagy lelkesedéssel karolják fel és maris sok püspök felszólította híveit, hogy a kongresszus napjaiban egyházmegyéinek templomában közös áldozás és ájtatoss ig legyen. így e napokban nemcsak a Budapestre összegyűlt hívők százezrei fognak némán tiltakozni a vahasüdÖsas ellen, hanem az egész katolikus világ Budapest felé néz és részivesz az itt folyó engesztelési aktusban. 327 tankötelessel kevesebb jár iskolába, mint a mait evben Egyesitett vármegyénk közigazgatási bizottsága legutóbbi gyűlésén tárgyalta vitéz Szabó István kir tan felügyelő december havi jelentését, amelyben beszámol a kettős vármegye elemi iskoláinak lényegesebb személyi adatairól. A jelentés igen tanulságos adataiból a következőket ismertetjük. A varmegye területén 137 elemi népiskola működik 441 tanítóval. A múlt tanévi állapottal szemben 1 iskolaszaporulat van 2 tanerővel. (A zsalazsnni elemi népiskola.) A 441 tanítóból 265 a férfi és 176 a nő. A tanítás részére 456 tanterem van, ezek közül használaton kívül áll 26. Ha a tanulók számával a tantermeket összehasonlítjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy egy tanteremre átlag 53 tanuló esik. A jelentés szerint a beiratkozott tanulók száma a következő : 1936 bán 23 354 1937 ben 22.927, tehát a tanulók száma 327-tel csökkent. A statisztika rideg számadataiból tehát újra megállapithatjuk azt a sajnálatos tényt, hogy a világháború után elterjedt egykemozgalom hatásának még mindig nem sikerült gátat vetni. A gazdasági helyzet mélypontja, az elnelyezkedés nehézségei ezekből az adatokból csalhatatlanu kitükröződnek. Remélhítő azonban az I. osztályba iratkozó növendékek számának emelkedéséből, hogy a gazdasági életnek a feifeló iveiő ten denciája, a szociális viszonyoknak a javulása 1938 bán e téren is meg fogja teremteni a maga áldásos hatásait, amikre az agyonyomorgatott, megfogyatkozott magyarságnak talán sohasem volt akkora szüksége, mint most. A jelentés további része a tankötelesek létszámának járásonkénti alakulását tünteti fel: (az első szám az 1936—37. tanév ad itait, a második 1937—38. tanévét tünteti fel) Esztergomi járás 8617 6454 Tatai járás 9310 9090 Gesztesi járás 5012 5003 Esztergom város 1598 1640 Komárom város 720 740 összesen: 23.254 22.927 Mint ezekből az adatokból láthatjuk, az elemisták száma a két megyei városban növekedett, a járásokban pedig csökkent. Érdekes még a jelentésnek a vallás és az anyanyelv megoszlására vonatkozó része. Ezek szerint: római katolikus 18.270 görög katolikus 30 református 3.819 ágostai evangélikus 646 unitárius 2 görögkeleti 3 izraelita 120 baptista 37 összesen : 22.927 Az anyanyelv megoszlása szerint: magyar 19.029 német 2 628 tót 1260 Összesen: 22 927 MHHmmmUWMMMIMMMMlMtMtimMUMWMMtMHVtmUHUHM Azonossági számmal lát el mindenkit az anyakönyvi hivatal A belügyminiszter nemrég kiadott egy generális rendeletet, amely kötelezi az ország összes anyakönvvi hivatalait, hogy 1938. január 10-től kezdődően minden születési anyakönyvi kivonatra jegyezzek rá az „azonossági“ számot is a személy azonosság könnyebb megállapitha- tása céljából. Ezzel a rendeletül Magyarország is bekapcsolódott abba a nemzeközi egyezménybe, amelyet a Genfi Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság hozott lettre, hogy kiküszöbölje akár a belföldi, de különösen nemzetközi érintkezésekben a nyelvek különbözősége miatt körülményes személyi adatok hosszadalmas kicserélését és helyette használják az azonossagi számrendszert. Hogyan alakul ki az azonossági szám ? A belföldi közigazgatás szempontjából is hasznos rendszer bevezetése es gyakorlati alkalmazasa az első pillanatra komplikáltnak tűnik fel, pedig valójában igen egyszerű lesz ennek az új rendszernek az alkalmazása. Január 10-től kezdődően minden újszülött és mindenki más, aki születési értesítőért jelentkezik, tiz számjegyből álló azonossági számot kap. Az első négy szim az anyakönyvi kerület belügyminiszteri eg megállapított sorszá na. Az észt rgomi anyakönyvi kerület az 1317-es szamot kapta. Az azonossági szám következő két száma az újszülött vagy felnőtt születésének bejegyzését tartalmazó anyakönyvi évfolyam két utolsó számjegye, az utolsó négy szám pedig a születési anyakönyvi bejegyzés folyószáma. A gyakorlatban igy alakul ki az azonossági szám. Ha például valaki, aki Esztergomban 1912 ben született és születési anyakönyvi kivonatot kér, akkor a következő azonossági számot kapja : 1317 (az anyakönyvi kerület sorszama), 12 (1912 óv két utolsó számjegye) es 0001 (az anyakönyvi sorszá n, a tiz jegyből átló sotszám érd “<ében 00 kai kiegészítve, vagyis . 1317,12 0001. Az azonossági számot 1895-ig visszamenően minden nehézség nöl kül össze lehet állítani. Ugyanis ettől kezdve vezetik az állami anya könyveket. Rendelkezésre álla iák még az 1895. előtt vezetett egyházi anyakönyvek is.
