Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 46. szám

ÖTVENKILENCEDIK ÉVF. 46. SZ. CSOTÖRTÖK, 1938. JUNIUS 16 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 SereSZÍ8Hf politikai ÓS társadalmi lap Előfizetési ár I hóra: 1 Dengő 20 fillér Megjelenik hetenldnt kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Többet árt, mint használ az ügynek a túl­buzgóság, amely bizony — saj­nos — előttünk sem ismeretlen közéleti nyavalya. A nemtörő­döm-embereken kívül nagyon jól ismerjük az aktuális ügyek túlbuzgó akarnokait, akik pá- pábbak akarnak lenni a pápá­nál, akik szándékaikban és cse­lekedeteikben mindig készek a túlzásokra, mindig túl akarnak tenni a többin, mindig eggyel többet tesznek, mint a rendelet előírása, mindig eggyel tovább lépnek, mint az illetékes vég­rehajtó hivatalos szerv, — és ha végeredményben érvénye­sülni tudnak, akkor ezek azok, akik kezében minden jó ügy elsikkad és akik a fürdővízzel együtt a gyereket is a homokra öntik. Miért tesznek így, — gyáva­ságból, félelemből, hízelgésből, jófiúságból, korlátoltságból, tu­datlanságból, gerinctelenségből, önzésből, kicsinyességből, vagy embertársaik iránti kíméletlen­ségből, esetleg kárörvendezés- ből-e ? — ez nem annyira lé­nyeges és káros a közérdek és köznyugalom szempotjából, mint az a tény, hogy egyálta­lán közöttünk élnek, megvan­nak és minden kicsi és nagy ügynél, amelynek a legcseké­lyebb mértékben is demonstrá­ció jellege van, felütik a fejü­ket, működnek és kárt tesz­nek. Nem annyira ezek a fontos­kodó, okoskodó, mindenkit szin­te fenyegetően kioktatni akaró, lényegében azonban igen jelen­téktelen, tartalmatlan egyénisé­gek érdekekelnek bennünket, — ilyenek mindig voltak és min­dig lesznek, ha talán nem is olyan nagy számmal, mint ma­napság. Inkább ténykedéseik és gondolkozásmódjuk közéleti ér­vényesülésének erélyes megaka­dályozására és a józanul, nyu­godtan és helyes megítélések­kel gondolkozó embertársaik­kal szemben való agresszivitá­suk és feletteseik iránti hizel- kedéseik kellő értékére szál­lításának szükségessére gondo­lunk. Legyenek boldogok és örvendezők ők magukban, de ne keserítsék embertársaikat, ne idegesítsenek másokat és ha használni nem tudnak, — mert hiszen az ő túlzásaik ugyan senkinek és semminek javára nem válnak —, legalább ne ártsanak a jobb sorsra érde­mes ügyeknek. A sok között ilyen közérdekű ügy legújabban a köztisztvise­lők egyesületi tagságának ügye. Olyan egyszerű, világos és ter­mészetes dolog az, hogy a bel­ügyminiszter eltiltja a köztiszt­viselők hivatalban való politi­zálását és ezzel kapcsolatban megköveteli a számukra tilos politikai és társadalmi egyesü­letekből való kilépésüket. Ért­hető és minden józanul gon­dolkozó polgár által feltétlenül helyeselhető intézkedés az, amely eltiltja a köztiszviselő- nek a politizáló egyesületek működésében való részvételt. Csak természetes, hogy az ál­lamhatalom, amely éppen a rend és biztonság, a társadalom és a kultúra rendjének biztosítása céljából tartja és fizeti alkal­mazottait, tisztán akar látni és nyilatkozatot követel minden egyes köztisztviselőtől abban a tekintetben, hogy az állam po­litikai és társadalmi rendjével össze nem egyeztethető párt vagy jóváhagyott alapszabály nélkül működő és különleges Esztergom közönsége már régen szeretetébe fogadta a turistákat, nem­csak a Magyar Turista Egylet Esz­tergomi Osztályán keresztül, hanem azokon a magános turistákon ke resztül is, aki« vasárnaponkint túrá­juk befejezéseképen meglátogatják városunkat. A Magyar Turista Szövetség fenn­állásának 25 éves fordulójára s a magyar jubileumi szenté1; emlékére Szent István-íúrát rendezett. Ez a tűraút keresztülszelte az egész cson­kaországot. A túra maga két rész­ből állott: keleti és nyugati részből. A keleti túrautat 24 nap alatt be nyolították le és azon 1586 turista vett részt, a nyugati 21 napos ván­dorláson ezzel szemben 1450 volt a résztvevők száma. A keleti és nyu­gati Szent István-túraút pontosan 500 km. volt. Átlag 65—70 részt­vevője volt minden túraszakasznak. Énnek az impozáns túraútnak volt a befejezője a vasárnapi esztergomi ünnepség. A szövetség tagjait, kik két cso­portban érkeztek vonaton, az esz­tergomi turisták fogadták dr. Bren­ner Antal elnökkel az élükön, ki meleg szavakkal üdvözölte a mint- tégy 200 főnyi turista sereget. Az üdvözlést dr. Zsembery Gyula szö­vetségi társelnök köszönte meg. Az üdvözlés után menetbe ala­kultak, elől dr. Zsembery Gyula és eskü kivételét követelő egye­sület kötelékéből — ha eddig netalán benne volt — kilépett. Mindez érthető, világos, ter­mészetes és egyszerű dolog, — mégis micsoda vésztjósló szem­forgatással magyarázták ezt egyesek. Annak dacára, hogy például Esztergomban talán két tisztviselő, vagy közalkalma­zott sincs, aki ilyen tiltott egye­sületben benne lett volna, szó­val tulajdonképpen személyileg alig jelentett mást ez a rende­let egy-egy nyilatkozat pár sza­vas kitöltésénél. Mekkorára fúj­ták mégis a túlbuzgók ezt az ügyet! Uram bocsá’!, — még az eucharisztikus jelvényt, de még talán a líliomos cserkész­jelvényt vagy a frontharcos jelvényt is tűzbe akarták haji- gáltatni, — nem is szólva ar­ról, hogy milyen vallásos és jótékony egyesületek neveit em­legették irtózattal! Mást akar a miniszter, mást mond a rendelet, — de hát azért vannak a túlbuzgó szem­forgatók, hogy belemagyaráz­zák azt, ami kicsinyes egyéni­ségük lényege. Ez az, amiből nem kérünk. Vörös Tihamér szövetségi társelnö­kökkel, kik a Széni István-íúra két telvirágozott vándorbotját vitték. A menet a leventezenekar vezetésével a Hősök-szobrához vonult, hol Papp Dénes, a Szövetség ügyv. elnöke szép, hazafias beszéd kíséretében ko­szorút helyezett el. A menet ezután a zenekar hang­jai mellett a bazilikába vonult szent­misére, mig a másvallásúak saját templomaikban veitek részt az is­tentiszteleten, melyek után megte­kintették a bazilika nevezetességeit és az ásatásokat. Fél 12 órakor a Városház dísz­termében vándorgyűlésre jöttek ösz- sze, melyen dr. Zsitvay Tibor tit­kos tanácsos, ny. igazságügyminisz­ter, a Turista Szövetség védnök-el­nöke elnökölt. A gyűlésen városunkból megjelen­tek : dr. Radocsay László főispán, dr. Frey Vilmos ahspan, Glatz Gyula és felesége, dr. Csárszky István pre- látus-kanonok, vitéz Szívós- Waldvo­gel József ny. tábornok, dr. Hegedűs Zoltán rendőrkapitány, Miké Ernő őrnagy, Mailász Tibor ezredorvos és felesége, Klész Ferenc adóhivatali főnök stb. Ez alkalommal bizonyult be, hogy a Városház nagyterme nem „nagy“, hanem csak „disz'Merem, mert a turisták nagyrésze a foiyosóra szo­rult. A Turista Dalárda által énekel Magyar Hiszekegy után dr. Zsitvay Tibor dr. magasanszárnyaló stílussal elmondott megnyitója következett, melyben ismertetve a gyűlés célját, kitért a turistákat elsősorban érdeklő erdészeti törvényre is, melynek tu­rista paragrafusának mielőbbi és a turista társadalomra nézve méltá­nyos életbeléptetése elé teljes biza­lommal néz, mert a kormányban három férfi is van, kik maguk is aktiv turisták, remélhető tehát, hogy ezt a kérdést végre — minden ér­deket figyelembe véve, de minden­kinek egyéni sérelme nélkül — ja­vunkra lehet majd elintézni. Zsitvay Tibor beszéde végén in­dítványozta, hogy üdvözlő távirat­ban köszöntsék a hercegprimást, a miniszterelnököt és a kultuszminisz­tert, aki mint cserkész, igazi termé­szetbarát. Az elnöki megnyitó után Glatz Gyula polgármester üdvözölve a ven­dégeket, ismertette a várost, annak és környékének természeti és törté­nelmi szépségeit, az idegenforgalomra s természetesen elsősorban a turisz­tikára nézve kedvező fekvését. Hang­súlyozta, hogy a város és a hely­beli turistaosztály vállvetve dolgoz­nak azon, hogy a város és környé­ke természetadta előnyeit mindjob­ban kihasználva állíthassa a kirán­dulók szolgálatába. Majd Zsembery Gyula, a turisták „Gyula bácsi“-ja ismertette a Szent István turistavándorlás történetét, előzményeit, lefolyását és érdekes volt hallanunk, hogy ennek a gon­dolata az Alföldön, a Bugaci-pusz­tán vetődött fel. Kecskamét város polgármestere, dr. Kiss Ernő aján­lotta fel a barackfából készült ván­dorbotot s ugyancsak ő tette lehe­tővé, hogy 4 kecskeméti fiatalem­ber a túrán részt vehetett, mely ne­mes gesztusért a szövetség őt em­lékplakettel lepte meg. Ugyancsak emlékpiakettet kaptak dr. Radocsay László főispán, dr. Frey Vilmos al­ispán és Glatz Gyula polgármester, kik a turistaság őszinte támogatói­nak bizonyultak. Zsitvay Tibor elnök ezután szét­osztotta a túrán résztveiteknek ki­járó arany, ezüst, illetve bronz em- lékjelvényeket legalább 20, 10, il­letve 5 túra után. A gyűlés a Himnusz hangjaival zárult. Utána a Magyar Királyban társasebéd volt, melyen Zsitvay Ti­bor a kormányzóra mondott pohár- köszöntőt. Ebéd után a társaság széjjelosz- lott a városban, ki a strandfürdőbe, ki a Vaskapuhoz ment. A turisták egy szép nap emlékeivel gazdagon este a fél 8 órai vonattal tértek visz- sza a fővárosba. Az esztergomi turistáknak ünne­pük volt ez a nap és éppen azért szomorúan könyveljük el a közön­ségnek azt a közönyösségét, melyet újabban a turisztika iránt tanúsít. Köziünk is vannak — éppen úgy, mint a fővárosiak közt — fáradt em­berek, kik a heti robot után a ter­mészetbe vágynak, viszont ott is vannak számottevő egyének, kik nemcsak meleg érdeklődéssel van­Vasárnap volt a Szent István-túraút ünnepélyes befejezője a Városházán

Next

/
Oldalképek
Tartalom