Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 41. szám

2 ESZTERGOM is VIDÉKÉ 1938. május 26 nagy tanulságot nyújtva nekünk, hogy, ha Szent István kardja kezünk­ben, szelleme szivünkben van, akkor Szent István hona felett a fény újra felderül. Az illusztris szónokot a közönség hatalmas beszédének végén lelkes tapssal köszöntötte. A beszéd alatt hullott le a lepel a diszterem falába illesztett gyönyörű Szent István-emlékműről. Az impo­záns, karraraimárványból való alkotás (Bory Jenő szobrászművész alkotása) városunk műkincseinek igen nagy értéke lesz. Az emlékmű alatt a kö­vetkező felirás olvasható: 1038—1936, Bencés Diákok Szent Király Uruk­nak, Esztergom. A gimnázium énekkara ezután Városi—Paczolay : Szent István­kórusát adta elő hatalmas sikerrel. Dr. Papp Antal, a Magyar Cser­kész Szövetség elnöke üdvözölte a jubiláló 14. sz. „Holló“ cserkész- csapatot' Mélységes hálával köszöntötte a bencés rendet, amely mindenkor sze­retőiébe vettte a cserkészcsapatot, Esztergom közönségét, amely meg­értette a cserkészet szellemét. — Nagyjelentőségű az út, ame lyet a magyar cserkészcsapat meg­tett, a cserkészmunka és a cserkész­ruha ma már dicsőség. Dr. Papp Antal üdvözlőbeszódé- nek végén a Magyar Cserkész Szö­vetség nevében a Hollók zászlajára szalagot kötött. A jubiláló cserkészcsapatot a IX. Cserkészkerület s az esztergomi cser­készek köszöntötték még. Majd dr. Eggenhofer Béla kórház- igazgató főorvos, a 14-es Hollók pa­rancsnoka mondott beszédet: Megköszönte az egész cserkész- csapat nevében a köszöntő üdvözlé­seket. — A nagyközönség először kétel­kedve fogadta azt a szellemet, ame­lyet Parcsamy Henrik és Mattya- sóvszky Kasszián alapozott meg Esztergomban. — Mattyasóvszky Kasszián hatal­mas nevelő egyéniségét bevitte a cserkészetbe. Cserkészeivel megosz­totta szellemi és anyagi kincseit egyaránt. Ennek fejében cserkész­fiaitól csak a feltétlen őszinteséget kivánta meg. — Bátran hiszi, hogy a Hollók 25 év alatt jó munkát végeztek. Ezt a gondolatát nemcsak arra támasztja, Jiogy a csapat ért el igen jelentős külső sikereket, hanem arra is, hogy a 14-es Hollókat mindig áthatotta két volt parancsnokának szelleme. Beszédét a következő gondolattal fejezte be : Istenért I Hazáért I Sze­resd a magyar ifjúságot, mert az megérdemli. A gimnázium zenekara ezután Schubert „H-moll“ szimfóniájának élső tételét adta elő Pacolay Imre zenetanár vezényletével szépen ki­dolgozott előadásban. Az öreg bencés diákokat Szomor István I. osztályú tanuló köszön­tötte, dr. Kolozsváry Kálmán kor­mányfőtanácsos kedves közvetlenség­gel tolmácsolta az öreg diákoknak az „Alma Mater“ iráDt érzett szere- tetét. Az ünnepség végén a gimnázium énekkara Koessler : Gaudeamus-át, a közönség pedig „Ballag már . . .“ című diákdalt énekelte el. A díszteremben lefolyt ünnepség után következett a gimnázium lép- csőhózában a gimnázium hősi ha lottai emléktáblájának megkoszorú­zása. A gimnázium fúvóskara eljátszotta a Himnuszt, majd vitéz tíerkó István ny. ezredes mondott kegyeletes, meg­ható emlékeztetőt. A bensőséges ün­nepséget a Nemzeti Hiszekegy fe­jezte be. Az ünnepségek után küldöttségek alakultak, amelyek az elhunyt taná­rok sírjait koszorúzták meg a belvá­rosi és a szentgyörgymezői temető­ben. Déli 1 órakor volt a Kossuth La­jos-utcában Mattyasóvszky Kaszszián emléktáblájának leleplezése. A ha­talmas és előkelő közönség soraiban megjelentek a boldogult emlékű cser­készfőparancsnok tisztelői jóformán teljes számban. A gimnázium fúvószenekara a cserkészindulót játszotta el, majd dr. Kemenes Illés tankerületi kir. fő­igazgató mondott ünnepi beszédet. — Még ma is megdöbbenve ál lünk az emberi gonoszságnak gyil­kos tette előtt, amely kioltotta annak az embernek életét, aki mindig csak jót cselekedett. Dr. Kemenes Illés azután vázolta gróf Majláth Gusztáv és Prohászka Ottokár sikeres, eléggé nem értékel- hető munkáját, amely száműzte a ne­velésből a liberális szellemet és amely a léleknek egész új életsikokat je­lölt ki. — Megjött a cserkészet, amelyet mintha magyar lélekre, magyar testre szabtak volna. — Ennek a cserkészetnek volt egyik legelőkelőbb vezére dr. Mat­tyasóvszky Kasszián, aki egész lel­két, valóját odaadta a cserkészet esz­méjének. — Kasszián atyát egy gondolat fűtötte: „A magyar ifjúság“. — Megalapította Esztergomban a vizicserkészetet, feldíszítette műalko­tásokkal a gimnázium épületét. — Minden tankönyvében Istent kereste és Istenhez akarta vezetni az ifjúságot. — Ki tudná azt megmondani, hogy hány éjszákét töltött Kasszián atya imádságban, munkában, hány lelket emelt fel a gyóntatószékben és az életnek hány ráncát simította el. — A magyar diákság szivébe zárta alakját és ez a szeretet lett forrása ennek az emlékműnek is. Dr. Kemenes Illés beszéde végén lehullott a lepel az impozáns bronz­plakettről. Majd az emléktábla megkoszorú­zása következett: A Magyar Cser­kész Szövetség nevében dr. Papp Antal államtitkár, gróf Teleky Pál kultuszminiszter nevében dr. Keme­nes Illés főigazgató, a budapesti ben­césgimnázium és a IV. Cserkészke­rület részéről küldöttségek, az esz­tergomi cserkészcsapatok nevében dr. Marcell Árpád parancsnok, a ben­cés gimnázium nevében dr. Balogh Albin igazgató, a 14-es Hollók ne­vében dr. Saly Arnulf igazgató, a 14 es Öreg Hollók nevében df. Eg- genhofer Béla kórházigazgató főor­vos, a bencés diákok nevében kül­döttség helyezett koszorút az emlék­műre. A bensőséges, kegyeletes ünnep­ség diszmenettel fejeződött be. A délelőtti ünnepségek után a megjelentek és a vendégek a Fürdő Szállóban közös társasebéden vettek részt. Majd délután fél 5 órakor ifjúsági tornaünnepély volt a Testnevelési Főiskola mintacsapatának közremű­ködésével. A ritka látványosság-számba menő tornaünnepélyen hatalmas közönség jelent meg. A műsor során a Testnevelési Fő­iskola gyönyörűbbnél-gyönyörűbb produkciója, a tornának, testnevelés­nek magasabb iskolája nem egyszer ejtették ámulatba és önfeledt elra­gadtatásba a közönséget. A Testnevelési Főiskola mintacsa­patának bemutatóján futóiskola, alap­vető gimnasztika, korlát- és nyújtó- akadémia, magas- és rúdugró stílus bemutatója, tréfás talajtorna-gyakor- latai, közös műszabadgyakorlata, asz­talugrások szerepeltek. Minden egyes szám után hossza­san ünnepelte a közönség a minta­csapatot, amely már külföldön is annyi dicsőséget szerzett a magyar névnek, A műsor többi részében az esz­tergomi középiskolák igen szép ze­nés szabadgyakorlatokat, az eszter­gomi elemi iskolák kedves társas gyakorlatokat és igen stilszerű élő­képet, a dorogi elemi iskolák nagy ügyességgel talajtorna- gyakorlatokat, a tokod-altárói elemi iskola pedig szép magyaros szabadgyakorlatokat mutattak be. A hatalmas sikerű tornászünnnep- ség után dr. Balogh Albin bencés gimnáziumi igazgató köszönte meg a Testnevelési Főiskola közremű­ködését, amelynek nevében Kmetykó János, a főiskola tanára válaszolt. A gyönyörű ünnepséget a Hym­nus fejezte be, amivel a bencés gim­názium ünnepi napja be is fejező­dött, felejthetetlen nyomokat hagyva az esztergomiak és a más városok ideérkező vendégeinek lelkében. Frontharcos bajtársi találkozó Esztergomban Julius hó 3-án frontharcos bajtársi találkozó lesz Esztergomban, hogy hódoljanak Szent István emlékének. Az esztergomi Frontharcos Főcso­port vezetősége az alábbi felhívással fordult a frontharcos bajtársakhoz: Tűzharcos Bajtársak 1 Államalkotó nagy királyunk, Szent István elhalálozásának 900 éves év­fordulója alkalmából ünnepet ül az egész ország és az ősi Esztergom szabad királyi megyei város, ame­lyek történelmi jelentőségű, sok ma­gyar vérrel öntözött várfalai meg­szentelt talaján ringatták a szentki­rály bölcsőjét. Folyó évi julius hó 3-án (vasár nap) a magyar tűzharcosok rójják le Esztergomban kegyeletük és há­lájuk adóját és teszik le az emléke zés koszorúját az árpádházi királyok gyönyörű, feltárt, szép műemlékére és hódolnak a várhegyen épült fel­séges székesegyház falai között a nagy király emlékének. E hódolás kell, hogy minden bajtársunk lelkét megragadja, azért bajtársi szeretettel hívjuk és várjuk Szövetségünk tag­jait a találkozóra. Zarándokoljatok el hozzánk, Szent István születési helyére, most még határmenti ősi primási városba, ahonnan szertesu- gárzott a magyar nemzeti állami élet és a magyar kultúra. Éz a találkozó a legjobb alkalom a bajtársi érzés ápolásán kívül Esz­tergom város nevezetességeinek meg­tekintésére és azon érzések felkeltésé, re, melyek a magyar katona erényei­ből táplálkozva, alapjukat, eredetüket első apostoli királyunk magasztos példadásából vették. A részvétel körülményeire vonat­kozólag közöljük, hogy vasúton és hajón 50°/o-os utazási kedvezményt biztosítottunk a csoportosan és egye dűl érkező bajtársaknak, szállás, cso­portos elhelyezésnél 1.20 — 1.50 P, kétágyas szobákkan á 2 P, egyes szobákban á 3 P. Ebéd 1 és 1.50 P. Esztergom város összes nevezetes­ségeinek megtekintésére szolgáló be- lépjegy 1 P. További részletes fel- világositást főcsoportunk vezetőtisztje (Esztergom, Vármegyeház, telefon: 118 és lakás: Kossuth Lajos utca 45, telefon: 201), valamint titkárja (Esztergom Gazdasági Bank, tele­fon : 14) ad. A műsor: julius 2-án, szomba­ton este 8 órakor zenés takarodó és diszőrségállitás a hősi halottak szob­rához, másnap reggel 6 órakor ze­nés ébresztő, reggel 8 és 9 óra kö­zött a Budapest és Komárom felől érkező bajtársak ünnepélyes fogad­tatása a vasútállomáson, rövid ün­nepély a hősi szobor előtt és an­nak megkoszorúzása, felvonulás a főszékesegyházba, főpapi szentmise a római katolikus bajtársaknak és a másvallásúaknak a különböző temp­lomokban istentisztelet, levonulás a sporttérre, ott rövid ünnepély, mely­nek keretében az országos elnök­ség kiküldöttje beszédet mond, tár­sasebéd, délután Esztergom város nevezetességeinek megtekintésére, fürdés, csónakázás stb., a bajtársak szabad rendelkezésére áll. Igaz magyar vendégszeretettel és őszinte bajtársi érzéssel hívjuk tábo­runkba a világháború hadviseltjeit és kérjük, hogy ezt az alkalmat felhasználva, keressék fel országunk legősibb városát, a honalapítő és or­szágrendező első nagy királyunk születési helyét. Az Esztergomi Frontharcos Főcsoport vezetősége á komáromi patkolókovács- képzötanfolyam vizsgája A legutóbb megtartott komáromi m. kir. önkéntes polgári patkolókovács- képzőtanfolyam záróvizsgája szép­számú és előkelő érdeklődő közön­ség jelenlétében zajlott le, melyen jelen voltak: dr. Imre Miklós fő- törzsállatorvos, mint a honvédelmi minisztérium kiküldöttje, dr. Mály Nándor főtörzsállatorvos, a székes- fehérvári dandárparancsnokság ré­széről, Zách Sándor alezredes, lak­tanyaparancsnok, Gyertyánffy Aladár őrnagy a méneskar részéről, dr. Arany Géza főállatorvos vezetőtanár, dr. Thaly Dezső tatai szolgabíró, dr. Mihályi Imre komáromi főszolgabíró, dr. vitéz Zsiga János vármegyei al­jegyző, mezőgazdasági előadó, dr. Vizkelethy Sándor komáromi városi tanácsnok, a Felsődunántúli Mező­gazdasági Kamara képviseletében Nusser István állatorvos, oki. gazda stb. A gyakorlati vizsga a szabad ég alatt folyt le. A tanfolyam hallgatói egymás munkáját bírálták felül nagy szakszerűséggel. Gyönyörű patkókat láthattunk, melyek szinte Íróasztalra kívánkoztak dísznek. De nemcsak lovakat patkoltak a vizsgán, hanem szarvasmarhát, melyet különös öröm­mel kell fogadnunk, mivel köves út­jaink elszaporodásával rövidesen iga­vonó szarvasmarháinkat is patkolni leszünk kénytelenek. Az elméleti tu­dás nem marad a gyakorlati mögött. Határozottan észre lehetett venni, hogy itt nem első tanfolyammal ál­lunk szemben, amenyiben sok szép képpel és demonstrativ modellel van ellátva a komáromi tanfolyam, így a patkolás elméleti részének az elsa­játítása könnyebben és eredménye­sebben történhetett meg. A tanfolyamon 30 hallgató vett részt, akik a legnagyobb szorga­lommal és igyekezettel saj ítították el úgy a gyakorlati, mint az elméleti tudást. Érdekes jelenség, hogy a hallgatóknak fele kész mester. Ez világosan igazolja, hogy maguk a patkolókovácsok belátják, hogy ilyen tanfolyamra feltétlenül szükség van. A záróvizsga után dr. Imre Mik­lós főtörzsállatorvos megköszöote a hallgatók szorgalmát és kérte a tan­folyam hallgatókat, hogy ezen vizs­ga után ne tegyenek pontot tanul­mányaikra,' hanem gyakorlattal alá­támasztva igyekezzenek bővíteni szak­tudásukat. Megköszönte a jelenlévők nagy érdeklődését a vizsga iránt. Ezután dr. vitéz Zsiga János vár­megyei aljegyző a vármegye nevé­ben felkéri a honvédelmi miniszté­rium képviselőjét, hogy tolmácsolja Őnagymeltósága előtt a vármegye köszönetét, hogy lehetővé tette ezen vármegye területén a kovácsiparos­ság szaktudásának a mélyítését. A záróvizsgán — amint monta — sze­mélyesen meggyőződhetett arról, hogy a tanfolyam hallgatói a patkolás szak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom