Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 36. szám

OTVENKILENCEDIK EVF. 36 SZ. VASÁRNAP, 1938. MÁJUS 8 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Keresztény politikai és társadalmi lap Előfizetési ár 1 hóra : l Dengő 20 fillér Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A NTDEOSz hódolata Szent István emlékének A Nyugállományú Katonatisztek Országos Szövetsége Országos Elnöki Választmánya hétfőn délelőtt hódolt városunkban Szent István emlékének. Az illusztris testület esztergomi ünnepsége kiemelkedő eseménye volt városunk jubileumi évének s egyik legszebb, legbensőségesebb napja volt — amint azt Glatz Gyula polgár- mester üdvözlőbeszédében kifejtette. A Nyukosz esztergomi napjának főmozzanata a bencés gimnázium dísztermében tartott diszgyűlés volt, amelyen dr. Serédi Jusztinián biboros, hercegprímás is résztvett. A diszgyű lés előtt az illusztris vendégsereg megkoszorúzta a Hősök emlékművét. A díszközgyűlésen megjelent elő­kelő vendégek nevei közül a követ­kezőket sikerült feljegyeznünk : báró Lukacsich Géza, ny. altábornagy, országos elnök, vitéz Tólhváry-Asbóth István ny. altábornagy, országos al- elnök, vitéz ölbői Eölbey-Shyll Sán­dor ny. tábornok, országos alelnök, Barthos István ny. szv. főtisztviselő, vitéz Bokor Béla szkv. őrnagy, Go- reczky Gyula ny. ezredes, Hazay Ödön ny. vezérhadbiztos, Pfalz Ru­dolf ny. tábornok^ nemes Suhay Imre ny. altábornagy, Czeyda- Pommersheim ny. vezérhadbiztos, vitéz Rétvay Imre ny. tábornok, Szilágyi István ny. tábornok, Flohr János ny. altábornagy, Schwartz Jenő ny. tábornok, Unger-Lllmann Élek ny. százados, Lenszky Aladár ny. ezredes hadbíró, Tauscher Béla ny. ezredes stb, az esztergonr'ak kö­zül ott láttuk a hatóságok, katona­ság, hivatalok képviselőit igen nagy számban. A gyűlés előtt br. Lukachich Géza országos elnök mondott igen hatásos megnyitó beszédet, amelyből a kö­vetkezőket idézzük: — A Nyugállományú Katonatisz tek Országos Szövetsége örömmel fogadta el az esztergomi Szent István- év előkészítő bizottságának Eszter­gomba szóló meghívását, mert ma gyár hazafias egyesület keresve sem találhat jobb alkalmat, jobb időpon­tot ünnepi ülés megtartására, mint a magyar kettős szentévet. — Az ünnepi ülés megtartásának helyéül sem találhattunk volna al­kalmasabb helyet, mint Esztergo mot, a magyar történelem ősrégi és legöregebb keresztény magyar vá­rosát. — A Nyukosz fennállásának 19-ik évét éli. Céljai közismeretesek. A nyugállományú katonatisztek, kato nai hivatalnokok, ilyenek özvegyei és árvái közös érdekeinek képvise­lete és megvédése, az egyesek ügyei­nek erkölcsi támogatása és ányagi megsegítése azoknak, akik erre rá­szorulnak. — Idejövetelünk egyedüli célja az, hogy ezen ünnepi ülésen kifejezést adjunk hazafias érzelmeinknek, hitet tegyünk a szentistváni apostoli ki­rályság intézménye és a magyar Szent Korona fenséges gondolata mellett, kifejezésre jutíassut a szent­istváni királysághoz és a Szent Ko rónához való hűségünket és törhe­tetlen ragaszkodásunkat. — Legyen a mai ünnepi ülésünk minden tekintetben valódi ünnep, a kegyelet és hálás megemlékezés ün­nepe. Azt az órát, amelyet itt töl­tünk, szenteljük egyedül és kizáró­lag első magyar királyunk, Szent István király áldásos emlékének. A nemesveretű megnyitóbeszéd után nemes Suhay Imre ny. altábor­nagy tartott előadást Szent István királyról, mint országalapitóról és katonáról. A mindenre kiterjedő, széles látó­körrel és mély bölcsességgel meg­tartott előadásért a megjelent közön­ség hosszasan ünnepelte az illusztris előadót. Az előadásért br. Lukachich Géza mondott köszönetét, megköszönte a megjelenteknek a Nyukosz munkája iránti érdeklődését, dr. Balogh Albin bencésgimnáziumi igazgatónak, amiért az intézet dísztermét az ünnepi ülés céljaira átengedte. Befejező beszédét a következő mondattal zárta be: „A mindenható Isten áldását kérem Magyarországra, Esztergom városára és annak kö­zönségére.“ Az ünnepi ülés után a diszülésen megjelentek városunk országzászló­jához vonultak, ahol az ünnepi be­szédet vitéz Eölbey-Shyll Sándor ny. tábornok mondotta. A nagyhatású beszédből a követ­kezőket ismertetjük: — Szive volt valamikor ez a vá­ros egy hatalmasságnak s ma ez a hely puskalövésnyire esik az ellen­séges határtól. — A trianoni békénél állítólagos bűnünkül ró ták fel, hogy a világ háborúban híven kitartottunk német szövetségeseink mellett. — Más ürügyet keresve sem ta­lálok, mert régi határaink között egyforma jogokat élveztek az itt ta­lált és jóval később idemenekült kü­lönféle nemzetiségiek. — Vallom és hirdetem, hogy a trianoni Írásból nem lett volna okirat, ha a döntésnél a hadseregnek sze­rep jut. — A nemzetek életében nélkülöz­hetetlen a hadsereg Szent István is kardjához nyúlt, amikor a Koppá- nyok jelentkeztek. — Itt állunk kemény akarattal s s kérjük a Mindenhatót, engedje, hogy tovább is közreműködhessünk a nemzetmentés magasztos munká­jában s engedje megérnünk az igaz­ság diadalát, Magyarország feltáma­dását. A bensőséges országzászlói ünnep­ség után a Nyukosz tagjai és a meg­jelent vendégek a Fürdő-szállóba mentek, ahol társasebéden vettek részt. tmttMHftlMIMmtlMH» A Beviczky-család talál­kozója Budapestéit A Reviczky-család budapesti talál» kozója f. hó 5 én, csütörtökön zaj­lott le Budapesten az Egyetem-téri „Kárpátia“ vendéglő külön termé­ben, amelyet ezalkalommal zsúfolá­sig megtöltötték a szélrózsa minden irányából beérkezett és részben Bu­dapesten lakó rokonok. Ünnepi beszed londotta dr. Frey Vilmos alispán a városi reál-gimnazinm hangversenyén Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Kedves Tanuló Ifjúság 1 Ha a Kárpátok övezte Duname- dencében a magyarok honfoglalásá­nak ténye Árpád nevéhez fűződik is, a honalapítás érdeme kétségtele­nül első nagv királyunké, Szent Ist­váné. Az ő isteni ihletettségéből származó és táplálkozó uralkodói bölcsessége vetette meg alapját azok­nak a tartós nemzeti és állami élet­formáknak, melyek megmentették a magyarságot a Dunamedencében előt­tük élt és pusztulásra Ítélt pogány nomád népek szomorú sorsától. A szentistváni állameszme volt 900 éven át az az éltető erő, mely any- nyi dicsőséget szerzett e maroknyi népnek s mely annyi megpróbálta­tás közepette is mindenkor képessé tette az élethez való szent jogának kivívására. Hogy mily nagy jelentőségű volt Szent Istvánnak a nyugati keresz­ténységhez való csatlakozása, az ő hittérítői működése, a magyarság ál­lami berendezkedésének megszerve­zése, az ő jogalkotásai és ma is élő alkotmányunk alapjainak lefektetése, ezek mind olyan kérdések, melyeket nálam hivatottabbak, tudósok és tör­ténetbúvárok tanulmányai és előadá­sai alapján volt és lesz módunk ezen ünnepi évvel kapcsolatban hal­lani vagy olvasni. Engedjék meg te hát nekem, hogy a mai ifjúsági ün­nepen inkább azokkal a tanulságok­kal foglalkozzam, melyek ifjúságun­kat kell, hogy eltöltsék, ha az egye­düli biztos alapon: a szentistváni szellemben akarják szolgálni és mily módon boldogabbá és nagyobbá tenni szeretett hazánkat. Kedves Fiatal barátaim! A nemzet nagy és halhatatlaa ér demeket szerzett fiainak emlékét nem elég csak avval tisztelni, hogy egyes ünnepélyes alkalmakkor ernlékbeszé dekben méltatjuk érdemeiket és is­mertetjük a nemzet összességének javára irányuló törekvéseiket és mun­kásságukat, hanem akkor becsüljük meg igazán és eredményesen emlé­küket, ha nemes példájukat követ­jük, ha hasznos kezdeményezéseiket folytatjuk és ha hazafias cóikitűzé seiket határozott, férfias és megal kuvást nem ismerő tettekkel megva­lósítani vagy a már megvalósultakat a folyton fejlődő élettel összhangba hozni és korszerűen átidomítani igyek­szünk. Ha tehát Szent Istvánnak, Ma­gyarország apostolának és államai kotó fejedelmének emlékét nagy tet­teihez méltóan akarjuk ünnepelni, akkor nem elég ezt külsőségekkel és szavakkal tenni, hanem lelkűnkbe és szivünkbe kell fogadni és követni azokat az alapelveket, melyekre fel­építette országunkat, melyekkel an­nak életképességét, fennmaradását és fejlődését 900 éven át biztosította és melyek egyedül alkalmasak ma is a nagy szentistváni magyar biro­dalom visszaállítására és megerősö­désének, felvirágozásanak további év­ezredekre való biztosítására. Ezért keli, hogy a szentistváni szellem ébrentartása, fejlesztése és tettekkel való kimunkálása megin­gathatatlan törekvése legyen minden hazáját szerető és féltő magyarnak. De főleg át kell, hogy hassa e szel­lem ezen intézet minden egyes nö­vendékét, egyrészt, mert az államal­kotó Szent Király szülővárosát és királyi székhelyét ma is varázslatos erővel telítő történelmi légkörben van alkalmuk nevelkedni, tanulmá­nyaikat végezni, lelkűket ápolni, szi­vüket nemesíteni és gondolkodásu­kat emelkedetté tenni, másrészt mert a Szent Király egyetlen fiát, a ma­gyar ifjúság soha el nem homályo- suló, tündöklő példaképét, Sz. Imre herceget tisztelik védőszentjüknek. Szent Imre herceg pedig azért lett és marad mindenkorra a magyar if­júság ragyogó és csodálatos példa képe, mert nevelése Szent István „Intelmei“-nek irányelvei szerint tör­tént. Ezekből az Intelmekből nem­csak a nagy uralkodó nemzetéi féltő és jövőjét biztosítani akaró bölcses­sége, hanem az egyetlen fiú, a Szent Korona örököse iránti aggódó apai szeretet sugárzik felénk. Bár ezen intelmek azon kor életszínvonalának megfelelően — egy leendő uralkodónak voltak szánva, mégis meggyőződésem, hogy a mai tanult ifjak, kiknek életcélja és hi­vatása, hogy — ha nem is egy egész országnak, — de kisebb-nagyobb közül leknek és társadalmi rétegek­nek, országos vagy helyi intézmé­nyeknek legyenek vezetői és irányí­tói, nem nélkülözhetik annak irány­elveit, ha a saját és majdan a fele­lősségükre bízott intézmények haza­fias és eredményes működését és boldogulását komolyan akarják biz­tosítani. Ha csak azt a mélységes Istenben ben való hitet nézzük, amely vezér­fonalként vonul át Szent István „In­telmei“-^ állíthatja-e bárki, hogy annak államalkotó és társadalombiz­tosító erejére kevésbé van szükség a mai időkben, amikor a modern pogányság sokkal tökéletesebb és sokkal kíméletlenebb lelki és testi fegyverekkel küzd a keresztény er­kölcsi világrend ellen, mely egyedül képes gátat vetni erkölcstelen, bű­nös és romboló úralmának. De szükség van a hitre azért is, mert hit nélkül üres a lélek. Az üres lélek pedig nem tud hinni a nemze­tek történelmi és az emberek társa* dalmi magasabbrendű elhivatottságá­ban sem. Aki pedig nem érzi, vagy nem akarja érezni isteni rendelteté­sét és életét csak egyéni anyagi ér­dekeinek szempontjából rendezi be, abban nem lehet érzék az áldozat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom