Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 35. szám

ÖTVENKILENCEDIK ÉVF. 35. SZ. CSÜTÖRTÖK, 1938. MÁJUS 5 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Keresztény politikai és társadalmi iap Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Ázt a téves bitet kell kiölni a magyar köztudat­ból, amely szerint a kisiparos munkáját és foglalkozását al­sóbbrendű munkának és hiva­tásnak tartják, — és azzal az ostoba, bornírt társadalmi fel­fogással kellene egyszersmin- denkorra végeznünk, amely ezen az alapon értékelve a kisipa­rosságot abba a társadalmi ré­tegbe sorolja, amely csak a kisebb intelligenciát és értéket képviselő polgárok szánjára ki­járó megbecsülést igényelheti. Szinte furcsának és nevetsé­gesnek tűnik fel a mai világ­ban, amely a munka és az em­ber megbecsülésének új kor­szakát készíti elő, hogy még ilyesmiről is írni és beszélni kell és erre is rá kell irányí­tani a közfigyelmet, — de tény és való, hogy bár az utóbbi időben sok nyilvános beszéd hangzott el ellene, ez a téves és ostoba közhit még él, sőt érvényesül nálunk. Pedig en­nek a szégyenletes jelenségnek gyökeres kiirtása szorosan hoz­zátartozik az úgynevezett „bel­ső feltámadáshoz“, következő­leg mi sem szükségesebb és sürgősebb ennél a végleges le­számolásnál. Két feltételnek maradéktalan teljesítése szükséges ehhez. Az egyik a munka lényegében való megbecsülése, és az embernek a munkateljesítmény szerint való megbecsülése a magyar társadalom részéről. A munka- értékelés és emberértékelés mér­téke pedig az alkotás. A lel­kiismeretes kötelességteljesítés .ugyan minden hasznos mun­kát megbecsültté tesz, de az alkotás értékének alapulvételé­vel az irnoki munka, az ir- noki állás, a hivatalnoki sereg nagy-nagy részének gépies, unalmas és idegölő (bár szin­tén becsült és szükséges) mun­kája nem lesz becsültebb és értékesebb a kisiparos dol­gánál és mesterségénél, aki hivatása természeténél fogva az alkotók seregéhez tartozik és akinek munkájához, mint minden alkotáshoz intelligen­cia, leleményesség és hozzá­értés, tanultság szükséges. (Ne tévesszen meg senkit az a kö­rülmény, hogy ma még sok tanulatlan, tehetségtelen és a legnyomorultabb életviszonyok­hoz szokott ifjú kerül a kis­iparosság közé. Ez a körül­mény meg fog változni és itt a dolog lényegéről van szó !) Eljön még az az idő — mert el kell jönnie, —amikor a ma­gyar társadalom egy része rös- telkedve gondol arra, hogy va­lamikor szinte kalaplevéve és majdnem templomi tisztelettel járkált a hivatali szobákban, az aktagyártás helyiségeiben, amelyek a magyar ifjak vá­gyainak netovábbjai voltak, — viszont a kisiparosságtól, az alkotás műhelyeitől, amelyek­ben nem egy magyar zseni ke­reste a meg nem becsülés miatt hiába érvényesülését, lenézés­sel idegenkedett. Bankhivatal­nokoknak már jelentkeztek a magyar ifjak ezrei. Az iparos foglalkozások kellő megbecsü­lésének kell következnie, amely természetesen hozzátartozik a pártfogó, a fölemelő gazda­ságpolitikának megvalósítása is a felelős kormányhatalom részéről. Egy pillanatig sem gondo­lunk olyan iparosságra, hogy valaki azon az alapon, hogy nagyobb iskolai végzettséggel rendelkezik, csak uralkodásra és dolgoztatásra rendezkedjék be az iparban és ezzel kész a a művelt kisiparos ! Szó sincs róla ! Nem erre van szükség, — hanem igenis magának a kisiparnak, mint mesterségnek, tudásnak, hozzáértésnek és in­telligens, alkotó foglalkozásnak tökéletesítésére és ennek elsa­játítására. Ez teszi a művelt, intelligens kisiparost és ez szorosan hoz­zátartozik a második feltétel teljesítéséhez. A második felté­tel ugyanis a kisiparosság belső reformja, feltámadása. Nincs helyünk itt ennek részletes megtárgyalására, csak annyit jegyzünk meg hangsúlyozot­tan, hogy a régi jó magyar ipa­rosságnak a műveltséget, a tu­dást, hozzáértést és zseniálitást illetően nincs mit szégyenkez­nie az új és magát modernnek mondott iparossággal szemben, amelynek egyrészéről majdnem azt kell mondanunk, hogy egy idegen gazdasági szellem és a mohó gyáripar gyengévé tette és egzisztenciájában hivatása teljesítésének alaposságban tá­madta meg. A régi önálló ma­gyar kisiparos — ezt nem kell Esztergomban bővebben ma­gyaráznunk, hiszen jó apáink­ról van szó — világlátott, mű­velt, mesterségében bámulato­san alapos, zseniális és finom, előkelő gondolkozású polgár volt. Az ő emlékezetük és pél­dájuk követése sokat segíthet Az „Esztergomi Széchenyi Ka­szinó“ fennállásának 100-ik évfor­dulóját jubileumi díszközgyűléssel ünnepelte meg. A Széchenyi Kaszinó a város kul­turális és társadalmi életének min­dig egyik legnagyobb, legértékesebb exponense volt, amelynek 100 éves munkássága kitörölhetetlenül rá- nyomta bélyegét városunk egész életére. Városunk nagyközönsége osztatlan örömmel és szeretettel vette körül a jubiláló Kaszinót és a Kaszinó ün­nepe az egész városnak ünnepe volt. A jubileumi ünnepségek lefolyásá­ról az alábbiakban számolunk be: Szombaton délután a Kaszinó dísztermében nagy és előkelő kö zönség jelenlétében jubileumi dísz- közgyűlés volt. A megjelent közön­soraiban városunk társadalmának vezetőit jóformán teljes számban ott láttuk. Az Érseki Tanitóképző Intézet énekkara a „Magyar Hiszekegyet“ énekelte el, majd dr. Radocsay László főispán, a kaszinó elnöke megnyitotta a jubiieumi díszköz­gyűlést. Beszédében méltatta a Kaszinó ün- nnepének jelentőségét és hangsú­lyozta, hogy a Kaszinó jubileumé nak e Szent István jubiláns év tör­ténelmi jelentőségű hátteret ad. A Tanitóképző énekkarának al­kalmi énekszáma után dr. Etter Jenő tartotta meg felolvasását a jubiláló Kaszinó 100 éves történelméről. Megállapította, hogy a rendelke­zésre álló adatokból kétségtelenül meg lehet állapítani a Kaszinó ala­pítási évét. — Széchenyi István eszméi iránt — mondotta — mindig, a legelejé­től kezdve fogékony volt városunk társadalma. A nagy magyar eszmé­nyei városunkban egymásután váj­tak valósággá, így többek között az Esztergomi Takarékpénztár, az óvoda és a reáliskola. Dr. Etter Jenő vázolta ezekután a zsendülő kaszinói életnek első küz­delmeit, amelynek színhelye akkori­ban a mostani Kamenszky-házban volt. Az első idők történelméről ne­héz alapos ismereteket szerezni, mert egy tűzvész alkalmával a Ka­szinó irattára leégett. — Az 1848 as évek és az abszo­lutizmus nem kedveztek a kaszinói életnek, de az alkotmány vissza­állítása után ismét élénk kaszinói élet indult meg. — Az 1862. évtől maradtak fenn számadási adatok, amelyekből már megfelelően lehet következtetni a Kaszinó történelmére. a ma iparosságának ügyén is: — az iparosság saját, belső reví­zióját tekintve. A magyar ipa­rosügy többi része a társada­lomra és a kormányhatalomra tartozik. Dr. Etter Jenő felsorolta azokat az elnököket és tagokat, akik a Kaszinó felvirágoztatásán és kiépí­tésén különösen sokat fáradoztak és dolgoztak: Kovács Ábel, bencés ta­nár, aki a város életében is igen agilis és értékes munkálkodást fej­tett ki, Malina János, aki igazgatói működésével érdemélte ki az utókor hálás tiszteletét és kegyeletét, Krup- lanics Ká'mán, akinek nevéhez fű­ződik az Esztergomi Kaszinó arany­kora és a Kaszinó későbbi elnökei, akiknek működése mar a mai nem­zedék előtt folyt le. Az előadás ismertette a Kaszinói életnek mindig nagyobb és nagyobb területen való térhódítását, a Kaszinó társadalmi működését, kulturális mun­káját, a más egyesületekkel fenn­tartott intenzív kapcsolatait s azokat az értékes hatásokat, amelyeket a Kaszinó gyakorolt Esztergom egész társadalmi életére. Dr. Etter Jenő kíterjeszkedett a Kaszinó válságos idejére is és ismer­tette a Kaszinó támogatóinak hosszú sorát, kiemelte a Takarékpénztár segítségét, amely mindig kimutatta a Kaszinó iránt érzett szeretetét. Dr. Etter Jenő értékes, mindenre kiterjedő előadását dr. Radocsay László főispán köszönte meg. Ezután a jubiláló Kaszinónak a társegyesületek részéről való üdvöz­lése következett. Dr. Csárszky István prelátus- kanonok: A Katolikus Kör és a Kaszinó között fennálló testvéregye­sületi kapcsolat nemcsak udvarias­ság, hanem teljes mélységben át- érzett valóság. A Kaszinó Széchenyi­nek, a legnagyobb magyarnak kö­szöni létét, célja a nemzeti egyesü­lés és a nemzeti közvélemény kiala­kítása. Az Esztergomi Széchenyi Kaszinó átvette Széchenyi eszméit és azokhoz minden időben hősiesen ragaszkodott. Dr. Rudolf Béla ny. járásbirósági elnök: A Move Esztergomi Hajós­egylet nevében köszönti a jubiláló Kaszinót, amely feladatát két okból is teljesíti nagy örömmel, mert a Kaszinó mindig keresztény és nem­zeti alapon állt, másodszor pedig azért, mert 50 éve látja a Kaszinó nemes működését. Dr. Felber Gyula belvárosi plébá­nos : A Kaszinó ünnepében az egész város résztvesz. Széchényi eszméi ma sem avultak el, hanem ma is modernek, a magyarság számára egyedül helyes út Széchenyi eszméi­nek követése. Ezeket az eszméket kell a gyakorlatban megvalósítani. Dr. Radocsay László elnök meg­köszönte az üdvözléseket és kérte a Az Esztergomi Széchenyi Kaszinó 100 éves jubileuma

Next

/
Oldalképek
Tartalom