Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 24. szám
2 ESZTERGOM is VIDÉKÉ 1938 március 25 Rövid visszapillantást vetett a régi magyar húsipari tevékenységre, a hatóságok gazdasági tevékenységére és az egykézrendszerre. Szóvá tette az államilag támogatott szövetkeze tek versenyét, a magántevékenységgel azonos foglalkozást űző hatósági üzemek (községi húsüzemek stb.) káros tevékenységét. Hozzászólások után dr. Krasznay Antal, a Pestvármegyei Húsiparosok Szövetségének ügyésze és főtitkára a fűszer- és csemegekereskedők hús- árusitásának szabályozására, ható sági ellenőrzés alá helyezésére, szabályozására és megszorítására vonatkozó határozati javaslatát ismertette. Élénk vita követte dr. Krasznai- nak a vasárnapi munkaszünet országos rendezését célzó javaslatát. A húsiparosokat érdeklő egész sor ügyet tárgyalt még a kongresszus Gombos István, Reich Sándor, MaA szentévi készülődéseket leszámítva — ma aligha találunk sürgősebb tennivalót az iskolavárossá előléptetett Esztergomban, mint az új, modern iparostanonciskola felépítését az utóbbi években a háromszázas létszámot is meghaladó iparos- és kereskedőtanulóink számára. Ha pedig ez tökéletes formájában a szükséges anyagiak híján nem lehetsé ges, legalább a jóakarattal feltétlenül megvalósítható szerényebb módot kell választanunk iparostanuló ifjúságunk olyan elhelyezésére, amely legalább az elemi egészségi és pedagógiai követelményeknek megfelel. Ez a mód pedig a jelenlegi épület megnagyobbítása és modernizálása, amely emeletreépítéssel volna eszkö zölhető, — aránylag szerény és előteremthető költséggel. A kívánságokat komollyá, sürgős sé és indokolná teszi az isko aépü- let mai állapota, amely az inkabo szűk és az utcai részen alacsony, sötét szobáknak, mint iskolatermeknek nevezhető helyiségekben csak szűk és egészségtelen elhelyezést biztosít a tanulóifjúságnak, — nem is szólva arról, hogy a mellékhelyiségek sem megfelelőek és hogy az iskolának mégis csak bizonyos pe dagógiai követelményeknek is meg kell felelnie, amelyekről pedig a mai elhelyezésben szó sem lehet. Az iskola elhelyezése eJen az iskola ellenőrző hatóságai is hosszú éveken át sorozatosan kifogást emeltek. Természetes és érthető tehát, hogy az intézet igazgatója, Hajnali Kai mán az épület megnagyobbítása és modernizálása céljából kérelemmel fordult a város polgármesteréhez. A kérelmet részletesen megindokolja és a teljesítés lehetőségé.e és praktikus megoldására is rámutat. Az alábbiakban beszéljenek helyettünk a kérelem adatai. A tanulók létszáma növekedőben van. A múlt évi szaporodás 47 fő. Az 1937—38. tanévben 334 iparos és kereskedőtanuló iratkozott be, akik közül a felmentetteket, felszabadultakat és kimaradottakat leszámítva, ténylegesen iskolába jár 287 tanuló. Ez a létszám még az év végéig szaporodni fog, különösen, ha figyelembe vesszük a Petz Gépgyár üzemének kibővítésével előálló emelkedést. Ennek a 287 tanulónak az előirt heti 9 órai foglalkoztatására a négy jelenlegi „tanterem“ áll rendelkezésre. (Nem kis elemiiskolás gyere kékről, hanem felnőtt legényekről van szó.) Különösen nehéz a helyzet a rajzosztályoknál, ahol a zsúfoltság miatt csaknem lehetetlen a növendékekkel rajzoltatni. Nincs megfelelő helyiség az iparoktatásnál oly fontos szertár számára és nincs heróthy Sándor, Szűcs Béla, Tichy Ede előadásában. Csákváry Mihály a húsiparosok zaklatásának megszüntetését tárgyalta és a 30 kilométeren túli marhahajtást. Délután fél 4 órakor a Hymnus éneklésével ért véget a kongresszus, amely után a Magyar Húsiparosok Országos Szövetsége tartotta alakuló közgyűlését. Egyhangú lelkesedéssel Koch Gyulát választották meg a szövetség elnökévé. A gyűlés után, az idő előhaladott- ságára való tekintettel, a résztvevők legnagyobb része autóbuszon, magánautón és az esti vonattal elhagyta városunkat. Örömmel állapítjuk meg, hogy a fogadtatással, ellátással és szállással teljesen meg voltak elégedve a vendégek. Sehol semmi panaszt nem hallottunk és a két napon sok mosolygós, elégedett arcot láttunk a város utcáin. lyiség a tantestület számára sem. A kérelem, miután felsorolja a jelenlegi elhelyezés egészségi és pedagógiai szempontból tarthatatlan voltának bizonyitékait, bemutatja a szükséges szerény átépítés tervét is, amely szerint hat kellő nagyságú, világos tanterem létesülne a szükséges modernizálással és mellékhelyiségekkel együtt. Szakemberek véleménye szerint az épületre emelet ráépítése lehetséges. Az anyagi eszközök megszerzésé- sénól a kérés hivatkozik a munkaügyi miniszter múlt évben kiadott rendeletére, mely szerint a fősúlyt, a vidék iparosítására kívánja helyezni. Kétségtelen, hogy a jó ipari kiképzés megalapozásának nélkülözhetetlenül fontos része az iskolai oktatás, amelynek pedig feltétele a követelményeknek megfelelő, jól felszerelt iskola. Itt bekapcsolódhatunk a miniszter terveibe és ezen a réven nem volna lehetetlen megszerezni az átépítéshez szükséges 20 000 penbőc. Hisszük, hogy a város polgármestere jóakaratban magáévá teszi az ügyet az államsegély megszerzését illetően, annal is inkább, meri az Ipartestület és a Kereskedelmi Tár sulat is kész a lelkes közreműkö désre ás az üdvös terv támogatására. Hiszen 300 iparostanuló egészségéről, neveles-tani ásáról, embe ribb, kulturáltabb életéről és jövőjéről van szó. Harcias 15.-ének megünneplése Tokodon Tokod község hazafias közönsége az ottani Helyi Népművelési Bizottság által, a Hősök szobra előtti téren rendezett ünnepély keretében hódolt a nagy nap emlékének. Az ünnepi beszédet Dankó Mihály tanító, népm. ügyvezető mondotta, méltatva az ünnep jelentőségét, melynek fényében ott lobog az új március, a szebb jövő reménységének fáklyája : a dicsőséges feltámadás. Majd a rk. e'emi iskola énekkara hazafias dalokat adott elő Újvári István kántortanító vezetésével, Bors Szilveszter h. tanító Gyula diák alkalmi versét szavalta el mély átórzéssel. A lélekemelő ünnepség a leventék diszfel- vonulásával ért véget. Sárisápon Ünnepi hangulatban, lobogó zász- lődiszben ülte meg Strisap község lakossága március idusát. Az isten- tisztelet után a Munkás Otthon hatalmas termét zsúfolásig megtöltötte az ünneplő közönség. Itt íolyt le ugyanis az agilis községi elöljáróság és a lelkes tanítógárda rendezésében a lélekemelő ünnepség. A műsort a leventezenekar zeneszámai, alkalmi szavalatok és dalok tették hangulatossá és telítették meg izzó hazafias érzelmekkel. A műsor kimagasló száma Pallagi Pál nemesveretű ünnepi szózata volt, mellyel felejthetetlenül mélységes hatást keltett nagyszámú hallgatóságában. Elöljáróban visszapillantást adott a 48 as nagy idők szabadságtól mámoros, dicső napjairól, majd megrázó erővel ecsetelte mai tarthatatlan sorsát elszakított többmillió testvérünknek. Azután kitartásra, lelkes munkára és hazafi Ságra buzdított. Végezetül Isten se gítségét esdette porbasújtott hazánk dicső feltámadásához. Dávid Tamás igazgató-tanító zárószavai után a Magyar Hiszekegy fenséges dallama csendült fel az egykor még tótajkú, ma már azonban nemcsak szívben- élekben, de nyelvben is tiszta magyar ajkakon. Kesztölcön Március idusán tartalmas hazafias ünnepélyt rendezett az ifjúság Kesztölcön a Kultur Otthonban, amelyet zsúfolásig megtöltött az ünneplő közönség. Az ünnepi beszéd után, melyet Hodász József tanító mondott, a tanulók megható irredenta darabot adta elő. A szép és szivhezszóló darabot Nagy M. Magdolna agilis tanítónő tanította be és vezetése mellett tanítványai a legnagyobb si kerrel adták eiő. Szent Benedek-ünnepély a bencésgimnáziatnban A bencés gimnázium vasárnap délután Szent Benedek tiszteletére az intézet dísztermében igen szép és bensőséges ünnepélyt rendezett. Az ünnepségen dr. Radocsay László főispánnal az élen igen előkelő közönség jelent meg. Az ünnepi beszédet dr. Mértan János prelatus-kanonok mondotta. Beszédeben kifejtette, hogy Szent Benedek napját nemcsak a bencés rend, hanem az egész művelt világ megünnepli, mert Európa kultúrájának magvetőit Szent Benedek indí tóttá Útjukra. Szent Benedek áldásos szelleme, amely Reguláiban kristályosodik ki legtisztábban, ma is érvényesül a bencés rend tagjain keresztül és osztja áldásos hatásait az emberiségnek. Dr. Mertán János prelátus-kanonok nagy hatást keltő ünnepi beszédét igen szép műsor keretezte. Szokolay Antal Radványi Kálmán : Magyar Himnusz Szent Benedekhez című költeményét szavalta el, az énekkar Hajnali Kálmán vezényletével Loschdorfer: Szent Benedek himnuszát, Krisztus király köszöntőt Kolssler: Gaudeamus-át és Várofi- Paczolay: A szentkirály dicséretét adta elő nagy biztonsággal és remek összhatással. Az énekszámok közül különösen kiemeljük Varosi-Paczolay : A szent király dicséretét, amely kórus tulajdonképen szemelvény a középiskolások által augusztusban előadandó szabadtéri játékokból. A hatalmasan felépített, az igazi magyar zene minden sajátságát felhasználó kórus a szólamok nemesen Ívelő egyszerűségével igen nagy sikert aratott és igazolta a hozzáfűzött nagy várakozást. A műsor további során Zsámboky J. I. o. t. Rubinstein: Melodia-ját adta elő ügyesen, Ebergényi László es Bojtor Géza Vili. o. tanulók he gedűduót mutattak be igen nagy sikerrel. A zenekari számok során a kicsinyek zenekara Bzethoven: Menüettjét, az összzene<ar pedig Schubert H-moll szimfóniáját játszotta el igen szépen Paczolay Imre zenetanár vezényletével. A szünetben Urbán Vilmos tanár vezényletével a fúvóskar mntatot be egy-két számot fokozatos haladásról téve tanúságot. Levél a színházról. Kedves Nénikém, megígértem, hogy esztergomi vendégeskedésem alkalmából mindenről hűségesen be fogok számolni, mai levelemben a színházról irok. Először színházi levélre gondoltam de aztán visszarettentem. Nem mertem más hivatott toliakkal versenyezni meg aztán nem annyira a darabok tartalmáról és előadásáról, mint az azzal kapcsolatos egyéb dolgokról beszélek. A színházat nagyon szeretem és mint afféle csacska leány, szivesen nézek meg egy-egy jó darabot. Emellett kiváncsi voltam az esztergomi színházi kultúrára és közönségre is. Kissé meglepett, hogy mindjárt az elején csak 16 éven felülieknek volt ajánlatos a darab s noha én már túl vagyok ezen a koron, kissé mégis húzódozom az ilyenfajta daraboktól. Annál jobban meglepett, hogy — amint hallottam — éppen ezeknél a daraboknál voit nagy a látogatottság, a többinél pedig szinte kongott a nézőtér. A színigazgató nagyon derék ember, sajnálkozva említette, hogy másutt ugyanez az eset. Nekem itt ez talán jobban a szemembe ötlik, mert Esztergom vallásos érzését és és erkölcsi felfogását más kapcsolatban állónak gondoltam, különösen most a szentév előkészületei után, az ünnepségek küszöbén. Az is meglepett, hogy a darabok között alig van oiyan, amelyik mással foglalkoznék, mint azzal a bizonyosaktól sokat emlegetett, de már megutalt és csömört keltett háromszöggel, annak motívumaival, különféle beállításban és vona kozásokoan. Hat nincs a mai eletnek sok egyéb súlyos és véres problémája, amely a mai idők drámaíróit foglalkoztatja s nem várja a közönség azt, hogy ezeket is fejezze ki, tárj a fel és o dja meg számára a színpadi kultúra ? Tudom, kedves Nénikém, hogy túlzó és elfogult vénlánynak fogsz ezért nevezni, de ha mi magyarok kultúráról, színművészeiről akaiunk beszelni, amely valóban kul- turmissziót teljesít itt a vidéken, és amely érdemes arra, hogy állami támogatásban és a jóizlésű közönség elismerésében részesüljön, — akkor egészen máskép képzelném el az egészet. Tudom jól, hogy a színtársulatnak élnie kell, s ezért kénytelen ilyen darabokat adni, ha publikumot akar. Nem is őket kárhoztatom. Azt is tudom, hogy hatalmi szóval, hatósági rendelkezéssel nem lehet ezt a kérdést csak úgy egyszerűen megoldani. De azt is érzem, hogy ez igy nagy baj ahogy van és hogy ezt ennyiben hagyni nem lehet. Hogy ki foglalkozzék vele ? — kérded kedves Néném. A sajtóból — úgy látszik — még az sem mind foglalkozik vele, akinek világnézete és pártállása ezt elsősorban kötelességévé tenné. Amint hallom, van itt kies Esztergomban egy szinügyi bizottság, amely azonban a tagok emlékezete óta nem ült össze. Hogy akkor minek van ? Azt bizony eddig senki sem tudta nekem megmondani. Vigasztalásul csupán azt említették meg a kérdezősködó- semre, hogy nem ez az egyetlen bizottság, amely ilyen minőségben és jelleggel tevékenykedik a közügyek előbbrevitelóben. Szinte látom rosszaló fejcsóválá- sodat, kedves Néném, hogy ón eny- nyire beleartom magamat ebbe a dologba, de ismered kis húgod ok- vetlenkedő természetét, őszintén mondva, fáj a lelkem azokért is. Sürgősen nagyobbítani és modernizálni kell az iparostanonciskola épületét
