Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 23. szám

2 ESZTERGOM St VIDÉKÉ 1938 irárcius 20 tása, az aggkori nyugdíj eszméje be­lépett a politikába s ennek hatása­ként Roosevelt megvalósította a „So­cial Security “-it, a társadalmi bizto­sítást. Ez ugyan nem olyan bőkezű, mint a Townsend-terv, de európai fogalmakhoz képest mégis elég ma­gas nyugdíjat biztosít minden dol­gozó embernek, akinek évi keresete nem haladja meg a háromezer dol­lárt. Fizetésének egy százalékát le­vonják a nyugdíjra és ugyanannyit fizet a munkaadó. Mindenki kap egy számot, mely egy egész életre szól. A munka megszakítása nem tesz érvénytelenné a biztosítást. Aki egy szer számot kapott, hatvanöt éves kora után nyugdíjjogosult. A nyug­díj összege arányos élete átlagos keresetével és havi 80 dollárig emel- kedhetik. Nyugdíj éppen úgy, mint az életbiztosítás, egy összegben is felvehető és ha az illető 65 éves kora előtt elhunyna, a hátramaradot­tak megkapnák az elhunyt összes keresetének mintegy három százalé­kát. Ez is párszáz dollárt tesz ki rendszerint, s így ha az élet még mindig sok gonddal jár is, temetésre többé nincs gond Amerikában. Ez azonban Townsendékat nem elégíti ki, tovább folytatják az agitá- ciót. Hiába rendeltek el Townsend ellen kongresszusi vizsgálatot, főleg abból a célból, hogy kiábrándítsák az eszme híveit. Kiderült ugyanis, hogy dr. Townsend híveitől havi tiz cent tagsági díjat szedett. Tiz cent nem nagy összeg, magyar pénzben is csak havi 40 fillér, amit nálunk is szívesen fizetne mindenki abban a reményben, hogy valamikor majd ezer pengő nyugdijat kap. Minthogy azonban dr. Townsend hívei milli­ókra szaporodtak, az utolsó időkben a tiz centekből már havi ötven- hat­vanezer dollárt vett be. Szóval dr. Townsend, hála a kitűnő Townsend- teivnek, a saját aggkori nyugdiját mindenesetre biztosította. Ezt a kö­rülményt kezdte firtatni a vizsgálat, a derék doktor azonban vonakodott megjelenni a kongresszusi vizsgáló bizottság előtt. Azt mondta, hogy semmi közük hozzá, nincs joguk rá, hogy őt ilyesmikkel zaklassák. Va­lami büntetést is szabtak rá a ma- kacskodasért, de őt ez sem állítja meg útjában. Tovább folytatja mű­ködését. Most azt igyekszik bebizo­nyítani egy újabb eredeti ötlettel, hogy a Townseed-tervet meg lehet csinálni anélkül, hogy az bárkinek bármiféle pénzébe kerütjön. Tessék megnézni, hogy mindenkinek csak haszna lenne belőle. Townsendék mostan gyakorlatilag a következő­ként mutatják be a tervet: A Townsend-párt valamely váro­sában kiválaszt néhány idősebb sze­gény embert, akiknek havi 200 dol­lárt adnak, azzal, hogy lássuk, tes sék jól enni, inni, ruházkodni, kissé jobban élni, szóval egy hónapon be lül elkölteni. Persze az ilyen kísérlet anyagi áldozatot jelentene, erre azon­ban a párt nem hajlandó, úgy akarja nyújtani a kísérleti nyugdíjat, hogy az neki ne kerüljön semmibe. Tehát beszervezik a várost, a há­ziurat, kereskedőket, iparosokat, ven­déglőket, hogy abból a forgalomból, amit a Townsend-féle nyugdíjhoz, csekély két százalék engedményt ad­nak. Miért ne ? Ebbe szívesen bele- egyezik mindenki, hiszen friss pénz friss hasznot hoz, tehát belemennek abba, hogy elfogadják a dollárt 98 cent értékben, vagyis ráragasztanak a hátára egy apró, erre a célra ké­szült két centes Townsend bélyeget. A nyugdíj élvezője rendes jó ameri­kai dollárt kap, csak éppen rá kell tenni az első bélyeget. Fizet vele a háziúrnak, aki szintén ráteszi a két centes bélyeget, azután vásárol vele a kereskedőnél, ah i szintén ráragaszt egyet, szóval a dollár forog, de csak úgy adható tovább, hogy minden el­fogadója rátesz egy kétcentes bélye­get. Az is a megállapodáshoz tarto­zik, hogy a cél érdekében — vagyis a forgalom növekedése kedvéért — az ilyen pénzt lehetőleg még aznap tovább kell adni. Tehát mire a hol­nap letelik, a dollár megfordul öt venszer és van a hátán ötven két­centes bélyeg, vagyis a Townsen- déknak nem .került semmibe, mert visszatérül a bélyegek révén, a ke­reskedők sem vesztettek rajta, mert egy dolláron két centnél többet ke­resnek, mégis új üzletet hozott, sen­kinek sem került semmibe, mindenki jól járt, de legjobban a nyugdíjas, aki ingyen kapott kétszáz dollárt s egy hónapig jól élt belőle. Égy kis kooperáció az egész 1 Persze, aki utoljára kapja a telera­gasztott két dollárost, az vagy le­mossa a bélyegeket róla, vagy be­adja a kincstárnak, amely köteles el­fogadni, hiszen nincsen megcsonkít­va, vagy elteszi magának. Hátha va­lami gyűjtő valamikor többet ad érte 1 Legalább két centtel többet... HIIMHtHttMWWMtHH Vármegyei jelentések Az alispáni havi jelentés a feb­ruár hó örvendetes eseménye gya nánt említi meg dr. Zsindeiy Ferenc m. kir. kormányfőtanácsosnak val­lás és közoktatásügyi államtitkárra történt kinevezését és bejelentette, hogy ebből az alkalomból őt az egyesített vármegyék közönsége és tisztviselői kara nevében üdvözölte. Ugyancsak bejelentette az alispán, hogy a vármegye közönsége és tisz­tikara nevében üdvözlő iratot kül­dőit Kelemen Krizosztom pannon­halmi főapátnak m. kir. titkos ta­nácsossá történt kinevezése alkalmá­ból. A vármegye területén megren­dezett négy gazdasági tanfolyam be­fejezést nyert, a záróvizsgákon nagy megelégedéssel állapította meg, hogy e háromhónapos tanfolyamok ered­ményes és gazdasági fejlődésünk szempontjából hasznos munkásságot fejtenek ki és örvendetes az az ér­deklődés, amely ezen tanfolyamok iránt nemcsak a gazdaifiakban, ha­nem hozzátartozóikban és a meglet- tebb korban lévő gazdákban is év­ről évre fokozódik. Hasonló érdeklő­dés és kellő eredmény mellett folyt le a Felsődunántúli Zöldmezőegye­sületek Szövetsége által Tokod köz­ségben megrendezett nyolcnapos le­gelőgazdasági tanfolyam. A m. kir. gazdasági felügyelőség február havi jelentése szerint a ma- gasabban fekvő őszi szántásokban megkezdték az árpa és zab vetését, úgyszintén a trágya alá való szántá sokat is. Az őszi vetések és évelő takarmányok ezideig egészségesek­nek látszanak, elég sűrű állásúak. A reggeli fagyok azonban valószínűleg ártottak a vetéseknek, de hogy mi lyen méitékben, az ma még nem állapítható meg. A takarmánykészlet a jószágállomány kiteleltetéséhez ele­gendő, azonban a gyenge szalma­termés következteben alomhiánnyal kell számolni. A mezőgazdasági mun­kások alig számbavehető keresethez jutottak csak. A terményárak és az adatárak az előző havi átlaghoz vi­szonyítva, bár némileg estek, de még mindig tartottak. Az állatállomány kondíciója jó. A m. kir. államépitészeti hivatal februári jelentése szerint az állami és törvényhatósági kezelésben levő közutak forgalomképes állapotban voltak. Az állami munkák közül az Esztergom—Dorog közötti útrész búr ko ása, a megyei munkák közül az esztergom—budai, az esztergom— pilisszentlélek—dobogókői, a felső- galla tarjáni utak építése volt folya­matban. A m. kir. tiszti főorvos jelentése szerint az egyesített vármegyék egész­ségügyi viszonyai februárbán kielé- gítőek voltak. Még mindig nagyobb számban fordult elő — főleg a gyer­mekek között — az influenza, azon­ban enyhe lefolyással. Tömeges fel­lépése miatt a tatabányai MÁK bá­nyatelepi iskolákat egy hétre be kel lett zárni. Jelentette, hogy a belügy­miniszter újabban 1700 kgr., a múlt év óta összesen 8225 kgr. cukrot bocsátott a fővárosi hivatal útján a vármegye 2 éven aluli, arra orvosi­lag rászorult gyermekei között való szétosztás céljaira rendelkezésre. Ör­vendetes tény az is, hogy a belügy­miniszter Tát községben egy ovoda szervezését rendelte el. A vármegyei m. kir. tanfelügyelő beszámolt a február havi iskolaláto­gatásairól, melyen lényegesebb pa­naszt vagy kifogást sehol sem hal- llott, ahol hiányt vagy hézagot ta­pasztalt, a szükséges intézkedéseket megtette. A népművelési munkakör az egész vármegyében folyamatban van, akadályok sehol sem merültek fel és igy előreláthatólag az összes terveket meg lehet valósítani. A törvényhatósági m. kir. állator­vos havi jelentése szerint fertőző ál­latbetegségek közül rühösség uralko­dott 2, sertéspestis 2 és sertésorbánc 1 községben. Állatkivitelünk volt Ausztriába 20 vágómarha, 340 vá­gósertés, Csehszlovákiába 42 vágó­sertés, Jugoszláviába 1 használati ló, Nemeiorszögba 10 vágómarha és Svájcba 20 vágómarha. március 15.-ének meg­ünneplése Esztezgom szab. kir. város a ha­gyományoknak megfelelően ülte meg az idén is március idusát. Délelőtt 9 órakor a belvárosi kegy­úri plébániatemplomban ünnepi is- tentiszteiet volt, amelyen a hatósá­gok, közintézmények képviseltették magukat. A hagyományos ünnepség délelőtt 11 órakor volt a Széchenyi-téren, amelyen a város, a vármegye, a ha­tóságok, intézetek, egyesületek veze­tői jóformán teljes számban megje­lentek. A középiskolák, leventék tes­tületileg vettek részt az ünnepélyen. A leventék ez alkalommal mutatkoz­tak be először általános öröm köze­pette új formaruhájukban. Ez a for­maruha most már méltó lesz májusi nagy ünnepségeinkhez. A műsor első számaként a meg­jelent közönség a Levente Zenekar kíséretével a Szózatot énekelte, majd Kulcsár Gyula ferencrendi gimná­ziumi tanuló Petőfi „Nemzeti dal“-át szavalta el nagy lelkesedéssel. Az ifjúság nevében Ebergényi László bencésgimnáziumi tanuló mon­dott szép, talpraesett beszédet. Búzás Kálmán levente Vértessy Gyula „Üj Mohács“ cimű költemé- nzét szavalta el igen ügyesen. Az érseki tanítóképző énekkara Harmath Arthur „Megnyugodni sen­ki sem fog“ cimű és Gárdonyi „Ma gyár szabadság“ cimű kórusokat adta gondos kidolgozásban Geyer Béla zenetanár vezényletével. A tűzharcosok nevében Erős Ist­ván Szilágyi Béla „Magyarok“ cimű költeményét adta elő nemes lendü­lettel. Az ünnepi beszédet dr. Szemes József városi gimnáziumi tanár mon­dotta. Megemlékezett 1848 márciusá­nak nagy jelentőségéről, azokról a reformokról, amelyek országunkat a modern államok sorába helyezték és végül kifejtette azokat a kötelessé­geket, amelyeket a magyar ifjúság­nak vállalnia kell, ha a nemzet bol­dogabb jövőjét akarja. A bensőséges ünnepséget a Him­nusz fejezte be. Este 8 órakor a Polgári Egyesü­let díszvacsorát rendezett a Magyar Király nagytermében, mely méltó be­fejezése volt a napnak. MOST JELENT BÉG! BAB fl,U;SZTÁV Mentoní ajánlanám finom, szinss, mély irás. Lebilincselően érdekes, forró szerelmi regény. Ára 4.50 pengő. Megtekinthető minden könyvesboltban. SINGER ÉS WOLFNER IRODAL- Ml INTÉZET KIADÁSA. A nagyszámú díszes közönség kö­zött ott láttuk: dr. Radocsay László főispánt, dr. Frey Vilmos alispánt, dr. Czettler Jenő egyetemi tanárt, dr. Drahos János érseki helynökőt, dr. Lépőid Antal és Jeszenszky Kálmán prelátus-kanonokokat, Glatz Gyula polgármestert, vitéz Szívós- Waldvogel József ny. tábornokot, dr. Krecsányi Kálmán rendőrfőtanácsost, dr. Závody Albin és dr. vitéz Zsiga János vm. főjegyzőket, dr. Brenner Antal városi főjegyzőt, dr. Balogh Albin, Obermüller Ferenc és dr. Weis Richárd gimnáziumi igazgatókat, Bar- tal Alajos tanítóképzőintézeti igazga­tót, László István tanácsnokot, dr. Ibrányi Ferenc egyetemi m. tanárt, dr. Felber Gyula és Bayler István plébánosokat, dr, Baumly József OTI ügyvezetőt, dr. Szemessy Ferenc já- rásbirósági elnököt, dr. Csűri István postafőnököt, Reichert József vasúti állomásfőnököt, dr. Horeczky Géza OTI főorvost, Reusz Ferenc takarék­pénztári igazgatót, Gyarmathy Lajos Hungária főmérnököt, középiskolai tanári karunk számos tagját és még számosat tisztviselőkarunk, iparosaink és kereskedőink közül. A vacsorán mintegy 120-an vettek részt. Az ünnepi beszédet az idén — Kossuth-serleggel — dr. Ernszt Sán- d<ft ny. miniszter városunk képvise­lője mondotta. Beszédében a magára- utalt magyar nemzet összefogásán ak szükségességét hangoztatta — és felszólította hallgatóságát: fogjon össze és álljon az ország kormány­zója mögé e napokban, mert erre soha nagyobb szükség nem volt, mint ma. Egyedül a nemzet és a haza ügyét tartsuk szem előtt, egyéni célt és érdeket félretéve, minden ál­dozatot meg kell hozni a magyar jövő szent ügyéért Közép Európa mai válságában. Dr. Czettler Jenő egye­temi tanár v. orszgy. képviselő a 48-as eseményekről beszélt. Az illusztris szó­nokokat lelkesen ünnepelték. MOST ICLENT HEG! BOBOSS ELEMÉR Az éneklő fűrész Egy szülői és egy gyer­meki generáció izgalma­san mai tükörképe. Ára 4 pengő. Megtekinthető minden könyvesboltban, SINGER ÉS WOLFNER IRODAL- MI INTÉZET KIADÁSA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom