Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 21. szám

ÖTVENKILENCEDÍK ÉVF. 21. SZ. VASÁRNAP, 1938. MÁRCIUS 13

Szerkesztőség, kiadóhivatal: Símor-u. 20 Keresztén? politikai 6S társadalmi lap Előfizetési ár 1 hóra: í Dengő 20 fillér

Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.

A papok és világiak

nyílt és becsületes kézfogása segíti előbbre az eucharisztikus szentév ünnepségeinek előmunkálatait és a sikernek is ez lesz egyik szilárd biztosítéka. A múló sikereken és ünnepi gyönyörűségeken túlnézve azonban azt is reméljük és hisszük, hogy a papoknak és világiaknak éz a nagy békés összetalálkozása és az égi eszményekért való lelkes együttmunkál- kodása megmarad a jövőre is és mint ilyen, nagy értékeket jelent a magyar közéletben hit- buzgalmi, de különösen társadalompolitikai szempontból.

Nem is a szószék és a hallgatóság, a beszéd és a cselekedet, a templom és a város, a hirdetett elvek és a gyakorlati élet közötti teljes összhangra és együttműködésre gondolunk, amelynek lendítő erejével és következetességével világokat lehet megtartani, vagy megdönteni és újat építeni, — úgy, amint a beszéd és tett összhangzatos ereje és tartalma szemünk előtt egy új Olaszországot és új Németországot teremtett.

Nem az elmélet és gyakorlat, eszme és valóság nagyszerű összetalálkozására és testvériesülésére célzunk, — hiszen gondolunk erre úgyis mindannyian, akik a kereszténység világtörténelmi, ember- és nemzetformáló szerepét ismerjük és a katolicizmus csodálatos lelki és erkölcsi hatásainak érvényesülését kívánjuk a mi kis magyar világunkban is.

Csupán a papnak mint embernek és a világinak mint embernek, — a papnak mint társadalmi személyiségnek és a világinak mint társadalmi személyiségnek, — a közéleti papnak és a közéleti világinak megértő, őszinte megbékélésére gondolunk.

Igaz, hogy nálunk nincs papgyűlölet és határozottan gonosz embernek, a nemzet és a társadalom ellenségének tartjuk azt, aki bármilyen körülmények között a papot és a világit szembeállítja, — és mindenütt az országban, országos és helyi politikában, a szellemi és társadalmi életben, a városi és falusi közéletben valóságos szerencsétlenségnek tekintjük azt a szomorú körülményt, amikor valamilyen balsikeres ügyből kifolyólag szembe kerül a pap a világival.

Ennek dacára mégsem vonjuk vissza és nagyon is helyénvalónak találjuk a „megbékélés“ szót. Igenis : az eddiginél még nagyobb megértés, kölcsönösen őszintébb megbecsülésen és szereteten alapuló társadalmi és közéleti viszony szükséges a magyar papi és világi ember között. Noha hivatalosan és nemhivatalosan elítéljük és nem tűrjük az ellenségeskedést — hiszen nagyon jól tudjuk tapasztalatból is, hogy milyen károk származhatnak ebből, legyen bátorságunk megvallani őszintén és becsületesen azt, hogy a papok és világiak közötti jóviszonyt illetően (különösen az őszinteség irányában) a helyzettel nem vagyunk teljesen megelégedve. A jó viszony megvan, de lelki tökéletesedésre, az önzetlenség fokozására van itt még szükség.

Az őszinte megbecsülésen

A folyó esztendőben a nagy Szent István- és egyéb évfordulókon kívül még egy gyászos eseménynek is fordulóját üljük. 1838 nemcsak Pestre volt végzetes, hanem városunkra is. Természetesen itt csak a régi királyi — ma belvárost — értem, mert Víziváros dunaparti részét kivéve, a többi városrészek mind magasabban feküdtek akkor is. A belváros különböző helyein elhelyezett árviz-emlék- táblák az akkori vízmagasságot mutatják, mely legnagyobb volt a budai utcai vámnál, a mai Kossuth utca végén (Stern-féle ház).

Még sokan emlékeznek az 1876 os árvizre, mely sokban megközelítette az előzőt, de már erősebb és nagyobb védelemre talált. Száz évvel ezelőtt alig valamelyes sánc védte csak a várost Tát felől. A Kssduns szabályozása, kikotrása 75 évvel később történt, a város utcáinak szintje pedig a mainál fél—két méterrel még mélyebben feküdt. Ennek bizonyságát láttuk a vízvezeték é- csatorna lefektetésekor, mikor a 100 éven belül odabordott és féltő tött földréteg erősen megkülönböztethető volt a régebbi hordalék és talajföldtől.

Ma is preventív intézkedések történnek az árveszély elkerülésére, hasonlóképen történt ez akkor. A felső hatóságok már január 26*án jelzik a mindenütt megindult nagy olvadást, február 23-án pedig a helytartótanács értesít a Tolna és Borrév közti nagy jégtorlódásról, mely közvetlenül okozhatta a pesti árvialapuló teljes megbékülés kell elsősorban abból a célból, hogy a világi életben gyakorlati valósággá váljék az, amit a pap a szószékről hirdet. Igaz, hogy sokat változott a vijúg és más életviszonyok között él ma a hivatásában munkálkodó papi ember és mások az életviszonyai a családi gondokkal küz- ködő világi embernek és a közéletben is különbség van a pap és a világi között. Sok megértés, megérzés, jóakarat, szeretet és lelki finomság kapcsolhatja csak össze a kétféle élethivatás érdekszálait.

Nem téved a pap, amikor a szigorú keresztény elvek érvényesülését követeli és a legnehezebb életviszonyok között is krisztusi szeretetet, türelmet, jóságot és erkölcsi tisztaságot hirdet a szószékről, — de a világi sem téved akkor, amikor a papban a Szent István- korabeli papok önzetlen, hőslelkű, szent hivatásáért élő-haló ideálját keresi.

(-•)

zet. Sáncok készitésát s a meglévők megerősítését rendeli el. Megindul tehát nálunk is a védekezés: a Dunába foiyó patakok (Zsidódi, Szent János, Hávviz) medrét kitisztítják, kimélyitik, a varos árkát a régi Árokutcában szintén, az Öreg-utca — ma Jókai-uíca — végén itt keresz- tülmenő hidat különösképpen megvilágítják, a sáncokat megerősítik és mégis hiábavalóan, mert a Tát felől lerohanó ár akadályt nem ismerve, játékszerként törte át az útjába eső sáncokat március 6 án és fokozató san nőtt 13 ig, mikor is kulminálva lassan elvonult, maga után hagyva rengeteg könnyet és egy rombadőlt várost.

A jelentésekből olvashatjuk, hogy emberéletben nem esett kár, de Tar- <ovics Bazil városbirónak Uzovics János főispáni helytartóhoz intézett jelentése szerint a varos 853 házá ból 614 egészen, 89 részben összedőlt és csak 150 maradt teljes ép ségben. A magánosok kára 1.036,290 forint 52 krajcárt, mig a város kara ab. 50.000 forintot tett ki. A város középületei a székháztól kezdve a gyepmesterházig, s a templomtól a laktanyáig mind megrongálódtak, illetve teljes átépítésre szorultak.

* * *

Uzovics János főispáni helytartó, a kormánytól a vármegye élére kinevezett árvizbizto3 erélyes kézzel látott hozzá a mentési, rendfönntar- tási és felsegélyezé ií munkákhoz. A vármegye terü'etéről egy „elegyes

bizottságot“ hivott össze, melyben a város részéről résztvettek: Tarko- vics Bazil biró, Krakowitzer Ferenc polgármester, Helischer József és Takáts István tanácsosok, Meszéna János h. tanácsos, Pinke István kapitány, Bleszl Albert alkapitány és két választott polgár (városatya).

A városházán az árvizbizottság állandó permanenciában volt, a ház előtt két molnárcsónak állt rendelkezésre, hogy a szükséges utasításokat szétvihessék. Hogy a megrémült lakosság el ne széledjen, azok részére, kik a barátoknál, Szenttamáson, vagy Szentgyörgymezőn hajlékra nem találtak, a Jópásztor- és Rozália kápolnáknál deszkabódékat emeltek, hogy a gyermekes, hajléktalanok fedél alá kerüljenek. A barátok kolostora előtt egy kis sziget emelkedett csak ki a vizból Araráthegye-ként, s az első menekültek innen kerültek a kolostorba, kikről a ferences atyák gondoskodtak. Később a város minden kiadásukért kárpótolta őket. A megmentett állatállomány tartását dorogi és tokodi lakósok vállalták.

Tudnivaló, hogy ilyenkor sok tol- vajiás, rablás esik. A helybeli katonai parancsnok, br. Baldacci Antal kapitány készséggel bocsátotta rendelkezésre katonáit mind a mentési munkákhoz, mind az őrjáratokhoz, melyeket hol Pinke kapitány, hol Bleszl alkapitány vezetett. Éinczinger György sütőmester csak az Ínségesek részére dolgozott, győzte is a munkát, de panaszkodott a tolvajlá- sok miatt és ezért őrizetet kért, mit meg is kapott. A városi tömlőéből a rabokat a viz miatt először Szentgyörgymezőn kérte elhelyezni a tanács, de az nem fogadta be őket, igy aztán még biztosabb helyre kerültek : a laktanyai fogdába.

Az árvíz nemcsak nálunk és Pesten pusztított, hanem a Duna mentén mindenütt. Országos gyűjtés indult meg a kárvallottak számára. Városunk tanácsa ettől függetlenül körirattal fordult az ország népéhez és nem is eredménytelenül. Hosszú a sora azoknak, kik akár pénzben, akár természetben rótták le a segítés adóját közvetlenül városunknak. Közülük csak Pozsonyt említem meg, me y három Ízben is egy-egy hajórakománnyal kedveskedett volt székváros kollégájának. De számtalanan voltak, kik az országos mozgalomra adtak, mely összegből a nádor 38.000 forintot küldött le építkezési segélyre.

Az élelmiszerek elraktározására Takáts István tanácsos saját présházát ajánlotta fel, ott történt első időben azok szétosztása, később pedig a városházán.

Mikor az ár lassan elvonult, megindult a romok eltakarítása és az űjjáépités is. Mivel a lakosság pénztelenül állott itt, elsősorban az építési segélyeket osztották ki.

A szétosztás következőképpen történt. A károsultakat 4 csoportba osztották be :

1. Akik a kölcsönből nem részesülhetnek, vagyis semmiféle garanciájuk nincsen, 2. ingó-károsultak és bár jobbsorsúak, kölctönt nem kapAz 1838-as árvíz

Irta : KEMÉNY MIKLÓS városi levéltárnok