Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 1. szám
örVENKlLENCEDlK EVF. 1. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer estién? politikai és társadalmi lap SZOMBAT, 1938. JANUÁR 1 Előfizetési ár í hóra: l Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Mit várunk az újesztendőtől Újesztendő küszöbén állunk- Telve reménnyel és kétkedéssel. Reménnyel, hogy egy szebb, boldogabb magyar világhoz jutunk egy lépéssel közelebb, kétkedéssel, hogy annyi sikertelen év, annyi hiábavaló próbálkozás után végre sikerül-e ehhez közelebb jutnunk. Ha végig gondoljuk, hogy mi az amire legnagyobb szüksége van a magára maradt maroknyi magyarságnak, hát elsőként jelentkezik az, hogy több megértésre, több szere- tetre van szüksége a magyar közéletnek. Gondolkodásunkat, cselekvésünket, a jövőbe vetett hitünket kedvezőtlenül befolyásolja az, ha látjuk, hogy a magyar közélet vezéregyéniségei, de még egyéb szereplői is, olyan hevesen, kíméletlenül támadnak egymásra, mintha egyébb dolguk sem volna, mint azokat az értekeinket, amelyek mégis csak a nemzet vezetesere hivatottak, eltüntessük és tönkretegyük. Körülöttünk csupa ellenség, akik a halálharangot akkor húznák meg felettünk, amikor módjukban állana, mi pedig a külső veszedelemről megfeledkezve egymás ellen küzdünk és harcolunk, mintha ez volna a legfontosabb teendőnk. Persze a harc megszűnéséhez minden oldalról kezdeményező lépéseket kellene tenni. Talán elsősorban a hatalmon lévőknek. Hisz az ő helyzetük a köny- nyebb, azután azoknak, akik bármilyen okból az ellenzék szerepet játsszák a magyar közéletben. Vagy talán egymásra sem kellene várni, hisz a magyarság jobb jövőjének a megalapozása — már pedig ezt jelenti egy nagy közéleti összefogás — nem tűrhet halasztást. Persze nem gondolunk arra, hogy minden magyarnak egy politikai pártban van a helye, mert egy politikai párt keretei bárhogyan tágítjuk is, mégis csak szűkek talán ahhoz, hogy a közélet minden megnyilvánulását pártkeretek köze kartote- kozzák. Ehelyett gondolunk a közéletben szereplők nagy eszmei összefogására, mely lehetővé teszi azoknak a nagy magyar problémáknak a megoldását, amelyeket a magyarság nagy többsége már régóta vár, mint a magyar feltámadás szükség- szerű előfeltételeit. Ilyenek pld: igazságosabb jövedelem-elosztás, a választójog reformja, az ifjúság elhelyezkedésének égető problémája stb. stb. Ebben pedig mindnyájunknak meg kell egyezni. De kívánjuk az újesztendőtől azt is, hogy hozza közelebb egymáshoz a különböző magyar társadalmi osztályokat nemcsak a nyomorúságban, mint eddig történt, hanem a megértésben is. Valami lehangoló az, hogy milyen szakadék tátong nálunk a különböző társadalmi osztályok között. Mintha nem is szántott volna véres ekéjével végig rajtunk egy borzalmas világháború, amikor külömbség nélkül együtt harcoltak egymás mellett a különböző társadalmi osztályhoz tartozók Mintha nem állna hozzánk közelebb minden más embertársunknál az a magyar testvérünk, akinek fillérekből kell eltartani, helyesebben tengetni saját és családjának az életét.? Németországban munkatáborokba gyűjtik az ifjúságot. A közmunkák elvégzésén kívül ezeknek a munkatáboroknak az a legfőbb céljuk, hogy a közösség, az egymásrautaltság érzését keltsék fel az ifjúságban s közelebb hozzák egymáshoz a német intelligenciát a munkássághoz s hogy ezek a jövőben ne az osztályharcban és osztályérdekek szolgálatában keressék boldogulásukat, hanem az egymásrautaltságban s egymás megsegítésében. Hisz az egyszerű munkás éppen olyan tagja és pillére a nemzeti életnek, mint az, akit a Gondviselés a vezetés szerepére hivott meg. Ha az újesztendő ezt a megértést munkálja, a különböző társadalmi osztályaink között, amelynek szükségességét mindnyájan érezzük s hiányát megállapíthatjuk, akkor igazán jóleső érzéssel tekinthetünk rá vissza majd akkor, ha egy év múlva a végéhez eljutottunk. Ha mindezek az előfeltételek már megvannak, úgy ezeknek megteremtésével párhuzamosán várjuk az újévtől, hogy egy lépéssel vigyen bennünket közelebb a revízió gondolatának a megvalósulásához. Ma már elmúlt az az idő, amikor azt gondoltuk, hogy a szentistváni Magyarország megszerzése pár nap, hónap vagy évnek a kérdése. A békekötések óta eltelt idő szomorú csalódásokat tartogatott a számunkra. Megtanultuk, hogy egy országot elveszteni sokkal könnyebb, mint azt visz- szaszerezni. De minden csalódáson keresztül is él bennünk a remény, hogy eljön az idő, amikor a határokon inneni és a határokon túli magyarság megfoghatja egymás kezét s egyesülve tölti be azt a hivatást, amelyet neki a Duna medencében betölteni kell. A trianoni békekötéshez hasonló szerencsétlenséget csak egyet ismer a magyar történelem, ez a mohácsi vész. Amig a magyarság kiheverte a mohácsi vész pusztításait, majdnem két évszázadra volt szüksége. De végül mégis csak kiheverte. Ez ad nekünk is reményt a jövőre szomorú sorsunkban. Azt kívánjuk végül az újesztendőtől, hogy a trianoni nemzeti csapás kiheveréséhez, a magyar feltámadáshoz, hacsak egy lépéssel is, de vigyen közelebb. á hercegprímás karácsonyi beszéde a hívők és hitetlenek táboráról Nagykarácsony ünnepén a bazilikában dr. Serédi Jusztinián bíboros- hercegprímás nagymisét poníifikált, majd szentbeszédet mondo t. Szent karácsony ünnepéről, mint Krisztus első eljövetelének ünnepié séről szólott a bíboros főpásztor i beszéde elején, — szent karácsony I ünnepéről, amikor minden ember* ! nek és minden nemzetnek soha nem szűnő hálával kellene visszaemlé* kezni, hogy a második isteni személy, az Örök Ige, egész az istenségig emelte az emberi természete és hogy a földre szállott az isteni szív, akinél jobban soha senki nem szerette és nem fogja szeretni az emberiséget. Egyben nagy jelt emelt ezzel az Úr, amely Simeon szerint sokak felemelésére és sokak romlá sára tétetett. — Igen, Krisztus első eljövetele óta állandóan két táborra oszlott az emberiség : a hívők és hitetlenek táboréra — folytatta a hercegprímás. — A hívőkhöz azok tartoznak, akik Krisztust elismerik Messiásnak, befogadják isteni személyét és tanítását, eszerint rendezik be életüket és akik a természetes, becsületes földi élet mellett a természetfölötri élet megszerzésére is szüntelen törekszenek. — De kimondhatatlan szomorú sággal kell meg Hllapítanom, hogy az igazi hívők táborába még a keresztények között is nagyon kevesen tartoznak. — A hitetlenek nagy táborában , vannak azok, akik nem hisznek Krisztusban. Sokan saját hibájukon kívül nem hisznek, mint a pogá- nyok. Ezek között is puszta tudatlanságból nem hisznek, azonoan ebbe a táborba tartoznak azok a pogányok is, akik jó keresztények, sőt úgynevezett jó katolikusoknak mondják magukat és akik, ha szóval hisznek is de hitüket állandóan megcáfolják életükkel. Ezek azok az úgynevezett jó katolikusok, akik az Anyaszentegyház szervezeteiben és a katolikus intézményekben állandóan hibákat akarnak felfedezni és súlyos kritika tárgyává teszik az Egyház működését. Ezek azok, akik a névtelen levelek és újságcikkek kényelmes fedezékéből állandóan rágalmaznak. Ezek azok, akik szembeállítják Krisztus Egyhízát a hazával s az utóbbit akarják az előbbivel szemben megvédelmezni, pedig ezek ellenségei mindkettőnek, mert a haza érdekeit is félreteszik akkor, amikor önmaguk érdekeit érvényesíthetik. — Ide juttatta ezt a tábort a hitbeli közönyösség és az igazság elleni tusakodás. Életükkel cáfolják, amit vallanak. — Amikor hatalomra törekszenek és szüntelen azt hangoztatják, hogy ők jó keresztények — emelte fel hangját a bíboros főpásztor —, szeretném ezektől megkérdezni azt, amit annak idején a keresztelésnóí kérdezett tőlük az Egyház papja és amelyre helyettük a keresztszülő válaszolt. Szeretném megkérdezni az ilyen katolikusoktól, hogy: hisztek-e igazán a mennyei Atyában és mondjátok meg minden kertelés nélkül, vájjon hisztek e Jézus Krisztusban, a Szentlélekben, aki a kegyelmeket osztogatja, hisztek-e az egy, szent Anyaszentegyhazban, a feltámadásban, az örök életben, — szóval mindabban, amit az apostoli hitvallás előír ? I Ha pedig nem hisztek, akkor ne nevezzétek magatokat jó katolikusoknak, hanem inkább po- gányoknak. Én még egyetlen egyet sem találtam a szentek között, aki az Egyházát megtámadta volnál — Napjainkban szinte reményte- lenn k látszik az emberiség sorsa — folytatta a hercegprímás —, mert nem akarják megérteni, hogy a sok nyomorúság és baj egyedüli oka a hitetlenség. Ki merem mondani, hogy ezeket az embereket, akik elzárják magúkat Istentől, sokkal nehezebb megtéríteni, mini a pogányo- kát ! — Legalább most, Krisztus első eljövetelének ünnepén értsétek meg a pusztában kiáltó szavát a tiszta nemzedék elő tészítéserő!, hogy majd MSI.SZÉUi < t í :'*:iÍ5íb \