Esztergom és Vidéke, 1937

1937-06-20 / 49.szám

2 ESZTERQUBI ll VIDÉKE 1937 június 20 45 évesek: dr. Glattfelder Gyula, dr. Trikál József, Jeszenszky Kálmán, dr. Lazay Lajos, Jaross Károly, dr. Herold Hermán, dr. Surányi Dezső, dr. Weisz József (54 éves,) dr. Major Ödön. 40 évesek: Csermák Szaniszló, Németh Ede, Szalva Dezső, dr. Luncz János, Schnitzler Sándor, Oltvay Rezső, Fekete Géza, dr. Kőmives László, dr. Mattyasóvszky Béla, Bellovits Gyula, Handl Mihály, Arató János. 35 évesek: dr. Marczell Mihály, Mattyasóvszky László, Marczell Ágoston, Marczinka János, dr. Mertán János, Hell Ferenc. 30 évesek: dr. Környey József, dr. Salkovssky Jenő, vitéz dr. Zsiga János, dr. Takács István. 25 évesek : Baranyai Lipót, vitéz Füzeséry István, Pásztor Alfréd, dr. Arató JSándor, Péterfi József, Kovács Lajos, Oross Elek, Hajagos László, Zsitvay József. 20 évesek: dr. Eggenhofer Béla, Katula Géza, Pálmai Béla, Király József, dr. Kreskó Lajos, VáczyBurány Ambrus, Czagány Ferenc, dr. Lestár István, Petresél János, dr. Szokoly István, Szenczy Ferenc, Reicher Kálmán. 10 évesek: Borókay Ferenc, Divéky Egyed. Kimentették magukat: Czobor Lász ló ny. honti alispán (68), BáthyBerkó Antal tábornokorvos (40), dr. Tóth Kálmán prelátus-kanonok (35) és Szabó Lajos (10). Mozgalmas napja volt szombat és vasárnap Esztergomnak. Különböző gyűlések, találkozó, bemutatók voltak, de talán valamennyi közt a bencésdiák-találkozó volt a legszebb, a leghangulatosabb. De ez nem is csoda, mert a gimnázium volt diákjai e napon a szép diákévek felejt hetetlen emlékeiből örök lángot gyújtottak önmaguk örömére, a hűség és hála aposztroíálására, a fiatalságnak útmutatóul, a sorsüldözötteknek vigaszul, a szebb, boldogabb magyar jövőnek zálogául. zs. y. állítás befejezéseként repülőbemutatót rendezett a Strázsa hegyi repülőtéren. A bemutatón a Cserkészrepülők Bendegúz nevű nagyteljesitj ményű gépén Tatarek Béla remek műrepülést, Majoros János, a B. S. E. főoktatója bravúros motoros műrepülést mutatott be. Ez alkalommal repült először a nagyközönség előtt a „Szittya". Gyönyörű repülését, karcsú madár Újból üzemben a Komáromy-fatelep őszinte örömmel értesültünk, hogy városunk egyik legrégibb üzeme, a Komáromy Ferenc és Fiai fatelep újra teljes erővel üzembe állott. Már-már úgy látszott, hogy őket is elsodorja a magyar gazdasági életen átszáguldó s vészes pusztítást hátrahagyó forgószél, mely annyi értéket, sok magyar munkát, reménységet ragadt magával a szűk trianoni határokon belül. Szomorúan láttuk, hogy a közel egy évszázada fennálló, virágzó üzem, mely az utóbbi időben már 30—40 családnak adott kenyeret, az utóbbi években, mint annyi sok magyar üzlet, sorvadásnak indult. Annál nagyobb örömmel értesültünk, hogy az esztergomi Kereskedelmi és iparbank vezérigazgatója Gyulay Endre ismert szociális érzékével és pénzügyi szakértelmével támogatva, újra erőre kapott a régi üzem. Újra zúgnak a fűrészgépek, sivítanak a famegmunkáló gyaluk s megjelentek ismét a Kisdunán a tutajok, szállítva a gömbfák tömegeit, melyeket a szorgos, magyar kezek, — melyekbe visszaszállott az élet — megmunkálnak, s mozgást, életet hoznak városunk és a környék gazdasági életébe. Bejártuk az új erőre kapott telepet, öröm volt látni a serény, szorgos munkát, a jókedvet, a dagadó reményt, mely a munkások szemében ült a holnapi biztos kenyér, a tartós munka jóleső tudatában. Újra tele vannak a raktárak, minden fajta épületfa és asztalosam van felhalmozva. Építtetők, iparosok jönnekmennek, látszik, hogy a régi bizalommal válogatják azj árut a régi, megszokott üzemben. Igaz örömmel látjuk az újra lendülő életet, melyre városunknak olyan nagyon-nagyon szüksége van. Minden reményünk megvan és hiszszük, hogy ezen üzem, mely hosszú évtizedeken át erősítette városunk gazdasági életét, most már új erőre kapva minden akadály nélkül megy a szebb, boldogabb magyar jövő felé. alakját az egybegyűlt közönség nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel szemlélte. Veget ért az egyhetes repülőhét. N?m mulaszthatjuk el, hogy őszinte elismerésünket ki ne fejezzük az agilis rendezőségnek a hót egyes mozzanatainak megrendezéséért. Kívánjuk, hogy az egyesület tovább fejlődve még sok-sok dicsőséget hozzon Esztergomnak. Hit hanoiinak ós láttunk Vácon ? (Vendégforgalmi riport.) Az Esztergomi MOVERO közgyűlése A Movero Esztergomi Sportrepülő Egyesület szombaton este tartottta évi rendes közgyűlését a Városház nagytermében Madaras Aurél elnöklete alatt. Madaras Aurél elnöki megnyitójában üdvözölte a megjelent tagokat, megemlékezett az egyesület négyéves fejlődéséről és a tagokat további önzetlen munkára hivta fel. Sebők József titkári jelentése az 1936. év jelentősebb eseményeiről emlékezett meg Megállapította a jelentés azt, hogy az egyesületi élet intenzitása, ha a repült időt és a startok számát vesszük alapul, akkor 65 %-os emelkedést mutat. Ennek a nagy fejlődésnek volt azután az a nagyjelentőségű közetkezmépye, hogy a Magyar Aero Szövetség sz eredményes működés szempontjából az esztergomi egyesületet a 22 magyar egyesület között a második helyre tette a Cserkészrepülők után. Gyönyörű eredménye volt az egyesületnek Kertész Károly 1 órás teljesítmény repülése, amelyet Zögling siklógépen végzett. Ez az eredmény, ha minden kategóriában számon tartanák a rekordokat, világrekord lenne. A titkári jelentés további része beszámolt a repülőtéri élet jelentősebb eseményeiről, a kifejtett propagandáról és a rómaifürdői helyi csoport bekapcsolódásáról. Nagy érdeklődéssel hallgatta a közgyűlés a jelentésnek azt a részét, amely a műhely fejlesztésről szólott az önálló iparjog megszerzése kapcsán. Az Esztergomi Movero műhelye az egyetlen magyar, iparjoggal felruházottt repülőgépjavitó és építő üzem. A titkári jelentés után György László pénztáros a zárszámadásokat és a jövőévi költségvetést mutatta be a közgyűlésnek, amit a közgyűlés egyhangúan elfogadott. Ezután kövelkezett a tisztikar megválasztása. A közgyűlés dr. Brenner Antal korelnök indítványára egy hangú lelkesedéssel a régi tisztikart választotta meg. Az oktatás legfőbb irányítására Rubik Ernő műhelyfőnököt kérték fel. Ezután következett a Pilis Hegy vidéki Aero Club megalakítása. A közgyűlés dr. Ember Sándor, országgyűlési képvisel ő elnöklete alatt bizottságot kért fel az új egyesülés alapelveinek kidolgozására. A Pilis Hegyvidéki Aero Club megalakításának igen nagy gyakorlati jelentősége lesz a Pilis hegyvidék bekapcsolása az aviatikába, ami igen nagy erkölcsi és anyagi súlyt fog adni az esztergomi egyesületnek is. A közgyűlés után társas vacsora volt a Fürdő szállóban, majd pedig kerti ünnepély a Szálloda kerthelyisógében. Vasárnap délután az egyesület az egyhetes repülőgép és légoltalmi kiIdegenforgalmi terv Esztergom részére, amit az útlevélkényszer gátol. Legutóbbi számunkban ismertettük Vác idegenforgalmak fejlődését, melyet Váczy-Hübschl Kálmán oki. építész, városi műszaki tanácsos volt szives lapunk számára nyújtani, ki az alábbiakban még elmondja, hogy hogyan sikerült ezt eredményesen megszervezni: Vácnak Budapesthez való közelsége folytán a középiskolák kirándulásait tartottam legalkalmasabbnak megszervezni, ami várakozáson felül sikerült. A másik elgondolásom az volt, hogy a római-parton nyüzsgő tízezret meghaladó vadevezősök egy részét vontatjuk Vácra, esetleg erre a ! célra külön rak. dóuszályt építtetünk. I Megpróbáltuk kis dunaátkelési mo[ torosunkkal és olyan sikerünk volt, hogy a római-partnál csatlakozni ki vánó nagy tömeg vadevezőst rendőri karhatalommal kellett visszatartani, mert motorosunk erre nem elég erős, pedig ez kitűnő üzlet lenne. Érdemes lenne a hajóstársaságokat rábírni, hogy szervezze meg a vadevezősök felvontatását. Ki kellene | építeni az észtergom-környéki szigeI tekén a wikendházakat, a vadevezőí sök örömmel szabadulnának a római I fürdő körüli tumultusból a Dunának j felsőbb, remekszép, szűz területeire, j Vácnak, Esztergomnak s a környékbeli községeknek össze kellene fogj niok s rábírni a hajóstársaságokat, hogy állítsanak be ilyen csónakáztató hajót. Ehhez azonban — folytatjuk mi a kérdés tárgyalását, — szükség volna egy befolyásos közéleti nagyság, talán egy országgyűlési képviselő támogatására, aki ki tudná eszközölni, hogy a szobi határátlépésnél most megkívánt útlevél-, igazolvány-, bizonyítvány- stb. kényszert a belügyminiszter bizonyos esetekben korlátozná, mert addig a vadevezősök látcgatására komolyan szá mitani nem lehet. Váczy-Hübschl Kálmán előveszi a váci Auki-szigeteken tervezett wikend-telep pompás tervrajzát s reménykedő jövőbelátással gyönyörkö dünk a kitűnő munka praktikus és életrevaló elgondolásain ... Mi vonzza hát mégis az idegeneket Vácra ? Rövid erre a felelet: az otthon iasság, figyelem s különböző igényeket kielégítő gondosság, mellyel ott a vendéget kezelik. A műszaki tanácsos beszéli: felhoztunk egy teli hajó középiskolai diákot Budapestről Vácra, itt megmutogattuk nekik a város látnivalóit, ünnepélyt rendeztünk a hősi emlékmű előtt, adtunk nekik háromfogásos jó ebédet, áthajóztuk őket a pokolszigeti erdőbe, ott cigányzene, ozsonna, tánc, sportjátékokkal szórakoztatták vendé geinket és este vissza hajón Budapestre. Mindez — úgy emlékszem — személyenkint 2 80 P-ért. Persze odahaza minden diák reklámot csinált. Azon évben 15 ezer diák vendégünk volt. Tehát, úgy gondoljuk — a kellé* mes szórakozás lehetősége vonzza jobban vidékre a vendéget, mint a muzeumok, attrakciók, tudományos érdekességek, bár tagadhatatlan, hogy ezeknek is vannak szép számmal rajongói, de ezek javarészt átfutó autós-kirándulók. I't említem meg, hogy Vácnak két ingyenes dunai népstrandja is van. Városfejlesztés az utóbbi évtizedekben. Ez iránt is érdeklődöm a műszaki tanácsos úrnál. Elmondja, hogy a már régebben létesült gyárak mallett utóbb a 160 intelligens munkást foglalkoztató Kodakgyár, a Budinszky-fóle fém- és vasöntő, a Fonalgyár ós a Bélésárú-gyár kezdették meg s folytatták üzemüket. Mikor ezeket hallom, eszembe jutnak az Esztergomnak valamikor beígért „füs~ tölgő gyárkémények". Aztán egy sétát teszünk a városban, hol utoljára negyven év előtt tartózkodtam hosszasabban. Meglep, hogy a régi hatalmas vásártéren azóta modern házakkal utcasorok épültek. Gyönyörűen rendezték a Dunakorzót, a Székesegyház-teret, honnan 34.000 térés földet hordottak el, sétautakat húztak, parkosították továbbá a Konstantin-teret, ahol az ország legnagyobb s talán a legszebb bronzba öntött hősi emlékműve áll. A város utcái tiszták és öntözöttek, de az erős déli napsütésben éppen olyan kihaltak, mint Esztergomban. Ám mindenütt a házakon, az üzletportálokon, kirakatokon tagadhatatlan jó izlés látszik. A városi pótadó 43—46% körül van, de a 21.000 lakosú város lakói drágán élnek, mert a vizet és villanyt itt is elég magas áron mérik s az élelmiszerek ára is hasonló Esztergom áraivai. A Nagy Sörházban azonban két banketthez is terítenek. Meleg szívvel ünnepelnek valami nevezetes évfordulót s egy 35 éves diáktalálkozó is van hosszú dikciókkal és könnyes ölelkezésekkel. A sorsunk s élettempónk közösnek látszik. A vidéki kisvárosok gazdasági élete a pénz, a tőke tartózkodása folytán mindenütt megnehezült, a közterhek bizony súlyosak s a közszükségleti cikkek árai folyton emelkednek. De lecsökkent mindenütt a társadalmi élet őszintesége, bensősége, szolidáris értéke is. Mindenütt kasztokra tagozódik a polgári társadalom s ez gátol — a pénzhiányon kivül — minden nagyobb társadalmi megmozdulást. Talán az idegenforgalom, a vendégjárás lehetne még az a tényező, amely közös érdekek előmozdításában némi egyetértést teremtene s itt a jövőben fontos szerep és feladat vár a vendégforgalmi irodákra. Nem lehet hát közömbös, hogy azok hogyan teljesitik a reájuk bizoit teendőket. Az „Esztergom és Vidéke" cikksorozatával ezen cél lehető megoldásához óhajt informatív úton segítő kezet nyújtani s vendégforgalmi bizottságunkat a dr. Zwillinger által javasolt tanulmányi kirándulás fáradalmaitól igy kívánja megkímélni.