Esztergom és Vidéke, 1937

1937-02-14 / 13.szám

A táti-úti Petz-gyár környéke, va­lamint a levente-sporttér rendezendő. IV. Szenttamás-hegy. A Rózsa-utca betorkolása a Ferenc József-útba valamiképpen megol­dandó. Ezzel együtt a csapadékvíz­csatorna a Székely ház és Demény­ház között föld alá süllyesztendő. A Szenttamás hegynek biztosító tám­fallal való ellátása és a hegyoldal rendezése és növényesítése tárgyá­ban technikusok közreműködésével megfelelő terv készítendő. Ezen terv­nél mindennemű Szent István emlék­mű bele tervezése mellőzendő, mert a hegy csak nagy költséggel volna olyan állapotba helyezendő, hogy azon még csak kisebb méretű emlék­szobor is elhelyezhető legyen, relief szerű Szent István-emlékműnek egy nem művészi, hanem biztonsági célt szolgáló falon való elhelyezése nem méltó a gondolathoz és csak kisebb jelentőségű emlékműveknél alkal­mazható. V. Várhegy. A várhegy és környékének meg­felelő rendezése fontos idegenforgalmi érdek és igy az a hercegprímás és műemlékek országos bizottságával összhangban volna végrehajtandó. Az állam által esetleg felállítandó Szent István-szobor akár az ásatá­sok környékén, akár a volt vízto­rony-bástyán volna elhelyezendő. Ezzel kapcsolatosan a jelenleg na­gyon íz dísztelen Prohászka tér is kellő formába volna hozandó és a Sötétkapu új útburkolattal és gyalog­A háború nyomasztó gazda­sági viszonyai miatt az egye­tem épületei nélkülöznek minden pompát, fényűzést. A hasznosság és szükségesség irányítja az építkezé­seket. Melegebb, komolyságában is ünnepibb hangulatot csak a trapéz­alakú udvar nyújt hatalmas, még egyszerűségében is lenyűgözően be­szédes árkádsoraival. Legnagyobb terme az „Aula Academica". Nagy vitatkozások, ünnepélyek színtere egykor. Ma hangversenyekre, kiállí­tásokra kárhoztatott. A gipsz díszí­tés, a festmények, az oltár későbbi korok művészeitől: Hagenauer, Za­charias Müller, Adrián Bloemarttól valók. A kis „Stuba Academica" falain a nagy salzburgi érsekfejedel­mek portréi Marcus Sitticustól Hie­ronymus Colloredoig. A régi egyetem főereje a kánon­jog művelésében volt elismert. A XVIII. sz. utolsó negyedében híres filozófiai tanárait hallgatta a nagy­számban idesereglő tudományszom­jas ifjúság. Orvosi fakultásról csak a választófejedelemség korában lehet beszélni. Az egyetemet a bajor ura­lom szünteti meg 1810-ben. Ma a büszke múltú épület a szö­vetségi gimnáziumnak s a tanító­képző-intézetnek ad hajlékot. Déli szárnyán a theologiai fakultás, az egykori egyetem árva maradéka, a megbecsülhetetlen értékű könyvtár­ral. 120.000 kötetével az egykori dolgozók áldozatáról, munkájáról be­szél a hallgatás sokat mondó sze rénységével, 1000 ősnyomtatványa a könyvbarátok áhítatos helyévé avatja. 1160 kézírásos munkájáért gazdag ságát nem kell külön hagsúlyozni. Az épület keleti oldalához kapcso lódik a művészi elgondolásban és megoldásban nemes veretű egye­temi templom, Fischer von Erjach legérettebb salzburgos barokk alko­tása. Az 1604-től 1707-ig épülő Isten­háza tulajdonképen összekötő kapocs a halhatatlan művész későbbi bécsi remekművei, különösen a Karls­járóval volna ellátandó. A Scitoszky­út melletti hegyoldal — tekintettel arra, hogy a Bazilikába vezető kocsi­út ott húzódik el, valamint azon kö­rülmény, hogy a Kat. Nyári Egyetem előadásai az Őrseki Tanítóképző In­tézetben tarttatnak — kertészetileg átalakítandó és padokkal látandó el. VI. Hegyvidék. A közeli hegyiutak megfelelő ki­szélesítésekkel, s lejtviszonyok ós vizlevezetések megjavításával, vala­mint fásítással fokozatosan hegyi sétányokká alakitandók át. A hegyi­források és kutak környéke kényel­mes és pihenést nyújtó kiránduló­helyekké alakitandók át; a terve­ket és munkaprogrammot a városi mérnök, erdőmérnök, hegymester, kertész, valamint a Szépítő Egyesü­let és Turista Egyesület kiküldöttei­ből álló bizottság készítse el. A hegyi utak arra legalkalmasabbja olyképpen képzendő ki, hogy azon jó időben a Vaskapu lófogatú ko­csival és autóval megközelíthető le­gyen. A vaskapui menedékház kör nyéke tetszetősebbé, kultiváltabbá teendő, a Turista Egyesületnek erre a célra segély nyújtandó. Az albizottság szívesen ajánlja fel közreműködését az itt megjelölt mun­kálatok végrehajtásához, vagy egyes részletmunkák önálló kivitelét is vál­lalja, feltéve, ha a szükséges szak­erők és a költségek rendelkezésre bocsájtatnak. Erre vonatkozólag a központi intéző-bizottság vagy az elnök utasításai szerint kiváa el­járni. kirche között: Nem egy már itt is megkísérelt motívuma ott nyer meg-, teljesedő kivirágzást I A házak közé szorított, adott tér számolásával mes­terien oldja meg a homlokzat bámu­latosan meleg, két torony közé hú­zódó előreugró félköríves előcsarnok rendszerét. Magasbatörő kupolája veri könnyedségével a dóm nehéz­kes, nyolcszögletű kupoláját. A mo­numentálisan egyszerű templom leg nagyobb ékessége főoltára. Eszmét hozzá az egyetem theologusai ad­ták, a Példabeszédek könyvének kö­vetkező idézetéből indul ki a művé­szi alkotás megoldása : A bölcseség házat épített magának, hét oszlopot vágott ki. A főoltár eszméje a Szö­vetségszekrény és Salamon trónjá­nak együttes elgondolása. Az ara­nyos tabernákulumot a hét oszlop félkörívben felállított, felül párkány­nyal összekötött építménye övezi. A tudományok, a két arkangyal alak­jai, a Szentlélek galambja, az isteni erények felülmúlhatatlan egységben oldják meg a nem mindennapi fel­adatot. A távolálló előtt a művész álma meggyőzően prédikál. Minden művészi kiképzés a tabernákulum egyenes folytatása. Pazar márvány, arany lelke imája láthatóan bele­fohászkodik, beleolvad a látha­tatlan, szinte érezhető végtelenbe. Fischer von Érlach barokk-koroná­jának egyik mélytüzű drágaköve. A templommal együtt a jellegzetesen salzburgi barokk tavasznak legszebb virága. Az egyetem udvaráról a Hof stallgasse hallgatag utcájába lépünk, mely ^nevét az utca csaknem egész hosszát elfoglaló udvari istállótól nyerte. A két hatalmas portálé fölött Wolf Dietrich címere az 1607-b^n építkező érsekre utal. Az egész óriási, egybefüggő hosszú szárny több in­tézményt foglal magában. Az érsek­fejedelemség korában a 150 paripa számára épített részt Guidobald ér­sek 1665 ben fejedelmi fényűzéssel rendeztette. Márvány-fülkék, korlátok, szökőkutak az épület díszei. Ma egyik részében az Iparcsarnok, az első emeleten és a földszinten a ter­mészetrajzi múzeum helyiségei, azonban csak újabb idő óta, mert az épület 1918-ig kaszárnyául szol­gált. Nem közönséges látványosság­számba megy a nyári lovarda. A XVII. sz. elején a Mönchsberg ezen helyéről bányászták a dóm felépíté­séhez szükséges kőanyagot. Ennek az idővel üzemen kívül helyezett kőbányának két meredek oldalát le­simították, három árkádsor ülőhelyet vágtak az oldalakból. Innen nézték Salzburg előkelői a lóversenyeket és állatviadalokat. Jelenleg a kőpáho­lyok ásító öbléből s a nézőtérré ala­kított lovarda széksoraiból gyönyör­ködnek a gazdag idegenek az augusz­tusi ünnepi játékok alkalmával a Max Reinhardt kezdeményezte Goethe— Faust előadásokban. A régi téli lovarda ma a „Fest­spielhaus" művészeit s játékuk gond­talan szemlélőit látja vendégül. Az udvari istálló nyugatra néző gyönyörű márványportáléján túl a márványkorlátos lóúsztató közepén Michael Bsrnhardt Martdl remekbe öntött bronz lófékezője a háttér meg­lepően érdekes freskóival a Sieg­mundsplatz díszére szolgál. Siegmund Christoph Gráf Schrat­tenbachot örökíti a Neutor 131 m. hosszú, 7 m széles, 12 m magas sziklába vágott alagútja, mely a Möncbsbergen keresztül Salzburgot és Redenburgot kapcsolja egybe. Kora nevezetes mérnöki teljesítménye. A bejárat felett az érsek mellszobra, a szegedi építkezések óta nálunk is meggyökeresedett büszke, vésett mondással; Te saxa loquuntur. A S. Johanns Spital középkori zamatú udvarán egy ép állapotban maradt római fürdő — frigidarium Szeretem a vonaton az utazókö­zönség beszélgetéseit hallgatni. Míg a vonat szuszogva kapaszkodik Pilis­vörösvár felé, elgondolkozva nézek ki az ablakon a hóföldte tájakra, félfülemmel azért hallgatom útitár­saim eszmecseréjót, akik bizonyára nem is sejtik, hogy az utazás unal­mát űző beszélgetésük cikktSma lesz. Szeretem a vasúti beszélgetéseket, mert a vasú.i fülke találkozóhelye a legkülönbözőbb gondolkodású, világ­nézetű embereknek, akik aztán itt sokkal őszintébben, sokkal közvet­lenebbül beszélgetnek, mint a zöld íróasztalok poros aktatömegi között. Hanem lássuk a két beszélgetést. Mindkettő Esztergomnak két újabb problémájára vonatkozik és sok min­dent kifejez abból, amit az átlag emberek éreznek, gondolnak, csak hangosan nem fejeznek ki. Kell-e törvényhatósági jelleg, vagy nem ? Sablonosán indul a diskurzus a két esztergomi úr között, megtár­gyalják a napi eseményeket, a min­dennapos kis szenzációkat, de be­szélgetésük hamarosan érdekes for­dulatot vesz. Az egyik: Mit szólsz, kérlekalás­san, arról a fejlődő, bontakozó moz­galomról, amely Esztergomnak visz­szakivánja szerezni a törvényható­sági jogot ? A másik: Szerény véleményem szerint nagyon helyes a kitűzött cél, csak azt nem tudom megmagya­rázni, honnét ered a pálfordulás, amely nemrégiben még a községek közé akarta lesülyeszteni Esztergo­mot, most pedig egyszerre törvény­hatósági jogot kivan." Az egyik: Sajnos, ez nem pál­fordulás, nem belátása a jobbnak, hanem még most is meglévő két ellentétes véleményirány, amelyek dacol az idő követ emésztő hatal­mával. Az augusztinusok pazar, barokk temploma dús aranyozásával, művé­szi oltáraival szinte bágyasztja a szemlélőt. A káprázatos barokk­csodák arany felhői vibrálnak, | tün­dökölnek szemem előtt, letűnt korok szépségbe fulladó álmait £ rögzít ve \a szín-, márványköltemónyben. A Karolina császárnéról elneve­zett Museum Carolino Augustenum Salzburg történetének emlékekkel beszélő kincses háza. Szóval alig értékelhető kincsei közül a legősib­bek a törtónelemelőtti korszakra vo­natkoznak. Figyelmetragadók az ősi só- és rézbányászat szerszámai. A többi kor is gazdag anyaggal kép­viselt. Az Egyetem-tér virág- és gyü­mölcshalmazok tarkította festői ember­csoportjain, a Ritzerbogenen keresz­tül a Staatsbrückére lépek. Újra a kanyargó utcák nyüzsgő erdejében, a jobb parton vagyok. Megtárt be­járatán át a Mirabellgarten hív vilá­gos tónusú, hatalmas palotájával. Wolf Dietrich vetette meg alapját 1607 ben, Altenaunak, utódja, Mar­cus Sitticus „Mirabeir-nek nevezte. A sok változáson keresztülment fe­jedelmi palotán Lucas von Hilde­brandt keze is remekelt. Lépcsőháza márványkorlátjának a művószettör ténelem aranylapot szentel. A lép­csők aláereszkedő menetét a korlát kontrapunktikusan gördülő lejtésével — eddig veretlen művészettel — múlhatatlan bájjal oldja meg. Ófrancia modorú parkjának művé­szi szobrai közül több Donner Ra­fael mesteri kezének alkotása. Sza­bad színpadja az élőfák alkotta ku­lisszákkal az új idők dicséretét is megérdemli. (Vége következik.) egymással sehogysem tudnak meg­egyezni. Még most is nagyon sokan szeretnék látni Esztergomot a köz­ségek között, csak a tisztábban és a világosabban gondolkozók veszik észre azt a mérhetetlen nagy előnyt, ami a törvényhatósági jellegben nyugszik. A másik: Hát bizony ez megle­hetősen nagy baj és vájjon, hol le­het ennek a véleményeltérésnek a csirája ? Az egyik: Roppant egyszerű az ok, néhány szóval kifejezhető : a közönség nemtörődömsége a köz­ügyek iránt. Nagy nálunk Eszter­gomban a politikai iskolázatlanság, sajnos, csak a jogászok között van­nak olyanok, akik el tudnak igazodni az autonóm testületek világában és igy csak ők tudják felismerni azo­kat az előnyöket, vagy hátrányokat, amelyek egyikhez, vagy másikhoz fűződnek. A másik: Hát ez bizony nagyon hátrányos helyzet, mert ha a városi hatóság valami nagyobb dolgot kér, kérése csak akkor bir a kellő súly­lyal, lendítő erővel, ha a város kö­zönsége, mint egy falanx áll mögötte és ha a kormányhoz intézett kérelme a közvélemény ellenmondást nem tűrő erejében horgonyzik. Az egyik: Nagyon kár, hogy hiányzik az egységes állásfoglalás, mert van még egy dolog, helyeseb­ben érv, ami eddig a törvényható­sági jogot kérők figyelmét elkerülte és ami az egész mozgalomnak olyan súlyt ad, aminek jelentőségét leki­csinyleni nem lehet. Annakidején, legalább is szerény véleményem sze­rint, amikor elvettek a várostól az ősi kiváltságot, nem kis szerepet ját­szott a liberális szellem intrikája, úgyhogy az egész jogfosztásnak in­kább politikai íze, mint célszerűségi oka volt. Most volna itt a pillanat, Irta: VÉRTES ZOÁRO VII Két beszélgetés a vonaton

Next

/
Oldalképek
Tartalom