Esztergom és Vidéke, 1937

1937-01-24 / 7.szám

FS/TTRf. m M KE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 7. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresmény politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. JANU \R 24 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Derigő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Esztergom 1938-ra törvényhatósági jogot kér A legutóbbi városi közgyűlésen igen életrevaló és megszívlelendő in­dítvány hangzott el az 1938 ban rendezendő ünnepi jubileumi évvel kapcsolatban. Nevezetesen, hogy Esztergom 1938-ra szerezze meg, helyesebben szerezze vissza a törvényhatósági vá­ros jeliegét. Esztergom azt a kiváltságát, nagy privilégiumait, amelyeket I. József kiváltságlevele is elismert és meg­erősített, azokat az 1876. XX. tör­vénycikk értelmében elvesztette. A törvény meghozásának indoko­lását, amely csak abban az időben rendelkezett logikai alapon felépülő némi aktualitással, megtalálhatjuk a városnak gróf Tisza Istvánhoz, az akkori miniszterelnökhöz és belügy­miniszterhez intézett memorandumá­ban. De a kulisszatitkokat, amelyek va­lószínűleg az igazi okok is voltak, a kúr akkori gondolkodásvilágában, intrikái és cselszövényei között ta­lálhatjuk meg nagy valószínűséggel. Ezeknek kinyomozása, megvizsgá­lása nem lehet e cikknek hivatása, itt csak arra szoritkózhatunk, hogy megállapítsuk azokat a jogcímeket, amelyek alapján Esztergom méltán követelheti magának a törvényható­sági jelleget. Esztergom a nagy államal­kotó királynak, Szent István­nak szülőhelye, a magyar keresztény kultúra böl­csője, történelmünk elindulásának színhelye. Varosunk méltán áll a magyar vá­rosok között az első ranghelyen, mert a régmúlt magyar dicsőségnek soha el nem kopó patinája ékesíti, amelyből bús magyarságunk ezer­nyi szenvedése, ezernyi bánata kö zött vigaszt, reményt meríthetünk a szebb jövő dicsőségére. Esztergomnak és vele a magyar­ságnak aranykorát már nemcsak a történelem lapjai, hipotézisei örökí­tik meg, hanem kézzel fogható, meg nem cá­folható argumentum is, az Árpádok feltárt, fényes pa­lotája. Ma már nemzeti öntudatunk, lét­jogosultságunkba vetett hitünk nem­csak az irott betű erejéből, hanem a régmúlt kézzelfogható em­lékműveiből is táplálkozhatik. Történelmi hivatásunkat ma már nemcsak igazságok elvont elveivel, eszmefuttatások hosszú sorozatával, hanem a valóság minden ellenvetést megcáfoló érveivel is bizonyíthatjuk. „ Ezeréves történelmünk hite, a jö­vőbe vetett reményünk g Esztergomban, az Árpádok feltárt palotájában hor­gonyzik. Esztergom Magyarország állam­alapitója által remekelt mestermű, 1000 év távlatából soha nem látott gyémántként csillog az egész világ előtt. De minden drágakő, minden ékkő veszít impozánsságából, fényé­ből, ha a keret, a foglalat nem min­denben méltó a tartalomhoz. Nem gondolunk itt másra, csupán az esz­mei keretre, amely 1876 óta kifakult, el­szintelenedett és nem birja meg Magyarország eme ék­kövének csillogását. Eddig ez a seb csak nekünk, esz­tergomiaknak fájt, de most már kell, hogy minden magyar ember lelkét égesse, mert megvallhatjuk-e arcpi­rulás nélkül a külföld előtt, hogy Esztergom, a magyar államiság böl­csője, az ezer éves magyar történe­lem kőbe, márványba ihletett argu­mentumának birtokosa, nem áll városaink élén, sőt még az elsők között sincsen, A magyar törvényhozásnak, amely mindig hivatása magaslatán állott, meg kell hajolnia a történelem kö­vetelménye előtt és minden más szempontot félretéve vissza kell helyeznie Eszter­gomot az impozáns eszmei keretbe, a törvényhatósági jellegbe. Az 1938-ban Magyarországon tar­tandó ünnepségeknek három főszin­helye lesz: Esztergom, Budapest és Székesfehérvár. Éz utóbbi kettő tör­vényhatósági jogállással biró város, mig Esztergom csupán megyei vá­ros. Két város eszmeileg feldíszítet­ten várja a zarándokok seregeit, csu­pán a harmadik dísztelen. Ebbe a sivárságba nem nyugod hatunk bele, hanem méltán követel­hetjük, hogy városunkat is felemeljék a másik kettő diszes ranghe­lyére, annál is inkább, mert városunk ősi joga, egyidős Magyarország állami­sága megalkotásának tényével. Esztergom, a magyar katoliciz­mus Rómája, a hercegprímásnak székhelye, a magyar alkotmány kö­zületei rangsorában csak az első he­lyek egyikén állhat. Megköveteli ezt a magyar katolikusság méltósága s a hercegprímás nagy közjogi tekintélye. De ki tudná felsorolni azokat a megcáfolhatatlan, elvitathatatlan ar­gumentumokat, amelyek Esztergom város kérésének biztos bázist adnak. Nem mellőzhetjük, hogy a tárgyi érvek mellé oda ne állítsunk tisztán szubjektív, érzelmi és anyagi alapo­kon nyugvó argumentumokat is, amelyek Esztergom polgárai szemé ben a törvényhatósági jogot különös becsüvé és értékűvé teszik. Egyik ilyen érv az autonómiának a lehető legteljesebb mértékben való kibontakozása. Kikerülünk a várme­gye fennhatósága alól, de ez a vár­megyét nem fogja megfosztani esz­mei díszeitől, ellenkezőleg új fényt köl­csönöz neki székhelyének magasabbra emelkedése. Az autonómiának teljessége igen na gy gyakorlati előnyt jelent az ügy­kezelés meggyorsulása szempontjá­ból. Nem hivatkozunk másra, csu­pán arra, hogy nem kell a városi aktáknak annyi fórumot bejárni. Ez azután a város egész vérkerin­gésére döntő módon fog befolyást gyakorolni. De nem bocsátkozhatunk a jogi helyzet megváltozásával járó sok­sok előny részletes taglalásába, ha­nem csak még egyet szeretnénk ki­domborítani. Nevezetesen, ha a vá­ros a törvényhatósági jogát vissza­kapná, akkor költségvetésében cca 80.000 P szabadulna fel, aminek jelentőségét a pótadótól a földresújtott városunk szempontjából teljesen feleslegesnek látszik külön is méltatni. Városunk már nem egyszer ko­pogtatott a magyar törvényhozásnál a törvényhatósági jogért, kérése azonban eddig még nem talált meg­hallgatásra. 1938. év küszöbén, amikor a nem­zet Szent István megdicsőült halálá­nak 900 éves évfordulóját üli, meg* újul a reménység szivünkben, hogy Esztergom nagy állam alapító szent király szülőhelye jogi helyzetében magas piedesztálra emelve várhatja majd a zarándokok seregeit. Irta Az eredeti, három hajós román stílusú bazilikát a XVII. század vé­gén s a XVIII. század elején csak­nem egészen újjáépítették. Nyolc­szögletű kupola, ugyanannyi abla­kon árasztja a szentélybe s a fŐ hajóba a világosságot. Az örök Róma csodás levegőjű, a szív titokzatos világához oly szülő ­megértőn szóló .meleg hangulatú" templomainak lelke szól hozzám a főoltár magasáról, árad a freskók szin-ritmus énekelte költeményeiből. Amit a bencés szellem és áldozat oltárra ós oltárért tud tenni az Ur háza ékességének szeretetében, mind együtt van az áhítat, az ízlés és művészet összefogó testvéri harmó­niájában. A régi vázak ki-kiütköznek, hangtalan hirdetői elszállt korok bi szédss lelkének, rájuk borul az újabb idők új stílusú üde virága A gyer­mek áldozatos odaadásával aranyba, virágba, ujjongó színpompába öltöz­teti a maga kára nélkül a m -gher vadt, időszántotta szülői arcokat. A márvány és arany előkelő frigyé vei megépített főoltár a szentély egész faláról ragyogja mondanivalóit. A három-három aranyos pártás márványoszlop rámázta képen Szent Benedek és Szent Péter esedeznek a Boldogságos Szűzhöz. A kép felső keretén a művészkedvelő Béda apát kettős címere. A nagy kép felett a záró mezőben, a Szent Háromság előtt, az oszlopfők gerendázatán VÉRTES ZOÁRD V. ragyogó angyalszobrok hódolnak. Lenn, az oszlopok alján, az oszlop­közökben, az aranyozott szentség­tartó magasságában komor arcú, püspöksüveges és botos apáturak dacolják a feledést, az idő leggyil­kolóbb ajándékát: Szent Rupert, Szent Virgil, Szent Vitái és Szent Amand, a templom védőszentjei. A szentély megcsodált ékes drá­gasága két hatalmas bronzcsillárja. Wolf Dietrich érsek ajándéka. A falak díszes képekbe öltözteté­sén két évszázad művészei fáradoz­tak. Szórták áhítatos lelkük színekbe kívánkozó álmait. A templom 16 vörös márványból késsült mellékoltára közül különös fi -yelmet érdemel a Maria-Saul oltár. A szép Maria-szobrot, bir a stílus későbbre mutat, a hagyomány a mű­vészethez is értő Thiemo salzburgi érseknek tüajdonítja, aki a keresztes háborúban 1101-ben Corozain mellett életét áldozta a Szentföldért. Szent Vitái oltára mellett márvány portálé nyílik a máriazelli kápolnába. Román stílusban 1215 ben Osztrák Lipót építtette. Az ékes gípszdíszí­tásekkel telehintett kápolna legna­gyobb drágasága a teljesen aranyo­zott oltár. Kicsinyített mása a J. B. Fischer von Erlachtól tervezett má­riazelli híres kegyoltárnak. Érdekes jellegzetessége e templom­nak arany-, bronz-, márvány, színben baszélő képcsodáin kívül a mult síri Nagy leltári- és maradék vásár a® ILLÉS SÁNDOR Esztergom Széchenyi-tér 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom