Esztergom és Vidéke, 1937
1937-01-24 / 7.szám
FS/TTRf. m M KE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 7. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresmény politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. JANU \R 24 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Derigő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Esztergom 1938-ra törvényhatósági jogot kér A legutóbbi városi közgyűlésen igen életrevaló és megszívlelendő indítvány hangzott el az 1938 ban rendezendő ünnepi jubileumi évvel kapcsolatban. Nevezetesen, hogy Esztergom 1938-ra szerezze meg, helyesebben szerezze vissza a törvényhatósági város jeliegét. Esztergom azt a kiváltságát, nagy privilégiumait, amelyeket I. József kiváltságlevele is elismert és megerősített, azokat az 1876. XX. törvénycikk értelmében elvesztette. A törvény meghozásának indokolását, amely csak abban az időben rendelkezett logikai alapon felépülő némi aktualitással, megtalálhatjuk a városnak gróf Tisza Istvánhoz, az akkori miniszterelnökhöz és belügyminiszterhez intézett memorandumában. De a kulisszatitkokat, amelyek valószínűleg az igazi okok is voltak, a kúr akkori gondolkodásvilágában, intrikái és cselszövényei között találhatjuk meg nagy valószínűséggel. Ezeknek kinyomozása, megvizsgálása nem lehet e cikknek hivatása, itt csak arra szoritkózhatunk, hogy megállapítsuk azokat a jogcímeket, amelyek alapján Esztergom méltán követelheti magának a törvényhatósági jelleget. Esztergom a nagy államalkotó királynak, Szent Istvánnak szülőhelye, a magyar keresztény kultúra bölcsője, történelmünk elindulásának színhelye. Varosunk méltán áll a magyar városok között az első ranghelyen, mert a régmúlt magyar dicsőségnek soha el nem kopó patinája ékesíti, amelyből bús magyarságunk ezernyi szenvedése, ezernyi bánata kö zött vigaszt, reményt meríthetünk a szebb jövő dicsőségére. Esztergomnak és vele a magyarságnak aranykorát már nemcsak a történelem lapjai, hipotézisei örökítik meg, hanem kézzel fogható, meg nem cáfolható argumentum is, az Árpádok feltárt, fényes palotája. Ma már nemzeti öntudatunk, létjogosultságunkba vetett hitünk nemcsak az irott betű erejéből, hanem a régmúlt kézzelfogható emlékműveiből is táplálkozhatik. Történelmi hivatásunkat ma már nemcsak igazságok elvont elveivel, eszmefuttatások hosszú sorozatával, hanem a valóság minden ellenvetést megcáfoló érveivel is bizonyíthatjuk. „ Ezeréves történelmünk hite, a jövőbe vetett reményünk g Esztergomban, az Árpádok feltárt palotájában horgonyzik. Esztergom Magyarország államalapitója által remekelt mestermű, 1000 év távlatából soha nem látott gyémántként csillog az egész világ előtt. De minden drágakő, minden ékkő veszít impozánsságából, fényéből, ha a keret, a foglalat nem mindenben méltó a tartalomhoz. Nem gondolunk itt másra, csupán az eszmei keretre, amely 1876 óta kifakult, elszintelenedett és nem birja meg Magyarország eme ékkövének csillogását. Eddig ez a seb csak nekünk, esztergomiaknak fájt, de most már kell, hogy minden magyar ember lelkét égesse, mert megvallhatjuk-e arcpirulás nélkül a külföld előtt, hogy Esztergom, a magyar államiság bölcsője, az ezer éves magyar történelem kőbe, márványba ihletett argumentumának birtokosa, nem áll városaink élén, sőt még az elsők között sincsen, A magyar törvényhozásnak, amely mindig hivatása magaslatán állott, meg kell hajolnia a történelem követelménye előtt és minden más szempontot félretéve vissza kell helyeznie Esztergomot az impozáns eszmei keretbe, a törvényhatósági jellegbe. Az 1938-ban Magyarországon tartandó ünnepségeknek három főszinhelye lesz: Esztergom, Budapest és Székesfehérvár. Éz utóbbi kettő törvényhatósági jogállással biró város, mig Esztergom csupán megyei város. Két város eszmeileg feldíszítetten várja a zarándokok seregeit, csupán a harmadik dísztelen. Ebbe a sivárságba nem nyugod hatunk bele, hanem méltán követelhetjük, hogy városunkat is felemeljék a másik kettő diszes ranghelyére, annál is inkább, mert városunk ősi joga, egyidős Magyarország államisága megalkotásának tényével. Esztergom, a magyar katolicizmus Rómája, a hercegprímásnak székhelye, a magyar alkotmány közületei rangsorában csak az első helyek egyikén állhat. Megköveteli ezt a magyar katolikusság méltósága s a hercegprímás nagy közjogi tekintélye. De ki tudná felsorolni azokat a megcáfolhatatlan, elvitathatatlan argumentumokat, amelyek Esztergom város kérésének biztos bázist adnak. Nem mellőzhetjük, hogy a tárgyi érvek mellé oda ne állítsunk tisztán szubjektív, érzelmi és anyagi alapokon nyugvó argumentumokat is, amelyek Esztergom polgárai szemé ben a törvényhatósági jogot különös becsüvé és értékűvé teszik. Egyik ilyen érv az autonómiának a lehető legteljesebb mértékben való kibontakozása. Kikerülünk a vármegye fennhatósága alól, de ez a vármegyét nem fogja megfosztani eszmei díszeitől, ellenkezőleg új fényt kölcsönöz neki székhelyének magasabbra emelkedése. Az autonómiának teljessége igen na gy gyakorlati előnyt jelent az ügykezelés meggyorsulása szempontjából. Nem hivatkozunk másra, csupán arra, hogy nem kell a városi aktáknak annyi fórumot bejárni. Ez azután a város egész vérkeringésére döntő módon fog befolyást gyakorolni. De nem bocsátkozhatunk a jogi helyzet megváltozásával járó soksok előny részletes taglalásába, hanem csak még egyet szeretnénk kidomborítani. Nevezetesen, ha a város a törvényhatósági jogát visszakapná, akkor költségvetésében cca 80.000 P szabadulna fel, aminek jelentőségét a pótadótól a földresújtott városunk szempontjából teljesen feleslegesnek látszik külön is méltatni. Városunk már nem egyszer kopogtatott a magyar törvényhozásnál a törvényhatósági jogért, kérése azonban eddig még nem talált meghallgatásra. 1938. év küszöbén, amikor a nemzet Szent István megdicsőült halálának 900 éves évfordulóját üli, meg* újul a reménység szivünkben, hogy Esztergom nagy állam alapító szent király szülőhelye jogi helyzetében magas piedesztálra emelve várhatja majd a zarándokok seregeit. Irta Az eredeti, három hajós román stílusú bazilikát a XVII. század végén s a XVIII. század elején csaknem egészen újjáépítették. Nyolcszögletű kupola, ugyanannyi ablakon árasztja a szentélybe s a fŐ hajóba a világosságot. Az örök Róma csodás levegőjű, a szív titokzatos világához oly szülő megértőn szóló .meleg hangulatú" templomainak lelke szól hozzám a főoltár magasáról, árad a freskók szin-ritmus énekelte költeményeiből. Amit a bencés szellem és áldozat oltárra ós oltárért tud tenni az Ur háza ékességének szeretetében, mind együtt van az áhítat, az ízlés és művészet összefogó testvéri harmóniájában. A régi vázak ki-kiütköznek, hangtalan hirdetői elszállt korok bi szédss lelkének, rájuk borul az újabb idők új stílusú üde virága A gyermek áldozatos odaadásával aranyba, virágba, ujjongó színpompába öltözteti a maga kára nélkül a m -gher vadt, időszántotta szülői arcokat. A márvány és arany előkelő frigyé vei megépített főoltár a szentély egész faláról ragyogja mondanivalóit. A három-három aranyos pártás márványoszlop rámázta képen Szent Benedek és Szent Péter esedeznek a Boldogságos Szűzhöz. A kép felső keretén a művészkedvelő Béda apát kettős címere. A nagy kép felett a záró mezőben, a Szent Háromság előtt, az oszlopfők gerendázatán VÉRTES ZOÁRD V. ragyogó angyalszobrok hódolnak. Lenn, az oszlopok alján, az oszlopközökben, az aranyozott szentségtartó magasságában komor arcú, püspöksüveges és botos apáturak dacolják a feledést, az idő leggyilkolóbb ajándékát: Szent Rupert, Szent Virgil, Szent Vitái és Szent Amand, a templom védőszentjei. A szentély megcsodált ékes drágasága két hatalmas bronzcsillárja. Wolf Dietrich érsek ajándéka. A falak díszes képekbe öltöztetésén két évszázad művészei fáradoztak. Szórták áhítatos lelkük színekbe kívánkozó álmait. A templom 16 vörös márványból késsült mellékoltára közül különös fi -yelmet érdemel a Maria-Saul oltár. A szép Maria-szobrot, bir a stílus későbbre mutat, a hagyomány a művészethez is értő Thiemo salzburgi érseknek tüajdonítja, aki a keresztes háborúban 1101-ben Corozain mellett életét áldozta a Szentföldért. Szent Vitái oltára mellett márvány portálé nyílik a máriazelli kápolnába. Román stílusban 1215 ben Osztrák Lipót építtette. Az ékes gípszdíszításekkel telehintett kápolna legnagyobb drágasága a teljesen aranyozott oltár. Kicsinyített mása a J. B. Fischer von Erlachtól tervezett máriazelli híres kegyoltárnak. Érdekes jellegzetessége e templomnak arany-, bronz-, márvány, színben baszélő képcsodáin kívül a mult síri Nagy leltári- és maradék vásár a® ILLÉS SÁNDOR Esztergom Széchenyi-tér 21.