Esztergom és Vidéke, 1937

1937-12-19 / 100.szám

ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 100 SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. DECEMBER 19 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Perdöntő kijelentés A bíboros hercegprimás egyik legutóbbi beszédében azt mondotta, hogy: az Egyház nem politizál, de az Egyház papjainak — mint a haza többi polgárainak is — természetesen joguk van a politizáláshoz. Nem tagadhatjuk, hogy a magyar társadalom régóta két táborra oszlik a papságnak — különösen a katolikus papságnak — politikai téren való működését illető véleményalkotás tekintetében. A társadalom egy része, amelyhez sajátságosan főként a liberális felfogásúak tartoznak, lépten-nyomon megragadják az alkalmat arra, hogy a papot a közéletben szorosan egyházi térre szorítsák és utalják, — a másik rész viszont szívesen látja a politikus papot, sőt egyenesen megkívánja, hogy a pap működése sokoldalú legyen, mert így szolgálhatja leginkább és így valósíthatja meg a gyakorlati életben azokat a vallási, erkölcsi és társadalmi eszményeket, amelyek hivatásához tartoznak. Vájjon kiknek van igazuk, — melyik tábor akar igazán jót és melyik gondolkozik helyesen az egyház és az állam, a papi rend és a társadalom szempontjából? Ugyan melyik résznek van igaza és különösen melyik felfogásnak kellene szót fogadnunk a magyar katolikus közélet javára? Hol élénkebben, hol csendesebben, hol komolynak tetsző tanácsolgatás és értekezés, hol heves válaszolgatás képében, hol gyakrabban, hol nagyobb időközökben, — de következetesen felvetődött ez a téma és elpusztíthatatlanul élt ez a vita anyag. Most azután eldőlt a vita feleletet kapott a kérdés. A bíboros-hercegprimásnak, a ma gyar katolikus egyház és a papság fejének kijelentését per döntőnek kell vennünk és annak is vesszük. Jogosan politizálhat tehát a pap is, azaz senki sem ítélheti el a papot azért, mert politizál és a papot sem szabad megkövezni azért, mert politikai téren is működik. Amilyen természetes és igazságérzésünkkel megegyező az a körülmény, hogy ezt az állampolgári jogot a paptól sem szabad elvitatni, olyan természetes és a papi hivatásról táplált felfogásunkhoz kapcsolódó az a következés is, hogy ennél az elvi kijelentésnél csak a magasabbrendű, komoly és erkölcsös politikai ténykedésre gondolhatunk, amelynek önzetlen célja az állam és polgártársaink boldogulása, eszközei pedig mindenkor nemesek, tiszták és alkotmányosak. Nem arról a viszálytkeltő, önmagáért való, kicsinyes heccekkel tarkított politizálásról van tehát itt szó, amelyre — sajnos — tapasztalataik alapján sokan gondolnak. A pap — ha közéleti működése során politikai térre kerül — politikai ténykedéseibe is csak a krisztusi elvek tisztaságát és magasztosságát, a keresztény igazságok erejét viszi magával. Ezért a pap-politikustól mindig több elszántságot, gerincességet és megalkuvásnélküliséget vár a figyelő közönség. A papot mindig az igazság mellett akarjuk látni a politikában, de különösen a szegény ember igaza, a szociális igazságok mellett. Kétségtelenül jogos és helyes bizonyos körülmények között a |.pap politikai működése, szép is, sokszor szükséges is, de tagadhatatlanul — nehéz is, körülbelül olyan, mint amilyennek Krisztus jelezte azoknak a sorsát, akik Őt követik. Károly-csapatkereszt igénylése A m. kir. honvédelmi miniszter az Országos Magyar Frontharcos Szövetség felkérése folytán előterjesztette és az országgyűlés mindkét háza elfogadta az 1914—18. évi világháború magyar tűzharcosainak érdemeit elismerő törvényjavaslatot, amely rövid időn belül már kormányzói megerősítésben fog részesülni és minden valószínűség szerint ez év folyamán életbe lép. Mindazon erkölcsi ós anyagi kedvezményeket, amelyeket e törvény és a hadviseltek érdekében már korábban kiadott különböző jogszabályok felsorolnak, azok vehetik igénybe, akiknek megvan a Károly csapatkereszt viselésére vonatkozó igazolványa. A hadviseltek érdeke, hogy csak tényleg tűzharcosok részesüljenek azon erkölcsi megbecsülésben ós anyagi előnyökben, amelyeket fenti jogszabályok részleteznek, de viszont az igazságosság ós méltányosság megköveteli, hogy mindazok részére tényleg biztosíttassanak is a fenti jogok, akik arra a törvény értelmében jogosultak lennének. Sajnos sok hadviselt vagy nem kapta meg még a Károly csapatkeresztet, vagy elvesztette az igazolványát úgy, hogy ma voltaképen nem tekinthető tűzharcosnak. Nehogy őket méltánytalanság érje, a honvédelmi miniszter a parlamentben és a Frontharcos Szövetség őszi nagy táborozása alkalmával ismételten kijelentette, hogy újból megnyitja a lehetőséget arra, miszerint az elveszett igazolványok pótoltassanak és a tűzharcosok, — ha még nem kapták volna meg — most megszerezhessék a Károly-cs apatkeresztet. Ezzel kapcsolatban az Országos Magyar Frontharcos Szövetség k. e. e. vármegyei vezetősége kötelességének tartja, hogy figyelmeztesse a vármegye területén lakó összes had viselteket, elsősorban pedig a Frontharcos Szövetség tagjait, hogy amenynyiben nincs meg az igazolványuk, vagy pedig még nincs meg a Károlycsapat keresztjük, annak pótlása iránt, illetve megszerzésére haladéktalanul tegyék meg a szükséges lépéseket. A Frontharcos Szövetség országos vezetősége és egyes helyi csoportjai a legmesszebbmenőleg segítségükre lesznek a hadviselteknek a fenti hiányok pótlásánál. Ez alkalommal célszerűnek tartju* tájékoztatni az érdekelteket arról is, hogy kik jogosultak a Károly-csapatkeresztre, miként történik a jogosultság igazolása és a Károly csapatkereszt kérelmezése, illetve az elveszett igazolvány pótlása. A elveszett igazolvány pótlása az alispáni hivatal mellett működő Népgondozó Felügyelőségek útján történik. Az illető tehát fordu'jon a lakóhelye szerint illetékes, vagy azon városban illetve községben székelő felügyelőséghez, ahol a volt csapattest jenek káderje volt. Károly-csapatkeresztre igénnyel bírnak ; 1. a volt cs. és kir. hadsereg és m. kir. honvédség, valamint a népfölkelő alakulások, népfölkelésra kötelezett testületek és háború tartamára felállított önkéntes alakulások kötelékébe tartozó gyalogság, vadászcsapat, lovasság, tábori, hegyiés vártüzérség összes hozzátartozói, a csapattestparancsnokig bezárólag, ha az ellenség előtt a csapatnak harcra kijelölt részeinél legalább 12 heti harctéri összolgálatot beigazoi nak és ezalatt a harctéri szolgálat alatt imént említett részeknél harcban résztvettek. A szolgálatteljesítés kezdetéül az a nap tekintendő, amelyiken a csapat, amelynél az igényjogosult be volt osztva, az ellenség előtt harcászatilag alkalmaztatott (felderítés, ütközetmenet, biztosítás, harc). 2. Az árkász, utász és vasúti csapatok, valamint a távirócsapatok hozzátartozói, ha osztaguk a fent megjelölt időtartam alatt harcoló csapatként alkalmaztatott és az illető egyén a harcokban tényleg részt is vett, vagy ellenséges behatás alatt e csapatokra háramló műszaki szolgálatot látta el. 3. A légjáró csapatok hozzátartozói, kik 12 hét alatt legalább 10 légjáratot tettek meg az ellenség fölött. 4. Erődített helyek műveinek, záróművek, erődök és megerősített harcállások megszálló csapataihoz tartozó összes egyének, ha valamely műben, záróműben, erődben és megerősített harcállásban az 1—5. pontokban megállapított feltételek mellett legalább 12 heti harctéri összszolgálatot beigazolnak és ezen harctéri szolgálat alatt az erőditett hely, zárómű, erőd, harcállás lövetésén, vagy egyébként harcokban résztvettek. 5. A cs. és kir. haditengerészetnél, ha hajójuk valamely ellenséges műveletben vett részt és az illetők legalább 12 heti behajózási összidőt beigazolnak, a háború folyamán, vagy ha behajózásuk bármennyi ideig tartott is, de hajójuk háborús események folytán, vagy hadiszolgálat teljesítése közben elsüllyedt. A tengerészzászlóaljhoz, matrózkülönitményekhez és a szigetvédó őrségekhez tartozó egyének is a 4. pont alatt felsorolt feltételek mellett. O. Az épitőszázadokhoz, nópfölkelő munkásszázadok, villamos zászlóaljak, századok és szakaszok és egyéb a műszaki csapatok harcra kijelölt különleges alakulásaihoz tartozó egyének a 2. pont alatt felsorolt feltételek mellett. 7. A m. kir., Bosznia ós Hercegovina és a cs. és kir. csendőrséghez, a katonai határ-, partvidék- és vasútbiztosító szolgálatban közreműködő pénzügyőrséghez és a m. kir. határrendőrséghez tartozó egyének, ha az ellenség előtt teljesített legalább 12 heti harctéri összolgálatot beigazolnak, eme harctéri szolgálatuk alatt harcokban vettek részt és osztagaik ez idő alatt harcoló csapatként alkalmaztattak. 8 Mindazon egyének, akik az 1—7. pont alatt felemiitett csapatoknál szolgálattételre be voltak osztva, az ezen pontokban megállapított feltételek mellett. 9. Mindazok az egyének, akik ellenséges behatás folytán szenvedett sebesülésük, vagy szolgálat teljesítése közben szenvedett sérülésük miatt oly alkalmaztatásban, amely a Károly-csapatkeresztre való igényt indokolttá teszi, 12 heti harctéri szolgálatot (behajózási összidőt) illetve 10 légiutat be nem igazolhatnak, de különben az 1—7. pontban foglalt összes követelményeknek megfelelnek. 10. Hadifogságba esettek: a) azon harctéri szolgálatra alkalmas egyéneknek, akik a háború idején akár kicserélés útján, akár mint hazatérők érkeztek vissza és elfogatásukig a fenti feltételeket beigazolni nem tudják, a Károly-csapatkeresztre nincs igényük, t

mivel az illetőknek még alkalmuk volt a Károly-csapat keresztre való igényüket megszerezni. b) Azok, akik az ellenség előtt szenvedett sebesülés, vagy sérülés következtében jutottak hadifogságba