Esztergom és Vidéke, 1937

1937-12-05 / 96.szám

ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 95 SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. DECEMBER 5 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A városi költségvetés A vagyonigazgatási csoport hátralévő fejezetei közül elsőnek az erdőgazdaság ügyét említjük fel. A költségvetés az erdőgazdaság fejezetével a kiadási rovatban a következő adatokat tünteti fel: (A zárójelben lévő számok az ezévi összegeket mutatják.) személyi járadóságok: készpénzben 6122 P (5998 P), természetben 842 P (— P), dologi kiadások: épületfenntartás 1000 P (1000 P), erdősítés 2000 P (2000 P), erdőrendezés és fatermelés 12.900 P (13.200 P), fuvarköltség 13.500 P, (13.500 P), Összesen: 36.264 P (35.698 P). Ugyanezen csoport bevétnli rovatában 81.000 P-t (80.000 P) találunk. Ez a bevétel a szabályszerű üzemterv alapján folytatott fakitermelésből adódik és megállapítható, hogy a város jövedelmének igen lényeges részét teszi ki. Ha a bevételt és a kiadást összehasonlítjuk, kiderül, hogy a költségvetés szerint az erdőgazdaság összes jövedelme 44.636 P. Azonban csak a költségvetés szerint és a papirícrma alapján, a gyakorlatban ez az összeg lényegesen kevesebb. Ugyanis a költségvetés az erdőgazdasági címnél nem tünteti fel a különböző adókat, amelyek ilyen nagy birtoknál többezer pengőt tesznek, ki. (Az adó nagyságára vonatkozóan a városi adóív birtoka nélkül természetesen pontos összeget nem tudunk írni.) Ha meg akarjuk tudni, hogy menynyi a városnak az erdőgazdaságból származó tiszta készpénz jövedelme, akkor az adókon kivül még az egyes alkalmazottak fajárandóságait is le kell számítanunk. Ez ugyan az er-s dőgazdaság értékét egyáltalán nem csökkenti, mert az alkalmazottak járandóságait igy is úgy is ki kell fizetni, vagy meg kell téríteni, mi is csak a tiszta készpénzjövedelem megtudása céljából alkalmazzuk ezt a levonó műveletet. A különböző alkalmazottak fajárandóságainak a pénzértéke 13.076 P. Ha ezt az összeget a jövedelemből levonjuk, úgy a készpénzjövedelem 31.566 P. Az erdőgazdaságot tehát akár milyen pesszimistán ítéljük is meg, le kell szögeznünk, hogy a városnak igen nagy hasznot hajtó üzeme, de ugyanekkor nem hallgathatjuk el azt sem, hogy az erdőgazdaság költségvetésével, technikai összeállításával nem érthetünk mindenben egyet. Nevezetesen az erdőgazdaság adóit az erdőgazdaságnál kellett volna elszámolni, továbbá nem találjuk a költségvetésben azt a jövedelemke vesbedést, ami azáltal áll elő, hogy vannak, akik kedvezményesen kap ják a fát. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a fa egy ségsz ámítása teljesen rendszertelenül foiyik. Hol erdei, hol raktári egységekben folyik az elszámolás, hol pedig mázsában. Végül pedig szóvá kell tennünk azt, hogy a fa egységárai az egyes fejezeteknél teljesen eltérnek egymástól. Égy példa: az erdőgazdaság jövedelmeinek részletezésénél az I. rendű erdei tűzifa ám

3 14 P, mig a kegyúri járandóságnál ám

3 11 P. Kétségtelen, hogy ezeknek az említett kifogásoknak egy része csak szépséghiba, melyeket el lehetne kerülni és amelyeknek elkerülése kívánatos is volna, mert az adózó polgárság jogosan követelheti, hogy a városi költségvetés minden egyes városi funkcióról a legtisztább és a legáttekinthetőbb képet nyújtson. A házilag kezeit szántők és rétek cim a kiadási oldalon a következő adatokat mutatja. Személyi járandóságok: készpénzben 7776 P (5412 P), természetben 1282 P (— P), dologi kiadások 19.000 P (20.000 pengő). (A dologi kiadások részletezésére, amely az előadandó lényegetnem érinti, a cikk terjedelme miatt nem térhetünk ki.) A bevételi oldal ennél a címnél: termőnyekből 39.000 P (37.800 P), térítmény 1332 P (— P). Ha az összegezést s a két oldal közötti összehasonlítást elvégezzük, akkor a költségvetés szerinti jövedelem a házilag kezelt szántóknál és réteknél 12 274 P. Ez a jövedelem azonban a gyakorlatban nem állja meg a helyét. Ugyanis először a kiadási oldalon nem szerepelnek az adók, emelyek ilyen birtoknál többezer pengőt lesznek ki. Másodszor a bevételi oldaion több levonást kell eszközölni, ha a reális helyzetről teljesen tiszta s hű képet akarunk nyerni. Nevezetesen le kell vonni a bevételeknél az 1332 P-ős főintézői fogattartásból származó térítményt. Ezt a tételt a város nem veszi be, mert egy másik címnél (a fogattartás kiadásai) ugyancsak ezt az összeget, ugyancsak ezen a cimen kifizeti. De továbbmenve a bevételből is még további levonásokat kell elvégezni. Egy birtok jövedelménél nem lehet számítani a jövedelemnek a befektetett tőkék, illetőleg az ingatlanok értékének kamatait. Ez olyan tétel, amelyet minden hivatalos gazdasági üzemterv levon a jövedelemből méltán s mert a befektetett tőke, illetőleg ingatlan érték minden gazdasági munkálat és fáradság nélkül meghozza a benkban kamatoztatva a 4%-os kamatot. (Ezt a kamatot az idevágó szakkönyvek kamatszolgáltatási igénynek nevezik.) Egy gazdaság jövedelmének tehát csak azt lehet számítani, ami ezen 4°/o-os kamaton felül van, mert 4%-ig a jövedelem nem gazdasági jövedelem, hanem csupán csak egy olyan tétel, amely gazdaság nélkül is elérhető egyszerű kamatoztatással. (Hivatkozunk itt más gazdaságok üzemterveire és o szakkönyvek cikkeire.) Ez a kamatszolgáltatési igény nemcsak magával a földdel szemben áll fenn, hanem az összes instrukciókkal is (gazdasági épületek, istállók stb.) Tehát ha az eddig előadottak alapján kis számítást végzünk hozzávetőleges, alacsonyra értékelt ada tokkal, (a valódiak sajnos nem állanak rendelkezésünkre, így becslésre vagyunk utalva), akkor kb. a következő összegeket kell levonni a költségvetésben szereplő 12.274 P-ős jövedelemből: adók, házterhek cca 6000 P, a névleges térítmény 1332 P, kamatszolgáltatási igény az ingatlan után 4000 P (az ingatlan értéket kereken 100.000 P ben jelöljük meg), az in strukciók után 1000 P, összesen: 12.332 P. Tehát ilyen alacsonyra értékelt adatok mellett is van a házilag kezelt szántóknak és réteknek deficitje, amely azonban még jóval nagyobb is lehet a gyakorlatban. Gondoljunk csak arra, hogy rossz termesviszonyoknál az előirányzott jövedelem el nem érhető (legtöbbször ez a helyzet), vagy arra, hogy a gabona ára csökken, ami könnyen lehetséges, ha a háborús konjunktúra megszűnik. Továbbmenve a házilag kezelt gazdaság kérdésének tárgyalásában a tehenészetnél még szomorúbb kó pet kapunk. A költségvetés ennél a címnél a következő adatokat mutatja *a kiadási oldalon: személyi járandóságok: készpénzben 2128 P (2128 P), természetben 384 P (— P), dologi kiadások 8600 P (9000 P), összesen 11.112 P (11.128 P). A bevételi oldaion 11.300 P szerepel, a tehenészet jövedelme tehát a költségvetés szerint 188 P. Éz az összeg a gyakorlatban szintén egészen máskép néz ki. A kiadáshoz hozzá kell számítani a tehén fedeztetés dijait, amely igen alacsonyan számítva 18 tehén után 165 P. (Alapul vettük a város által szedett fedeztetési dijakat.) Le kell vonni az adókat, amelyeket azonban most itt nem veszünk tekintetbe, mert a tehenészet adóját még csak hozzávetőlegesen sem tudjuk megállapítani. A bevételi oldalt az előbbiekben közölt okoknál fogva a különböző kamaíigényekkel kell kisebbíteni. A levonandó összeget felértékelve, az állatállományt s a gazdasági instrukciót 600 P-ben jelölhetjük meg (összes érték cca 15.000 P, kamat 600 P). Meg kell még jegyeznünk azt is, hogy a bevételi oldalon a tehenek tejszolgáltatása túlságos optimisztikusan van megítélve, mert minden te hén után a költségvetés napi 9 litert állapit meg. Alig-alig hihető, hogy ez az átlag a gyakorlatban elérhető. Összegezést itt nem végezzük el, mert attól tartunk, hogy a reális deficitet itt elég pontosan nem tudnánk meghatározni a rendelkezésünkre álló adatokból. Ugyanezeket a számításokat elvégezhetnénk a juhászainál és a szőlőgazdaságnál is, de a cikk terjedelme ezt nem engedi meg, igy csak annak a megállapítására szorítkozhatunk, hogy csak nagy jóindulattal tudjuk ezeket az üzemeket éppenhogycsak rentabilisnek mondani a fentebbi sablon alapján elvégzett számitások után. Egyébként a költségvetés a juhászairól s következő adatokat közli: a juhászat személyi kiadásai 1076 P, dologi kiadásai 3700 P, jövedelme 6210 P. A juhászairól még csak annyit, hogy nem tudjuk megérteni, hogy a juhászatot miért a bérbeadott ingatlanoknál számolják el. A juhászat nem bérbeadott ingatlan, hanem házikezelésben lévő üzem, amelynek semmi köze sincs a tábori lőtér bérletéhez, vagy a halastó kaszálási dijaihoz stb. (Ezekkel együtt szerepel a költségvetésben.) A szőlőgazdaság és faiskola kiadása : 3062 P (3064 P), jövedelme: 3200 P (3200 P). A vagyonigazgatás még hátralévő adatai a következők: a bérbeadott ingatlanok kiadásai: 8399 P (7374 P). (Az adók stb. itt is hiányoznak.) jövedelmei: 22.882 P (23.290 P.) Összefoglalva az eddig előadottakat, meg kell állapitanunk azt, hogy a városi gazdaság nem felel meg azoknak a kíván nlmaknak, amelyeket Jveie szemben az adózó polgárság teljes joggal felállít. (Folytatjuk), Borászati Egylet Bt. Aj igazgatóságának ölése Nemrég közöltük, hogy ez a majdnem 60 éves intézmény, amely Esztergom gazdasági életének közelmúltjában rendkivül fontos szerepet töltött be, új érdekeltség kezébe jutott, amely vasárnap tartotta meg első igazgatósági ülését. Putz Lajos igazgató visszapillantást vetett a társulat múltjára és megemlítette azokat a kiváló férfiakat, akik a társaság életében, különösen az első évek virágásakor, anynyira értékes és közérdekű tevékenységet fejtettek ki. Hálával és tisztelettel áldozik emléküknek — mondotta —, mert munkájuk mindenkor a város és megye szőlősgazdáinak érdekeit is szolgálta. Régente könnyű volt annak az agrikulturális kötelességnek eleget tenni, hogy az Egylet munkálkodjon karöltve a helybeli gazdákkal, mert akkoriban sokszor drágább is volt a bor, másrészt nem történhetett meg az, hogy az ország egyik részében a termelői borár egyharmada annak, mint például Esztergom vidékén. Ezután az új igazgató mindjárt az első ülésen leszögezte abbeli elhatározott szándékát, hogy mihelyt erre a lehetőség adva lesz, főleg a városi és megyei szőlősgazdák üzleti bekapcsolását kívánja lehetővé tenni és ha meg lesz reá a módja, boldogan fog az alapítók eredeti elgondolásához, már gyakorlati előnyök szempontjából is, hozzásimulni. Végül indítványozta, hogy a társulat legutóbbi elnökének, Etter Ödön vezérigazgató kiváló érdemeit