Esztergom és Vidéke, 1937

1937-11-28 / 94.szám

II órakor nyitja meg a Lőrinc-utcai J takarék-bérpalotéban lévő Nemzeti Egység pártja helyiségében (a Korona-kávéház mellett) Glatz Gyula polgármester s december 8-ig marad nyitva. A TESz felhívása az ünnep­ségeket rendező egye­sületekhez, A közelgő karácsonyi ünnepekkel kapcsolatos és az azt követő farsang folyamán rendezendő társadalmi meg­mozdulások, ünnepségek és mulat­ságok összeegyeztetésének ügyében a TESz már korábban is felhívással fordult az esztergomi társadalmi egye­sületekhez, hogy rendezési szándé­kukat a TESz helyi titkáránál: dr. Katona Gábor ügyvédnél (telefon 167. sz.) jelentsék be. Ezen bejelentések segífségével el lehetne kerülni azt, hogy a közönség túlságos megter­helése álljon elő, mely annak anyagi erőit túlságosan igénybe veszi, és ami az egyesületek megmozdulása­inak mind erkölcsi, mind anyagi si­kerét egyformán megingatja. A TESz helyi elnöksége ismét fel­kéri az egyesületeket és rendezősé­geket, hogy rendezési szándékukat sürgősen jelentsók be, hogy ezek alapján az esetleg szükséges egyez­tető tárgyalások még idejében lefoly­tathatók legyenek. Eddigi bejelentések : december hó 22-re a Kisdedóvó Társulat kará­csonyfa-estje. 1938. január 5-ére Tu­risták műsoros estje, február hó 1 -ére az Öreg Hollók cserkészbálja és feb­ruár hó 2-ára a Kath. Legényegy­let nagy bálja. Nem szabad semmit sem kockáztatnánk - mon­dotta Ernszt Sándor vasárnapi beszámolóján Vasárnap délután a Szentgyörgy­mezői Olvasókörben Ernszt Sándor városunk országgyűlési képviselője beszámolóbeszédet mondott. A be­számológyűlésen a szentgyörgymezői gazdák igen nagy számmal vettek részt. Nagy érdeklődéssel hallgatták a képviselő fejtegetéseit s hozzászó­lásaikban néhány kisebb esztergomi anomáliát tártak fel, amelyeknek or­voslását Ernszt Sándor meg is ígérte. Országgyűlési képviselőnk beszé­déből az alábbiakat idézzük: — Ma, amikor a repülőgép, a rádió korában nem számítanak a távolságok, az emberek lélekben tá­volabb állanak egymástól, mint va­laha. A külpolitika helyzete igen súlyos, megjavítása csak igen követ­kezetes, lelkiismeretes munka által lehetséges. — A keresztény párt célkitűzése változatlanul ma is az, hogy a föl­dön létrejöjjön az emberileg elkép­zelhető legnagyobb szociális igazság. — Az Állástalan Diplomások Alapja megkezdte működését. Itt is igen nagy hiba volt az, hogy az alaphoz szükséges összeget a kormány való­sággal összekéregette. — A telepítések csigalassúsággal folynak. Az állami költségvetésben erre a célra felvett Összegek igen csekélyek, amíg ezeket fel nem eme­lik, addig gyorsabb eredményre szá­mítani nem lehet. — A nemzet gerince, az u. n. középosztály, amelynek tagjai a la­teinereken kívül a kisgazdák és a kisiparosok, ezt az osztályt erősíteni az összes illetékeseknek legfőbb fel­adata. — A munkásosztálynak igen nagy nehézségekkel kell megküzdenie. Itt az a nagy baj, hogy a munkások túlságos függőhelyzetben vannak a nagytőkétől. A munkásosztály szem­pontjából legelső feladat: egyengetni számukra a középosztályhoz vezető útat. Beszéde vége felé hangsúlyozta Ernszt Sándor, hogyha látja, hogy a dolgok nem mennek, akkor le fogja vonni a konzekvenciákat. — Sürgős szükség van az általá­nos gazdanívó emelésére és ennek a gondolatnak a célkitűzéseit szol­gálná a felállítandó mezőgazdasági szakiskola. — A nemzet nehéz helyzetben van, politikájában tehát nem szabad semmit sem kockáztatni — mon­dotta befejezésül Ernszt Sándor. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után néhány hozzászólás követke­zett, majd dr. Czettler Jenő műegye­temi tanár mondott beszédet, amelynek során a gazdák előtt az agrárügy aktuális kérdéseit ismertette. A beszámológyűlés végeztével Ernszt Sándor még sokáig tartóz­kodott választói között s a gazdák­kal hosszasabb eszmecserét foly­tatott. Nemrégiben a Belvárosi Olvasó­körben is volt képviselői beszámoló, szintén ilyen agrárjelleggel, amelyre természetesen ismét a földmives tár­sadalmat invitálták elsősorban. Nem tagadjuk, hogy Esztergom­ban a földmives társadalomnak döntő súlya lehet a politikai megmozdulá­soknál és állásfoglalásoknál és hogy ebben a városban a földmives- és gazdakérdéseknek nagy érdeklődési körük van, viszont el kell ismerni azt is, hogy más társadalmi körök is élnek itt szép számmal és hogy az iparos és az értelmiségi osztály­hoz tartozók is joggal érdeklődhet nek az ország és a saját sorsukat érintő politikai és gazdasági kérdé­sek iránt. Ezek számára jó ideje elmaradnak a beszámológyűlések, amelyek helye a város belsejében fekvő valamely középületben lenne, ahol a város polgársága társadalmi és osztály­különbség nélkül találkozna. Pedig szívesen meghallgatnák mindannyian. Ernszt Sándort, akiről éppen nem lehet elmondani, hogy városával nem törődik, hiszen legutóbb a költ ségvetés pénzügyi bizottsági tárgya­lásán is résztvett, hogy a város ne­héz anyagi helyzetét megismerve, a segíteni akarók élére álljon. Egye­bekben is tapasztaltuk jóakaratú ér­deklődését. Nem csoda, hogy a bel­városi és szentgyörgymezői föidmives gazdák után most már a másféle polgárok is kíváncsiak mondanivalóit a. m»»»iiinimimiiiiii8ií-i ian si van a vármegyei monográfia Nagy várakozással tekint a közön­ség a nagyszabású mű megjelenése elé. A szerkesztőség csengerújfalusi O'sváth Andor történetíró, ny. városi főjegyző vezetésével hatalmas mun kaját már befejezte, a feldolgozott anyag és a beküldött kéziratok nagy része már sajtó alá van rendezve, szedés és nyomás alatt áll. A vármegye minden részéből nap nap után érkező érdeklődésre és kérdezősködésre közöljük, hogy a körülbelül 800 oldalas mű a közeli hetekben jelenik meg és nyomdai munkálatait az „Élet" irdalmi és nyomda rt., a mű bekötési tábláit a vármegye arany dombornyomású címerével ellátva Laiszky János-cég könyvkötészete készíti Fenti mű kimerítően tárgyalja vár­megyénk őskorát, a vármegye és a lakosság múltját a honfoglalástól, a megye megalakulását, fejlődésót, megcsonkítását és jelenét napjainkig, A megye történetének és életének jelenségeit a modern kutatás eszkö­zeivel tárja fel élvezetes előadásban. Az egyes részletkérdéseket (egyházi élet, irodalom és művészet, ipar, kereskedelem, közegészségügy, köz­lekedés, egyesületi ós sportélet, te­lepítés, agrármozgalmak, állattenyész­tés, fásítás stb.) önálló fejezetekben kiváló szaktekintélyek dolgozatai tár­gyalják. A mű a hittérítés történe­tének eddig még nem ismert adatait is tartalmazza, mely a tudós világ csemegéjének ígérkezik. A városok és a községek nevezetességeit szá­mos gyönyörű fényképmelléklet, mint műmelléklet szemlélteti és díszíti. Külön tanulmány ismerteti a vár­megye nemesi családjait, a köz- és népoktatás, valamint a szociális és a társadalmi egyesületeket. Külön­külön tárgyalja az összes megyei községeket, valamint a községekben működő kulturális egyesületeket, az egyházak és községek keletkezését és működését napjainkig a legújabb hivatalos statisztikai adatokkal. A nagy érdeklődéssel várt mű dísze ós ékessége lesz a könyvtáraknak és kedvelt olvasmánya a vármegyei családoknak. Önkéntes tűzoltóság! Az „Esztergom és Vidéke" novem­ber hó 25-iki számában — „Néhány szó a városi tűzoltóparancsnoki állás betöltéséhez" cim alatt megjelent egy cikk, mely nemcsak a tűzoltóság in­tézményét, s az esztergomi tűzoltó­kat, hanem a város képviselőtestü letét is teljesen alaptalanul és ten­denciózussal bírálja. Mint a városi képviselőtestület el­nöke vissza kell, hogy utasítsam cikk­írónak azt a beállítását, mintha a képviselőtestület megfontolatlan ha­tározott volna. Ha a névtelen cikk­író fáradtságot vett volna magának és jobban utána néz a dolgoknak, megtudhatta volna, hogy a városi képviselőtestület nem töltötte be a tüzolóparancsnoki állást, mert azt nem is tehette meg, miután az 1896 :X. tc. 1. §a alapján a hiva­tásos tűzoltóparancsnokot a vár­megye főispánja nevezi ki. Ezzel szemben 2 °/o-os újabb pótadó meg­takarítása érdekében a tűzoltópa­rancsnoki állás kötelező betöltésé­nek elodázását kérte oly módon, hogy a város egyik főtisztviselője, László István tanácsnok, aki ezen teendőket minden anyagi ellenszol­gáltatás nélkül, mint önkéntes tűz­oltó eddig is kifogástalanul ellátta, s aki három évtizeden át úgy is mint vármegyei tűzrendészed felügyelő, s úgyis mint a Magy.tr Országos Tűzoltó Szövetség elnökségi előadója, országos viszonylatban is elismert szaktudással lelkes és eredményes tűzoltói tevékenységet fejtett ki, to­vábbra is — minden külön díjazás nélkül — elláthassa ezen munka­kört. Mint a tűzoltótestület elnökének vissza kell utasítanom azt a leki­csinylő hangot, azt a férfiatlan vá­dat is, amivel cikkíró „a tűzoltót" illeti. Az önkéntes tűzoltó talán ma már az egyetlen ember, aki pihenő idejét, testi épségét és sokszor az életét áldozza önzetlenül a közért... mindnyájunkért I A legmagasztosabb front ez, ame­lyen a tűzoltó küzd, mert ez a front a szeretet, a kötelességtudás, a be­csület frontja, ahol egász férfiak küzdenek, akiket ebben a mivoltuk­ban megtámadni — még egyszer hangsúlyozom — nagyon férfiatlan dolog. Városunk derék tűzoltóinak lelkes, önzetlen, munkájáért ezalkalommal is elismerésemet és köszönetemet fe­jezve ki kérem őket, hogy aki ezt a — hinni akarom nem a köznek fe­Az Orion 99-es világrádió auto­matikus állomás behangolója pil­lanatok alatt hajszálpontosan kapcsolja a kívánt állomásokat Kapható minden Orion rádiókereskedőnél Egyedárusító ; ifj. IUBACSEK FERENC Esztergom, Rákóczi-tér lelősséggel tartozó egyéntől jöt f —­támadó cikket olvasták, ne veszítsék el kedvüket, hanem végezzék nehéz munkájukat továbbra is zavartalanul Isten tetszésére, Hazánk dicsőségére és embertársaink javára épp oly buz­galommal, mint idáig végezték 1 Esztergom, 1937. nov. 26-án. Glatz Gyula sk. polgármester, az önkéntes tűzoltó testület elnöke. I H EJ ML A hercegprimás kinevezésének tizedik évfordulója. Jövő kedden november 30 án lesz tiz éve annak, hogy dr. Serédi Jusztinián biborós hercegprímást XI. Pius pápa eszter­gomi érsekké nevezte ki. A bíboros hercegprímás kifejezetten elhárított minden ünneplést. Teljesen vissza­vonulva, lelki magányában akarja meghálálni Istennek az elmúlt tiz év alatt nyert kegyelmeket és imádko­zik a Gondviselés további támoga­tásáért. Papjaitól és híveitől is csak azt kéri és meg van győződve, hogy megemlékeznek róla imáikban. Az „Erdészeti Közlöny" elis­merő sorai Esztergomról. Az „Erdészeti Közlöny" novemberi szá­ma meleg elismerő sorokat közöl egy szakcikk keretében a Székesfő­káptalan erdőgazdálkodásáról. Kiemeli Riedl Gyula erdőtanácsos érdemeit, aki igen nagy szakértelemmel és szaktudással javíotta fel a kesztölci erdő állományát. Az ő munkája kö­vetkeztében — irja a cikk — olyan tölgyfiatalosokban gyönyörködhetünk, amelyeknél szebbet már kívánni sem lehet. A cikk még a Cséven folyta­tott homoki erdősítésekről emlékezik meg a legnagyobb elismeréssel. Riedl Gyula erdőtanácsos munkája iránti szakelismerést mi is őszinte örömmel regisztráljuk ós gratulálunk hozzá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom