Esztergom és Vidéke, 1937

1937-10-24 / 84.szám

ESTI RfilWc/lffKE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 84. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. OKTÓBER 24 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Esztergomi beszéd, azaz Szent István király szü­letési helyéhez, a magyar álla­miság és katolicizmus bölcső­jéhez méltó beszéd volt az az elnöki megnyitó, amelyet a bí­boros hercegprímás mondott az esztergomi főegyházmegye Ac­tio Catholica tanácsának ülé­sén. Az egyháznak az emberiség történetében betöltő szerepét jellemezve és méltatva azt hang­súlyozta a bíboros főpásztor, hogy különösen- most, amikor az egyházat és a hazát ugyan­azok az eszmeáramlatok támad­ják, meg kell mutatnunk az egyház és haza egyforma hű­séggel való szeretetét és meg­becsülését. A haza éppen úgy Isten akaratából való, mint az egyház, innen magyarázható az egyház és haza viszonya és egymásrautaltsága az em­ber boldogulása és művelődése, testi és lelki java tekinteté­ben. Honnan máshonnan lehetne meggyőzőbben beszélni az egy­ház és haza testvéri együttmű­ködésének szükségességéről és ennek az együttműködésnek nagy történelmi szerepéről, mint az Árpádok ősi fészkéből, az államalkotó és egyházszervező Szent István városából, ahol a kövek is tanúskodnak és bizo­nyítanak?! Itt, ahol a magyar nemzet­ből Magyarország lett és ahol először ragyogott fel a kereszt, amely ezer éven át megtartotta a hazát, amelyet a kard meg­szerzett, — könnyen elhihető isteni küldetése az ember és a nemzetek életében és hogy nem volt és nem lesz még egy olyan szervezet, amely annyi jót tett volna az emberiségnek, mint az egyház. Szent István király bölcs és bátor intézkedései folytán ná­lunk is ugyanezen egyház tej­tette ki működését, amely egye­temein és főiskoláin átmentette és továbbfejlesztette a tudomá­nyok kincseit, amely hatalmas pártfogója és éltetője volt min­denkor a művészeteknek, amely kifejlesztette a legtökéletesebb emberi jogot és megjelölte a szociális kérdésekben a leghe­lyesebb utat, pontosan megha­tározva a magántulajdon szere­pét és erkölcsét, — ugyanaz, amely a barbár nemzetek első nevelője volt és földművelésre, iparra, kereskedelemre tanította a népeket, amely a keresztény államiság eszméjében kifejlesz­tette a legtökéletesebb állam­formát és amely a szegények és szenvedők pártfogására in­tézmények ezreivel halmozta el a világot. A sok jó és elvitathatatlan anyagi és erkölcsi előny mel­lett, a tudomány, művészet, társadalmi rend, államszerve­zet, magántulajdon és jog mel­lett azonban nem szabad meg­feledkeznünk a nagy felelős­ségekről és kötelezettségekről, amelyek mindezekkel járnak. A rengeteg anyagi és erköl­csi jó, amelyhez az ember a keresztény világrendben, állami, gazdasági és társadalmi életben hozzájut, csak azt illeti meg jogosan Isten és ember előtt, aki az emberi jog és igazsá­gosság követelményeinek má­sokkal szemben is eleget tesz, akiben jóság és szociális érzés van és akiben él a kötelesség­tudás és felelősségérzet a tár­sadalom és a haza iránt. Igy tanítja ezt az egyház, ezt hirdeti az ember állami és társadalmi életével kapcsolato­san a katolicizmus és ezen az alapon igényli mindnyájunk ré­széről a közös és egyforma megbecsülést egyház és haza. Megindul a munka Visszavonhatatlanul itt az ősz. Vége van a verőfényes, szép nyár­nak, hűvös szelek járnak, ólmos eső kopog az ablakon, vagy sűrű köd fekszi meg regg&lenkínt az utcákat, a szigetet, a Dunát. Véget ért a nyeri szabadság ideje, a hivatalok íróasz­talai között nincs többé elárvult s teljes erővel indult meg mindenütt a munka. Igy Ősszel, a szobába behúzódva, több az alkalom és a lehetőség az elmélyedésre, egy-egy nagyobb mun­kaidő eleje szükségessé is teszi egy pillanatra a körülnézést, a számba­vételt, a helyzet áttekintését, a teen­dők megállapítását, hogy aztán hajrá, teljes erővel megindulhasson a munka. Esztergomban ez évben különösen szükség van erre a kis megtorpa­násra, itt állunk a nagy esztendő küszöbén. Nagyot kell adnunk, szé­pet kell nyújtanunk, móltót a jövő esztendő négy gondolatához, méltót a város szép múltjához, jelen hely­zetéten méltót önmagunkhoz. Jól meg kell gondolnunk s megcsinál­nunk mindent, egyrészt mert nagyon korlátozott lehetőségek állanak ren­delkezésünkre, másrészt meg a?ért, mert azok közül, akik ide is eljön­nek, a legtöbben másutt is megfor­dultak s kellő összehasonlítási alap­pal is rendelkeznek. Amennyire fontos igazi értékeink megbecsülése — és hála Istennek, vagyunk ilyenek bővében eléggé — éppen olyan helytelen lenne tévesen értelmezett lokálpatriotizmusból min den fogyatkozást letagadni, minden visszást elíussolni s minden jelen téktelent felfújni csupán azért, mert esztergomi — és mindezt a másutt is járt idegenektől is megkívánni, akik bizony várakozással és igények­kel jönnek városunkba. És ez a kérdés nem csupán Esz­tergom város hivatalos vezetőségé­nek, vagy csupán a város társadal­mának, hanem egész Esztergomnak együttes, közös nagy ügye. Éppen ezért a jövő év előkészítésének nagy munkájába mindenkinek bele kell kapcsolódnia, hogy az jól sikerüljön s mindenben méltó legyen hozzánk. A készülő programmról már több­ször és sokat olvastunk, tudjuk jól, hogy annak megvalósításához idő és munka, ehhez pedig sok ember kell; tehát mindenkinek jut valami a sok­féléből. Csak kapásból nyúlva a do­loghoz megemlíthetjük, hogy a fel­vetett s kitűzött tervek között még nincsen meg a kellő összehangolás; közülök sok még csak alig, vagy egyáltalán nem indult meg, hogy az ünnepségek előkészítése, vendégek fogadása, kalauzolása, elhelyezése és ellátása, továbbá a város csinosítása körül, hozzávéve még a külső propa­gandát — nagyon sok a tennivaló. A rendezőbizottság már régebben megalakult, valamint az egyes albi­zottságok is. Néhánya már el is kez dett dolgozni s lassan-lassan kezde­nek kibontakozni a jövő esztendő körvonalai. Most itt állunk az utolsó tél küszöbén, van muika, aminek tavaszra már teljesen, vagy legalább is nagyjából készen kell lennie. A halogatás és késlekedés most már igazán végzetes lenne. De hiszen már megkezdődött a munkaszazon, egyes bizottságok máris megkezd­ték működésüket, valószínűleg ha­marosan összeül s elkezd dolgozni a többi is, a város vezetősége is teljes buzgalommal támogatja s a legnagyobbtól a legkisebbig egyforma igyekezettel dolgozik a bizottságok­kal teljes összhangban s egyetértés­sel ; valószínűleg hamarosau horra­veszik az eddig megállapítottakat, talán még ki is egészítik néhány szükséges dologgal s meg is való­sítanak belőle minden lehetői. Megindul teljes igyekezettel min denütt a lelkes előkészítés, most az utolsó nagyobb munkának küszöbén, hogy nyomában teljes siker járjon és a nagy esztendő elteltével nyu­godt önérzettel, boldog, megelégedett lélekkel nézhessünk vissza: meg­tettünk minden lehetőt, nincs okunk a szégyenkezésre, büszkék lehetünk a munkánkra! Dr. HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Eckhardt Tibor lemondott a Tu­rulban viselt dominusi tisztségéről. — A főváros 200.000 pengőt ad a munkanélküliek karácsonyára. — A balatoni fürdők 2.300.000 pengő kölcsönt kérnek az OTI-tól. — A magyar sajtot ezentúl márkázni fog­ják. — Hatalmas bérpalotákat épit Budapesten az Akadémia és a kul­tuszminisztérium. — Eaer vaggon lisztet vett tőlünk Németország. — Gyógyszerkivitelünk 30 százalók­kal emelkedett. — Francia előke­lőségek 2000 holdas erdőbirtokot akar­nak venni Magyarországon. — A va­sutasok tiltakoznak a szolgálati idő meghosszabbítása miatt. — Négy bérházat átengedett a Beszkárt a nyugdijalapnak. — 200 magyar pin­cér nyert elhelyezkedést Franciaor­szágban. — 300.000 hl. mustot és ujbort vásároltatott eddig a kormány. — Drágasági segélyt kérnek a pol­gáriskolai tanárok. — Budapesten felemelték a rendőrség létszámát. — A francia vezérkari főnök egy na­pig Budapesten tartózkodott. — An olasz légügyi főparancsnok több na­pot töitött Budapesten. — 146.000 pengőt fordít Szolnok a téli inség­munkára. — Négy napig Budapes­ten volt Mafalda olasz királyi her­cegasszony. — Féja Gézát felfüg­gesztették állásától. KÜLFÖLD AB anarchisták megmérgezték a valenciai miniszterelnököt. — Kemdl pasához menekült Törökországba a palesztinai főmufti. — 1380 millió frankkal javították a francia köztiszt­viselők fizetését. — Az angolok házak robbantásával torolják meg a palesztinai terrorcselekményeket. — Ujabb kétezer olasz katona indult Líbiába. — Olaszországban 10 szá­zalékos adót vetettek ki a részvény­tőkére. — Hatalmas gyémántmező­ket fedeztek fel Nyugat-Afrikában. — A lengyel zsidók általános sztrájk­kal titakoznak a ghetto-intézkedések elten. — Ausztria sohasem csatla­kozik németellenes csoporthoz. — A windsori herceg tanulmányútra Moszkvába utazik. — Przemyslben agyonverték a vendégcsapat góllövő­jét. — Amerikának 695 millió dol­lár a jövő évi deficitje. — yapán arannyal fizet a hadianyagért Ame­rikának. — Olaszország már maga termeli kokszszükségletét. — Uj egyenruhát kap az osztrák hadsereg. — Sztálin államfő lesz Oroszor­szágban. — Dühöng az arab terror Palesztinában. — Tizenkilenc uta­sával lezuhant egy amerikai repülő­gép. — A cseh rendőrök durván oántalmaztak német képviselőket. — 380 méteres torony épül Stockholm­ban. — A lengyel katolikusok ha­talmas pártot alakítottak a szélsősé­gek ellen. — Politikai merénylők felrobbantottak egy vonatot Palesz­tinában. — Abesszin rablócsapatok megtámadtak több elszigetelt olasz őrállomást. — Megszakadt a vi­szony Vatikán ós Berlin között,

Next

/
Oldalképek
Tartalom