Esztergom és Vidéke, 1937

1937-10-07 / 79.szám

ben, bőséges égi kegyelmekkel kezdje meg és folytathassa új egyházkormányzati és apostoli munkásságát. Uj méltóságában és nehéz, felelősségteljes, de fenségesen szép munkakörében teremjen sok lelki gyümölcs, áldás és öröm az egyház, a katolicizmus és a magyar haza javára. Szóval az Ur tervei sikerüljenek — vele ! * * * Dr. Meszlényi Zoltán 1892 június 2-án született Hatvanban. Teológiai és bölcsészeti tanulmányait Rómában és Innsbruckban végezte. 1915 októberében szentelték pappá. Komáromban volt segédlelkész, de Csernoch János biboros-hercegprimás csakhamar berendelte innen főegyház megyei központi szolgálatra. 1917-ben primási szertartó, 1920-ban szentszéki jegyző, 1922-ben pápai kamarás, 1926-ban hercegprimási titkár, négy év múlva hercegprimási irodaigazgató lett. 1931-ben nevezték ki esztergomi kanonokká és mint ilyen a hercegprímás oldalkanonokja volt. Amikor a kassai és rozsnyói egyházmegyék megmaradt részeiből külön apostoli adminisztrátorát szervezett a Szentszék, Meszlényi Zoltán lett itt az érseki helytartó és ebben a tisztségében érte sinopei c. püspökké való kinevezése. ben voltak, a kisebb változások a jubileumi évvel kapcsolatos költségekre vonatkoznak. Ugyancsak megállapította a közgyűlés, hogy a vármegyei közigazgatási és gyámpénztári készpénzfeleslegek gyümölcsöztetése tárgyában az eddig folytatott gyakorlatot tartja fenn, nevezetesen 3000—3000 pengőt helyez el az O. K. H. esztergomi és komáromi fiókjánál, a fennmaradó összeg 40 %-át az Esztergomi Takarékpénztár Rt.-nál, 30 %-át az Esztergomi Kereskedelmi és Ipar bankban, 15 %-át a Komárommegyei Hitelbank Rt.-nál ós 15% át a Tatai és Tóvárosi Takarékpénztár Rt.-nál, azon feltétellel, hogy mindezen pénzintézetek az elhelyezett betétek után a mindenkori kamatlábnak megfelelő, illetve azzal egyező kamatot térítenek meg, továbbá, hogy az ott elhelyezett közbetétek erejéig az általuk nyújtott kölcsönök után a híva talos váltóleszámitoíási kamatlábat legfeljebb 1 %-al meghaladó kamatot szednek. Nagy érdeklődés mellett hallgatta a közgyűlés a vármegyei kisgyűlésnek vitéz Zsiga János dr. vm. II od főjegyző által ismertetett azon javaslatát, mely a tatai és gesztesi járás állategészségügyi szakszolgálatának átszervezésére vonatkozott. Ezt a kérdést lapunkban már részletesen ismertettük. Boday Imre, Henzer István, Jakab Ferenc, dr. Wirágh Zsigmond hozzászólása után a közgyűlés változatlanul elfogadta a kisgyűlés vármegyei szabályrendelet tervezetét. A határozathozatal után Szabó Pál szendi biró, az emberegészsógügy fontosságára hivatkozással az orvosi körök megosztását és a kör székhelyének praktikusabb megállapítását kérelmezte. Előterjesztését a közgyűlés további intézkedés végett kiadta a vármegye alispánjának. A közgyűlési tárgysorozat keretében a vármegyei Ií-od főjegyző ismertette azon statisztikai adatokat, amelyeket a többgyermekes mezőgazdasági cselédek anyagi helyzetére irányuló akcióval kapcsolatban a vármegye alispánja gyűjtött össze. Lapunk legközelebbi számában e kérdéssel bővebben foglalkozunk. IIIIIIIMHIHimHHIHIII Néhány szó a szombat esti művészesthez Az Esztergomi Ipartestület most szombaton, október 9 ón, a „Magyar Király" nagytermében Magyar Nóta Művészestét rendez a Rádió Stúdió művészeinek vendógfellóptével, jóléti alapja javára. A remeknek Ígérkező Nótaest propaganda jelleggel bir: propagálja a magyar dalt, a magyar nótát! — Hatalmas megmozdulás van folyamatban, melyet szakminiszterek is erőteljesen támogatnak, hogy nem szabad műsorról levenni, elparentálni a magyar nótát, mely egy életen át kísér bennünket, ezer év óta ! Már-már pusztulásra ítélte nótáinkat az idegenből átplántált és reánkerőszakolt jazz-muzsika szakszofoniája és táncütemeinek, mondhatni, erkölcstelen testcselei, mozdulatai és szövegeinek vérlázító bujaságai. Ez ellen a romboló irányzat ellen száll most síkra egy hatalmas tábor, melynek kibontott zászlajára ez a jelmondat van felírva: „Magyar nótával Nagymagyarországért!" Az október 9 i — most szombat esti — Magyar Nóta Művészest is főleg e cél szolgálatában áll ós hinni merjük, hogy városunk intellektuel' közönsége és társadalma tüntető nagy számmal fog azon megjelenni, hitet tévén magyarsága és a magyar nóta szerelete mellett. | KaBCSaY MIKLÓS | Az esztergomi ősi vármegyeházán ismét fekete zászlót lengetett a bús őszi szél, a lombjukat hullató fákra boruló árnyéka azt hirdette, hogy ismét gyásza van a vármegyének. Meghalt az egyesítés előtti Komárom vármegyének 35 éven át, a k. e. e. Komárom és Esztergom vármegyéknek 12 éven át nagy felkészültséggel és példás szorgalommal szolgált tisztviselője, főjegyzője, egyházasdáróczi és karcsai Karcsay Miklós m. kir. kormány főtanácsos. Régi földbirtokos családból származott, a csallóközi Aranyos község határában fekvő Nagy-Léi puszta az ősi nemesi birtoka. Ott született 1878. augusztus 28-án. Középiskoláit Pozsonyban végezte s a budapesti Pázmány Tudományegyetemnek volt hallgatója. 1899. június hó 23-án sikerrel letette az államtudományi államvizsgát, s ez év október 1-én kezdte meg közigazgatási pályáját mint gyakornok. 1900. január 1-én már vm. aljegyző lett. 1922. nyarán választották meg vm. főjegyzőnek s ezen minőségében szolgált 1934. szeptember l-ig, amikor is szolgálati idejének kiteltével nyugdijazását kérte. Ezalkalommal értékes és eredményes közszolgálatát a m. kir. kormányfőtanácsosi címmel jutalmazták. Hivatali tevékenysége iskolapéldája volt a felelősségérzettől áthatott és vezérelt, a vármegye érdekeit saját egyéni érdekeinek háttérbeszorításával szivén viselő és szolgáló, a megyei autonómiát féltékenyen őrző és azért mindenkor mindenkivel harcbaszállni kész, a lakosság ügyeit személyválogatás nélkül nemes demokratizmussal és szociális érzékkel elintéző, hivatala tekintélyét megvédő, sőt a saját puritán életével és működésével nagyban növelő vármegyei tisztviselőnek. Hivatali munkáját a legbeszédesebben értékeli és érzékelteti az a gyorsán ívelő pálya, melyen rövid szolgálat után a vármegyei tisztikar egyik legszebb és legfontosabb po zitiójára emelkedett s amelyben cca 15 évig hűséggel, nagy gyakorlati és elméleti tudással, példás önzetlenséggel és kitartással szolgálta az annyira szeretett vármegyéjét. Amily kiváló főtisztviselője volt a vármegyének, éppoly buzgó és lelkes híVe volt egyházának. Kovács Sándor püspökkel együtt az esztergomi evangélikus egyházközség megalapítója, a gyülekezet első felügyelője volt és mint ilyen áldásos munkát fejtett ki e gyülekezet építése, fejlesztése érdekében. Tisztségéről akkor mondott le, mikor városunktól is búcsút vett. Ha hivatali elfoglaltsága s a rokoni kötelékek szabad id5t hagytak neki, vagy vadászsportnak hódolt, vagy bekapcsolódott a társadalmi életbe. Vadásztársai a legnagyobb elismeréssel beszélnek bajtársiasságáról. Szónoki képességét szívesen rendelkezésre bocsájtotta különböző társadalmi mozgalmak javára, jó kedélyével, élénk, szellemes fdköszöntéseivel közkedvelt alakja volt a társadalmi összejöveteleknek. Hiányos volna a jellemrajz, ha nem emlékeznénk meg kollegiális érzéséről, amely mindig odavezérelte és ott tartotta őt, ahol egy bajbajutott vagy támaszra szorult munkatársán segíthetett. A halál most végleg elszakította közülünk, de ez a válás csak fizikai, mert lelkileg még sokáig velünk lesz, akik ismertük, becsültük és szerettük őt. A főispán és alispán ünneplése a vármegyei közgyűlésen Dr. Radocsay László főispán elnökölt a f. év szeptember hó 30-án megtartott őszi rendes közgyűlésen, amelyen a törvényhatósági bizottsági tagok szép számmal jelentek meg. A-közgyűlés előtt a kisgyűlés ülésezett. Mindkét ülésen az előadói tisztséget vitéz Zsiga János dr. vármegyei II. főjegyző és dr. Cséfalvay János vármegyei közigazgatási gyakornok töltötték be. A főispán a közgyűlés előtt kegyeletes szavakkal emlékezett meg a Kormányzó Ur Őfőméltóságának családi gyászáról, amely őt és a legnagyobb tiszeletben álló családját vitéz nagybányai Horthy István nyugalmazott lovassági tábornok úr elhalálozásával érte. Horthy Istvánban a világháború egyik kiválóan vitéz katonáját, a bravúros vérbeli magyar lovastisztet, a magyar lótenyésztésnek és; a lovassportnak egyik legkitűnőbb vezéregyéniségét, a népies irányú távlovaglások megindítóját és mindhalálig lelkes és áldozatkész patrónusai és végül a magyar közéletnek egyik kimagasló, lelkes munkását fiszteltük. A közgyűlés résztvevői helyeikről felemelkedve, meghatottan hallgatták a főispán parentáló szavait és indítványára a kabinetirodához intézendő részvétiratban adott kifejezést a közgyűlés őszinte együttérzésének és kegyeletes részvétének. Ugyancsak kegyelettel emlékezett meg a főispán Richter Frigyes nagybérlő elhalálozásáról, aki az egyesítés óta megszakítás nélkül érdemes tagja volt a törvényhatósági bizottságnak és közhasznú munkásságával általános megbecsülést szerzett. Tudomásul vették, hogy az alispán az elhunyt helyébe Remenyik Ernő dorogi bányafelügyelőt hívta be. Ezután a főispán a közgyűlés előtt megtartott számonkérőszékről felvett jegyzőkönyv alapján örömmel jelentette be, hogy a vármegye területén működő főbírói, polgármesteri és az alispáni hivatalban valamint az árvaszéknél egyáltalában nincs hátralék, és ahol kivételesen van is, ott elenyészően csekély és igazolt. Ezért úgy a számonkérőszék, mint a maga nevében, a közgyűlési tagok élénk helyeslése mellett, elismerését nyilvánította elsősorban a vármegye alispánjának, aztán az összes hivatalfőnököknek és az egész tisztviselői karnak. Az elnöki megnyitó beszéd még foglalkozott azzal a ténnyel is, hogy a napokban volt három éve dr. Frey Vilmos alispánná történt megválasztásának. Ebből az alkalomból kifolyólag a közgyűlési tagok általános helyeslése mellett tényként állapította meg a főispán, hogy dr. Frey Vilmos három éves alispáni működése során nemcsak megtartotta, hanem fokozta is azt az osztatlan bizalmat és általános nagyrabecsülést, amelyet korábbi vármegyei szolgálata és közbeesett politikai működése alatt nemcsak megyeszerte, hanem vármegyénk határain túl is széles körben megszerzett. Szívélyes szavakkal üdvözölte az alispánt és a Mindenható áldását kérte további működésére. Meghatottan válaszolt dr. Frey Vilmos alispán és köszönetének kifejezése mellett újból hitet tett az alispáni székfoglalójában mondott hitvallása mellett. Ügy érzi, hogy férfias becsülettel betartotta választási programmját és hogy ezt megtehette, elsősorban a főispán és a törvényhatóság jóindulatának és támogatásának köszönheti. Ezt kéri a maga számára a jövőre is. Ezután bejelentette, hogy folyó évi június hó 24-én volt három éve dr. Radocsay László főispán installációjának. Dr. Radocsay László főispán három évi eredményes működéséről való megemlékezést azon örvendetes tény teszi aktuálissá, hogy a napokban érkezett le a m. kir. belügyminiszter leirata, mely a főispánt ezen tisztségében megerősítette. A jelenlévők őszinte helyeslése mellett fejezte ki a vármegye közönségének és tisztikarának őszinte tiszteletét, feltétlen bizalmát és mélységes ragaszkodását, és arra kérte a jó Istent, kisérje továbbra is áldásával a Csonkahaza és megcsonkított vármegyénk érdekében főispáni működését, a főispánt pedig arra kérte, hogy legyen továbbra is atyai vezére a vármegyei tisztikarnak. Az üdvözlésre válaszolva, dr. Radocsay László emlékeztette a közgyűlést arra, hogy három év előtt installációs programm-beszédében nem volt sok szó ós hangzatos ígéret, csak becsületes, hazafias, keresztény szellemű és férfias munkát ígért, és ennek emberileg igyekezett eleget tenni és a jövőben is igy óhajtja kötelességét teljesíteni. Dr. Divéky István tiszti főügyész köszönetet mondott azért, hogy a vármegye közönsége a legutóbbi közgyűlésben az ő tiszti főügyészi működését oly szépen értékelte. Ezután áttért a közgyűlés a tizennégy pontból álló tárgysorozat le tárgyalására, melynek keretében foglalkozott Bács-Bodrog és Pest vármegye feliratával, majd pedig letárgyalta és elfogadta a közgyűlés a vármegyei háztartási alap költségvetését. Ezzel kapcsolatban a kis- és nagyközségekben fizetendő pótadó százalékát 24'8 °/o-ban, a két megyei városra vonatkozólag pedig 12'7°/o-ban állapította meg. (Mult évben az előirányzat volt 24'9, illetve 13 6%, a m. kir. kormány által engedélyezett 24*2, itletve 12.8%). A költségvetés kiadási tételei körül belül ugyanazok, mint a mult év-