Esztergom és Vidéke, 1937

1937-08-05 / 62.szám

EÖTERGOOllEKE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 62. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenklnt kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap CSÜTÖRTÖK, 1937. AUGUSZTUS 5 Előfizetési ár 1 hóra: 1 oengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Vak Bottyán honvédek zászlónapjára Irta: BADINSZKY LÁSZLÓ m. kir. honvédszázados A magyar honvédség a nagynevű elődök emlékének azzal is hódol, hogy csapattestei ama történelmi nagyságok nevét viselik, kik az ezeréves mult folyamán a nemzet legkiválóbb katonái voltak. Az esztergomi Vak Bottyán honvédek minden évben augusztus 5-én tartják a zászlóaljnapot és ünneplik annak a történelmi nagyságnak emlékét, kinek nevét csapattestük, a m. kir. 3 kerékpáros zászlóalj viseli. Ez az esztergomi kerékpáros zászlóalj Bottyán Jánosnak, II. Rákóczi Ferenc vezénylő tábornokának, a kuruc háborúk legnépszerűbb alakjának, a kis háború legnagyobb mesterének a nevét viseli. A bécsi titkos levéltár adatainak napvilágra kerülése, de még inkább a legújabb kutatások alapján őt kell tartanunk a kuruc szabadságháború leghatározottabb katonai tehetségének. Sajnos sokszor háttérbe szorult a főnemesi családból származó tábornagyok mellett. Ezt a nagy mellőzést az akkori kor szellemében kell keresnünk. A kuruc háborúk alatt 25 tábornok vitt fontosabb szerepet, ezek közül 8 gróf, 7 báró, tehát 15 mágnás és csak 10 volt köznemes. Bottyán vállalkozó szellemű lovasvezérnek született, kinek sikereit főleg gyorsaságában kell keresnünk, amivel az ellenséget mindig meglepte. Feladatait többnyire meglepő megjelenésével, gyors és határozott fellépéssel oldotta meg. 1705-ben a kuruc hadseregben legelső haditettét a vesztett nagyszombati csata után hajtotta végre, amikor is Rákóczi őt rendelte ki újra támadásra, hogy a császáriak további előnyomulását meggátotja és figyelmüket másfelé terelje. Bottyán csapataival, melyben kaszás-kapás népfelkelők is voltak, télviz idején csikorgó hidegben a Szmolányi-szoroson előre tört a Morváig és 8 nap alatt 200 km-t tett meg, ami napi 25 km-es útnak felel meg. Ezen hatalmas menettel jesitménnyel nemcsak nagy zsákmányra tett szert, hanem Heistert is visszafordulásra kényszerítette és a nagyszombati vereségről túlzott híreket is megcáfolta. Vak Bottyán után egy századdal később Napóleon fegyelmezett és kiválóan kiképzett katonái az 1809. évi regensburgi hadjáratban 22 km-es menettel érték el Bécset, ami akkor hatalmas, szinte emberfeletti teljesítmény volt és méltán ejtette bámulatba egész Európát. A mai korszerű katonai szabályzatok eszerint Vak Bottyán által vezetett kötelékhez hasonló nagyságú gyalogcsapatok által napi 25 km-t tesznek ki. 1705. őszén Bottyán hat hét alatt hódította meg a Dunántúlt, amikor hihetetlen gyorsaságának újból tanújelét adta. November 5-én foglalta el Dunaföldvárt és indult meg 8000 főnyi seregével Dunántúl meghódítására. Gyorsanmozgó lovasságból álló oldaloszlopai december 8-án már Kőszeg előtt egyesültek, ami azt jelenti, hogy a biztosító részeivel egy hónap alatt érte el a nyugati határt. A főerő, amit maga Bottyán vezetett Simontornya—Székesfehérvár— Tatán és Pápán át Győrnél álló Pálffy ellen, ez azonban az ütközet elől Szombathely falai alá kitért. Bottyán Szombathely ellen csak akkor tüntetett, míg hadseregének zömével Heister ellen fordult és azt döntőleg megverte. A főerő Dunántúlt 6 hét alatt foglalta vissza a császáriaktól. A különböző menetteljesítményű csapatok és fegyvernemek mintaszerű alkalmazásának számos példáját látjuk. 1705-ben Dunántúl meghódításánál, amidőn Pálffy az erős várral védett Szombathelyre húzódott, Bottyán a város ellen gyalogságának egy részével csak tüntetett, míg lovasságával és szekerekre ültetett hajdúival nyugat felé Szentgotthárdnak fordult. Heister császári csapatait meglepte és megsemmisítette. Gyorsan mozgő lovasságának szekereken szállított gyalogsággal való támogatása ma is mintaszerű hadművelet és teljesen fedi a mai harcszerű katonai felfogást. Természetesen a mai világban, ha erre szükség van, a gyalogságot nem szekereken, hanem gépkocsin szállítjuk. 1914-ben a nyugati hadiszintéren a németek nem foglalkoztak az időtrabló várostromokkal, hanem az egyes belga várakat csak körülzárták, míg a főerővel tovább haladtak eredeti céljaik, a francia haderő megsemmisítése felé. Amint láttuk, a kuruc háborúkban Szombathelynél Vak Bottyán hasonlóan cselekedett. Nagy mestere volt a viziátkelésnek is. Felismerte a Duna vonalának hadászati és harcászati fontosságát. A kuruc háborúk során rendszeres kis „dunai flotillát" alított össze. Két nevezetes haditette bizonyítja ezt : a dunaföldvár—kömlődi Bottyán-vár és a karvai sáncok körüli harcok. A régebbi időben egy olyan nagy folyamon, mint a Dunán való átkelésnél, igen nagy műszaki akadályokkal kellett megküzdeni. Az átkelést fedező tűzfegyverek csekély lőtávolsága pedig ezt még inkább hátráltatta. Még egy évszázaddal később is az átkelés műszaki elkészítése igen nagy előkészületeket kívánt és nagy nehézségekbe ütközött. 1809-ben Napóleon azért vesztette el az asperni csatát, mert az átkelést nem készítette elő műszakilag teljesen és a Lobau szigetére vezető hidakat nem biztosította megfelelő módon. Károly főherceg a Dunán kövekkel és gerendákkal megrakott és leeresztett hajókkal elrombolta Napóleon hídjait s igy a francia seregnek egyharmada a csatában részt sem vehetett. Ezek után méginkább méltányolni tudjuk azokat a műszaki és harcászati nehézségeket, melyekkel a kuruc időben egy folyamon átkelő seregnek meg kellett küzdeni. 1683-ban Lotharingiai Károly az esztergomi vártól alig 3 km-re a Nyárasd-, Körtvélyes- és a Szentkirály szigetek között (a mai szénrakodó környéke) veretett hidat, hogy seregével a Duna jobbpartjára kelhessen át, mert ez a hely a török várágyúk hatásos lőtávolságán kivül feküdt. Mindez kiválóan mutatja az akkori tüzérség csekély lőtávolságát s azt, hogy a folyam innenső partján álló támogató tüzérség alig lőtt távolabbra a túlsó partnál. Bottyán nemcsak elszigetelt kisebb ütközetek, vállalkozások- és folyamátkeléseknek volt nagymestere, hanem ügyességével és erejével nagyobbszabású, tervszerű, hónapokra terjedő hadműveleteket is kiválóan vezetett. Ezt az 1706. és 1707. évi dunántúli hadjáratai bizonyítják. Egy hadvezér kvalitásai egyébként nem tisztán győzelmes csaták alapján Ítélhető meg, mert a győzelemhez a vezető genialitásán kivül a hadiszerencse, vagy legalább is egy előnyös helyzet is szükséges. Vesztett csaták után a csapatokat a végromlástól megóvni, a helyzetet helyrebillenteni és az ellenség messzemenő szándékait kitapasztalni, ehhez kell igazán hadvezéri tehetség. Bottyán életében erre is találunk példát. 1706-ban, amidőn éppen szlavóniai portyázásairól tért vissza és már nem volt ideje csapatait a csatához összpontosítani, utóvédje Igáinál vereséget szenvedett. Bottyán nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem seregének maradékával megelőzte a szintérről elvonuló császáriakat és olyan ügyesen állt fel ujabb csatára egy hátrább fekvő vonalban Földvár és Balaton között, hogy Herberstein tábornok jobbnak látta a küzdelem elől való kitérést és visszatért Szlavóniába. Veszélyben soha sem vesztette el a fejét. Ha a kuruc sereg valamelyik része vereséget szenvedett és Bottyán véletlenül a közelben volt, minden parancs nélkül a helyszínre sietett, összeszedte a szétszórt csapatokat és igyekezett a császáriakat feltartóztatni. Legjellemzőbb erre az öntevékeny magatartása a vesztett trencséni csata után. Győztes csapataival Csallóközből Érsekújvárra a fejedelemhez siető Bottyán augusztus 3-án Nyitraszerdahelyen felkutatja a menekülő fejedelmet. Megszervezi a biztosítást és bevezeti a felderítést. A Nyitra hídjára őrséget állít, nyugat felé pedig felderítő osztagokat küld s ezzel nagyobb katasztrófának veszi elejét. A vesztett trencséni csata fordulópontja volt a kuruc szabadságharcnak. Ekkor tűnt le a kurucok szerencsecsillaga. A csapatok legnagyobb része elszéledt, a megmaradottakat pedig a pestis tizedelte. A nép megunta a hosszú harcot és békére vágyott. A fejedelem kiváló vezérei Bezerédi, Ocskay átpártoltak a császáriakhoz. Ezekben a nehéz időkben Bottyán szinte példátlanul álló tanúbizonyságát adta a fejedelem iránti hűségének és izzó hazaszeretetének. Botytyán, kinek csapataiban is mindinkább hangosabb lett az elégedetlenség a zsoldhiány miatt, seregének zsoldjára 7000 ezüst forintot előlegezett, mert a rézpénz teljesen elértéktelenedett. Később pedig, amikor I. József királytól menlevelet kapott, melyben kegyelemről és bűnbocsánatáról biztosítja őt, ha hűségére visszatér, sőt elvesztett birtokait is visszaadja, végül, ha akarja, a császári hadseregben is megfelelő rangot kaphat. Bottyán a menlevelet visszautasította, a fejedelemnek bemutatta s az egri káptalannál letétbe helyezte.