Esztergom és Vidéke, 1937

1937-05-20 / 40.szám

EÖURfilMo/KKE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 40. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap CSÜTÖRTÖK, 1937. MÁJUS 20 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Felséges vendégeink Fogadhatott-e Magyarország alkalmasabb időben fejedelmi vendégeket, mint május havában, amikor a természet maga is olyan pompázatos dekorációkat alkot, amelyeket, ha egyszer valaki nálunk élvezhette, soha el nem felejtheti. Helyes volt tehát, hogy a kormányzói pár római látogatását viszonozni kivánó olasz császári és királyi felségek magyarországi útját abban az időszakban állapították meg, amikor nemcsak a baráti szivek tárulnak fel a magas vendégek felé, de kibontja virágzó szineit a szép magyar tavasz is, mintegy kifejező jeként annak a nagy érzésvilágnak, amelynek jegyében indult meg az összeomlás után a magyar élniakarás gondolata. Tavasz után vágyik ez a nemzet, boldog napok után, mert nem ismerjük el, „hogy multunkban nincs öröm s jövőnkben nincs remény". Olyan nagy missziót betöltő nemzetnek, mint amilyen a magyar lett a Duna-medencében, a történelem folyamán nagy feladatokkal is kellett megküzdenie. Nagyságunkat még a Trianon utáni nyomorúságos időkben sem feledhetjük, mert a magyar nemzet életfáját hiába tördelte a Duna—Tisza közén viharok és orkánok sorozata, mert legyenek bár annak ágai megtöredezettek, avezérrügyek minden tavasszal kihajtanak, s lel künk csordultig telik meg bizakodással, reménykedéssel. Az ujabb és ujabb generációk lendületes erővel indulnak neki a boldogabb s szebb jövő kiépítésének. Az a szivből jövő vendégvárás, amely most eltölti nemcsak székesfővárosunkat s a hivatalos köröket, de az egész magyar nemzetet, épúgy csillog a külsőségek szépségeitől, mint a májusi gyönyörű magyar határ. Az olasz királyi pár budapesti látogatásának programja ismeretes. Négy napot töltenek országunkban se négy nap párját ritkító ünnepe az egész nemzetnek. Jelentőségét most nem kívánjuk részletezni, de elöljáróban is le kell szögeznünk, hogy ennek a látogatásnak azon túl, hogy a világháború lezajlása után az olaszországi királyi és császári pár még nem tett hivatalos látogatást külföldön s ezzel első alkalommal Magyarországot tünteti ki, túlmenő szenzációt senki ne keressen. Bízvást állíthatjuk, hogy a háború befejezése óta alig fejlődött ki két egymással szembenállóit fél között a baráti érzület oly mélyen, mint Magyarország és Olaszország között. Ennek a barátságnak hivatalos okmányokra helyezett pecséteken túl is nagy kötelékei vannak. Most nem akarunk arra a kitartó hűségre utalni, amelylyel az abesszíniai gyarmati vállalkozás alkalmával szinte kockázatosnak látszó barátsággal állottunk ki a baráti olasz nemzet mellett, hanem inkább azokat a mozzanatokat szeretnénk kihangsúlyozni, smelyek olyan fokra fejlesztették a két ország barátságát, aminek következménye lehetett az a párját ritkító, fejedelmeket megillető fogadtatás, amelyben a kormányzói párt részesítették Rómában, Most elérkezett az ideje annak, hogy ezt a látogatást vissza kaptuk az olasz királyi és császári pár részéről. A magyar nemzet legőszintébb baráti érzületét tárja az olasz nemzetet megszemélyesítő uralkodó pár elé s szivünk mélyéből kívánjuk, hogy a szép honunkban eltöltendő négy nap legyen emlékezetes számukra s érezzék meg a magyar szivek örömteli dobbanását, amely feléjük száll. Az isteni tekintély és igazság érvényesülését sürgette pünkösdi beszédében a hercegprímás Pünkösd vasárnapján dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás ünnepi szentmisét pontifikált a bazili kában majd szentbeszédet mondott, amelynek elején pünkösd jelentőségéről szólott, nevezetesen arról, hogy Jézus Krisztus a Szentlélek eljövetelével mennybemenetele előtt tett igéretét váltotta be. A hitükben megerősödött apostolok és tanítványok ettől kezdve bátran hirdették az igazságot ós mérhetetlen szenvedések elviselésével, akár életük feláldozásával is hiven tettek eleget a krisztusi parancsnak; „Elmenvén tanítsatok minden nemzeteti" Az igazság hirdetése nemcsak az apostoloknak, hanem az egyház minden hivő tagjának, papnak és világinak kötelessége lelt. Egyháztörténeti alapon bizonyi totta ezután a bíboros főpásztor, hogy az egyház mindenkor hűségesen őrizte a kinyilatkoztatott igazságokat és Krisztusra bizolt tanításait és hogy 1900 évvel ezelőtt is ugyanazt tanította, amit ma hirdet. Soha semmit nem engedett az eredeti igazságokból elvitatni. Ez az isteni alapokon nyugvó hitbeli és válláserkölesi jogfolytonosság az egyház legfőbb erőssége, — amelyet a tévtanitókkal szemben is mindig hangsúlyozott. Arról beszélt ezután a biboroshercegprimás, hogy Krisztus vallása isteni tekintélyen alapszik és az egyház éppen ezért nem is engedhetett meg a vallási igazságok tekintetében Semmiféle újítást, amely már csak emberi — tehát nem örökéletű — igazságok érvényesülését jelenthette volna. Napjainkban is látjuk, hogy az isteni tekintélyen és örökérvényű igazságokon nyugvó vallás elvetése milyen súlyos következményekkel jár az ember és nemzetek boldogu lására nézve. — Az Isten-pótlék istentagadásra, a vallás-pótlék vallástagadásra vezet — mondotta a hercegprímás. — Isten nélkül, az isteni tekintélyen alapuló igazságok nélkül nem juthat üdvös céljaihoz az emberiség. Kivették Isten kezéből a házasság szent ügyét, ennek szomorú következménye a házasságok felbomlása és az áldatlan családi élet lett. Kivették az Isten kezéből az erkölcsi törvényt, minek folytán a lélek- és emberpusztitó modern erkölcstelenség sorvasztja a nemzetek éleiét A gazdasági és szociális kérdést is kivették Isten kezéből és — sajnos — soha ilyen óriási gazdasági nyomorúság és szociális ellenségeskedés nem volt a világom, mint manapság. Kivették az Isten kezéből a nemzetek sorsénak intézését, a nemzetközi kérdést és soha a maihoz hasonló zűrzavar és bizonytalanság nem uralkodott az államok között. Szédületes, szinte kimondhatatlan fegyverkezés tartja lázban a világot. Szinte azt hiszi az ember, azért fegyverkeznek a nemzetek, hogy igazuk legyen. De nekünk nem ilyen igazság kell! Mi isteni, örökérvényű igazságokat akarunk az emberi igazsá gokkal szemben! A bíboros főpásztor beszéde végén a hitigazságok mellett való bátor kitartásra buzdította híveit és a bérmálkozó ifjúságod — majd kiosztotta a bérmálás szentségét. Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyelő m. kir. államrendőrség által engedélyezett magánnyomozó irodája Esztergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes természetű ügyekben nyomoz, okmá nyokat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó vagy eltűnt egyénekel fel\kuiatj úgy bel- mint külföldön. Lenbei Emil ünneplése Az Esztergomi Kereskedelmi Társulat abból az alkalomból, hogy elnöke, Lenkei Emil kereskedelmi tanácsos lett, ünnepi bankettet rendezett szombaton este a Fürdő-szállóban. A banketten városunk társadalmának vezetői teljes számban résztvettek, dr. Radocsay László főispán dr. Frey Vilmos alispán és Glatz Gyula polgármester vezetése alatt. Megjelentek továbbá Morvay István, a Győri Kamara elnöke, Adler Károly, a győri Lloyd elnöke és Fejes László kamarai pénztáros. A bankett mindvégig a legmelegebb s legünnepibb hangulatban folyt le. Az első baszódét dr. Gróh József, a Kereskedelmi ós Iparbank elnöke mondotta. Beszédébői a következőket iktatjuk ide : — Köszönetet kell legelőször is azoknak mondani, akik idegenből jöttek el Esztergomba, hogy osztozzanak Esztergom érdemeiben. Lenkei Emil ünneplésére a társadalom legkülönbözőbb körei jöttek össze. — A megbecsülés nem új keletű, a tisztelet lassan fejlődik ki, kísérője egy értékes életnek ós bizonyítéka Lenkei Emil kiválóságának. — Lenkei Emil abban a korban nőtt fel, amikor az emberek a gazdasági életben elvesztették a fejüket, ő sohasem vesztette el optimizmusát, mindig tudott élni a jövőnek, mindig odaadással dolgozott azon a ponton, ahová őt a sors és saját akarata állította. — Az ő elve az volt: dolgozni és dolgozni. Ennek az elvnek volt az eredménye az a megbecsülés, amelylyel iránta Esztergom egész közönsége van. — A királyi kormány elismeréséért őszinte köszönetet kell mondani. Poharát az ünnepelt további munkásságára és egészségére ürítette. Dr. Gróh József után Ádler Károly, a Győri Lloyd elnöke beszélt. Beszédében megemlékezett arról a nehéz munkáról, amelyet Lenkei Emilnek kellett végezni akkor, amikor a kereskedelem oly nehéz helyzetben volt. Manapság nagy szükség van olyan emberekre, akik teljes erejükből azon vannak, hogy a kereskedelem javára lehessenek. Dr. Frey Vilmos alispán, a következő szónok, beszédében többek között a következőket mondotta: — A közigazgatás a mai időkben áttolódott a gazdasági élet terére. Régebben fenntartotta az emberek együttműködésének rendjét, ma azonban közgazdasági elemekkel bővült. — Magyarország elsősorban agrár álam, de, hogy ez a közgazdasági irány eredményes is lehessen, szükséges a kereskedelem. Kereskedelem nélkül nincs agrárélet. Sohasem lehet megállni egyedül a földművelés kérdésénél. — Esztergom ma a legális kereskedelem egyik exponensét ünnepli. Örömmel áll itt a közigazgatás nevében és annak nevében Üdvözli Lenkei Emilt. Kívánja, hogy példája és működése fellendítvén a kereskedelmet, fellendítse az egész országot is.