Esztergom és Vidéke, 1937

1937-04-18 / 31.szám

2 ESZTERG09! Is VIDÉKE 1937 április 18 A piac elhelyezésével foglalkozott a Kereskedelmi Társulat hogy a város erején felül hozott áldozatot iskoláiért és most ismét egy új probléma előtt áll, mert nincs megoldva a földműves népünk gazdasági továbbképzésének lehetősége. Azt hiszem, nem túlzunk, ha a város lakosságának 60%-ára tesszük földműves népünk számát. Az 1868-i népoktatási törvény kötelezi a közületeket, hogy a földműves nép gyermekei megfelelő továbbképző oktatásban részesüljenek. A 66.569/1902. sz. V. K. miniszteri rendelet teljesen precizirozza ís eme továbbképző iskolák szervezetét és tantervét. A rendeletnek megfelelően nálunk van is ilyen három iskola, melyek közül kettőnek egyáltalán nincs a fenti rendeletben megszabott gyakorló kertje. A 13. §-ban világosan kimondja, hogy városokban „legalább egy kat. hold területnek kell rendelkezésre állani." A leányiskolának van ugyan egy pár négyzetméternyi kertje, de az oly kicsi, hogy azt mint ilyet, még említeni sem szabad. A belvárosi gazdasági továbbképző fiúiskolának 15 éve már egyáltalán nincs gyakorló kertje. Az emiitett miniszteri rendelet 2. §-a kimondja : „. . . minden község, melyben alakóság túlnyomó része gazdálkodással, szőlőműveléssel, kertészetlel, gyümölcstermeléssel vagy erdőgazdaságnál foglalkozik és ezek mindkétnembeli ismétlököteles gyermekeinek száma a 40-et eléri . . . köteles gazdasági ismétlőiskolát felállítani,* A 7. §. pedig arra kötelezi a közületeket, hogy ahol legalább 50 leánynövendék van, ott külön flu- és külön leányismétlő iskola létesítendő. Mivel ezeknek tananyaga sem egy és ugyanaz, külön gyakorlókertre is szükség van. Legutóbbi iskolaszéki gyűlésen kimondották, hogy a dorogi út mentén létesítenek egy másfélholdas gazdasági gyakorlókertet, de csak egyet. Ez a terület a Szent Imreutcai elemi leányiskolától katonalépésben 25, a Szent István-fiúiskolától 12 percnyire van. Az utóbbinak nincs messze, de az előbbinek minden egyes gyakorlati idejéből fenti menet 50 percet, de gyakorlatilag lealább 1 órát vesz el tanítási idejéből. Ha nem létesítenek a leánynövendékeknek külön gyakorlókertet, hogyan fogják tudni beosztani tanidejüket, hogy külön gyakoroljanak a fiúk és lányok, és miként tudnak megosztozni a kijelölt területen. Ezen talán érdemes volna az illetékeseknek is gondolkozni és ha már gondolkoznak felette, eszükbe fog jutni, hogy a leányiskola mögött van egy alkalmas terület, mely gyakorlókertül felhasználva, fontosabb célt szolgálna, mint jelenleg. Ezzel a világért sem akarjuk megszüntetni a városi kertészetet, mert erre is szükség van, csak kihelyezését kérjük egyik iskolánk érdekében. Azon esetben, ha mindkét gazdasági továbbképző iskola kellő gyakorlókerttel is el lesz látva, csak a törvény minimális követelményeinek tettünk eleget, de nem földműves népünk jogos igényeinek. Itt egy szaktanitós, önálló iskolára volna szükség, amit nagy államsegéllyel talán fel is tudnánk állítani. Komárommegyóben van egy téli gazdasági tanfolyam, mely kiváló eredményeket mutat fel. Ilyen tanfolyamot nyithatnánk mi is. Van a városnak egy kiválóan képzett gazdasági főintózője, aki bizonyára szívesen vállalkozik egy ilyen tanfolyam vezetésére addig, míg módjában lesz a városnak szaktanitós gazdasági iskolát állítani. Hiszen, ha jól emlékezünk, a Sándor-majori gazdaság felállítása mellett egyik nagyhatású argumentum az volt, hogy ott, fiatal gazdáink ok- és célszerű gazdaságot látva, tanuljanak. Hát tanuljanak. V. I. Április hó 18-átt, vasárnap tartja a városi reálgimnázium nagyszabású hangversenyét a Fürdő Szállodában. I Az Esztergomi Kereskedelmi Társulat a mult hét folyamán választmányi gyűlést tartott Lenkei Emil elnöklete alatt. A gyűlésen tárgyalták a fiú kereskedelmi iskola ügyét. (Lapunk már irt róla.) Az elnök bejelentette, hogy a bajnai autóbusz Ugye végre a megvalósulás stádiumába jutott, egyelőre ugyan a járat nem örvend valami nagy látogatottságnak, de remélhető a fellendülés. Tudomásul vette a választmány a gyáralapitás ügyében lefolytatott levelezéseket, sajnos azonban az ügy nem fejlődik kellő gyorsasággal. A piac elhelyezésének kérdésében a polgármester átiratot intézett a Kereskedelmi Társulathoz. Az átirat szerint a piac elhelyezésére két lehetőség van ; az egyik a Vörösmartyutca és a vele kapcsolatos mellék utcák, a másik a Simor János-utca. Szántó Pál indítványát elfogadta a választmány és elhatározta, hogy a piacnak a Széchenyi-téren való elhelyezése érdekében átir a polgármesterhez. Az átiratnak nevezetesebb részeit az alábbiakban ismertetjük: „A piac elhelyezése az évszázados gyakorlat megváltoztatásával sokféle érdeket érint, viszont a szükségsze rüség a kórdós megoldását halaszthatatlanná teszi." „A piacot úgy kell elhelyezni, hogy az ott árusítani szándékozó őstermelők, közvetítő árusok és a vásárló nagyközönség kívánságainak a megoldás teljesen megfeleljen. A kérdés legtökéletesebb megoldása egy megfelelő helyen épített modern vásárcsarnok volna. Erre azonban ma a városnak pénze nincsen, tehát addig is, amig a vásárcsarnok megfelelő anyagi eszközök birtokában megépíthető lesz, gondoskodnunk kell a piac megfelelő elhelyezéséről." „A közvetlenül érdekelt vásárlóközönség, valamint a vásárra kirakodó őstermelők és egyéb árusok szempontjából a piac legjobb elhelyezése a Széchenyi-tér, azért, mert a város központjában fekszik, mert aszfaltos és igy könnyen tisztántartható, mert elég tágas és mert teljes biztonságban érzi magát mindenki, mert nincs átmenő járműforgalom és pedig azért itt, mert a közönség piaci vásárlásaival egyidejűleg egyéb bevásárlásait is elláthalja/ Megemlíti az átirat a kereskedők érdekeit, a kirakodó árusok eddigi elhelyezkedését, a piac elhelyezkedésével kapcsolatban az adófizetési készséget, a belvárosi ingatlanok értékcsökkenése folytán beálló házadócsökkenés lehetőségét. „Városrendezési szempontból sem eshetik kifogás alá a Széchenyi-tóri piac, mert szebb látvány egy nyüzsgő sokaság, amely gazdasági életünk eleven vérkeringésének igazolója, mint egy kihalt, üres főtér, amely az esztergomi gazdasági élet egyre súlyosbodó helyzetének lenne szomorú tükörképe. * A piackórdés letárgyalása után az elnök bejelentette, hogy a győri hitelvédő választmánynak a tagjává választották meg. A választmány elhatározta, hogy lépéseket tesz azon anomália ellen, hogy a dorogi bánya a munkásoknak bevásárló központot tart fenn, emiatt az egész vonalon nagy árrombolás érezhető, mert a munkások idegenek részére is vásárolnak. A választmány ezután folyó ügyeket tárgyalt és megbízta az elnökséget az évi közgyűlés előkészítésével. mintinmmimminf Aki Istenben hinni és majdan üdvözölni akar, az olvassa el a „Páduai Szent Antal csodái* c. könyvecskét. Kapható a Ferencrendiek templomának sekrestyéjében és könyvkereskedésekben. Ára 50 fiill. Esztergom régi iparossága irta: Q'sváth Andor. (Folytatás.) Az iparosság társasélete nem egyedül az iparosokból alakult, hanem egyrészt a kereskedőkből, másrészt a flateinerekből. Az iparosok nem szerették az elkülönülést, a másik két elem pedig azért szerette és kereste az iparosok társaságát, mert annak tagjait rendkívüli intelligencia jellemezte s emellett kedély dolgában is gazdagok voltak. Mint már említettem, egyéni magatartás, komolyság, vidámság és vérmérséklet tekintetében természetesen az iparosok elkülönböztek egymástól, amint ez a társaséletben általában tapasztalható, de arra nem volt eset, hogy a társasösszejöveteleken differenciák támadtak volna. Azután mindig voltak olyanok, akik akkor, amikor elkomorodott a hangulat, pillanatok alatt mosolyt varázsoltak az arcokra. Az esztergomi iparos társadalomnak több értékes, olyan tagjáról kell emlékeznem, akiknek jelenléte derűt hozott az összejövetelekbe. Iványi Géza. Vagyonos, jól kereső iparos volt. ő ruházta az esztergomi főegyházmegyei papságot, amit úgy kell érteni, hogy a papi ruhák az ő műhelyéből kerültek ki. Ó volt az udvari szállítója a prímásoknak, a magasrangú főpapoknak és minden rendű és rangú papi személynek. A papság nyilatkozata szerint egyedül Iványi kezéből kelült ki tökéletes és kifogástalan munka. Valósággal re mekelt. Büszke is volt sikereire és a más szakmában dolgozó szabó társaival kimagasló személyként beszélt még akkor is, hogyha a legjobb baráti viszonyban volt is velük. Ezc a gyengéjét ismerték, de komolyan nem vették, mert egyébként maga volt a megtestesült jóság és emberszeretet. Üres óráiban társaság nélkül boldogtalannak érezte magát. Társasága a déli és esti órákban a Fürdőben jött össze. A sörasztalnál a hangos szó embere Fritz György, a „Tyuri" .bácsi volt. Szókimondó és nyersbeszédű modorából azt lehetett következtetni, hogy kötekedő természetű, holott egyike volt a legmegértőbb barátoknak. Amikor közeledett, az öreg Szerencsés Mihály ajkán már felhangzott, hogy „jön a grobián 1". — Ilyenkor Tyuri bácsi odament a közel nyolcvan éves, de töretlen erejű aggastyánhoz, és köszöntésül megölelte, mondván: látod Mihály fetter, azért én mégis szeretlek téged ! Néhanéha Sinka tata is részt vett a társaságban, ahol Kellner Náci már jó ízűen fogyasztotta az árpa levét. Ekkor következett a csendes ivóverseny. Sinka tata hatalmas, magas ember volt. Bizonyos m elérte a két métert és megnyomta súlyban a százharminc ki ót. Kelemen Náci viszont talán 170 cm magas lehetett, ellenben széles testi terjedelmében a tata súlyát közelitette meg. Mind kettő elbirt két tucatnyi korsó sört. Nem is szerénykedtek és természetesen bámulat tárgyai voltak. Weisz Mihály a társaságban a szabóknál évődött. Ugy hivta őket, hogy hundschneiderek. Ezek persze nem hagyták magukat s mivel Miska bátyánk műhelyében olyan edények is készültek, amelyek csak bizonyos időtájban használatosak, a csúfolódásban nem maradtak adósok egymásnak. Nagy kalefaktor volt Kitzinger József mézeskalácsos és gyertyaöntő mester, örökké ugratáson törte a fejét és nem volt olyan iparos társa, akit meg ne tréfált volna. Tréfáiért soha senki sem neheztelt meg reá, mert mindig számolt mások érzékenységével és huncutságait általában úgy gyakorolta, „hogy egyesek hiszékenységét felültetésekre használta ki. Sok kellemes órát szerzett szellemességével társainak, nem is említve azt, hogy a baráti kirándulások rendezésében és a borjúpörkölt készítésében mester volt. Draxler Alajost is szerették iparos társai és más foglalkozású barátai. Mint pincegazda, egyike volt a glegkedvesebbeknek és hetenként rendezett Összejöveteleket kenderesi présházában. Legközvetlenebb baráti köre hét személyből állott. Csupa jókédélyű, dalos-ember. Ezekkel hetenként többször összejött hol a pincében, hol Schleiffer Lajos vendéglőjében. Az ilyen összejövetelek állandóan a baráti szeretet jegyében folytak le s hogy azok lelke Draxler volt, a társak különféle elismeréssel voltak iránta. Közös fényképen örökítették meg találkozásaikat és a megnagyobbított képet neki ajánlották fel. Egyszer egy tréfás képpel is megleptéK. Draxler t. i. férfi-szabómester volt. A képen egy szakállas kecske volt az előtérben és rajta ült egy hatalmas ollóval a jobbján Draxler, köröskörül pedig a társak a szabóművely szerszámaival. Ez a kép a présházat díszítette és sok jóízű tró fára adott alkalmat. Laiszky János nyomdatulajdonos is ezek közé tartozott, akik lelkesen ápolták az iparos összetartást és a pajtási viszonyt. A Magyar Király vagy a Fürdő-beli összejövetelekről sohasem hiányzott. Mint igen olvasott ós művelt egyéniség arra igyekezett, hogy a felvetődött elvont tómák tekintetében alapos okfejtéssel világosítsa fel társait és viták esetében övé volt a döntő szerep. Mint pincegazda, kusztusi szőlőjében látta vendégül barátait. Kitűnő borai voltak és egy-egy összejövetelkor, kedves nyári estéken, amikor felcsendült a dal, rendkívül meglepetésben is volt része a vendégeknek A présház ugyanis a kusztusi dűlőben egy fákkal és bokrokkal benőtt szűk hegytorokban volt, telve fülemülével és a bűbájos fülemüleének versenyre kelt a mulatók dalával . . . Az esztergomi iparosok évek hoszszú során át tartottak majálist, vagy juniálist. Kedvelt kiránduló helyük volt ilyenkor a cserepesi erdőség, ahová kora reggel szekereken elemózsiával itallal, cigánnyal megrakodva indultak el és mulattak késő estig. Később a Kovács-patak lett a nyári mulatságok színhelye. Télen elmaradhatatlan volt az iparos-bál, amelyet a Fürdőben tartottak meg. Minek meséljek tovább? Akikről emlékeztem, mind kiköltöztek a temetőbe. Emlékeiket leszármazóik őrzik s hogy én róluk irtam, ezt azért cselekedtem, hogy emléket állítsak Esztergom egykori, intelligenciában, kedélyben gazdag, egymásért élő és egymást becsülő derék iparosságának 1