Esztergom és Vidéke, 1937

1937-04-11 / 29.szám

kölcsi törvények keresztényi szellemében. Itt nem lehet kíméletről szó, ha pl. a vállalatok jövedelmének elosztásáról, a földhözjuttatásról, a foglalkoztatottak számának növeléséről van szó, vagy ha az egyes jövedelmek csökkentésére is sor ke. rülne azok számára, akiknek másként nem kínálkozik mód az álláshoz jutásra és megélhetésre. Az egyik nemrégi számunkban irtunk arról, hogy a Petz Testvérek Rt. elektromos autók gyártását szándékozik bevezetni. Akkoriban bőven beszámoltunk az elektromos autók előnyeiről és megírtuk azt is, hogy mit jelentene Esztergomnak, ha a terv beválna. Ugyancsak ez alkalommal jeleztük azt is, hogy Petz H. Lajos vezérigazgató a tervek fixirolására és a részletek megbeszélésére Londonba utazott. Ezen cikk óta az ügyekben jelen tős és döntő fordulat következett be, úgy hogy mi is fontos ós közérdekűnek tartjuk, hogy az ez ügyben történt eseményekről beszámoljunk, annál is inkább, mert az ügy bizonyos vonatkozásban a városi közgyűlés elé fog kerülni és annak állásfoglalása döntő behatással lesz az egész kérdéskomplexumra. Az elektromos autók szabadalma az egyik londoni cégé, (Associated Electric Vehicle Manufacturrers Ltd) amely a szabadalomnak Magyarországon való gyakorlását átengedte a Petz-cégnek. Hogy az elvi jelen tőségű állásfoglalás a gyakorlatban mit jelent Esztergom számára, azt múltkori cikkünkben bőven kifejtettük, most csak arra szeretnénk né hány sorban kitérni, hogy ebben az ügyben mi a kötelességszerű teen dője Esztergomnak, mi az érdeke és hogy amit tesz, miért teszi? Egy ilyen nagyszabású tervnek, mint amilyenről szó van, eiső feltéele a kellő helyzeti lehetőség. EnEzt kívánja a józan ész, a keresztény morál, ezt parancsolja a helyzet szükségessége és a jövő kiéleződés elhárítása. A helyzet mindenesetre azt mutatja, hogy a probléma nagy, szembe kell nézni vele és nem csupán felszínes, tüneti, hanem gyökeres megoldására kell törekedni 1 Dr. Marczell Árpád. nek kiinduláspontja pedig már adott, a Petz-gyárnak táti-úti új üzeme, ahol már eddig is serényen folyik a munka. De hogy ez az üzem az elektromos autók gyártására is berendezkedhessek, ahhoz bizonyos átalakulásra, főleg pedig és elsősorban kiterjeszkedésre van szükség. Ezért fordult a gyár a városhoz, hogy ez a kitérjeszkedés lehetővé váljon és telket kért a maga számára egy bizonyos ellenszolgáltatás fejében. Mi nem ismerjük ennek a városhoz intézett beadványnak a pontos tartalmát, amely a kérdést bizonyára helyesen és szabatosan, kellő megvilágításba helyezte, de nem is ez a lényeges, mert mi csak né hány gondolatot szeretnénk felvetni ezzel kapcsolatban, amelyeknek megfontolása bizonyára az ügy érdekét fogja szolgálni a város szempontját véve alapul. Legelőször is meg kell állapitanunk azt, hogy mi feltétlenül a telek átadása mellett vagyunk, mert a gyár kiterjeszkedésében az első komoly lépést látjuk afteló a cél felé, amelynek lényegót a múltkoriban va laki úgy határozta meg, hogy „Esztergom gyárváros". Varosunk a trianoni határ mentén gazdasági éhenhalásra ítélt, életének minden megnyilvánulása ezt a pesz szímisztikus állaspontot látszik igazolni. Az idegenforgalom és az iskolaváros csak hatásos injekciók, semmiképen sem alkalmasak azonban arra, hogy a várost gazdasági feltámadáshoz segítsék. Itt valami egész gyökeres, radikális megoldásra van szükség és ezt látjuk mi a gyárváros megvalósulásában. Ennek a gyárvárosalapitásnak tenné le első alapkövét a városi közgyűlés, ha a Petz-gyár beadványát magáévá tenné. Ha pesszimisták lennénk és azt mondanánk, hogy a város előtt lévő terv nem életképes, akkor is csak a telek átadása mellett döntenénk, mert az a véleményünk, hogy az első kísérlet propaganda lesz a város kitűnő természeti adottságaira vonatkozóan, amelyek eddig, sajnos, teljesen kikerülték a pénzcsoportok figyelmét. De meg kell vallanunk azt, hogy mi százszázalékig bizunk a nagyszabású koncepcióban és igy csak a megvalósítás mellett szóló érveket kívánjuk taglalni tárgyilagos őszinteséggel. A gyártelep kibővítése szoros és elválaszthatatlan kapcsolatban áll Esztergom fejlődésével, amit egészen bizonyosan statisztikai tábla zatokkal lehetne pontosan és kézzelfoghatóan igazolni. Ezek a statisztikák bizonyíthatnák a városra háruló közvetlen és közvetett előnyöket, amelyek, hogy megvannak, tagadni józan gondolkodású embernek semmiképpen sem lehet. Ma, amikor a szociális kérdés, a munkanélküliség problémája, Damokles kardjaként lebeg a társadalom felett, minden alkalmat meg kell ragadni arra vonatkozóan, hogy ke nyeret adjunk és egzisztenciákat létesítsünk. Áll ez különösen Esztergomra vonatkozóan, ahol a mezőgazdasági munkások megélhetése életpályájuk egyedüli gyakorlása mellett alig-alig biztosított. Gondoljuik itt cs «k arra, hogy milyen szociális, erkölcsi és anyagi előnyt jelentene a városra nézve, ha egy gyár télen az összes munkanélkülieket alkalmaMÍ tudná ! Nem akarjuk itt bővebben fejtegetni azt, hogy a munkanélküliek egzisztenciája a város pangó erezetébe új, lüktető vérkeringést varázsolna és a jólét szebb napjai következhetnének be a Esztergom város egész, tönk szélén álló társadalmára. Az összes vidéki városok rájöttek már a gyáralapitások nagy lehetőségeire és áldásaira. Nem említünk i t mást, csupán Kecskemét és Cegléd példáját, ahol telkeket, ingyen fuvarokat, homokot, meszet ajánlanak fel minden különösebb kötelezettség nélkül a gyáralapítók céljaira. Esztergomnak nagyon könnyű a dolga, mert itt nem ismeretlen karrierekről, bizonytalan tőkecsoportokról, hanem bevezetett, általános megbecsülésnek örvendő cégről van szó. Ellenérvül emiitik fel egyesek a gazdák érdekeit. Megállapítják többek közt azt, hogy az u. n. marhacsapást a létesítendő új gyár megszüntetné. Erre nézve az a válaszunk, hogy alkalmunk volt bepillantani az idevonatkozó helyrajzba és abból megállapíthattuk, hogy a marhacsapás teljes mértékben és zavartalanul megmaradhatna eddigi helyén. Itt tehát aggodalomra nincs ok. Beszélnek még arról is, hogy az új gyár miatt a szérű minden évben le fog égni. A károkat itt egészen egyszerűen ki lehet kerülni azzal, hogy az átadás előtt kötelezik a céget arra, hogy megfelelő tűzbiztosításokat kössön az érdekelt gazdák javára. Nem akarjuk a cikk terjedelmét jobban kihúzni, mert a főbb kérdéseket legalább is nagy vonásokban érintettük, és különben is a többi felmerült probléma függvénye a fentebb felsoroltaknak; velük állnak vagy dőlnek ezek is. De befejezésül megjegyezzük azt, hogy a kérdést sürgősen tető alá kell hozni, mert a halogatás a tett halála és nem szeretnénk azt, hogy az utókor valaha is elmondhassa rólunk azt, hogy a város felvirágoztatása megbukott egyszer egy kis kényelemszereteten vagy nemtörődömségen. S. Egy városi határozat elé Esztergom régi iparossága Irta: O'sváth Andor. Esztergom iparos társadalmának sok, igen művelt, derék tagja volt. Ezeknek volt köszönhető, hogy az iparosságnak minden egyes tagja önérzetes, az önképzés tekintetében mindig haladó, összetartásban pedig példás magatartású volt. Életemben sok városban megfordultam. Néhol bizony napokat eltöltöttem, de azt mondhatom, hogy a régi Magyarországon a szegedi iparostársadalmon kivül szinte egyedül az esztergomi iparosság volt az, amelyik úgy a iparban, mint az élet egyéb vonatkozásaiban dicséretesen megállta a helyét. Amikor e sorokat írom és rovogatom, negyven esztendő távolába tekintek vissza. Abban az időben, amikor még nem gázolta le a világot az Apocalipsisnek négy lovasa ; amikor a munkában fáradó emberiség ajkén a nehéz pörölyök döngésében és az egyéb munkaeszközök zajában felcsendült a dal és a pihenés óráiban mindenkinek viselkedő sén ós kedélyén látni és érezni lehetett az elégedettséget... Az esztergomi iparosság nem elégedett meg azzal, hogy a saját létérdekeit ápolja s habár az otthona és műhelye volt mindene, a köznek is teljes odaadással állott szolgála tába. Ennek a készségnek tulajdonitható, hogy az országban szerve zett önkéntes tűzoltóságok közölt az esztergomi a második volt. A rae gyei dalárdák közül az esztergomi annak idején szerte az országban sikert-sikerre halmozott. Az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbánk létesülése és minden sikere az iparosság lelkes támogatásának tulajdonitható és az Ipartestület szellemi rátermettségét egykor országszerte me leg elismerés kisérte. Nagyon természetes, hogy a szellemi haladásra való törekvés az iparos társadalmat annyira együtt tartotta, hogy az összejövetelek egymást követték nem épen a szórakozás kedvéért, hanem magasabb célok érdekében. Esért a város fejlődése sokat köszönhet a saját iparosságának, amely sohasem zárkózott al a modern haladás követel menyei elől még akkor sem, amikor e végből súlyos adóterheket is vállalt. Abból az időből idézem az esztergomi iparosság több értékes tagjának emlékét. Elsőnek említem idb. Dóczy Ferencet. Egyszerű pékmester volt, telve ideálokkal. Az egykor hires Lövészegylet, melynek egyik lövészmestere volt, az ő fiatal korában élte virágkorát. Az Esztergomi Önkéntes Tűzoltótestület az ő érdeme volt. Az Ipartestület az ő elnöksége alatt vergődött országos hir névre. Az bizonyos, hogy mindez nem sikerülhetett volna neki, hogyha nem lettek volna lelkes munkatársai. Kik voltak ezek? Kovács Albert, Neumayer Károly, Waldvogel József és Sztahovits Jenő asztalosmesterek, Magyary László és Weisz Mihály kályhagyárosok és fazekasmesterek, Farkas Tivadar, Matus Gyula, Bayer Antal és Károly kékfestőmesterek, Schalkház Ignác és Ferenc, továbbá Weixler Vilmos, Rothnagel János és László, valamin' Berán mészárosmesterek, Draxler Alajos, Fekete Géza

; Iványi Géza, Pelczmann Ignác és László szabómesterek, Hofbauer Antal borbélymester, Heischmann Ferenc és fia Ferenc szappangyárosok, nemes Tölgyessy Ferenc és Schuller Pál kémónyseprőmesterek, Laiszky János, Gerenday József és Phílipp Konrád nyomdatulajdonosok, könyv- ós lapkiadók, Wanitsek Rezső, Dudás Ferenc cipészmesterek, Dudás János, Mészáros József, Búri József csizmadiaiparosok, Krechnyák Ferenc szíjgyártó és nyerges, Prommer Ferenc esztergályos, Gabanitz Ferenc és Hermann János ácsok, idb. Merényi Gyula és Globotsnig József lakatosok, Szatzlauer János és Hűbner Antal cukrászok, id. Sinka Ferenc, Pfalcz József, Kósik Ferenc és Toldy János építőmesterek, Knorr János vasöntő, Fritz György, Mann Lajos, Reuter József kocsigyárosok, Schleifer Lajos szállodatulajdonos, Schwarz Albert bórkocsivállalkozó és egész sorozata a legkitűnőbb iparosoknak. Valamennyit jól ismertem, hiszen a város életében tényezők és sok sok gondolatomnak lelkes támogatói voltak. Egyik másikról, magatartásukról, szokásaikról, és értékes mivoltukról emlékezni jól esik nekem. Egyéniség volt minden egyes. Voltak közöttük állandóan komoly magatartású férfiak, voltak csendesek és hangosak, daloskedvűek és zárkózottak, kedélyesek, tréfakedvelők, meglepően olvasottak, világlátottak, de egyben megegyeztek: a poiitiuában a nemzet; párt felosztásáig egytől-egyig ellenzéki elveket vallottak. Neveik olvasása után ki gondolná ezt ? Majdnem mind idegen nevet viselt, de magyar és kuruc volt izig-vérig valamennyi 1 Dóczy Ferenc volt a haladás zászlóvivője. Különben csendes, minden szép árt és nemesért lelkesedő férfiú. Bort sohasem ivott, csak fekete kávét és ünnepélyes alkalmakkor egykét pohár pezsgőt. Nem volt szónok, de meggyőző, jól átgondolt érvelésével érvényesült. Az ő ellentéte Magyary László volt. Jól iskolázott, harsányhangú, tüzes szónok. Dóczynak lelkes támogatója és gondolatainak kitűnő tolmácsa. Magyary a vidám összejöveteleken hatalmas tenorjával sok élvezetes órát szerzett társaságának. Kovács Albert, Neumayer Károly, Waldvogel József ós Farkas Tivadar a józan mérséklet emberei voltak. Weisz Mihály, Iványi Géza, Draxler Alajos, Laiszky János, Wanitsek Rezső, Krechnyák Ferenc és Fritz György olyanok voltak, mint az élesztő a kovászban. Náluk nélkül egy kedélyes összejövetelt elképzelni sem lehetett. Schenkengel Antal azzal tünt ki iparostársai közül, hogy amikor pohárbeszédre kérték, rögtönzéseiben klaszikus költőink leggyönyörűbb szerzeményeiből használt fel részleteket ott, ahol bizonyos összehasonlításra vagy példázatokra volt szükség. Népszerű szónok volt Draxler Alajos is. Kifejezett gondolatai a sokat olvasottságnak és az önképzésnek nagyszerű példái voltak. Schleiffer Lajosról m ásutt emlékezem, mert az ő neve és egyénisége Esztergom társasóletében egy feledhetetlen korszakot jelent. (Folytatjuk.)