Esztergom és Vidéke, 1937

1937-03-25 / 24.szám

2 Is VIDÉKE 1937 március 25 Nem törlik el egészen a borfogyasztási adót Előtérben a szőlő- és bortermelés reformja és a szesztörvény Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter érdekes és e kérdésben részleteiben is tájékoztató beszédet mondott a közelmúltban a magyar szőlő és bortermelés válságával kapcsolatosan. Különösen Esztergomban érezzük — amely pár évtizedei ezelőtt még jelentős bortermelő hely volt és amelynek lakossága 60 %-ban földműves —, hogy az agrárlakosság nagy részének sorsa összefügg a a bortermelés és borértékesítés lehetőségével. A miniszter megállapította, hogy a trianoni szerződés áthidalhatatlannak látszó aránytalanságot teremtett a bortermelés és a borfogyasztás között, Ezen akart segíteni a törvényhozás, amikor eltiltotta a körülbelül tizenkétezer holdat kitevő úgynevezett direkt termő szőlő telepítését. Azóta a helyzet még roszszabbodott, mert a direkttermő szőlőterület huszonkétezer holdra emelkedett. Az átlagos évi bortermés két és fél vagy hárommillió hektoliter, de van esztendő amikor négy és fél millió hektoliter fölé emelkedik a bortermés. Igy volt az elmúlt évben is, amikor a must formájában jelentkező óriási kínálat letöri a bor árakat. Organikusan kellett foglalkozni a kérdéssel. 1931—32-ben a kormány Az alispáni jelentés hatodik fejezete a gyümölcstermelésről szól. Érdekesebb részek ebből a fejezetből a következők: „Az egyesített vármegyék gyümölcstermesztésének fejlődését továbbra is a már mult évben megállapított programm szem előtt tartásával mozdítottuk elő." „A jobb értékesítés előfeltételei a gyümölcsfajták lehetőség szerinti egységesítés. Énnek a célnak elérésében nem bizonyult elégségesnek, csak a kevésszámú tömegtermesztésre előirt fajták ültetése, hanem, hogy az egységesítés gyorsabb ütemet nyerjen, megindítottuk a propagandát, a ki nem elégítő termést adó idősebb fák áloltására is. Ahol érdeklődés volt, díjmentesen bocsátottunk a termelők rendelkezésére megfelelő ojtóanyagot. A gyümölcsnemek közül különös gondot fordítottunk a téli körte- és diótermesztés felkarolására, azonkívül a man dulatermesztés fokozására, amely gyümölcsnem olyan igénytelen, hogy a legsoványabb száraz területeken is sikerrel termelhető.** „A vármegye gyümölcsöseinek összterülete eléri a 650 kat. holdat." „A vármegye összgyümölcsfaállománya, az állandó, új telepítések ellenére, nem emelkedik nagy mértékben, mert a régebben ültetett termelőfák nagy része kiöregedőben van." „Az új gyümölcstelepítósek létesítésénél nagy szerepet játszik a Mocsai Járási Faiskola, amely dacára annak, hogy évente mintegy 10.000 darab gyümölcsfacsemetét ad ki, kicsinek bizonyult és igy megnagyob bitása szükségessé vált." „ A szakismeretek terjesztésénél igen nagy jelentősége van a Földművelésügyi Minisztérium által rendezett 9 napos gyümölcsfaápolási és védekezési tanfolyamoknak. A tanfolyamok a mult évben DÖmös és Bajót községekben lettek megtartva. A tanfolyamokon kívül a Vármegyei Gyümölcstermelő Egyesület útján az 50 %-kal leszállította a borfogyasztási adót, — ennél tovább azonban nem igen lehet menni. A lényeg az, hogy szervesen kell a bortermelésen segíteni. A termelés oldalán csemege szőlővé kell átoltani a borszőlőterületek nagy részét. Ezt három év alatt keresztül kell vinni. A másik oldalon támogatni kell az illetőt olcsó anyaggal és szerény kártalanítással. Következik az értékesítés és borkezelés lényeges reformálása, a borközraktárak építése. Kevés ország van, ahol olyan különféle minőségben olyan elsőrangú bor teremne és kevés ország van, ahol egy megkedvelt minőségből olyan kevés menynyiséget lehetne kapni, mint nátunk. Szükség van exportpiacok szerzésére, azonban ezt a magángazdaságoknak kell végezniök állami kontroll mellett, ésszerű mezőgazdasági tevékenységgel. A borfogyasztási adó eltörlése 16 millió pengőt jelent. Ezt éppen azoktól a községektől vennék el, amelyek talán a legnehezebb helyzetben vannak. A pótadó felemeléséről pedig, amely ezt pótolná, nálunk szó sem lehet 1 A miniszter végül bejelentette azt is, hogy rövidesen parlamenti tárgyalás alá kerül a szesztörvóny. 1936. évben 32 előadást tartottunk, mig a helyszínen történt gyakorlati bemutatásokkal kapcsolatos előadások 41 napot vettek igénybe. Nagy segítséget jelent a szakismeretek terjesztésénél a Vármegyei Gyümölcstermelő Egyesület havonta most már 650 példányban megjelenő körlevele, amely állandóan felhívja a termelők figyelmét az esedékes munkák elvégzésére, amellett részletesen ismerteti is azokat." A fejezet további része megemliti a védekezőanyagok ós a permetezőgépek beszerzésére vonatkozó akciót. Eszerint az Egyesület útján igényelt védekező anyagok értéke az elmúlt évben 5000 pengőt tett ki. Az Egyesület magasnyomású permetezőgépeinek állománya 9 darab. „ Az elmúlt évben általában az egész vármegyében igen jó gyümölcstermés volt, szilvából pedig rekord mennyiség termett. Az értékesítés megkönnyítésére és a helybeli piac tehermentesítésére ösztönzésünkre felépült Esztergomban az első háromüregű szilvaaszaló." „Igen nagy fontossága lesz a vármegye gyümölcstermesztésének szempontjából az őszi közgyűlésen hozott „A gyümölcsfák gomba és rovarkártevői elleni kötelező védekezésre vonatkozó vármegyei szabályrendelet "nek, amely most áll felsőbb jóváhagyás alatt." A jelentés hetedik fejezete az erdészet ügyét tárgyalja. „Az egyesített vármegyék terüle tén az erdők és törzskönyvezett, közérdekből fásított területek összkiter jedése az 1936. évben 74.997"4 kat. hold volt. Ebből 1.160'9 kat. hold véderdő. Az erdőterület az egész vármegye területének 22'7 %. Megemliti a fejezet az érvényben levő üzemtervek és a fenálló törvényes intézkedéseknek megfelelő fakitermelésre vonatkozó adatokat, az erdősítést, a kopárjavitási terveket. „Elemi károk nem voltak. Erdőrendészeti kihágás nem fordult elő." A következő fejezet az állategészségügyről szól. Nevezetesebb részletek a következők: „A vármegyék területén az állat/ egészségügyi szolgálatot az elmúlt év folyamán egy törvényhatósági, két járási és egy járási és városi, egy gazdasági és egy városi m. kir. állatorvos látta el. A vármegye területén két városi, nyolc kör-, három községi és kilenc magánállatorvos működött." „Az állategészségügy 1936. évben az előző évekhez viszonyítva kedvezőnek mondható." A fejezet további része a veszettség és a fertőzőbetegségek elleni védekezésről szól. Nagyon érdekes megemlíteni, hogy Dorog községben egy sertések vágására is berendezett új közvágóhíd épült 27.000 pengő költséggel. Éz az új vágóhíd teljesen a mai kor igényeinek megfelelően van felépítve. Az alispáni jelentés IX. fejezete a népoktatás ügyét ismerteti: „1936. évi július hó l-ével lépett életbe a közoktatásügyi igazgatásról szóló 1935: VI. t. c, amely a közoktatási adminisztrációt teljesen új alapokra helyezte. Az ország 8 tankerületre oszttatott, élükön a tanké rületi kir. főigazgatóval. A KomáromEsztergom k. e. e. vármegyei tanfelügyelőség most már a budapestvidéki tankerület kir. főigazgatóságához tartozik és a tisztán számvevőségi felülvizsgálatot, illetve intézkedést igénylő jelentések kivételével amelyek ezután is közvetlenül a vallás és közoktatásügyi minisztériumhoz teendők — minden felterjesztés a tankerületi kir. főigazgatósághoz intézendő." Megemliti a jelentés, hogy a tanfelügyelőség és a körzeti iskolafelügyelők az anyagiak kicsisége és a munka hatalmas aránya ellenére is kiválóan teljesitik kötelességüket. A kisdedóvodákat az 1936. XXIII. t. c. — a nevelési felügyelet kivételével — a belügyminiszter hatáskörébe utalta át, aki ezt a jogkörét a vármegyei tiszti főorvosra ruházta át. (Folytatjuk.) 26-osok ezredestélye Budapesten A volt cs. és kir. 26-ik gyalogezrednek Budapesten lakó tagjai folyó hó 17-én este a székesfővárosi „Con tinental" szállóban népes összejövetelt tartottak Krámer Antal ny. ezredes, az ezred utolsó parancsnokának elnöklésével. Ennek az összejövetelnek két célja volt. Nevezetesen ápolni a bajtársi szellemet és egyben megtárgyalni az Esztergomban felállítani tervezett ezredemlék ügyét. Régi terva ugyanis mind az ezredparancsnoknak, mint a bajtársaknak az, hogy a volt esztergomi háziezrednek valamelyes emlék állittassék. A bajtársak körében a korábban megindított gyűjtés a nyomasztó gazdasági viszonyok miatt eddig gyenge eredménnyel járt ós a közadakozásra irányított propagandának nincs látható eredménye. Áz erre vonatkozó beszámoló után határozatba ment, hogy e tekintetben fokozottabb akciót indítanak és számítanak arra, hogy a város és a vármegye kedves háziezredének emlékművére a város, vármegye, pénzintézetek, vállatok és a közönség adakozni fognak annyit, hogy a mű az ezred múltjához méltó legyen. A továbbiak során Krámer nyug. ezredes, a bajtársi szellemnek igazán lelkes példaadója, megemlékezett arról is, hogy az emlékmű elhelyezése tekintetében eddig mi volt A terv. Az emlékbizottság ugyanis arra gondolt, hogy az — éppúgy, mint a 14-es emlék — a dunaparti bástya falába illesztessék. Ez a terv — sajnos — nem valósulhatott meg, mert a régi váremlékeknek még látható maradványai műemlékeknek nyilváníttattak és az Orsz. Műemlékbizottság már nem engedi meg, hogy azokon bármi változtatás, vagy bontás történjék. Minthogy az is tervbe vétetett, hogy ilyen körülmények között esetleg a városház falába illesztessék az emléktábla, ez irányban is tájékozódás történt s kitűnt, hogy a városháza is műemlék s igy ez a terv is megdőlt. Ily körülmények között most már nincs más hátra, mint megkeresni a város közönségét, hogy a legmegfelelőbbnek látszó helyeket jelölje ki. E tekintetben az emlékbizottság fog eljárni. Ezen ügy tárgyalása közben különösen egy igen érdekes és figyelemreméltó gondolat is felmerült, nevezetesen az, hogy a katonai nagylaktanya jelenlegi főbejárója helyén terméskőből egy olyan kellően stilizált nagyobb méretű boltozatos kapuzat létesíttessék, amelynek homlokzatán megfelelő emblémák között az ezred emlékműve domborműben legyen elhelyezhető. Ez a kapuzat tulajdonképen diadalív formájában készülne és időtlenidőkig őrizhetné a hős háziezred emiekét, a hely pedig azért volna megfelelő, mert egyrészt a legforgalmasabb útvonalra néz, másrészt, mivel a kérdéses laktanya volt a hős 26osok laktanyája. A bajtársi értekezlet azt a gondolatot az esztergomi emlékbizottság figyelmébe ajánlja. Több kisebb tárgy megbeszélése után a közel ötven tagból egybegyűlt társaság a szeretett Krámer Antal ny. ezredest ünnepelve, a késő éjjeli órákig a legjobb hangulatban maradt együtt. D'or. HÍMEK Rigófütty. Már régóta jóbarátom a feketerigó. Ősszel együtt jártuk az avart, szomorúan zörgettük a leveleket. Én az eltűnt, lobogó nyár veresszines könnyeit, fonnyadt izzását, búcsúzó pirulását néztem rajtuk, ő okos szemével kutatta, mit talál alattuk. A feketerigó nem fél senkitől. Olyan közel jött, hogy megfoghattam volna. Mit is keresett a zörgő, fáradt levelek alatt, melyek új életet, az eljövendő tavaszt takarták} — Azon tűnődött, amin magam. Miért kell a fiatalnak megöregedni, rózsának tőről és arcról lehervadni, keringeni a pergő levél módjára céltalanul, otthagyni a helyét és hervadással, élettel fizetni más, új életért ?... Levélsors, embersors ... Fekete barátom pedig csak kutatott . . . visszanézett néha rám, aztán tovább zörgött a levelek közi . . . Télen ritkán láttam. Csendes volt. Magam is. De alig csillant meg az első napsugár, rákapott az elfelejtett füttyszóra s azóta ren~ dűletlenűl gyakorol, minden délután vagy egy órahosszat. Aprózza, húzza, megáll, halkít, kesereg, ujjong, féktelen és szeszélyes, mint minden a tavaszban. Én meg állok az ablaknál, hallgatom és dúdolok hozzá valami együgyű kis tavaszi dalt, mindig ugyanarról az örök témáról: tavasz van, langyos szél szalad . . . rügyet, szerelmet bontogat, tavaszi csókra vágyom . . . ma este még dalol nekem s arany hajába tűzhetem egy szál piros virágom ... Apró sóhajok suhannak hozzám a kertből, a rügyek tavaszi sóhajtásai, ahogy lepattan feszülő Alispáni jelentés az 1936. évről ii.