Esztergom és Vidéke, 1937

1937-03-21 / 23.szám

EsnraoonEKE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 23. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor- u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztén? politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. MÁRCIUS 21 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10. vasárnap 16 fii. Virágvasárnap Á képzelet felnagyítja, ami másé és ami messze van. A cseresznyevirág nélkül el nem tudjuk képzelni Japánt és három cseresznyefa bomló koronáját csodáljuk meg filmen és képen, ha ügyes reklámember írja alá: ez a Japán! Pedig ez a kis magyar föld sem érdemes arra, hogy szamárkóróval szimbolizálják. A várost koszorúalakban környező dombok lejtőin virágba szökkennek, rózsaszín fürtökkel ékeskednek a gyümölcsfák. De csak néhány természetrajongó jár ott fenn a szűztiszta, azúrkék verőfényben, a sétálók nagyobb része legfeljebb a mozik vásznáig jut el, vagy a Széchenyitér meg a kisdunapart aszfaltján keresi a tavaszt. A legszebb múzeum sem ér annyit, mint maga a természet. Ennek alkotó művésze nem ember, hanem Isten teremtő ereje. És egészen kis fáradsággal megszerezheti magának az ember a leggyönyörűbb panoráma szemléletét. Fizetni sem kell érte. Fények, szinek, sugarak, virágok telítik meg az egész látóhatárt. Megnövelik a boldog ember boldogságát. Azért is nem tudja mindenki ezt a jó Isten végtelenségéhez illő szépség tobzódását élvezni, mert önnmagával sincs rendben. Meghasonlott emberiség nem tudja igazában felérteni Isten és teremtett világának a szépségét. Különben a szabad természetet kétféle ember keresi: a megvadultabb és a szellemibb. A kommunistáktól kezdve a vallástalan természetbarát és gyermekbarát egyesületekig az egyik oldalon és a szentekig a másik részen. A remeték is az erdőkbe és vadonokba húzódtak. Assziszi szent Ferencnek természetszeretete egészen különleges kegyelmi magasság. Akiknek más nincs, az erdőkben és mezőkben keresnek vigasztalást. Ezek felé íordul azonban az Istenlélek is szent Pál által hirdetett elvnek: Isten fiainak a szabadságával. Az ablaknyitás nem elég kulturális követelmény. Csak a test egészségét szolgálja. Ennél magasabbat sokan nem látnak a természet közvetlen felkeresésében sem. Pedig a léleknek is van igénye. A természetben rejlő szépség már anyagfeletti értéket mutat, melyet kutya, madár és virág nem tud felfogni, legfeljebb csak hordozni. A természet által hordozott magasabbrendű világot csak az emberi elme tudja felérni. Minél anyagibb ennek az embernek az érdekeltsége, vágya és munkája, annál jobban lesülyed ettől. És minél fejlettebb az emberben az, ami az embert az élettelen és élő anyagvilág fölé emeli, ennyivel jobban megközelíti. Ezzel^a közelséggel ünnepli a Katolikus Egyház a Virágvasárnapot. Más ez, mint a pogányok cseresznyefavirág ünnepe. A föld virágát szórjuk annak útjára, aki „az Atyának fényessége és lényegének képmása." Annyival többet nyújtunk Neki, amennyivel több szépséget látunk a virágban. Dr. M. L. Alispáni jelentés az 1936. évről Dr. Frey Vilmos alispán elkészítette évi jelentését Komárom—Esztergom k. e. e. vármegyék 1936. évéről. A nagyjelentőségű kiváló szakértelemmel összeállított 13 fejezetből álló munka a vármegyei élet minden megnyilvánulására kiterjed. Az alispáni jelentést, közérdekű voltát tekintve az alábbiakban kivonatosan ismertetjük. A jelentés bevezetése az év halottairól emlékezik meg. Közöttük vitéz Gömbös Gyula miniszterelnökről a következőképen : „Vitéz jákfai Gömbös Gyula miniszterelnöknek férfikora delén bekövetkezett tragikus elhunyta — bár személyszerint nem volt tagja törvényhatóságunknak — gyászba borította kettős vármegyénk közönségét is. Ha politikai elgondolásaival és gestióival nem is értett mindenki egyet, izzó magyarságát, lángoló haza és fajszeretetét, törekvéseinek jószándékát senki sem vonhatta kétségbe és az egész ország osztatlan részvéte és mély megindulása kísérte utolsó útján. Vármegyéink közönsége küldöttségileg vett részt a temetésen és a koszorúval együtt a kegyelet és emlékezés el nem hervadó virágait helyezte ravatalára." A jelentés további része elparentálja Túri Bélát, városunk országgyűlési képviselőjét, dr. Reviczky Gábor vármegyei főjegyzőt és az elhunyt törvényhatósági bizottsági tagokat. Arról az örömteljes tényről, hogy dr. Radocsay László főispán a kormány újjáalakítása után is megtartotta pozícióját, a következő sorokban számol be a jelentés: „Néhai Gömbös Gyula elhalálozása folytán újjáalakult m. kir. kormány felkérésére dr. Radocsay László megtartotta Komárom—Esztergom k. e. e. vármegyék főispáni móltóságát. Ezen tény osztatlan örömet és megnyugvást keltett vármegyénkben, mert a főispán úr személyében egyesült és mindenkor megnyilvánuló szakértelem, igazságérzet, munkakészség és szeretetteljes érdeklődés a legnagyobb biztosítékok arra nézve, hogy Benne kettős vármegyénk ős annak minden rendű és rangú polgára megértő és hathatós támogatóra talál." Az 1937. évre összeállított névjegyzékek a következőképen alakultak (A zárójelben lévő számok az 1935. évi adatokat mutatják.) Esztergomban van 8.140 (6.893), Komáromban 2.864 (2.608), a dorogi kerületben pedig 18.782 (14.229) szavazó. A vármegyei törvényhatóság 1936ban 2 rendes közgyűlést, 12 rendes és 3 rendkívüli kisgyűlést tartott. Az alispáni jelentés első fejezete a tisztviselőkről, az ügymenetről szól. A tisztviselők munkájáról a következő mondatban emlékezik meg: „Az óv folyamán megtartott hivatalvizsgálatok újból is tanúsították, hogy úgy a vármegyei, valamint a megyei városi és községi hivatalokban elismerésre méltó, lelkiismeretes, a hivatali előírásokat és a közönség érdekeit szem előtt tartó megfeszített munka folyik." Megemlíti az alispán, hogy az ügyforgalom annyira emelkedett, hogy az 1931-ben megállapított tisztviselői és kezelői „normál" létszám sürgős revíziója szükséges. A jelentés második fejezete a vármegye háztartását tárgyalja. Megállapítja, hogy a vármegye pénzügyi helyzete az elmúlt évben is elég kedvezően alakult, bár az adóalapnak némi csökkenése csak a legnagyobb takarékosság mellett tette lehetővé a pótadó emelésének elke rülését. A főbb tételek a következők: 1926. évi költségvetés összükséglete 532.857 P, erre fedezet saját jövedelemből 154.266 P. pótadó útján fedezendő hiány 478.591 P. A vármegye kezelésében lévő gyámpénztári alapban a kiskorúak és gondnokoltak követelései: 1,041.919 P, a gyámpénztár fedezete 1,075.724 P, a tartalék alapösszege tehát 33.805 P. A pótadó Esztergomban 97 %, Komáromban 63 %. Érdekes megemlíteni, hogy Dorogon nem volt potadó. (Egyetlen pótadőmentes köz ség a vármegyében.) A harmadik fejezet a közlekedési és útügyekről a következőket mondja: „Közlekedés szempontjából a vármegyéinken keresztül vezető állami és törvényhatósági útak általában jóknak mondhatók. A tervszerűen és céltudatosan keresztülvitt útfenntartási és útépítési programm lehetővé tette, hogy a községek elsőrendű szükségleteit alkotó bekötő utakat kiépítsük, azokat karban tartsuk, a nagyobb forgalmú, főbb útvonalakat állandóan javítsuk, anélkül, hogy útalapunkát eladósítottuk volna. Az útépítések gyorsítása és munkaalkalmak teremtése céljából az államtól felvett kedvező feltételű transferkölcsönök törlesztése évi útügyi költségvetéseink keretén belül nehézséget nem okoz." A törvényhatóság kezelésében 477.710 km kiépített és 127.295 km kiépítetlen közút volt. A kiépített utakból 18.670 km hosszú szakasz van állandó, portalan burkolattal ellátva. Külön kiemeli az alispán az államépítészeti hivatalnak kiváló, fáradságot nem ismerő szakszerű munkásságát. Nagyon érdekes a jelentés negyedik fejezete, amely a közegészségügyre vonatkozó adatokat tartalmazza. Az élveszületések száma 3.309 (3.941). Halálozások száma 2.322 (2.351). „ A közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyékben csak néhány községben mutatható ki a kifejezett „Egyke", de ennek tanulmányozása végett alakult külön bizottság javaslatára mégis szükségesnek találta a törvényhatóság Közigazgatási Bizottsága, hogy a nemzetpusztitó veszedelem továbbterjedésének sürgős megakadályozása céljából határozott javaslatokkal forduljon a m. kir. Belügyminiszter úrhoz és vonatkozó határozatát hasonló állásfoglalás véget a társtörvényhatóságoknak is megküídötte," „Vármegyénk népmozgalmi arányszáma egyébként, összehasonlítva az országos átlagokkal, kedvezőknek mondhatók, különösen örvendetes az igen alacsony csecsemőhalálozás, aminek elérésében nagy szerepe van vármegyénk kiterjedt csecsemővédelmi intézményeinek." A jelentés külön fejezetben tárgyalja a kórházakat és az egészségvédelmi intézményeket, az egészségügyi személyzetet. (Érdekesebb adatokat már ismertettük lapunk hasábjain.) Megnyugtató ennek a fejezetnek befejező szakasza : „Összefoglalva a fenti adatokat, megnyugvással állapíthatom meg, hogy vármegyéink közegészségügyi állapota az elmúlt évben kielégítő volt, úgy népmozgalmi adataink mint egészségügyi intézményeink és személyzet országos viszonylatban megfelelők és a mutatkozó fertőző betegségek száma sem adhat aggodalomra okot. Preventív intézményeink hálózata és a fertőző betegségek ellen végzett védőoltások kiterjedt alkalmazása pedig az ország legtöbb vármegyéjével szemben előnyösebb helyzetünket biztosítja, bár ezek továbbfejlesztése még feltétlenül szükségesnek látszik." A következő fejezet a mezőgazdaságról szól. Az általános bevezetés a következőket mondja: „Áz 1935—36. év telén az őszi vetések és évelő takarmányfólék lényegtelen fagykárral jól teleltek ; rovarkár azon községekben fordult elő, hol kalászos után vetnek. A tavaszi kedvező időjárásra a talajelőkészítési, vetési, ültetési munkálatok idejében befejezést nyertek, igy a növényzet a tavasz elején szép fejlődóst mutatott. A kedvezőtlen