Esztergom és Vidéke, 1937

1937-03-11 / 20.szám

tfflERGOHJflDftE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF 20. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Eeresztény politikai és társadalmi iap CSÜTÖRTÖK, 1937. MÁRCIUS 11 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A magyar külpolitika alapja Az egyik leghatalmasabb világhatalom szédületes összegeket fordít fegyverkezési célokra s teszi ezt azzal a megokolással, hogy a hatalmasnak, az erősnek nem szabad elnéznie azt, hogy valamely durva suhanc megtámad s talán véresre ver egy ártatlan gyermeket. Értsük ezt úgy, hogy Anglia a maga nagyarányú fegyverkezési tényével igyekszik biztosítani a nemzetek között kialakult békés állapotot. Mi Angliával baráti kapcsolatokat tartunk fenn s mint gyengébb államnak, érdekünkben áll, hogy legyen Európában olyan hatalmi súlypont valakinek a kezében, aki döntő pillanatokban ha kell, erélyes lépést is tud tenni a béke érdekében. Csonkamagyarország tökéletesen lefegyverezett állapotában, amikor még csak gondolni se tud arra, hogy fegyveres erejét növelje, a szószoros értelmében ki van téve a „durva suhancok" terrorjának. Ebből a sajnálatos esetből önként folyik, hogy baráti kapcsolataink kiépítését fokozott mértékben szorgalmaznunk kell. A magyar külpolitika alapköve a béke szellemének fenntartásán nyugszik. Aki ezt a nyugalmi állapotot durva tényekkel megzavarni igyekeznék, az megérett arra, hogy az orrára koppintsanak. Mégis, amikor az igazi békéről és lehiggadásról beszélünk, a népeket fegyelmező eszközökül nem a fegyveres tekintély erejét tartjuk legcélravezetőbbnek, hanem a régóta hangoztatott sérelmek nyomtalan eltűnését. Egyenlő jogokat kell osztani az egyenlő jogú nemzeteknek s ez a jogrendre alapított bázis hirdesse fennen az igazság meg nem alkuvó szavát. Tűnjön el a népek szeméből a gyűlölet érzése s az a megkijlömböztetés, amelyik a tárgyaló asztalnál még ma is különféle elvek szerint klasszifikálja a nemzeteket. Ha ez a megkülömböztetés nem is folyik ma már abban a durva beállításban, hogy vannak győzők és legyőzöttek, lényegileg Európa újabbkori berendezése és hatalmi erők összefüggése, sértetlenül fenntartja ezt az elvet. Kánya Kálmán külügyminiszter a bonyolult nemzetközi kérdések korszakában nem a sötétlátás pesszimista álláspontját vallja magáénak, hanem a bizalmat s reménykedést igyekszik éleszteni a magyar köztudatban, hangsúlyozva, hogy előbbutóbb sikerrel fog járni az európai hatalmak között a mindenki által kívánt meggyőzés. Ezzel együttjár majd az is, hogy a Duna medencében lehet majd olyan állapotokat teremteni, amelyek a valódi tartós békét jelentik. Amikor erről szólott, ismertette a magyar külpolitika célkitűzéseit. Hangsúlyozta a magyar nemzet hűséges és feltétlen ragaszkodását a vele baráti kapcsolatban élő nemzetekkel, amelyekkel való közös együttmunkálkodás mentes min den kalandos szellemtől. Nehéz és rögös az az út, amelyet az ilyen külpolitikai iránynak meg kell járnia, de egy ezer esztendős nemzet, amely bátran tekinthet dicső múltjába, programjának és jogos nemzeti aspirációjának valóraváltását nem várhatja a gyorsan pergő, rövid esztendők csodáitól. A magyar élniakarás szelleme azt mutatja, hogy nekünk van időnk a várakozásra. Ez alatt nem szűnünk meg egyengetni a korrekt viszony útját még amaz államok felé sem, amelyeket, sajnos, ma még több-kevesebb ellentét választ el tőlünk. A békés és természetes fejlődés hívei vagyunk s tudjuk, hogy a kölcsönös jóakarattal áthatott meggyőzés visz egyedül tartós eredményekhez. A kalandor szellem politikája nem a mi politikánk. Ma már még a legfűtöttebb agyvelők sem vállalkozhatnak ilyen külpolitikai folytatásra. De nemcsak külpolitikánkban kárhozatos a kalandor szellem élesztgetése, de veszedelmes volna belpolitikailag is megtűrni a felelősségnélküli kalandor szellem érvényesítését. Darányi Kálmán miniszterelnök több alkalommal tett már kijelentést erre vonatkozóan s ami külpolitikai megállapításait illeti, azokra a napokban választ is kapott Krofta cseh külügyminisztertől. A minapában a cseh külügyi bizottságban elmondott beszédében ugyanis azt mondotta, hogy őket is eltölti az a szándék, hogy a kölcsönös megértés és kibékülés útján haladva, valamennyi dunai állam együttműködésén fáradoznak. El fog érkezni az idő arra, hogy Krofta országának ezt az álláspontját a gyakorlatban is megmutassa. Kíváncsian és érdeklődéssel figyeljük az elközelgő eseményeket s kívánjuk, hogy necsak szó legyen ez az ígéret, hanem teljesedés kövesse. Ernszt Sándor nagy beszéde az aktuális politikai kérdésekről Az egyesült kereszténypárt szombaton nagygyűlést tartott Győrött, melyen Ernszt Sándor v. miniszter, városunk országgyűlési képviselője nagy beszédet mondott, melyen az ország belső és külpolitikai helyzetét világüotta meg. — Az utolsó hát — mondotta — Budapesten rendkívül izgatott volt, az izgatottság nem szűnt meg teljesen és a hamu alatt parázslik. Azt mondják egyesek, hagyjuk elaludni a parázsló tüzet, mások viszont azt mondják, ne hagyjuk elaludni. Mi a magunk részéről mindenben az ország érdekét akarjuk nézni és azt nézzük, hogy kiből milyen érdeke és haszna lesz az országnak. Bizo nyos titokteljes dolgok történtek Budapesten és Budapest körül, olyan dolgok, amilyenekre mi, régi politikusok talán egyáltalában nem emlékezünk. Beszélnek fegyverekről, beszélnek pénzekről, beszélnek külső befolyásról. Azt látjuk, hogy maga a kormány is a hét közepén roppant izgatott volt. Látjuk, hogy nagy nyugtalanság vagyon, nem a megszokott nyugtalanság, ami a politikai életben előfordulni szokott. Kérdezzük, hogy tulajdonképen mi a lényeg ? A választókat is érdekli, hogy mi van az országban. Először azt kell nekünk látni, hogy a régi rendszernek és a régi kormánynak eljárási módja teremtette meg azokat az állapotokat, amelyek ma vannak. Azoknak egyrésze, akik nagyon a lóra voltak ültetve, semmiképen sem akarnak a lóról leszállni. Látjuk, hogy azok, akik hozzá voltak szokva a parancsoláshoz, nem akarnak en gedni a p*rancsolásbói és borzasztóan szeretnék folytatni azt, ami volt. Hogy mi mindent provokáltak, azt én nem tudom biztosan, talán a jövő héten megtudjuk, mindenesetre mi azon vagyunk, hogy a dolgokat felderítsük annyira, amennyire lehet és amennyire az ország érdeke kívánja, mert azt mégis tudnunk kell, honnan fúj a szél és kik akarnak esetleg zűr-zavart csinálni Budapesten és kinek az érdekében akarják. — Ez az egyik része a dolognak. A tulajdonképeni lényege sokkal mélyebben fekszik. Mi Magyarországon azt látjuk, hogy mi is játéklabda vagyunk, mint annyi más kormány Európában. Leszerelést akartak az egyes országokban ós most olyan felszerelés van, aminő sohasem volt. Sokkal több a-katona mindenütt a világon és Európában, mint a háború előtt. Rengeteget költenek fegyverekre. Két irány küzd most az egész földkerekségen. Az egyik a kommunista irány, amely az egész világot kommunistává akarja tenni és olyanná, mint ma Oroszország, a másik irány pedig az, amsly ez ellen küzd, de tulajdonképen megint csak az egész világnak akar parancsolni. Nekünk az a politikánk, hogy lehetőleg ne parancsoljon nekünk senki és menjünk a magyar úton, ne szolgailag és uem függve senkitől. — Ha a magyar azt hiszi, hogy esetleg az egyik, vagy a másik nagyhatalom megmenti, akkor téved, mert a magyarral úgy játszanak a nagyhatalmak, amint nekik tetszik. Egyik napon dicsérik a magyart, a másik napon leintik. Egyik napon igérik, hogy Magyarországnak meg kell adni az igazságot, a másik napon pedig azt mondják : csitt 1 Senki se higyje, hogy Magyarországot egy nagyhatalom fel fogja szabadítani. Magyarországot csak a magyar nemzet lesz képes felszabadítani. A magyar nemzetnek kell önálló független politikát csinálni és nem tartozni sem az egyik, sem a másik nagyhatalomhoz és nem koldulni senkitől semmit. A magyar nemzet iparkodjék a maga méltóságát megtartani, a magyar kormányok járjanak egyenesen és ne hajlongjanak se az egyik, se a másik hatalom előtt, mert a hajlongásból semmi ssm lesz és azért nem adnak semmit. A magyar nemzetnek érdeke, hogy azokat a népeket, amelyeknek ugyanolyan érdekei vannak, mint nekünk, vegyük közelebbről szemügyre és ne szaladjunk mi hatalmasok után, akik ha felszabadítanának is bennünket, csak szolgákká tennének. Ernszt Sándor ezután rátért a kereszténypárt programmjának ismertetésére, majd pedig az alábbiakban fejezte be nagyhatású beszédjót: — Miért van az, hogy mindenkit fel lehet izgatni és mindenkihez hozzá lehet férkőzni ? Azért, mert egyes kérdéseket elhanyagoltak és nem akkor fognak hozzá azok megoldásához, amikor még lehet. A választójog kérdésében természetesen akarjuk a titkos választójogot, hogy a választókat ne tarthassák számon mindenféle élharcosok. Mi megtesszük azt, amit a nemzet érdekében tenni kötelességünk, nekünk nem fontos, hogy hívják a minisztereket, mi magunk nem akarunk miniszterek lenni, még ha voltunk is miniszterek, otthagytuk a miniszteri állást, Mi azt akarjuk, hogy Magyarország keresztény alapon nyugodjék és ne izgassanak a kereszt ellen. Bizunk az Istenben és bizunk a népben, hogy azt, amit 2000 esztendő óta szentnek tart, nem engedi magától elidegeníteni.