Esztergom és Vidéke, 1937

1937-01-06 / 2.szám

Dr. Grőh József, az Iparbank elnökigazgatója, a kiváló jogtudós és pénzügyi szakértő igy nyilatkozott: „Városunk 1937. évre szóló költségvetése hű tükre annak a nagy szegénységnek, ami Esztergom közönségének gazdasági életét jellemzi, s ami az 1936. év második felében kirívó élességgel mutatkozott. Igen szegény a mi költségvetési előirányzatunk, azonban rendezett, előrelátó és reális és ezért a város vezetőségének elismeréssel kell adózni. És honorálni is kell ezt a nagyközönségnek azzal, hogy ne támaszszon önmagunkkal szemben egész természetesnek látszó, de azért mégis ki nem elégíthető igényeket. A költségvetés mindenkivel szem ben parancsolólag követeli, hogy legyen megfontolt közéleti bírálatában és higyje el, hogy igen sok minden azért nem megy úgy, mint kellene, ezért nem olyan rendes és szép, mert nincs rá fedezet És nem azért, mert nem gondolnak reá. Igen sok mindenről le kell mondani a mi városi életünknek, hogy meg tudjuk őrizni azt a szegényes, de ren dezett háztartást, amiben ma városunk él s amit ha meggondolatlanságból feladnánk, annak hihetetlen súlyos következményei volnának. Az ilyen költségvetés mellett természetesen mindenkinek nagy áldozatokat kell hozni, de a legnagyobb áldoza tot véleményem szerint mégis a városi tisztikar hozta, amelytől ez a költségvetés minden rendkívüli pótlékot és munkaátalányt megvont. Éz városunk tisztviselőinek nagy részére óriási teherként nehezedett. Hogy ilyen nehéz gazdasági viszonyok mellett mit tehetünk a jövőben, — ez a legnehezebb kérdés. Egyelőre alaposan remélnünk lehet, hogy a mult hónapokban deputációban kérvényezett forgalmiadó részesedést az állam felemeli, a rendőrhatósági hozzájárulási terhünket pedig csökkenti. Komoly javulást természetesen csak a gazdasági élet fellendülése hozhat, — amelynek országos javuló tendenciájáról bár sokat olvasunk, mégis ezt Esztergomban még nem érezzük." Hermann Lajos, az Esztergomi Ipartestület elnöke, az iparostársadalom képviseletében ezeket mondotta : „A városi költségvetéshez nagy általánosságban hozzászólni bajos. Részleteiben szétboncolgatni pedig egy interjú keretében nem igen lehet. Mindenesetre sajnálattal tapasztalja különösen az iparosság, hogy az adók és pótadók állandóan emelkednek és munkaalkalmak mégsem teremtődnek. A város az utóbbi években több alkalmazottat szanálás címén elbocsátott és ezek között az elbocsátottak illetve nyugdíjazott tisztviselők között még javakorbeli embereket találtunk. Szó volt akkor arról, hogy kevesebb fizetésekkel akarta a város a pótadónak egy részét megszüntetni s íme azt látjuk, hogy az adminisztratív személyzet nemhogy csökkent volna, hanem ma több alkalmazottja van a városnak, mint volt. A mérnöki hivatal, mely mégis egyike a legtöbb munkával ellátott hivataloknak, szintén csökkent létszámmal dolgozik, pedig a város fejlődésének, szépítésének, meglevő épületei fenntartásának érdekében éppen a mérnöki hivatal volna az, melynek személyzete szaporítandó volna. Ha már a pótadók ellen semmit sem tehetünk, kérjük a város veze tőségét, úgy gazdálkodjék, hogy a költségvetés egyes tételeinél inkább megtakarítás történj ók, nehogy előre nem látott kiadások esetén pótköltségvetéssel kelljen dolgozni. Árvédelemre nincs előirányzat. Pedig a Duna, ha tavasszal az Alpok és Kárpátok vizeitől megárad, meglepetést okozhat. Folyammenti városnak árvédelemre mindig gondolnia kell. A költségvetés súlyosan érinti az esztergomi adófizető polgárt, kötelezettségünknek pedig csak úgy fogunk eleget tenni tudni, ha a város vezetősége minél több és nagyon sok munkaalkalomról gondoskodik és ilyet teremteni is tud." Kiffer Ferenc, városi képviselő, az esztergomi gazdaközönség ügybuzgó és rokonszenves tagja, nagyon megszívlelendő dolgokat mond: „Az 1937. évi városi költségvetés ezúttal részletesen van kinyomtatva ; ezt köszönjük a város vezetőjének, mert csakis igy láthatjuk tisztán városunk anyagi helyzetét, amit már két éven keresztül nem volt módunkban megállapítani. Ez annál is inkább érdekel bennünket, mivel a pótadónk erősen emelkedett igy legalább láthatjuk, hogy mi is okozhatja ezen lényegesen magas és terhes adóztatást. A hitel ügyünk kitesz 3,388.492 pengőt. Még egy-két nagyobb tételt tartok kötelességemnek felemlíteni, például a tanügynél 107.213 P, sétányok és ültetvényeknél 9.312 P, nyugdíj és kegydij tételnél 100.874*04 P. A vizdijjövedelem egyenleget mutat amiből hozzávetőleg meglehet állapítani, hogy honnét is ered a 93 százalékos pótadó. Minket földműveseket annál is inkább súlyosabban érint az a magas pótadó, mivel nekünk ezenfelül még külön rendkívüli terheink is vannak, ilyen például a borfogyasztási adó, apaállatok eltartása, mezőőri adó (kompdíj) amik bizony a mi pótadónkat jóval a 100 % fölé emelik. Ez reánk nézve annál is inkább terhes, mivel a főterményeinket, borainkat nem tudjuk értékesíteni még önköltségi áron sem. Ennek oka nagyrészben az itteni, tőkével ren. delkező borkereskedők, mert vidékről idehozott boraikkal árasztják el az összes kimérő helyeket és minket termelőket régi vevőinktől szakítanak ki tőke hiányunk miatt és néznünk kell tehetetlenül hogyan vállunk fizetőképtelenné. Nekünk gazdálkodóknak sérelmes a vadászbérlet jövedelmének hova fordítása is, mivel a mi ingatlanaink vannak bérbeadva és annak jövedelmét nem mi élvezzük, a vadak pedig a mi termeivényeinkbői táplálkoznak és nagyon sokszor lényeges károkat is okoznak, amiért nem is tudjuk, hogy ki a felelős. A mezőrendőri adóból az 1936. évről az előirányzott és beszedett összegből megmaradt 1.042'26 fill., s ez az 1937. évre sem lett a javunkra írva, holott tőlünk érdekeltektől külön szedik be ezen összeget. Ezt sem tarlom reálisnak, mivel ez is az élet- és vagyonbiztonsághoz tartozik, pedig nekünk is hozzá kell járulnunk a rendőrségi hozzájáruláshoz. Ami pedig a kompdijat illeti, mi a szigeti rétföldjeinktől jelentékeny adót fizetünk lényegesen magasabbat, mint a Duna innenső oldalán levő földjeinktől, tehát joggal kérhetjük, hogy a város az ott lévő földjeinket hozzáférhetővé is tegye. Ezt a legutóbbi közgyűlés alkalmával a képviselőtestület tagjai be is látták és annak külön fizetésétől fel is mentettek. Ezúton is köszönöm Polgármester úrnak és képviselő társaimnak indítványaim szíves elfogadását." Lenkei Emil, az Esztergomi Kereskedelmi Társulat agilis elnöke, ki messzeható, de igen életrevaló tervek: gyártelepek létesítése útján vélné Esztergom pangf^ gazdasági életét megjavíthatni, í költségvetésről igy nyüatkozik: „Az 1937. évi költségvetési hiám 170.000 pengő, amely összegnek 93 % községi pótadó felel meg. Esze rint minden 1800 pengő hiány 1 % pótadót jelent. Esztergom váró 886.000 pengő pénzügyi szükség lettel látja el adminisztrációját, vagyi: szintén elég tetemes kiadással. Városunkra háruló nyugdijterhek: 90.000 pengő, kegydíjak: 10.000 pengő, ez 100.000 pengő, ami egy magában 55 % pótadót jelent. A reáliskola és elemi iskolák fenntar tása 80.000 pengőbe kerül. Ez újabb 44 %. Amíg az iskolákra minden pénz indokolt és okvetlenül szükséges, mert a nemzetnevelés a legfontosabb feladat, kérdés vájjon nem volna-e indokolt, hogy ezekét a kiadásokat az eddiginél is nagyobb mérvben az állam vállalja ? Lényegében itt a legfőbb hiba az, hogy kevés az adófizető alany és igy sok esik egyre. Ha itt még ötven jobb kereskedő találná meg boldogulását, néhány jól foglalkoztatott iparossal, vagy komoly gyárteleppel szaporodnánk, akkor több kereseti adó folyna be a város pónztáráDa és önmagától csökkenne a pótadó-teher. Igy főleg az ingatlantulajdonosok sínyli k meg ezt az áldatlan állapotot és ez egyben magyarázata annak, hogy Esztergomban a házaknak alig van értékük. Rendszerint kettő, kettő és fél %-ot jövedelmeznek a házak, ha nincs azokra különösebb kiadás, ami pedig minden évben előfordul. Az orvoslás módját nem látom. Hibás, beteg vérkeringésű városban a gyógyítás nem sok sikert igér. A vezetők jóakarata kétségtelen. Önmagától romlott le a helyzet az általánts elszegényedés folytán és most itt állunk tehetetlenül. A polgármester érintkezésbe lépett a GyOSz elnökségével itteni gyárak alapítása érdekében, Ígéretet is kapott, — ennél mi sem könnyebb — arra, hogy majd gondolnak reánk és ha Esztergom gyárvárossá tudna alakulni, de csakis ezen egyetlen esetben lehetne biztos remény arra, hogy a rettentő nyomás a polgárok vállán megenyhüljön." Dr. Zwiüinger Ferenc, ügyvéd, mint a közgyűlésről szóló tudósításunkban olvasható, legbehatóbban foglalkozott felszólalásában a költségvetéssel s legtöbb indítványt is nyújtott be. De maradt még lapunk számára is mondanivalója : „A város jövő évi költségvetését nagyon elkésve kaptuk kézhez. Más években is nehéz volt lelkiismereretesen foglalkozni a költségvetéssel, mert az 1927. évi V-ik tc. és ennek végrehajtási utasítása a számszerűségre helyezi a fősúlyt — a megadott normák betartása mellett. Az ekkép elkészített költségvetésből a város valóságos életszükségleteit megállapítani, helyesebben levezetni csak az tudja, aki belemélyed a költségvetés tanulmányozásába, a különböző helyre elosztott szükségleteket összeszedi és ezekből állithatja csak egybe a szükséglet és fedezet helyes képét. Ehhez gyakorlat és szakértelem is szükséges. Ezért van az, hogy szemben az előző állapottal, a jelenlegi költségvetési tárgyalás a város közgyűlése előtt mindinkább veszít a jelentőségéből és élénkségéből. A tárgyalás intenzivitása áthelyeződött a pénzügyi és ellenőrző bizottságra, amely bizottságok sokszor hetekig is tárgyalják a költségvetést. A vízvezetéki és gazdasági bizottság is kell, hogy nagyon behatóan foglalkozzék a költségvetés ^megfelelő ."részeivel. Sajnos ez a tételenként való tárgyaás ebben az esztendőben ^teljesen ;lmaradt. Ezért kellett nekem ajközjyűlés előtt részletesen is foglalkoziom a költségvetéssel, jj Ami a költségvetés érdemét illeti, nég mindig a személyi járandóságok és az adósságok kamatai s töresztései töltik ki a szükséglet 4/5 részét. Amig a tisztviselői és hivaalnoki létszám nem csökken, s amig igy hosszúlejáratú kölcsönt nem engedélyez, helyesebben szerez a kormány, addig a pótadó összege lényegesen nem csökkenhet. A dologi szükségletek szerintem szintén túl vannak méretezve, de dacára több rendbeli csökkentési javaslatomnak, a város vezetősége ezekhez nyúlni nem engedett. A költségvetés realitása pedig megköveteli, hogy a dologi kiadások a tényleges szükségletnek, s az előző év zárszámadási adatainak feleljenek meg. Helytelen és téves az az okoskodás, hogy azok, ha nem lesznek elköltve, úgyis megmaradnak. E<s nem felel meg a város érdekének sem, de nem felel meg az adózó polgár érdekének sem. A gazdaság házi kezelésének megszüntetésével további csökkentés volna elérhető. A Speyerkötvények olcsó megszerzésével még sokkal erősebben le lehetne szorítani a pótadót. A földműves gazdáktól pedig azt kérjük és várjuk, hogy vegyék bérbe a város földjeit, mert ez elsősorban nekik használna, nagyon szépen kereshetnének, de egyúttal a várost is megmentenék a házi kezelés nehézségeitől." * * » A fentiekben közreadtuk a város hat képviselőjének a városi költségvetéshez való úgy véljük, tárgyilagos hozzászólását igy eltekintünk attól, hogy — az eddigi gyakorlat szerint, — a költségvetést lapunk olvasóival részletesebben is ismertessük. A fentebbi nyilatkozatokból is látható, hogy a város vezetősége a tőle telhető s az adott viszonyok közt lehetséges hozzájárulásával teljesiti úgy a felszólaló képviselők, mint az adózóközönség méltányos és jogos kívánságait. örömmel s megnyugvással állapítjuk meg, hogy úgy a város képviselői, mint adófizető polgárai teljes megértéssel viseltetnek a város vezetőinek nehéz helyzete iránt és mind erősebb a remény, hogy az általános gazdasági helyzet várható javulásával úgy a város, mint az egyes polgárok helyzete is javulni fog. Adja a magyarok Istene l lannár 16.-án lesz az öregcserkészbál. Az esztergomi farsangnak évek óta legnagyobb és mindkét nembeli ifjúság által várva várt vidám eseménye az Öregcserkészek immár nemes veretű táncestélye: az öregcserkészbál. Minden évben egy-egy új színnel gazdagítja ennek a bálnak fáradhatatlan rendezősége Karnevál herceg uralkodásának tarka napjait, örömteli éjszakáit. Ez az uralkodás az 1937. esztendőben igen rövid. Azután az Öreg Hollók a farsangot álarcos mulatsággal szokták zárni, módot akarnak nyújtani a fiatalságnak a pihenésre is s ezért a hagyományos február elsejei Öregcserkészbált ezidén január 16-án rendezik meg. A közismert lelkes rendezői gárda, az elmúlt öregcserkészbálok felehetetlenül kedves emlékei és elismert nagy sikerük biztosítékai az 1937-es Öregkserkészbál várható sikerének