Esztergom és Vidéke, 1937
1937-01-01 / 1.szám
elvűséget a vérségi anyagelvűséggel, a történelmi materializmust fajbiológiai materializmussal orvosolni. S kiált a barlan&Európa délnyugati szöglete, az' Ibér félsziget, Hispánia földje felé is, ahol a két véglet összecsap, ahol a gyilkos testvér botja zuhanása hallik, ahol testvérvér folyik. Bármelyik fél győz, az ember vész e harcban, mely Európa végzetét előlegezi, sőt mely e végzetet előbűvölheti... Ezzel szemben, oly korban, melynek történelmi értelmét csak összekulcsolt kezekkel értheti meg a halandó ember, újra fölhangzik az angyalok éneke, mely az örömhírt, • a jóhirt, az euangeliont hirdeti. A barlang gyermeklakója egyszer megváltotta a világot és fölragyogtatta tanítását János evangéliumának Logos tanában és Pál prédikációjában az Areopagosban, ahol kelet vallási inspirációja először találkozott a görög filozófia elevekilormált fogalmi elemeivel. Ez a tanítás a szeretet galambszárnyán megszállta a római légiók büszke sasos labarumait és örökösévé lett hierarchicus szervezetével^ a Cézárok örökségének. Ágoston bölcselete és theológiája, a középkor fönséges Summái és katedrálisai, a keresztény reneszánsz szépsége és varázsa, a barokk megtisztult hódító ereje mind e barlangból szálltak szét e világra .. . Vájjon tartogat még számunkra megváltást, megváltja-e mégegyszer a világot, melySzáz év előtt... Apróságok Esztergom múltjából Összeszedegette: dr. Maiczell Árpád II. A méretek jellemzésére álljon itt néhány adat. Kutsera Jánosnak három kosárért 28 4 /s krajcárt fizet ki ezüstben a város. Nagysápnak négy pozsonyi mérő buza s húsz p. m. zab fejében 36 forint 38 2 /s krajcárt. A marhahús fontja 12 krajcár — a vármegye közgyűlése határozza meg az árakat —a faggyúé 24 krajcár, a gyertyáé 36 kr., a szappan fontja 30 kr. A vármegye kisgyűlése gondoskodik a péksütemény kellő súlyáról. Kimondja, hogy az 1 krajcáros közönséges zsemlyének 5 lat, a 3 krajcáros fehér kenyérnek 13 3 A lat, a 3 krajcáros zsemlye-kenyérnek 15 lat, a 3 krajcáros fekete kenyérnek 21 8 /ö lat súlyúnak kell lennie. Effner Ferentz seborvos úr havonkinti jelentéseiből — aki az állatok vágásának ellenőrzésével is egyúttal meg volt bízva — azt olvassuk hogy 1835 decemberében 84 darab szarvasmarhát, szeptemberben 71 darabot, a többi hónapokban is ennek arányában vágtak az esztergomi mészárosok. Volt a városnak téglaégetője is, aminek működéséről időnkint külön hivatalos kiküldött bizottság győződött meg. Az augusztus 27-én megtartott szemle megállapításaként a IV. égetés után 40.500 darab „közönséges jól kiégetett téglákat találtak légyen" a tetthelyen a bizottság tagjai, június 30-án 36,000 közönségeset és 2.700 duplát. A szarvas-hegyi kőbányát, amely edre most is este borul, sötétebb mint amaz este, az Augustus féle népszámlálás bethlehemi estéje, sötétebb mint a népvándorlás éjszakája. Ebben a csillagoltó sötétségben semmi sem világít nekünk, csak a Gyermek mosolya a jászol fönséges demokráciájában. A jászolban, mely előtt Bölcsek és Királyok jelentek meg, de csak a szegény pásztorok után. A Gyermek mosolya, melynek fényessége világít az éjféli misére siető szegény falusi emberek lámpáiban az illatos, távoli hegyek lehelletét árasztó karácsonyi fenyők kigyúló kicsiny gyertyái fényével, ártatlan gyermekek örvendező szemének csillogásában. A Gyermeké, aki nem a reprobáció, az eleve elrendelés, a Michelangelói utolsó Ítélet könyörtelenül szigorú Istene, hanem a Szereteté... Soha így a Végtelen és Örökkévaló nem nézett gyermekszemekből halandó emberekre. Soha ilyen alázatos alakot nem öltött a Végtelen Szeretet semmiféle mithologiában az emberszivek felé. Ez a Gyermek nem itél, nem bírál, nem filozofál... Mi is hát eléje borulva csak a szeretet érzését érezzük, a boldogító örömét azoknak, akiknek sötétségében égi fény támadt. Mint aszufű az eső után, úgy sóvárogtunk utána, kívántuk, epedtük, szomjúhoztuk Őt, habozás nélkül Őt választva inkább, mint a valóságot, ha ugyan nem volna Ő maga a legnagyobb, legteljesebb Valódig használatlanul áll, három évre Trentsek Farkasnak adják bérbe, évi 4 forintokért. Az aratók napi bére a következő: kaszás 50 kr., férfigyűjtő 30 kr., asszony 24 kr., gyerek 18 kr., petrencehordó és kazalrakó 30 kr. bért kap. A rabok élelme június hóban 32 frt 9 1 /« kr., az Ispitabeli Szegényeknek Pleszl Albert városi tisztes polgár — nevét a szegényüggyel és egyházi ügyekkel kapcsolatban sokat olvassuk — által [előterjesztett jelentés szerint főzelékre és egyebekre július 3-tól 31-ig 28 frt 22 kr; Muzsik Antal mészárosnak ugyanazok számára szállított húsért 19 frt 45 kr. váltóértékben, Midler Ignátz péknek ugyanígy 17 frt 48 váltókrajcárt fizettek. így július 3-tól 31-ig összesen 65 frt 55 kr.-ba került a szegények ellátása. A posta jövedelméből a várost 1-ső februáriustól utolsó áprilisig terjedő időre, esőén 442 frt 2 kr. illeti meg, ezt az összeget Homeiszter György postamester uram a Házi Pénztárba bé is fizette légyen az az utolsó krajcárig pontosan. Ennek a Homeiszter György postamesternek a nevével különben sokat találkozunk a jegyzőkönyv lapjain. A lavina nem ott indul meg, hogy miután megtudjuk, miszerint december—január hóban a Duna fagya végett a Kéméndi Posta Hivatallal szokás szerint nem közlekedhetett. A baj ott kezdődött számára, hogy a Fő Méltóságú Kir. Helytartó Magyar Tanács február hó 9-én 1956. szám alatt költt Kegyes Rendeletével súlyos kifogást emel postahivatala ellen. Ugyanis egy ság. Mosolya törteknek pihenés, bátraknak jutalom és országában a sóvárgott tény előtt nem fut az epedés és nem különb a vágy, mint teljesedés. A barlangból égi fény sugárzik és végigremeg a vérhíreket váró, vénhedt világon. Este van Uram rajtunk, egy hanyatló kor, bukott világ árnya és estéje. Ebben az estében, mely még viharosabb éjszaka előjele, csak Te maradj velünk és éjszakánkban már nem lesz sötétség, de minden fényárban úszik. MaA magyarságnak a Duna-medencében való megjelenése megakasztja a további munkát. Betörései, külföldi kalandozásai a kereszténység szépen zsendülő vetéseit letapossák e területeken. Az érsekség tevékenysége visszahúzódik Karinthiára és Stájerországra. Az Ottók politikája következtében, akik a német hercegekkel szemben egyensúlyt tartó hatalmat láttak az érsekségben, Salzburg lassankint a hercegi hatalomtól független államalakulat lesz. A XI. század második felében az investitura harc idején az érseki tartomány a pápaság pártjára áll. Kimagasló alakja ez időknek Gebhard érsek, aki a világhírű admonti bencés kolostor megalapítója. Az érsekfejedelmek bölcs kormányzásukkal, egyéni rátermettségükkel tovább virágoztatják országukat. Új forrásait nyitják meg a jövedelmeknek. Növelik fejedelmi tekintélyüket s első helyet biztosítanak maguknak a birodalmi hercegek tanácsában. A tartomány nemességének elhatalmasodását nem engedik. Minden számba jöhető haPosonnak utasétott Staféta, a Nyitrai s Nagy Szombathi Stafétával együtt, az idevaló postahivatalhoz érkezvén, ahelyett, hogy keresztül bocsájtatott volna, hibábul Dorogra utaséttatott vissza, ahonnét az idevaló Posta Hivatal költségére Győrön keresztül rendeltetési helyére vezéreltetett. Megállapítja tehát a felső leirat, hogy a mostani Posta Adminisztrátor által ezen szolgálat igen nagy gondatlansággal és röstséggel tellyeséttetik, ezért szigorúan meghagyja, hogy alkalmas személyt kell a postahivatal élére állítani. Ez pedig nagy dolog volt s hosszas huzavona keletkezett belőle. Kisült, hogy Homeiszter György uram sokat időzik másutt, a postaszolgálatot pedig fogadott segédekkel végezteti. Ez drága és az ügymenet ártalmára van. Hiába hívják fel az Üllésbe, hogy magát igazolja, megintcsak nincs itthon. Újból megidézik, de ekkor sincs otthon s nem jelenik meg. Végre hosszas késlekedés után augusztusban — addig az ügy szenderedésbe lévén — Vörös János Expeditor által azonnal és külön Recepisz útján értesíttetik, hogy 15 napon belül igazoló jelentést tegyen, máskülönben ezen Nemes Tanáts és Város által más Adminisztrátor fogván tétetni a Postahivatal éllére. Erre aztán Homeiszter Uram is megmozdul és beadott írásában mindenképpen mentegeti magát. Elmondja, hogy három stáció helyett most tizzel kell korrespondálnia, ő maga beteges, emiatt kell a segítséget tartania, — hogy merre járt, azt elhallgatja — igéri, hogy a jövőben nem fog több paradj velünk, mert a nap leszáll ... A % nap f leszáll és hanyatlik az élet. Gyermekkorunk~'l álmai a világ kezdeténél távolibbnak tűnnek föl és az elveszett ifjúságból, e világ elvesztegetett eszményeiből nem hallunk mást már, mint távoli zúgást az elváltozott téli kert halott iái közül. De túl sötéten, vészen, végzeten, a betlehemi barlangból a jó hír kiáltása, angyalok éneke hallik és hangzik, az újév árnyán a Te mosolyod sugárzik felénk isteni Gyermek... talom hozzájuk térül. Ezzel megakadályozzák apróbb hatalmaskodó udvarok, hatalmi tényezők kifejlődését. Hatalmas bevételeik nem tették szükségessé, hogy az ország rendjeinek kegyeiért esedezzenek. Ellenkezőleg, kiváltságos helyzetük, hatalmuk, gazdagságuk azokat tette függőkké. Erős akaratuknak volt köszönhető, hogy Salzburg, jóllehet 1481-től birodalmi város volt, közvetlenül a császárnak maradt alárendelve. A középkor és újkor határmesgyéjén érdekes alak kerül az érsekfejedelmi székbe: Keutschach Lénárd. Robusztus, nyers, őserős, mint az anyaföld, ahonnan kiszakadt. Karinthiai parasztnemes fia, megtetézve ennek a fajtának minden kiválóságával. Vaskezű, munkát megdöbbentően biró, takarékos, a nagyúri pompára sokat adó, mert ebben is az erő és nagyság érverését látja. Amit megmarkol, nem engedi el. Jogának, a hagyományoknak védelmében nem igen eszközválogatós. Új szelek kapaszkodnak a duzzadó vitorlákba. A polgárság szabadulni szeretne a kemény kéz uralmától. nasz elhangzani ellene s kéri, ne mozdítsák el, hanem hagyják meg továbbra is állásában. Az október 28. napján tartott gyűlésen aztán személyesen is megjelenik és megerősíti a fentieket, mindent megígérve, amit csak kivannak tőle. Felettes hatósága a hivatalos vizsgálat alkalmából azonban ugyancsak súlyos kifogásokat emelt ellene s expeditorát, Vörös Jánost minősítette alkalmasnak a póstaadminisztrátori teendők ellátására. Homeiszter György erre újabb beadvánnyal él és sikerül ügyét a jövő esztendőre kihúznia, így elintézése ebben az évben már nem foglaltatik benne. Egy másik hosszadalmasabb ügy a város világításával kapcsolatban adódott elő. A város ugyanis díjat szedett a polgároktól a világítás fejében ; a lámpák kezelésére pedig bérletet hirdetett s a legkevesebbért vállalónak adta ki. A világítási fundus 10.145 forint és 39 20 /«o krajcárt tett ki pengőértékben. Az 1836. év elején Fidler Ferenc aprólékos kereskedő volt a bérlő. A Tekintetea^Királyi Biztos Ő Urasága a városnak „az Éjszakái Világoséttásnak 806 pengőforintokra alapétott Jövedelmező Intézete eránti Tudóséttást kedves tudományul vévén", kegyesen azt meghagyni méltóztatott, hogy a város a befolyó világítási díjak fölös jövedelméből, elkezdődvén „a Piatzon, s Buda Utzán, de folytában is a város egyéb részibe, a Lámpások, amennyiben kielégíttőleg kívántatnak, — elhelyeztessenek." A világítás javítása tehát adva volt. A bérlővel azonbanJbaj mutatkozott, A Kir. Biztos Úr Ő ürasága márIrta: VÉRTES ZOÁRD II \
