Esztergom és Vidéke, 1937

1937-01-01 / 1.szám

ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. í SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenldnt kétszer Keresztén? politikai és társadalmi lap PÉNTEK, 1937. JANUÁR 1 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Boldog Újévet a város Közönségének! Irta: GLATZ GYULA polgármester Az idő végtelenségében a teremtés óta ismert primitív múlt és a jövő beláthatatlan fejlődése nem más, mint az emberiség folytonos küzdelme e földön az emberi méltóság és uralom kialakítására a saját szellemi és fizikai felkészültségének felhasználásával. A fejlődésben nincs megállás — bár az idő és távolság fogalma megváltozott, — s a jobb jövő reménye nem kilátástalan, mert a tudomány megállapításai szerint a föld az emberiség mai létszámának többszörösét is képes ellátni, amennyiben nem a kizsákmányolás és a gyűlölet, hanem a jóakarat, a krisztusi szeretet és egy megszervezett helyes gazdálkodás szelleme jut érvényre a társadalom berendezkedésében. Kétségtelen,- hogy ma nem könnyű az élet. A ma embere történelmi időket él át. A háborút követő gazdasági válság rombolásait pótolni és az új fejlődés feltételeit megteremteni a mi feladatunk. Maga a magyarság is talán ezer év óta nem volt olyan válságban, mint amilyenen nekünk kell átvágnunk magunkat. A világháború egy korszakot zárt le. Új korszak küszöbén állunk. És nincs nehezebb, áldozatosabb munka az átmeneteknek a kibontakozás felé való előkészítésénél. Mi, mint a súlyos történelmi jelen aktiv szereplői, éppen azért fokozott áldozatkészséggel és felelősséggel tartozunk és teljes odaadással kell közreműködnünk ennek a kibontakozásnak s a következő generáció jobb megélhetését biztosító boldogabb jövőnek a megteremtésében. Az elmúlt esztendő javunkra szóló gazdasági eredményei s a kedvezőbb külpolitikai atmoszféra jogos optimizmussal tölthetnek el bennünket és biztatólag kell, hogy serkentsenek további kitartásra köz- és magánembert egyaránt. Mert ezek az eredmények már mutatják, hogy a céltudatos munka, amelyet az igazság és a jog támogat, nem hiábavaló és a magyarság természetes faji és népi erői nem fognak kudarcot vallani a nemzetek versenyében. Esztergom város közönségét kiváltságos történelmi múltjánál fogva az idők parancsa fokozott mértékben érinti s hazafias áldozatkészségét éppen e magasabb történelmi öntudatánál fogva örömmel kell gyakorolnia. Esztergom város közönsége — hogy úgy mondjam — történelmi tapasztalatai birtokában kétszeresen tudatában van annak, hogy az élet — szolgálat s hogy a fejlődés érdekében minden áldozatot meg kell hoznia. Nem vitás, hogy az utóbbi húsz esztendő hasznos befektetései már érlelik gyümölcseiket. Legfőbb gondunk most már szabadulni terhes kötelezettségeinktől,hogy az újabb tervek és a munka arányban legyenek teljesítőképességünkkel. Bizonyos, hogy az összességgel szemben az egyénnek kötelességei vannak s amikor ezeknek eleget teszünk, a köz boldogulásán keresztül a magunk és utódaink jövő boldogulását szolgáljuk. A jövő építőmunkásai vagyunk és kezünkbe van letéve az eljövendő generációk sorsa és jobb életlehetősége. Ennek a tudatnak a súlya töltsön el bennünket hittel és erővel. Ha momentán talán nagyon súlyosak is a terhek s a polgári kötelességek teljesítése erőfeszítésünkbe kerül is, ne legyünk kishitűek. Hordozzuk vallásos türelemmel, hazafias bizakodással és méltósággal a jelen megpróbáltatásait, tudva, hogy a küzdelemben egybeforrt összhang és munka eredménye nem lehet kétséges. Az összhang adja meg a munka átütőerejét, az összhangot pedig a szeretet, a jóakarat, a megértés és a kölcsönös bizalom biztosítja. Ezt a szeretetet és ezt a megértést táplálni fogja ben| nünk az ősi város dicső múltja és küzdelmes jelene, amely összeforrasztja és egy akaratba tömöríti a lelkeket. Az újesztendő küszöbén ehhez a folytatólagos munkánkhoz kívánok erőt és kitartást a város közönségének. Kívánok békét, egyetértést, szeretetet és éltető reménységet minden polgártársam szivébe, mert ezek lesznek zálogai Isten áldásának a mi jövőépítő munkánkon. Ezekben a gondolatokban meleg szeretettel köszöntöm a város minden polgárát, aki a szebb jövőbe vetett rendületlen hittel a városért, a közösségért és a jövő generációért áldozni tud és dolgozni akar. Isten áldását kérem Esztergom város jövő esztendejére. Legyen az boldog, legyen eredményes és legyen valóban lépcsőfoka a szebb jövőhöz vezető küzdelmes utunknak! Imádkozzunk és dolgozzunk, hogy úgy legyen ! Boldog Újévet! A Gyermek mosolya Az „Esztergom és Vidéke* számára irta: KATONA JENŐ a w

Korunk Szava" szerkesztője A betlehemi barlangból, ahol valamikor a Végtelen véges és romlandó emberi testbe öltözve megjelent, újra kiáltás hallik szerte a világba. A betlehemi barlangnak, ahol a világtörténelem legnagyobb drámája elkezdődött, tanítása újra átjárja a világot, mely inkább mint valaha, rászorul a megváltásra. Ez a némaságában is hangos tanítás végighangzik nyomorult bolygónkon kelettől nyugatig . . . Az északon zsaratnakoló gigantikus kísérlet felé, mely rettenetes visszahatás a monopolkapitalizmus csődjébe futott francia forradalom nagy felszabadulására, kiáltja, hogy nincs joga küzdenie a szovjet vér és romok szegélyezte „új világ "-a ellen annak, aki tagadja az ember és állat közötti lényeges különbséget. Kiáltja, hogy mindaz, amit a materialista falanszter világ — bár hasztalan — kiölni próbál: család, magántulajdon, lelki szerelem, egyéniség, szellemi szabadság, talmi és menthetetlen értékek, ha nincs lélek és nincs a léleknek halhatatlansága, ha nem született meg egykor ott Valaki Bethlenemben, aki legyőzte a halált és ha nem születik meg újra a mi szivünkben ... Az enciklopédisták, akik Holbach, D'Alembert Diderot-tal élükön azt hirdették, hogy az ember csak öntudatrajutott sár, önmagát mozgató gép, ugyancsak csodálkoznának, ha azt látva, ami az emberrel Oroszországban történik, hallaniok kellene, hogy ime ez tanításuk logikus következése. Igen, igy kell bánni az emberrel, ha az csak áliatember, ha nincs meg! istenfiúi méltósága, bűn és erény között szabadon választó akarata, ha nem eg homlokán a fény, melyet a végtelen Igazság gyújtott ki benne, hogy látására ébredhessen. Igen, a világtörténelem talán legnagyobb aposztaziájának, amenynyiben van történelmi értelme — és ha nem lenne, hogyan engedné meg a Gondviselés, — egyik legnagyobb értelme, hogy végig viszi logikusan a tévedést és végig rohanja a téves utat. Megmutatja mivé válik végkövetkezésében az ember, aki eldobva a divinumot még a puszta emberit se őrizheti meg... A lélek Végtelenbe síró metafizikai ösztönének csalódását kiegészíti a szociális megcsalatás . . . Most nemrégiben tért vissza észak rémes árnyainak hónából Gide André, talán a legnagyobb francia író a ma élők között, aki Retour de 1 U. R. S. S. cimű könyvében számolt be mélységes csalódásáról ... Még egy-két évvel ezelőtt azt hirdette, hogy az evangélium nagy igazságai ott valósulnak meg az orosz steppéken, hogy Betlehem örököse Moszkva, s most, — mint egykor a fiatal Görres, a jakobinizmusból kiábrándult romantikus katolikus a Meine Sendung in Paris-ban —, tanúságot tesz tévedéséről. A bethlehemi barlang kiáltásához, jó* hiréhez tért meg ő a XVIII. és XIX. század fordulóján; vájjon a jakobinizmus mai örökösei mikor térnek meg ez Üzenethez, mely ma is frissen, örök fiatalságában hangzik felénk ... S a bethlehemi barlang kiált a másik véglet, a teuton tájak felé is. Kiáltja, hogy igy, igen igy Rosenberg silány „felvilágosodási" rekvizitu maival és Baldur von Sirach wotanizmusával nem lehet küzdeni a bolsevista tévely ellen. Nem lehet az ördögöt Belzebubbal kiűzni, nem lehet a marxista anyag-