Esztergom és Vidéke, 1936

1936-06-07 / 46.szám

2 ESZTERGOM 8s VIDÉKE 1936. június 7 közi, palóc babákat látta, az megismeri azt a sok-sok rejtett művészi kincset, amelyet az idegenek annyira megcsodálnak "és amelyet a magyarok oly kevéssé ismernek. Külön említést érdemel a „Szülőföldem" cimű fényképekkel illusztrált albumok, amelyek különösen aktuálisak és érdekesek Esztergom szempontjából. Pl. üjjady Magda kötetében olyan és annyi művészi meglátottságú, kiváló beállítású fényképet láttunk, amilyent olyan sajnálattal nélkülöztünk eddigi Esztergomról szóló prospektusainkban. összegezve az egészet igaz örömmel és őszintén gratulálunk a Tanítónőképző kiváló kézimunka, rajz, fizika, kémiatanárainak és szeretnők elhinni azt, hogy elgondolásuk, célkitűzéseik, amelyek az igazi, tiszta művészi meggyőződésből származnak, nagyban hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a magyar képzőművészet a népi lélek gazdag kútforrásánál fogja megülni az új renaissence-át. Sebők Jóasef A községek zárószámadásait fel kell terjeszteni a belügyminiszterhez Az egyesített vármegyéhez a belügyminiszternek érdekes és a községek életére jelentős kihatással biró rendelete érkezett. Az összes alispánokhoz érkezett belügyminiszteri körrendelet úgy intézkedik, hogy a jövőben, az eddigi rendtől eltérően, valamennyi község zárószámadását föl kell terjeszteni a miniszterhez. A belügyminiszter fölhívta rendeletében az alispánokat, hogy valamennyi község háztartásáról készíttessenek zárószámadási kimutatást és azt terjesszék föl hozzá, mert valamennyi község háztartását ismerni akarja és szüksége van az összes községek háztartásvitelét és vagyoni helyzetét felölelő zárószámadási adatok ismeretére. A rendelet újítást jelent a községi háztartások ellenőrzése terén, mert eddig csak azoki ól a községekről kellett a megyei törvényhatóságok első tisztviselőinek a zárószámadások egyidejű fölterjesztésével a miniszterhez jelentést tenniök, amelyek az elmúlt számadási évet deficittel zárták le. Igy a miniszter nem ismerhette meg azoknak a községeknek háztartási és vagyoni helyzetét, amelyek a zárószámadási mérleg kedvezőbb alakulása folytán a hitelkereteket betartották és így a hitelátruházás igénybevételét is elkerülhették. Kiküldöttei jelentéseiből azonban arról győződött meg a miniszter, hogy a számadásokról készített kedvező kimutatás ellenére is nehéz helyzetben vannak egyes községek. A jövőben a belügyminiszter a községek anyagi helyzetével behatóbban kivan foglalkozni és ellenőrizni kívánja valamennyi községnek háztartási egyensúlyát és gazdálkodását. Ez a zárószámadások átvizsgálása útján fog megtörténni. Az egyesített vármegyénél a bel ügyminiszter új rendeletének kézhezvétele után megtették a megfelelő intézkedéseket. A vármegyei számvevőségen megkezdték a községek zárószámadásairól szóló kimutatás összeállítását, amelyet rövid idő múlva fölterjesztenek a belügyminiszterhez. Az esztergomi ferencrendi reálgimnázium ünnepélyének műsora 1. Felvonulás. 2. Zászlóavatás. 3. Sportpálya avatás. 4. Fogadalomújítás. 5. Életmentő kitüntetés feltűzése. 6. Kerékpáros cserkészraj bekebelezése. — Szünet. — 7. Közös szabadgyakorlatok. 8. Talajtorna gyakorlatok. Utána mozgások. 9. Játékos stafétaverseny. I., II. o. ÍO. Padgyakorlatok. III. o. 11. 50 m. síkfutás. I. II. o., 100 m. síkfutás IV. V. o. 12. Szekrényugrás. 13. Magasés távolugrás. Labdajátékok. 14. A tőrvívás alapgyakorlatai. Szabad vívás. 15. Mozgásos gimnasztika. 16. 2x5 perces kosárlabda mérkőzés. 17. Díjkiosztás. — Szünet. — 18. Tábortűz. Dalok, kórusok, szavalatok, szavalókórus, tréfák, mókák, csatakiáltások stb. A zászlóanyai tisztet gróf Klebelsberg Kunóné vállalta. Az avatási szertartást dr. Drahos János prel.kanonok, a szent Ferenc-rend lelki testvérületének tagja végzi. A cserkészfogadalom funkcióit dr. Marczell Árpád ker. vezetőtiszt végzi. A tornavizsga vezetője Gaál Tivadar testnevelő tanár. Az ünnepélyt rendezi és a tábortűzi részt vezeti Oszlányi Róbert tanár. A zászlószögek beverése az első szünet után veszi kezdetét. Zászlószögek a bejáratnál vehetők át. A műsor megváltása személyenkint (50 fül.) kötelező. Felülfizetéseket a táborozás javára köszönettel fogadunk. Buffet! EGYRŐL-MÁSRÓL Nüanszok a strandfürdőn Bár az idei fürdőszezón nagyon nehezen indul, a csaknem minden napos májusi eső nem engedte az idegenek invázióját kékszínű fürdőnkre, a fürdő tulajdonosai már eleve gondoskodtak arról, hogy a külföldi, vagy idegen városokból való vendégek kellemes impressziókat, rendezett viszonyokat találjon. Az ember alig veszi észre ezeket az új dolgokat, csak azt látja, hogy tökéletesek. Igy a forrásnál, ahova az érdeklődőket mindig elvezetik, a kút körül megfelelő miliőt létesítettek. A sziklás megoldás nagyszerűen fest. Ugyancsak okos gondolat volt a terraszravezető út betonirozása is, az eddig göröngyös, sokszor sáros út helyett, a környezet kidiszítése is kellemesen hat. Ugyancsak szép lett a szökőkút környéke is. Magát a kutat is körülvették természetes kövekkel, közéjük megfelelő díszítések kerültek, továbbá az új rózsakapu sem marad hatástalan. Mindez olyan dolog, aminek hiányosságát akkor látjuk, ha nincsenek meg. De meg kell említenünk a Takarék udvarán lévő szökőkutat is, aminek természetes kiképzése ugyancsak hozzáértésre val. Bár a város más pontjain is lehetne ilyen nagyszerű megoldásokat találni. Biciklis-brigantik Felháborító esetnek voltunk néhányan szem- és fültanúi a mult hetek egyik napján. Nem tudjuk, kinek jóakaratából, de az esős időben sár-, száraz időben portenger Kender-utcában kis óvodás, elemiiskolásgyerekek igyekeztek hazafelé. Elülről rohanó biciklisták, hátulról ugyanilyenek őrülten csengetve, oldalt a házak, illetőleg a sártenger. S mi történik?! Az egyik híres kerékpározó elszáguldván a kicsinyek mellett, az egyiknek jól a fejére üt, mert a csengetésre nem tért ki útjából! Hasonló esetek napirenden vannak a város egyes részein. Hát meddig élnek vissza ezek a minden érzésből kivetkőzött, semmiféle törvényre, rendeletre nem tekintő, tisztességet nem ismerő biciklisbrigantik a maguk és gyermekeik épségét, talán életét féltő békés polgárok türelmével ? Nem tűrheti a rendőrség sem, hogy ezek mindenkivel és mindennel, még a rendőrséggel is dacoljanak! Következetes és erélyes intézkedés szükséges velük szemben, mig nem késő, s amig komiszságuknak helyrehozhatatlan következménye nem lesz. Kérjük és várjuk az illetékes hatóság sürgős és hathatós intézkedését. Alszik a puszta Isten karjaiban elszunnyadt az Est, a nap halk sóhajjal a hegy mögé ájult; piros tüze kialudt, mint a lélek, s az ég vasredőnye csendben bezárult. Sötétes az éj, mint az én világom. Méh nem döngicsél a szagos virágon, kuszált fonalat teker a bánat-orsó ; hűvös, merev arccal elborong a Csend, s a ködpárás puszta sötét koporsó. Multunkban jövőnkben sötét koporsó. Életünk levágott bús, csonka torzó, hazudott igazság nagy-szép magyarságunk. Mi csak büszke daccal mellünket verjük, s ahelyt, hogy mennénk, de sokszor megálAhlstenem, hát mikor lesz ez máskép ? [lünk... Fejűnk felett tovazúg az idő-gép, jövős kacajunk már buta, dőre lármaSzeretném besírni süket fülekbe, hogy jajj, lássatok; tenni kell bárha ,.. Tenni kell izmos, erős magyar kezek! Nézzétek a sötét, elborult eget, mint folyik a földre hideg éji tussá. Ah, mikor virrad fel a mi hajnalunk? Ős bánatunknak ki lesz megváltója ? Csend. A fölá-tengelyt Isten-keze fogja •.. — Alszik a magyar és alszik a puszta. Ifj. Baldes János. Minden vasár- és Ünnepnap össztánc a Kaszinóban. A pinceszerekről Irta: O'sváth Andor Darnay Kálmánnak, a sümegi múzeum megteremtőjének és igazgatójának a „Mulató táblabírák" cimű, nemrég megjelent emlékezésekkel teljes könyvében sok szó esik a zalai hires pincézésekről és azok kedélyben gazdag, tréfákból kifogyhatatlan egykor való résztvevőiről. Aki a mai kor fiatalja olvassa azokat a történeteket, a sivár jelen tájékozatlanságában, a kávéházak korszakában és a néger zeneművészet izléstrontó idejében, bizonyára elmosolyodik az egyes elmondottak felett s bizonyosan gúnyos megítéléssel egy olyan kor naivitásának minősíti a pincézés szokását, amely az akkoriban, a vasút és egyéb utazási kényelmek hiánya miatt unalomra kényszerített embereknek a lassan múló és tartalmatlan idő agyoncsapását jelentette. Pedig nem igy volt. Hiba azt a kort és annak embereit egy gúnyos mosollyal elintézni, mert ahol egy Deák Ferenc, vagy a költő Kisfaludy Sándor szerezték inspirációikat, ahol — mint Foton — Vörösmarty Mihály ihletett ajkán megszületett a „Fóti dal", ott mindenesetre különb emberek * Az ősmagyarok szertartásaikat nevezték „szer"nek. Pinceszer = pincézés. A Szerző. szórakoztak, mint a maiak és feltétlenül sok-sok okos, nemzetmentő, nyelvnemesítő és kulturális gondolat vetett ágyat a későbbi nemzedék magatartásának... A pincézés csak mellékcél volt. A bor pedig eszköz. A fő szempont arra irányult, hogy olyan helyen jöjjenek össze egymást megértő jóbarátok, amely hangulatot ad. íme: szőlővel beültetett lankás domboldalak aljában, öreg diófák enyhetadó lombsátora alatt elhasznált malomkőből készült asztal. A lejebb fekvő völgy kalásztengere, messzebb egy ősi vár omladéka, távolabb békésen legelő ménesek és csordák, mint soha meg nem unt látványosságok. Az asztal körül kényelmes fonott karosszékek, sávolyos abrosz, rubintszinű itallal telt üvegkorsók. Ez volt a nyári összejövetelek színhelye. Télen ? Hát tél idején is pincéztek? — kérdezi a mai élet gyermeke. Bizony pincéztek. Minden szőlőbirtokosnak volt a pince előtt vagy felett megfelelő hajléka. Borháznak, présháznak, Aradmegyében pedig kolnának nevezték, ha egy ilyen hajlékba belépett az ember, először egy tágas terembe jutott, holott is a hátsó fal hosszában egy emeltyű rendszerű, hatalmas gerendával oszlopokra szerelt szőlőprés tűnik szembe. A másik oldalon kádak és a borkezeléshez szükséges eszközök sorakoznak. Az ajtótól jobbra vagy balra kerti bútorokkal berendezett szoba jelentkezik, és az ajtóval szemben áll a pincébe vezető ajtó. Téli időben a társaság vagy a jól befűtött szobában telepedik le, vagy a pince mélyébe húzódik, holott is vagy egy asztal, vagy egy fenékkel felfelé fordított hordó körül rakott székeken, esetleg szintén felfordított apró üres hordókon foglalt helyet. Furcsa, — mondja erre a mai fiatal — hogy amikor jól fűtött szobában lehetnének, akkor inkább a hideg pincét választják. Hát, járatlan atyámfia, úgy áll a dolog, hogy télen okosabb lenn a pincében tartózkodni, mert a föld alatt — rendesen holmi 4—6 méternyi mélyságben — átlag 16—18 C° meleg van, mig a szoba csak alkalmilag fűlik, falai és talaja hidegek és igy — bármint tüzelünk is — olyan változó a hőmérséklet, hogy vagy a talaj, vagy a falak hidegétől szerzünk meghűlést, zsábát, csúzt és köszvényt. Ezért megy a társaság inkább a pince mélyébe, ahol egyenletes a hőmérséklet és nem kell félni attól, hogy a hajlék elhagyásakor a külső levegőn meghűlést szerzünk. Ami a pince mélyét illeti, ne higyjük, hogy odalenn rideg a környezet. Ellenkezőleg. Egy állandóan tisztán tartott pince a jobb és baloldalán sorakozó hordókkal kellő világítás mellett, kellemes társaság közepette egyenesen vonzó s mi több : hogyha az asztalra kirakják a finom sonkát, kolbászt, fokhagymával tűzdelt sertéskarajt, a hófehér kenyeret és a mosolygósra sütött pogácsát, no meg a vérpiros kadarkát, bakatort, rizlinget, szóval a kedvderítő borok legjavát, bizony-bizony úgy érzi magát az ember, mintha minden gondját és búját a föld felett hagyta volna. Közönséges szórakozás, vidéki pasasok unaloműzése mindez —• kérdezi a mai nemzedék. — Hát szeretném én látni, vájjon a csontokat törő futball csata után hogy érezné magát a hős kapus, vagy center, amikor holtra fáradva leülhetne az árnyas diófa alá, jó uzsonna mellé és olthatná szomját a hegynek nem a korcsmákban megkeresztelt, hanem hamisíttatlan levével. Azt is szeretném megérni, hogy a téli sportok után a hegy alján nyíló pincében undorral tartózkodna-e a kimerült fiatal úr? Hja! Akinek nem volt alkalma a pinceszerhez, annak természetesen fogalma sincs annak értékéről, mert eltekintve az evésivástól, voltaképen szórakozás a célja a pincébe való járásnak. (Folytatjuk,)