Esztergom és Vidéke, 1936

1936-08-02 / 62.szám

Az olimpiai tűz űtja kettős vármegyénkben Visszhangok a Manrézaban töltött lelkigyakorlatokról. ősi vármegyénkbe kedden éjjel ért el az olimpiei láng, hogy tovább haladjon Csonkahazánkon Ausztria felé, végcéljáig ... Az útvonalon végig, dacára a késő éjszakai órák­nak, a falvak lakossága mindenütt éberen várta a nagy eseményt, vá­rosunkból s az útvonalból kieső köz ségekből is rengetegen mentek ki és lestek a láng közeledtét jelző futár­autó érkezését, amikor a legpéldá­sabb rendben sorakoztak fel az út­test két oldalén és kitörő lelkese déssel fogadták s örömmel üdvözöl­ték a messze útról érkezett olimpiai lángot. Megyénkben Dorogon volt az első ünnepség, ahova éjfél után érkezett meg a Ián. A Hősök emlékművénél állt a kis oltár, körötte csoportosult az egész község lakósága, a bányá­szok és sok esztergomi. Morva Izi­dor főjegyző mondott lelkes, rövid beszédet, majd a közönség a Hym­nust, a bányászok pedig a Bányász­himnuszt énekelték el. Egy órakor már Tát községben lobogott a láng. Itt is a Hősök-emlékművénél állítot­tak olimpiai oltárt, mellette a köz­ség plébánosa, Koch Róbert mondott ünnepi beszédet. Két órakor indult továbbb az olimpiai láng. Gácsér János bányaigazgató, a MASz kerü­leti elnöke lelkes beszéddel tnyújtotta át kerületének határán a tüzet vitéz Csörgey László csendőr alezredesnek, aki szintén beszéddel gyújtotta meg kerületének első fáklyáját és indította útnak első futóját. A bécsi országút reflektorfényben úszott, melyet a kisérő autók árasz­tottak. Végig pedig, két felén az út­nak a környék lelkes népe megszám­lálhatatlan sokaságban. Amikor Komárom városához kö­zeledett a láng, már a nap első su­garai is kíváncsiskodva vetették mo­solgó tekintetüket a várakozásban nem csüggedő lelkes magyarokra, akik mintha csak a sötét magyar éjszakában világító fáklyát várva érték volna meg a hajnal aranyos nek helyességét vagy helytelenségét. — Fejtegetései egészen érdekesek, de szeretném már hallani az ön lelki­betegségének történetét. Megígérte, hogy útközben elmondja. — Hát igen. Betegségemnek elég hosszú története van. Két évvel ez­előtt Franciaországban jártam. Paris­ban megismerkedtem Johannával, aki egyszerű kis utcai lány volt. Szép­sége annyira megnyerte tetszésemet, hogy komolyan kezdtem vele fog­lalkozni. Az egyáltalában nem bán­tott, hogy nem egészen rendes fog­lalkozással kereste kenyerét és Paris elég rosszhírű negyedében lakott. Amint tudja, a gyöngyöt is a ten­gerfenékről halásszák. Mondom, annyira megszerettem, hogy felesé­ségül vettem. És tudja, mit tett két hónap múlva ? . . . Megcsalt I — Hogyan, önt, aki a jólétbe emelte őt a nyomorból? — Igen, álnokul megcsalt és meg­szökött tőlem egy artistával. Remillió felcsuklott a zokogástól, majd könnyeit törülgetve folytatta. — Én akkor elhatároztam, hogy megölöm őt. Igen elhatároztam ke­ményen, férfiasan, hogy előbb utóbb megölöm. De ami ezután tön ént, az borzasztó . . . Körülbelül télévre megszökése után hirtelen meghalt az artistánál. Azt mondták, termé­szetes halállal halt meg, de én nem hiszem. Én öltem meg őt! Igen, igen, ne csodálkozzék, én öltem meg. — Hogyan? — kiáltott fel meg­lepetten Rosinyói. — Ezek szerint ön?.,. — Igen, gyilkos vagyok, megöl­tem őt, de nem a kezemmel. Nem, nem uram, a gondolatommal öltem pirkadását . . . No, nem késketik már soká 1 Komárom főterén, a városház előtt Alapy Gáspár polgármester állott. Jobbjában az olimpiai fáklya, baljá­ban kis fia. Igy vette át és tette meg a kijelölt utat az olimpiai tűz­zel, kis fiát vezetve. Szimbolikus kép, fenséges jelenet volt ez. A nap már teljesen szét árasztotta meleg suga­rait földünkön, mire a fáklya el­hagyta vármegyénket és Győrmegye határát. . . Felejthetetlen látvány volt min­denki számára e gyönyörű élmény, de feledhetetlen lesz azoknak, akik futottak a fáklyával, mert a remek emléklapon kívül mindenikük meg* kapta a fáklya tartóját emlékül. MMIMMMMIMIIIMMIIBH A „Nagyboldogasszony­knpa" Városunk sportkedvelő közönségé­nek még élénken emlékezetében él­nek az elmúlt év Nagyboldogasszony hetének teniszversenyei, melyeket a Honvédtiszti Üdülőtelep vendégei, a Vak Bottyán kerékpáros zászlóalj tiszti tenniszklubjának és az Eszter­gomi Tenniszegyesületnek tagjai küz­döttek végig. Ennek a rendkívül nívós és szép sportot nyújtott ver­senynek díjkiosztó estélyen jelen­tette be Glatz Gyula polgármester — az egyesület elnöke —, hogy az esztergomi ünnepi hetek egyik ki­emelkedő sporteseményévé óhajtja az egyesület kifejleszteni a versenyeket meghívásos kupamérkőzések formá­jában. A nehéz anyagi körülmények kö­zött élő egyesület, mely a hajdani gödrös Saskert feltöltésével súlyos terhet vállalt magára, nem rendel­kezvén a megfelelő összeggel egy az ünnepségekhez méltó „Nagyboldog­asszony-kupa'' alapításához, a min­den segítésre kész Öreg Hollókhoz fordult, akik készséggel vállalták a meg. — Ostobaság — mormogott Ro­sinói. — A gondolattal nem lehet ölni. — Dehogy ostobaság, dehogy — jajgatott. — A gondolattal is lehet ölni. Sokszor biztosabban, mint re­volverrel vagy tőrrel. Fizikailag ta­lán nem is követtem volna el tette­met, de így . . . gondo'atban meg­öltem. A társadalom talán nem itél engem bűnösnek, mégis gyilkos va­gyok. Jaj nekem, gyikos vagyok 1 Azért megyek most a professzor­hoz, mert szeretnék megszabadulni kínzó lelkiismeretfurdalásaimtól. Ugy vélem, specialista ilyen betegségek gyógyításában. Igen, egészen bizto­san azért halt meg Johannám, mert megöltem gondolatommal. Szegényke pedig milyen szép és fiatal volt. Ver­set is írtam róla, ameiybe belefog­laltam szokásos mondását. Mindenre azt mondta : „Ce est la vie Jean", íme, hallgassa. Johanna, a kis francia leány. Ha szeme fényes egén lobbant a vágy, s ölelt kacagva csókos-boldogan, a halk mámorok a att suttogta 1 „Ce est la vie Jean." S amikor szerelmi egünk naptalan lett és kihűlt a szivünk hangtalan, — búcsúzott csendben s dúdolta sírva : „Ce est la vie Jean." S egy este, hogy az Ősz végigvágott a fákon, meghalt idegen karokban. Hangom zokogón felcsuklott, látod ? Ce est la vie Jeanne 1 — Ugy-e gyönyörű volt ? Rosinyói némán bólintott. Az autó most sárgára mázolt villa előtt állott meg. A professzor már várta őket, azonnal bevezette vendégét a műtőbe. Remillió félénken érdeklődött; Kupa javára egy „Tennisz-bál u ren­dezését. Nagy városi érdek fűződik ahhoz, hogy ez a Kupa tényleg szép ver­seny trófea legyen, mert így lehető­ség nyílik arra, hogy a versenyek meghívottjainak körét az egyesület továbbfejleszthesse. Az idei verse­nyekre már is meghívják a dorogi bányásztisztikar tennisz klubját is, mint első vidéki egyesületet, mert a „Nagyboldogasszony-kupa" — mint örökös vándordíj — csapatversenyek díjául fog szolgálni. A „Tenisz-bál" meghívóit már kül­dik szét a városban és a környékre, meghívóigénylós a Cserkészboltban jelentendő be. w:»JKi»:#o»:»:<r Nagyszabású garden-party lesz augusztus hó 14-én a Fürdő kerthelyiségében Esztergom szab. kir. megyei város idegenforgalmi hivatala aug. 14-én, Nagyboldogasszony előestéjén nagy­szabású kerti ünnepséget rendez a Fürdő-szállóban. Ez a garden-party lesz idei Nagyboldogasszony napi ünnepségek egyik legkiemelkedőbb programmpontja. A rendezőség az előkészítő munkálatokat már meg­kezdte és mindent elkövet, hogy az idei garden-party is a mult éviekhez méltóan sikerüljön. Mint értesülünk, az estélyen fő­városi művészek működnek közre és így a keret is méltó lesz egy fürdőváros nyári táncmulatságához. Nagy tombolajáték is szerepel az est műsorán. A sze >bnél-szebb juta­lomtárgyakat már a napokban kiál­lítja a rendezőség Vörös József üz­letének kirakataiöan. Az idegenforgalmi hivatal a gar­den-partyra meghívókat bocsájt ki, úgy hogy ajánlatos az esetleges meghívóigényléseket a hivatal Kos­í-uth Lajos-utcai helyiségében leadni már csak a nagy érdeklődésre való tekintettel is és hogy a torlódások elkerülhetők legyenek. — Nem fog fájni ? — Nem, ne féljen — nyugtatta meg a professzor — semmiség az egész. Csak egy kis idegoperáció az agyban. Rövid ideig tart. Semmi fájdalmat nem fog érezni. Különben is elaltatom. Szíjazza csak le — szólt a tanársegédhez. Remillió érezte, hogy köd telep­szik lassan értelmére. Homályosan látott még csipeszt, ollót kést vil­logni a professzor kezében. Hirtelen éles fájdalom hasított fejébe. Meg­rázta magát, — Meghúzni a szíjakat — ordí­tott Gordinusz. * * * Remillió ebben a pillanatban fel­ébredt az ágyelőszőnyegen. Álmo­san tapogatta fejét, ahol megütötte, mikor leesett az ágyról. Nagyot nyúj­tózott és kiszólt feleségének, aki már fölkelt. — Johanna, jöjj be! — Hívtál Jean ? — Csak azt akarom mondani, hogy szeretlek, Johanna. Ugy-e, nem haragszol, amiért tegnap este igaz­talanul meggyanúsítottalak ? — Ó Jean, már rég elfeledtem az egészet — felelt mosolyogva és ki­nézett az ablakon. Az utcán dübörgött a zaj. A tá­volban gyárkémények füstölögtek, csatasorba szólítva az embereket a kenyérért. Az élet zűrzavaros lár­mája viharzott el ablakuk alatt s a világ felett nevetett az ártatlan kék nyári ég. Da az asszony megbocsátó mosolya ezerszer szebben ragyogott. Nekem csak csecsemő koromban volt olyan könnyű a lelkem, mint itt a lelkigyakorlatok letelte után. Lelki tatarozási vállalat a Man­réza. Isten előszobája 1 Bejelented ma­gad koldús-szegényen ... s kijösz királyi gazdagon, ragyogó új öl­tönyben. Régen a templomok és kolostorok voltak azok a helyek, ahol az ül­dözött védelemre, menedékre talált. Adná Isten, hogy köztudatba menne át az a nagy segítség és védelem, amelyet a Manréza nyújt a világ mostoha gyermekei, üldözöttjei szá­mára. Ha minden embert ide három napra behoznának, a pokolban pan­gana az üzlet, az ördög pedig fel­akaszthatná magát. nMiiiiiiimiiiiiiiimiii Miről adott birt az „Esztergom és Vidéke" busz év előtt? 1916. jul, 30—aug. 5-ig. A háborús jótékonyság általában észlelhető apadásáról panaszkodnak a karitatív szervezetek. — Dr. Raj­ner Lajos érseki helynököt arany­miséje alkalmából a király a II. osz­tályú vaskoronarenddel tüntette ki. — A középponti hatalmak vám- ós gazdaságpolitikai tárgyalásán részt­vett külföldi államférfiak s magyar miniszterek meglátogatták Esztergo­mot s megtekintették annak neve­zetességeit. — A Szent Benedek­rend tulajdonában levő Balatonfüred gyógyfürdő bérbevételére a Pesti Ma­gyar Kereskedelmi Bank tett aján­latot. — A szabómesterek hiteltudó­sitó irodát állítottak fel, mely fekete listára jegyzi a rosszfizetőket. — A hadvezetőség megengedte, hogy mö­göttes országrész parancsnokságai­nál női személyek által ellátható iro­dai munkák elvégzésére nők is al­kalmazhatók legyenek díjazás mel­lett. — A kereskedelmi miniszter értesítette a várost, hogy hadicé­lokra a gumitömlőket, gumiabron­kat és gumiköpenyegeket is elrek­virálja. Búcsúzik egy pap, akit Esztergomban mindenki szere­tett. Búcsúzik egy pap, akit mindenki csak dicsért. Keil Mihály belvárosi káplánt a bíboros Főpásztor Buda­jenőre nevezte ki adminisztrátorrá. Keil Mihály három évvel ezelőtt került a Belvárosba káplánnak. Neo ­presbiteri lánglélekkel fogott a mun­kához és ezt a lánglelkű buzgósá­gát mindvégig megtartotta. Három év nem sok idő, főleg nem sok egy pasztorációban eltöltött papi életben, de amit Keil Mihály ezalatt a három év alatt dolgozott, az sok­szorosan túlhaladta működési éveit és maradandó nyomot hagy az esz­tergomi hívek lelkében. Ott volt gyermekeink között az iskolában. Ő készítette őket elő az első szentáldozásra, ő vezette a szív­gárdájukat. Ott volt a nagyobbak mellett, mint a iviária-kongregáció prézese. A szószékről oly nagy ha­tással szórta Isten Igéjének magvait a néha kemény esztergomi lelkekbe, a gyóntatószékben a lelki betegek­nek nyújtotta a lelki vigaszt és bölcs tanácsokat az élet tövises, görön­gyös útjain való biztos haladáshoz, no és hány beteg enyhült meg a kórházban vigasztaló szavaira, há­nyan tanultak tőle kitartást és türel­met nehéz szenvedések idején?

Next

/
Oldalképek
Tartalom