Esztergom és Vidéke, 1936

1936-08-02 / 62.szám

Az olimpiai tűz űtja kettős vármegyénkben Visszhangok a Manrézaban töltött lelkigyakorlatokról. ősi vármegyénkbe kedden éjjel ért el az olimpiei láng, hogy tovább haladjon Csonkahazánkon Ausztria felé, végcéljáig ... Az útvonalon végig, dacára a késő éjszakai óráknak, a falvak lakossága mindenütt éberen várta a nagy eseményt, városunkból s az útvonalból kieső köz ségekből is rengetegen mentek ki és lestek a láng közeledtét jelző futárautó érkezését, amikor a legpéldásabb rendben sorakoztak fel az úttest két oldalén és kitörő lelkese déssel fogadták s örömmel üdvözölték a messze útról érkezett olimpiai lángot. Megyénkben Dorogon volt az első ünnepség, ahova éjfél után érkezett meg a Ián. A Hősök emlékművénél állt a kis oltár, körötte csoportosult az egész község lakósága, a bányászok és sok esztergomi. Morva Izidor főjegyző mondott lelkes, rövid beszédet, majd a közönség a Hymnust, a bányászok pedig a Bányászhimnuszt énekelték el. Egy órakor már Tát községben lobogott a láng. Itt is a Hősök-emlékművénél állítottak olimpiai oltárt, mellette a község plébánosa, Koch Róbert mondott ünnepi beszédet. Két órakor indult továbbb az olimpiai láng. Gácsér János bányaigazgató, a MASz kerületi elnöke lelkes beszéddel tnyújtotta át kerületének határán a tüzet vitéz Csörgey László csendőr alezredesnek, aki szintén beszéddel gyújtotta meg kerületének első fáklyáját és indította útnak első futóját. A bécsi országút reflektorfényben úszott, melyet a kisérő autók árasztottak. Végig pedig, két felén az útnak a környék lelkes népe megszámlálhatatlan sokaságban. Amikor Komárom városához közeledett a láng, már a nap első sugarai is kíváncsiskodva vetették mosolgó tekintetüket a várakozásban nem csüggedő lelkes magyarokra, akik mintha csak a sötét magyar éjszakában világító fáklyát várva érték volna meg a hajnal aranyos nek helyességét vagy helytelenségét. — Fejtegetései egészen érdekesek, de szeretném már hallani az ön lelkibetegségének történetét. Megígérte, hogy útközben elmondja. — Hát igen. Betegségemnek elég hosszú története van. Két évvel ezelőtt Franciaországban jártam. Parisban megismerkedtem Johannával, aki egyszerű kis utcai lány volt. Szépsége annyira megnyerte tetszésemet, hogy komolyan kezdtem vele foglalkozni. Az egyáltalában nem bántott, hogy nem egészen rendes foglalkozással kereste kenyerét és Paris elég rosszhírű negyedében lakott. Amint tudja, a gyöngyöt is a tengerfenékről halásszák. Mondom, annyira megszerettem, hogy feleséségül vettem. És tudja, mit tett két hónap múlva ? . . . Megcsalt I — Hogyan, önt, aki a jólétbe emelte őt a nyomorból? — Igen, álnokul megcsalt és megszökött tőlem egy artistával. Remillió felcsuklott a zokogástól, majd könnyeit törülgetve folytatta. — Én akkor elhatároztam, hogy megölöm őt. Igen elhatároztam keményen, férfiasan, hogy előbb utóbb megölöm. De ami ezután tön ént, az borzasztó . . . Körülbelül télévre megszökése után hirtelen meghalt az artistánál. Azt mondták, természetes halállal halt meg, de én nem hiszem. Én öltem meg őt! Igen, igen, ne csodálkozzék, én öltem meg. — Hogyan? — kiáltott fel meglepetten Rosinyói. — Ezek szerint ön?.,. — Igen, gyilkos vagyok, megöltem őt, de nem a kezemmel. Nem, nem uram, a gondolatommal öltem pirkadását . . . No, nem késketik már soká 1 Komárom főterén, a városház előtt Alapy Gáspár polgármester állott. Jobbjában az olimpiai fáklya, baljában kis fia. Igy vette át és tette meg a kijelölt utat az olimpiai tűzzel, kis fiát vezetve. Szimbolikus kép, fenséges jelenet volt ez. A nap már teljesen szét árasztotta meleg sugarait földünkön, mire a fáklya elhagyta vármegyénket és Győrmegye határát. . . Felejthetetlen látvány volt mindenki számára e gyönyörű élmény, de feledhetetlen lesz azoknak, akik futottak a fáklyával, mert a remek emléklapon kívül mindenikük meg* kapta a fáklya tartóját emlékül. MMIMMMMIMIIIMMIIBH A „Nagyboldogasszonyknpa" Városunk sportkedvelő közönségének még élénken emlékezetében élnek az elmúlt év Nagyboldogasszony hetének teniszversenyei, melyeket a Honvédtiszti Üdülőtelep vendégei, a Vak Bottyán kerékpáros zászlóalj tiszti tenniszklubjának és az Esztergomi Tenniszegyesületnek tagjai küzdöttek végig. Ennek a rendkívül nívós és szép sportot nyújtott versenynek díjkiosztó estélyen jelentette be Glatz Gyula polgármester — az egyesület elnöke —, hogy az esztergomi ünnepi hetek egyik kiemelkedő sporteseményévé óhajtja az egyesület kifejleszteni a versenyeket meghívásos kupamérkőzések formájában. A nehéz anyagi körülmények között élő egyesület, mely a hajdani gödrös Saskert feltöltésével súlyos terhet vállalt magára, nem rendelkezvén a megfelelő összeggel egy az ünnepségekhez méltó „Nagyboldogasszony-kupa'' alapításához, a minden segítésre kész Öreg Hollókhoz fordult, akik készséggel vállalták a meg. — Ostobaság — mormogott Rosinói. — A gondolattal nem lehet ölni. — Dehogy ostobaság, dehogy — jajgatott. — A gondolattal is lehet ölni. Sokszor biztosabban, mint revolverrel vagy tőrrel. Fizikailag talán nem is követtem volna el tettemet, de így . . . gondo'atban megöltem. A társadalom talán nem itél engem bűnösnek, mégis gyilkos vagyok. Jaj nekem, gyikos vagyok 1 Azért megyek most a professzorhoz, mert szeretnék megszabadulni kínzó lelkiismeretfurdalásaimtól. Ugy vélem, specialista ilyen betegségek gyógyításában. Igen, egészen biztosan azért halt meg Johannám, mert megöltem gondolatommal. Szegényke pedig milyen szép és fiatal volt. Verset is írtam róla, ameiybe belefoglaltam szokásos mondását. Mindenre azt mondta : „Ce est la vie Jean", íme, hallgassa. Johanna, a kis francia leány. Ha szeme fényes egén lobbant a vágy, s ölelt kacagva csókos-boldogan, a halk mámorok a att suttogta 1 „Ce est la vie Jean." S amikor szerelmi egünk naptalan lett és kihűlt a szivünk hangtalan, — búcsúzott csendben s dúdolta sírva : „Ce est la vie Jean." S egy este, hogy az Ősz végigvágott a fákon, meghalt idegen karokban. Hangom zokogón felcsuklott, látod ? Ce est la vie Jeanne 1 — Ugy-e gyönyörű volt ? Rosinyói némán bólintott. Az autó most sárgára mázolt villa előtt állott meg. A professzor már várta őket, azonnal bevezette vendégét a műtőbe. Remillió félénken érdeklődött; Kupa javára egy „Tennisz-bál

u rendezését. Nagy városi érdek fűződik ahhoz, hogy ez a Kupa tényleg szép verseny trófea legyen, mert így lehetőség nyílik arra, hogy a versenyek meghívottjainak körét az egyesület továbbfejleszthesse. Az idei versenyekre már is meghívják a dorogi bányásztisztikar tennisz klubját is, mint első vidéki egyesületet, mert a „Nagyboldogasszony-kupa" — mint örökös vándordíj — csapatversenyek díjául fog szolgálni. A „Tenisz-bál" meghívóit már küldik szét a városban és a környékre, meghívóigénylós a Cserkészboltban jelentendő be. w:»JKi»:#o»:»:<r Nagyszabású garden-party lesz augusztus hó 14-én a Fürdő kerthelyiségében Esztergom szab. kir. megyei város idegenforgalmi hivatala aug. 14-én, Nagyboldogasszony előestéjén nagyszabású kerti ünnepséget rendez a Fürdő-szállóban. Ez a garden-party lesz idei Nagyboldogasszony napi ünnepségek egyik legkiemelkedőbb programmpontja. A rendezőség az előkészítő munkálatokat már megkezdte és mindent elkövet, hogy az idei garden-party is a mult éviekhez méltóan sikerüljön. Mint értesülünk, az estélyen fővárosi művészek működnek közre és így a keret is méltó lesz egy fürdőváros nyári táncmulatságához. Nagy tombolajáték is szerepel az est műsorán. A sze >bnél-szebb jutalomtárgyakat már a napokban kiállítja a rendezőség Vörös József üzletének kirakataiöan. Az idegenforgalmi hivatal a garden-partyra meghívókat bocsájt ki, úgy hogy ajánlatos az esetleges meghívóigényléseket a hivatal Kosí-uth Lajos-utcai helyiségében leadni már csak a nagy érdeklődésre való tekintettel is és hogy a torlódások elkerülhetők legyenek. — Nem fog fájni ? — Nem, ne féljen — nyugtatta meg a professzor — semmiség az egész. Csak egy kis idegoperáció az agyban. Rövid ideig tart. Semmi fájdalmat nem fog érezni. Különben is elaltatom. Szíjazza csak le — szólt a tanársegédhez. Remillió érezte, hogy köd telepszik lassan értelmére. Homályosan látott még csipeszt, ollót kést villogni a professzor kezében. Hirtelen éles fájdalom hasított fejébe. Megrázta magát, — Meghúzni a szíjakat — ordított Gordinusz. * * * Remillió ebben a pillanatban felébredt az ágyelőszőnyegen. Álmosan tapogatta fejét, ahol megütötte, mikor leesett az ágyról. Nagyot nyújtózott és kiszólt feleségének, aki már fölkelt. — Johanna, jöjj be! — Hívtál Jean ? — Csak azt akarom mondani, hogy szeretlek, Johanna. Ugy-e, nem haragszol, amiért tegnap este igaztalanul meggyanúsítottalak ? — Ó Jean, már rég elfeledtem az egészet — felelt mosolyogva és kinézett az ablakon. Az utcán dübörgött a zaj. A távolban gyárkémények füstölögtek, csatasorba szólítva az embereket a kenyérért. Az élet zűrzavaros lármája viharzott el ablakuk alatt s a világ felett nevetett az ártatlan kék nyári ég. Da az asszony megbocsátó mosolya ezerszer szebben ragyogott. Nekem csak csecsemő koromban volt olyan könnyű a lelkem, mint itt a lelkigyakorlatok letelte után. Lelki tatarozási vállalat a Manréza. Isten előszobája 1 Bejelented magad koldús-szegényen ... s kijösz királyi gazdagon, ragyogó új öltönyben. Régen a templomok és kolostorok voltak azok a helyek, ahol az üldözött védelemre, menedékre talált. Adná Isten, hogy köztudatba menne át az a nagy segítség és védelem, amelyet a Manréza nyújt a világ mostoha gyermekei, üldözöttjei számára. Ha minden embert ide három napra behoznának, a pokolban pangana az üzlet, az ördög pedig felakaszthatná magát. nMiiiiiiimiiiiiiiimiii Miről adott birt az „Esztergom és Vidéke" busz év előtt? 1916. jul, 30—aug. 5-ig. A háborús jótékonyság általában észlelhető apadásáról panaszkodnak a karitatív szervezetek. — Dr. Rajner Lajos érseki helynököt aranymiséje alkalmából a király a II. osztályú vaskoronarenddel tüntette ki. — A középponti hatalmak vám- ós gazdaságpolitikai tárgyalásán résztvett külföldi államférfiak s magyar miniszterek meglátogatták Esztergomot s megtekintették annak nevezetességeit. — A Szent Benedekrend tulajdonában levő Balatonfüred gyógyfürdő bérbevételére a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tett ajánlatot. — A szabómesterek hiteltudósitó irodát állítottak fel, mely fekete listára jegyzi a rosszfizetőket. — A hadvezetőség megengedte, hogy mögöttes országrész parancsnokságainál női személyek által ellátható irodai munkák elvégzésére nők is alkalmazhatók legyenek díjazás mellett. — A kereskedelmi miniszter értesítette a várost, hogy hadicélokra a gumitömlőket, gumiabronkat és gumiköpenyegeket is elrekvirálja. Búcsúzik egy pap, akit Esztergomban mindenki szeretett. Búcsúzik egy pap, akit mindenki csak dicsért. Keil Mihály belvárosi káplánt a bíboros Főpásztor Budajenőre nevezte ki adminisztrátorrá. Keil Mihály három évvel ezelőtt került a Belvárosba káplánnak. Neo presbiteri lánglélekkel fogott a munkához és ezt a lánglelkű buzgóságát mindvégig megtartotta. Három év nem sok idő, főleg nem sok egy pasztorációban eltöltött papi életben, de amit Keil Mihály ezalatt a három év alatt dolgozott, az sokszorosan túlhaladta működési éveit és maradandó nyomot hagy az esztergomi hívek lelkében. Ott volt gyermekeink között az iskolában. Ő készítette őket elő az első szentáldozásra, ő vezette a szívgárdájukat. Ott volt a nagyobbak mellett, mint a iviária-kongregáció prézese. A szószékről oly nagy hatással szórta Isten Igéjének magvait a néha kemény esztergomi lelkekbe, a gyóntatószékben a lelki betegeknek nyújtotta a lelki vigaszt és bölcs tanácsokat az élet tövises, göröngyös útjain való biztos haladáshoz, no és hány beteg enyhült meg a kórházban vigasztaló szavaira, hányan tanultak tőle kitartást és türelmet nehéz szenvedések idején?