Esztergom és Vidéke, 1936

1936-08-23 / 68.szám

volna-e érdemes pl. az érseki palota előtt lévő háromszögű tér mélységének kutatása akkor, amikor bizonyos, hogy a jelen század első évei nek egyikén ott beomlás történt és néhai Tóth József volt vízivárosi biró, később városi hegymester sírboltra bukkant? A vízivárosi zárda új iskolájának építésekor Toldy János építőmester is talált egy alagutat. Ennek fekvéséről ő adhat felvilágosítást. Hogyha erről megemlékeztem, nem hagyhatom említés nélkül a vár aljának azt a részét sem, amelyik a papnevelő-intézet alatt a Szentgyörgymezőre vezető út jobb és baloldalán a Dunapart felé vegyes omladékok tömegéből áll és ahol egykor egy szentegyháznak kellett lennie I 11. Nézetem szerint különösen szükséges figyelni a következő városrészeket: a kislévai, jelenleg beépített helyeken netán előforduló új építkezések alapítását, nemkülönben a Víziváros egész területét, mert a múltban itt folytak le a legerősebb ostromok, tehát e helyütt rengeteg emlék található. 12. Villányi Szaniszló egyik munkájának olvasása nyomán emléke zem, hogy a várral kapcsolatban két temetőről volt szó. Az egyik mindenesetre még a római várőrség temetkező helye volt és ez — amint kezdetben a sírdúlásokról szóltam — ott van, ahol az érseki téglagyár agyagtermelő területét találjuk, illetőleg attól feljebb, a Bánom-dülő kezdetén, a dombon, a régi Haudinger (most Csorna)-féle présház és a néhai Csernoch-féle nyaraló között fekvő részen. A téglagyári agyagtermelés munkálatai közben ott sok feliratos kő, üveg-edény, könnycsésze, hamvveder, fegyver és érme ment veszendőbe és több feldúlt sir táratott fel anélkül, hogy ezek létezéséről idejekorán értesülhettünk volna. A még érintetlen területrészek és mezőgazdasági művelés alatt álló helyek, mint a római temető tartozékai, még most is megérdemlik az érdeklődést. A másik temetkezési helyet Villányi a keresztény várőrség temető jenek állítja. Éz a temető a bánomi felsőút sarkán néhai Tóth József volt vízivárosi biró présháza felett emelkedő domb oldalán terült el. Itt e század első tizedében néhai tizedében néhai Kőmives László volt érseki alkalmazott parcelláján Szabó János volt mezőőr és szentgyörgymezőkerüleli lakos és több társa talajforgatás alkalmával egy sírt tár tak fel s abban — a maradványokból következtetve — egy katonai személy csontváza feküdt. A csontváz mellett ezek az emberek — ha jól emlékezem — mintegy 169 drb különböző érmét és pénzdarabot találtak. Ezt a leletet a társulati múzeumnak én vettem meg ós Némethy Lajos múzeumőrnek adtam át. Ebből a vételből kellemetlenségünk is támadt, mert a földtulajdonos a munkások ellen büntető feljelentést tett és mi is felelősségre vonattunk. Minthogy azonban a bíróság előtt kitűnt, hogy a lelet értéke mélyen alul van a törvényben meghatározott összegnél, a feljelentés visszavonatott és a tulajdonos a leletet a társulat rendelkezésére bocsátotta. (Folyt köv.) IIIIIHIHIIIIHIIIIIIIIIIIK A piacot máshová keli elhelyezői Esztergomban a piackérdés sok gondot és fejtörést okozott már a város vezetőségének nemcsak gazdasági, városrendezési, de legfőképp célszerű, összpontosított, s a sokféle hozzáfűződő érdek kielégítését célzó s megvalósító elhelyezés szempontjából is. Lapunk is vagy harminc év óta sürgeti a piackérdés végleges rendezését, mert köztudomású, hogy a piac mostani elhelyezése igazán nem mondható sem szerencsésnek, sem szépnek, sem célszerűnek. Bizonyos azonban az is, hogy Esztergomban a város különleges fekvésénél fogva nehéz ügy a piackérdés végleges, de egyben minden tekintetben célszerű megoldása, mert sok-sok különleges érdek fűződik hozzá, melyeket annak idején, minden felvetődő alkalomkor elég bőven ismertettünk lapunk hasábjain. Mi mindig megfelelő vásárcsarnok építését tartottuk volna legcélszerűbb megoldásnak s javasoltuk annak idején a Bruckner-féle háznak (mostani Kultur-mozi), a „Három Szerecsen" vendéglőnek, esetleg a „Központi" épületének e célra való megvásárlását, majd a Saskert vagy a Heviz utca mögötti tér felhasználását, de részben s leginkább pénzkérdés, részben egyéb városrendezési okok akadályozták e tervek megvalósítását. Az azonban kétségtelen, hogy a piac mostani helyén most már soká nem maradhat, mert a haladó kor kívánalmai mind hangosabban követelik a mostani falusias színezetű s tarthatatlan piaci állapotok megszüntetését. A város egyre fokozódó közúti és idegenforgalma lehetetlenné teszi már, hogy a piac továobra is a város főterén s a város főutcáin települjön meg. A mostani helyzet célszerűtlen, idejétmúlt és városszépitészeti szempontból sem tartható fenn tovább. Ezt többet hallottuk már emlegetni az itt megforduló idegenektől, mint amennyit mi gondolunk rá. A piackérdés, illetve a piac elhelyezésének kérdése azonban most ismét aktuálissá vált Esztergomban is egy, a m. kir. belügyminiszter által a közúti közlekedés rendjének biztosítása tárgyában még 1929-ben kiadott országos érvényű rendeletnek e hó 7.-én kelt újabb s az előbbinek végrehajtását sürgető Bm. rendelet folytán, mely utasítja a vármegyék alispánjait s a rendőrkapitányságokat, hogy az 1929-ben kiadott rendeletnek most már véglegesen szerezzenek érvényt. E rendelet legfőbb rendelkezése az, hogy a városokon s községeken átvonuló főbb útvonalakon a térfoglalási engedélyek kiadásánál a közrendészeti hatóságoknak minden tekintetben meg kell óvnia s védenie a közúti közlekedés rendjének biziositása szempontjából fennálló kívánalmakat s e tekintetben felmerülő általános, országos, sőt nemzetközi érdekeket. Piactér gyanánt tehát a községek s városok főutcáit s azon tereit, hol a közúti közlekedés a legnagyobb, hol a forgalom a legsűrűbb, lefoglalni többe nem szabad. Ez az ujaob sürgetés most ismét aktuálissá tette Esztergomban is a piackérdést, mert a piacot a Síéchenyi-térről, a Rákóczi-térről s a Ferenc József útról, mint ahol a város közúti forgalma a legnagyobb, máshová kell a város vezetőségének telepítenie. Fontos kérdés most már, hol nyerjen tehát, ha nem is végleges, de hosszabb időre megfelelő elhelyezést az esztergomi piac ? A rendőrhatóság a hivatkozott rendelet alapján felhívja a várost, hogy piacát a mostani helyekről telepítse más, kevésbbé kifog^soinató helyre. De már most hol legyen ez a hely, hogy könnyen megközelíthető, központi fekvésű, eleg tágas, szóval célszerű legyen ? Megkérdeztünk több érdekelt városi polgárt, elsősorban azonban a legközvetlenebbül érdekelt feleket: a háziasszonyokat, kiknek egyik legfontosabb feladata, a mindennapi bevásárlás itt bonyolódik le, de megkérdeztük a piaci árusokat is, vájjon hol tartanák legcélszerűbbnek az új piac elhelyezését s majdnem egyhangúlag úgy nyilatkoztak, hogy a Vörösmarty••, Kölcsey- és a Madách" utcák volnának legalkalmasabbak a piac újabb elhelyezésére, persze részben betonnal, vagy aszfalttal burkolva, megfelelő vízvezetéki mosóberendezésekkel, öblitőcsapokkal ellátva, mert az utcákat azok koncentrikus fekvése, egymással összefüggő, elég tágas és árnyékos volta legalkalmasabbá tenné minden más utcával szemben piaci célokra. Ván, aki a Simor János-utcát tartaná e célra alkalmasnak, de figyelemmel annak déli tengelyére s igy teljes napsütött voltára, záporesők esetén való eliszaposodására, továbbá az utcának a fa- és gabonapiac céljaira való eddigi felhasználására s a terményeket szállító szekerek sűrű közlekeáésére, ez az utca kevésbbé mutatkozik alkalmasnak, mint az előbb emiitett, bár szűkebb vonalú utcák. A tejpiac persze megmaradhatna továbbra is a Hévvizutcában, de a zöldség és gyümölcspiac talán mégis elférne az előbb emiitett utcákban. Mindenesetre sok szó fog még elhangzani mellette s ellene is addig, mig a piac, mondjuk : a jövő óv tavaszára új elhelyezést nyerne, de addig is jókorán gondoskodni kellene, esetleg a téli inségmunkák során ez utcák burkolatának s egyéb berendezéseinek idejében való előkészítéséről. Sok szép gondolat merült fel már a közelgő Szt. István jubileumi óv alkalmával tervezett maradandó becsű alkotások létesítésére; íme, szinte önként kínálkozik a gondolat, — természetesen csak a kegyeleti emlékmű megalkotása után, — egy korszerű, modern vásárcsarnok, — mint ténylegesen közcélú és közhasznú, bár prózai rendeltetésű alkotás — építésére, ami megfelelő házi kezelésben még üzleti szempontból sem volna rossz vállalkozás. Ez is lehetne annyira plauzibilis programmpontja a nagy műsornak, mint a jubileumi év tartamára elosztott tucatnyi kongresszus és egyesületi díszközgyűlés. Sa. Gazdaértekezlet a Szentgyörgymezői Kat. Olvasókörben Vasárnap, f. hó 16 án délután igen fontos tárgyban tartottak értekezletet a szentgyörgymezői kisgazdák az Olvasókörben. Az órtekez'eten megjelent Horváth Rezső dr. plébános, az Olvasókör elnöke, Bartus József, a Kör ügyvezető alelnöke és igen szép számmal a gazdatársadalom számottevő tagjai. Az értekezlet a gyümölcsértékesítés kérdésével, annak lehetőségeivel foglalkozott s míg egyrészről örömmel állapították meg, hogy a főváros az esztergomi kisgazdáknak két piacán engedi meg az árusítást 20—20 kocsival, másrészt kénytelenek panaszként felhozni ennek nem kielégítő voltát, mert bizony így gyümölcstermésüknek csak igen kis hányadát képesek értékesíteni. A kérdés megoldása égetően fontos a kisgazdákra, egyenesen létkérdés számukra a gyümölcsértékesítés lehetőségének megoldása. Mert bár az Esztergomi Gyümöicsértókesitő és Központi Szeszfőző Szövetkezet is késznek nyilatkozott öt vagon cefre átvételére, még így is tekintélyes az értékesítésre varó gyümölcstermés, amelyet a helyi piac (Esztergom és Dorog) nem Képes felvenni. Módot kell keresni az értékesítési lehetőségekre, hogy a mai nehéz viszonyokkal képesek legyenek kisgazdáink valamikőpen megbirkózni. Ilyen lehetőségnek ígérkezik a gyümölcsaszalás is. E téren megtörtént az első lépés. Matus Sindort illeti meg az elismerés a bátor kezdeményezésért, amely — igaz, hogy szerény keretek Között — nagy jövővel kecsegtető és fejlődést biztosító vállalkozást jelent. Matus Sándor bérbevette a szentgyörmezői vám előtti, város tulajdonában lévő térséget és itt szilvaaszató-telepet létesít, amely harminc vagon szilvát átvesz a kisgazdáktól. Örömmel vette ezt tudomásul az értekezlet. Csatlakozni kívánnak továbbá a kisgazdák a Budapest-vidéki Kisgazdák Egyesületéhez, amely éppen ma, vasárnap, f. hó 23-an, délután 3 órakor tartja közgyűlését és kéri a fővárostól az összes piacok megnyitását a kisgazdák részére, valamnt a harminc kilométeres körzet kiszélesítését. Az értekezleten felszólaltak: Matus Sándor, Polacsek István, id. Gere János és Ács István. Örömmel látjuk a gazdák megmozdulását. Kívánjuk, hogy töob megértéssel találkozzanak, összefogásukat a legteljesebb siker koronázza, de ez csak úgy lehetséges, ha a megkezdett úton egymást megértve, lankadatlan kitartással haladnak kitűzött céljuk: a jobb, egészségesebb helyzet megteremtése felé. Nehezen megy, anyagiak hiányában, de az öntudatos és kitartó munka hisszük, megtermi áldásos gyümölcsét, ha fokozatos haladással is . . . A kis mustármag nőjjön terebélyes fává, az esztergomi kisgazdák jólétének, boldogulásának áldásthozó fájává. Szentistvánnapi zenés őrségváltás az esztergomi országzászlónál Legutóbb e lap hasábjain szóvátették, hogy az esztergomi Nagyboldogasszonyhét programmja nem fejlődik, sőt némi hagyatlás észlelhető. Most azonban örömmel számolhatunk be Szent István napjának egy ujabb, szép és bensőséges ünnepségéről. A polgármester és az országzászlóbizottság felkérésére a levente zenekar közreműködése mellett diszőrséget álltak a formaruhás frontharcosok. A nap jelentőségét vitéz dr. Zsiga János vezetőtiszt méltatta, Erős András frontharcos szavalt. Kom haber Samu ny. ezredes frontharcos elnök a csoport nevében csokrot helyezett a zászló ala. Az ünnepség után a frontharcosok Magos Sándor ny. őrnagy vezénylete alatt diszmenetben vonultak el az országzászló előtt. Jól esett látnunk és hallanunk azt a békés harmóniát, amelyben e szép magyar egyházi ünnep vallási és világi prograramja egybeolvadt. Bárha e két magasztos gondolat, a vallás s az országzászló által szimbolizált hazafiúi érzés minden magyart arra az útra vezérelne, amelyet nemzetünk számára az isteni gondviselés kijelölt s amely egyedüli útja és záloga a szebb és boldogabb magyar jövőnek. Az Esztergom-Szenttatnási és Vízivárosi Kat. Polgári Kör f. évi augusztus hó 30-án d. e. fél bórakor tartja ez évi rendes közgyűlését, melyre a Kör igen tisztelt tagjait ezúton is tisztelettel meghívja az Elnökség.