Esztergom és Vidéke, 1936

1936-12-13 / 100.szám

2 • SZTERSSH is VIBIII 1936 december 13 ben amúgy is meg kellett volna csi­nálni. A legújabb események még új fel­adatok elé állítanak. Az Eucharisz­tikus Világkongresszust Budapesten tartják meg; egyébként is nagy tö­megek látogatására számítunk: ho­gyan fogjuk ezeket az egy napra megforduló tömegeket ellátni, élel­mezni, elhelyezni, elszállásolni ? Ven­déglőink erre a nagy tömegre nin­csenek felkészülve, nincs egyetlen olyan városi park, ahol gyülekezhet­nének, várakozhatnának, néhány órát tartózkodhatnának. Lehetnek és lesz­nek olyanok, akik esetleg egy éjsza­kát itt akarnak tölteni, hogyan fo­gunk ezekről gondoskodni? Itt látom azután a következő dol got, amit nagyon fontosnak kell tar­tanom városunk jövője, idegenfor­galma s gazdasági életében. Azok az alkalmi tömegfelvonulások, amelyek csak egy napra szólnak, minden egyéb roppant nagy értékük mellett, városfejlesztés és városunk távolabbi jövője tekintetében csupán arra jók nekünk, hogy városunkat megismer tessék, megkedveltessék, mintegy divatba hozzák. Hogy azután az itt megfordultak ismét visszajöjjenek és itt maradja­nak máskor és sokszor, sokáig is, az megint más feladat és arra sem látok megnyugtató jeleket. Ha a za­rándok vagy látogató csak egyszer jön ide, ennivalóját magával hozza és kényelmetlenül érzi itt magát, ak kor nem fog többét ide visszajönni és — a tapasztalat szerint — egyéb hasznunk nem lesz belőle, mint egy csomó eldobált papiros ós letaposott fű. Azok az értékek, amelyekre büsz kék vagyunk — és méltán, mert tényleg európai értékűek — azok nem tömegcikkek és csupán egyszer hatnak, tehát a teljes hasznot nem várhatjuk tőlük gazdasági eredmény tekintetében. Vagy legalábbis nem mellőzhetjük el az egyéb kínálkozó lehetőségeket. A közelmúltban olvastam, hogy az egyik vidéki város már most erő­sen készül a jubileumi esztendőre. Ez a város már most megalakította a „vendégeket fogadó és elhelyező' bizottságot." Sorra veszik a szóba jöhető házakat, a kiadható szobákaí, tárgyalnak a tulajdonossal, megbe­szélik vele a berendezést, az árakat, sőt tanfolyamokat is rendeztek, ame­lyen a vendéglátás legszükségesebb tudnivalóit ismertetik. Emellett min­den egyéb kedvezést megtesznek arra, hogy minél több legyen a ven­déglátó és a vendégek náluk minél jobban érezzék magukat. Attól félek, ha egy idegen választani készül, hogy a nyár egy részét hol töltse, akkor — nem Esztergomra fog esni a választása. Azt tartom, hogy nekünk a kér­désnek ezt az oldalát is meg kellene fognunk, mert ez a hasznot hajtő és ez a tartós. Kell, hogy gondoskodás történjék arról: a megfelelő kiadó lakásokat, szobákat idejében hozzák rendbe, tartsák nyilván, a tulajdono­sokat világosítsák fel, tájékoztassák, kapacitálják, hogy minél több, meg­felelő lakás álljon majd rendelkezésre. Sietek hozzátenni, ezt nem várhat­juk csupán az Idegenforgalmi Hiva­taltól. Ehhez kapcsolódik az ellátás kérdése. Az esztergomi piac kérdé­sének rendezése nélkül idegenfor­galmunk tényleges fellendítésére soha sem számithatunk. Kár minden áb­ránd szövögetése, rózsás kép feste­getése. Amig itt tej ? vaj, baromfi, tojés, túró és gyümölcs nagy tömeg­ben, jó minőségben és megfelelő áron nem áil rendelkezésre, addig nem beszélhetünk róla. Nem hiszem, hogy az esztergomi gazdák ezt meg ne értenék és közreműködni ne len­nének hajlandók. Többekkel beszél­tem, mindannyian belátták a kérdés fontosságát ős készséggel kifejezték közreműködésüket. Még csak egy rövid megjegyzést szeretnék tenni az esztergomi látvá­nyosságokkal kapcsolatban. Ma olyan nagy a verseny ezen a téran, hogy igazán elsőrangú országos érdekűt és értékűt kell nyújtanunk, ha ered­ményt akarunk. Egy kép, egy szo­bor elkészítése, egy lokális jellegű előadás érdekli az esztergomiakat, de másokat nem nagyon fog ide­vonzani. Ha tehát a város közön­sége ilyenre is gondol, úgy alaposan nézze meg, mire költi a befektetés összegét. Tudom jól, hogy még elég hosszú idő áll előttünk a jubileumi észten dőig, de azt is tudom, hogy a kellő előkészülethez sok idő és fáradság kell; az eredményért pedig nemcsak a rendezőbizottságot, hanem a város vezetőségét és a képviselőtestületet is feleiősnek érzem, még pedig olyan értelemben, hogy 1. eleget tett-e a maga erejéből, 2. eléggé utána járt-e annak, amit másoktól remélt és 3. nem mulasztott-e el olyant, amit pe dig rnegtehehett volna, örömmel ol­vastam, hogy az új bizottságnak a polgármester személyesen állott az élére. Ugy is kell lennie. Azért is mondott le az előbbi bizottság elnöke, mert az előkészíteti tervek és elgon­dolások megvalósítását a múltban nem látta a kellő mértékben a meg­valósulás útján előre jutni, a bizott­ságnak pedig csupán tervezési hatás­köre volt, minden végrehajtó hata­lom nélkül. Az új bizottság átvette a műkö­dési, megvan minden garancia a meg­felelő eredményre. Talán még ezeket a fenti dolgokat is bele lehet illesz­teni a szűkebb értelemben vett ün­nepségek nivős és nagyszabású pont­jai mellest a jubileumi év program­jába, hogy a város idegen forgalmá­nak távolabbi céljait is szolgáljuk. Igy aztán nyugodtan nézhetünk az 1938-as év elé és az eredmények számbavételénél teljes megelégedéssel állapíthatjuk majd falán meg, hogy megtettünk mindent és az méltó volt Esztergom városához. Dr. Marczell Árpád Gyermekfelrnbázás a Polgári Egyesületben Az Esztergomi Polgári Egyesület, városunknak egyik legtekintélyesebb társadalmi alakulata, kedden délután tartotta gyermekfelruházással egybe­kötött évi közgyűlését a Magyar Ki­rály nagytermében. Az egymás iránt érzett szeretet és jótékonyság gyakorlását tartja szem előtt mindenkor ez az egyesület, igy közgyűlését is gyermekfelruházási ün­nepéllyel kapcsolatosan karácsony előtt, a szeretet ünnepének közeledő napjaiban szokta megtartani, hogy ezzel mintegy koszorúját tegye egész évi működésére. A szeretet egyik legrégibb meg­nyilvánulása az ajándékozás és ép pen ezért a szeretet nagy ünnepé­jutását célozza az Esztergomi Pol­gári Egyesület azon ténykedése, hogy a tagsági dijakat és egyéb úton be­folyó jövedelmét gyűjtögeti össze az év végére, hogy minél több szegény­sorsú gyermeket tudjon felruházni. Ennek következménye, hogy az egye­sület az idén 36 gyermeket tudott meleg ruhával és szeretetcsomaggal megajándékozni kb. 500 pengő ér­tékben. A bensőséges szép ünnepély al­kalmával a tagok és az érdeklődők, valamint a szülők teljesen megtöltöt­ték a szépen díszített nagytermet. A diszes közönség körében ott lát­tuk: dr. Ernszt Sándor v. minisz­ter, országgyűlési képviselőt, dr. Czettler Jánő v. házelnök, egyetemi tanárt, dr. Radocsay László főispánt, dr. Frey Vilmos alispánt, dr. Drahos János prelátus kanonokot, Glatz Gyu la polgármestert, vitéz Szívós- Wald­vogel József nyug, tábornokot, Re viczky Elemér főszolgabírót, dr. Fel her Gyula plébánost, dr. Brenner Antal városi főjegyzőt, dr. Krecsányi Kálmán rendőrtanácsost, Obermüller Ferenc reálgimnáziumi igazgató fe­leségével, Bartal Alajos tanítóképzői igazgatót, Kosztics Milán és dr. Fitz Artúr volt országgy. képviselőket, dr. vitéz Zsiga János várm. aljegyzőt, Kerschbaummayer Károly gyógysze­részt, Bezemek Bála ny. rendőrfelü­gyeíőt feleségével, Guttray Gyula hajóállomásfőnököt, Gyarmathy La­jos Hungária Rt. főmérnökét és még a tagokat nagy számban. A lélekemelő ünnepély a Kat. Le­gényegylet dalárdájának Hiszekegyé­vel kezdődött, majd pedig Vodicska István elnök Üdvözlő szavai utándr. Felber Gyula plébános szólt a sze­gény gyermekekhez és a szülőkhöz, majd Glatz Gyula polgármester a viros nevében megköszönte az egye­sület jótékonyságát. Ernszt Sándor szintén üdvözölte ez alkalomból az egyesületet és buzdította e nehéz időben a további jótékonykodásra. A gyermekek köszönő szavai után a megajándékozottak teritett asz­talhoz Ültek, hol már Sörös Edóné jóvoltából habos kávé pirosra sült friss fonott kaláccsal várta őket, mely­lyel Einczinger Sándor ajándékozta meg a kicsinyjket. Nem hiányzott azonban a tányérok mellől a két szelet torta sem. Az ozsonna elköltése után minden gyermek kapott még egy szeretet­csomagot az egyesülettői és egyet PICA Jenő pékmestertől, Schwarz La­jos bútorkereskedő zsebkendővel, Izsák Rt. helybeli fiókja pedig szap­pannal ajándékozták m^g mindegyi­ket. A Himnusszal fejeződött be a meg­ható szép ünnepség, mely nem egy könnyet csalt ki a megjelentek sze­méből. Az ünnepség lezajlása után Vo­dicska István elnök megnyitotta a közgyűlést, majd Tóth László jegyző terjedelmes évi jelentésében beszá­molt az egyesület mult évi tevékeny­ségéről. A pénztári ós a számvizs­gdói jelentések elfogadása után a tisztújítás következett s a régi tiszti­kart egyhangúlag ismét megválasz­tották. Városfejlesztési bizottság alakult a városházán nek, a közelgő karácsonynak igen kedves és felemelő szokása, hogy akik szeretik egymást, azok meg­ajándékozzák egymást, szülő a gyer­meket, testvér a testvért, rokon a rokont, s ami mindennél felemelőbb tett: szegényt a gazdag. Olykor tehát félre kell dobnunk a hétköznapok reánk kényszerűéit gondolatait és er zéseit s fel kell olvadnunk a szere­tetben, amelynek egyik legnagyobb parancsa, hogy örömet szerezzünk mindazoknak, akiknek módunkba * van örömet szereznünk, főként mé­gis azoknál, kiknél az élet mostoha­ságai folytán az örömből vajmi ke­vés jut osztályrészül. Ezen nemes gondolatok érvényr^ Glatz Gyula polgármester szerda délutánra új bizottságot hivott össze, hogy őt az esetenkint felmerülő prob lémák megoldásában támogassa ás segítse. Lipunk nevében örömmel üdvözöljük ezt az új bizottságot, amelynek hivatalos neve „városfej­lesztési bizottság" lesz, mert nagy­fontosságú feladatnak tekintjük azt, hogy nehezebb kérdésekben, a város életére kiható problémákban a pol­gármester ne álljon teljesen egyedül, hanem legyen mellette egy olyan szerv, amely a városi képviselőkből alakult és amely bizonyára teljes szakszerűséggel, teljes ambícióval fogja előbbre vinni városunk ügyeit. Az új bizottság tagjai: dr. Brenner Antal, Büchler Mór, dr. Drahos Já­nos, dr. Ernszt Sándor, Erős István, Esztergom és Vidéke szerk, dr, Et­ter Jsnő, Etter Ödö.i, dr. Frey Vil­mos, dr. Gróh József, Hermann L v jos, Kiffer Ferenc, Lenkei Emil, d'. Lepcld Antal, Magyar Sión Szerk., dr. Marczell Árpád, Meszes Ferenc, Nádler István, Oberműller Ferenc, Frommer Ferenc, dr. Sántha József, vitéz Szívós- Waldvogel József, Zwil­linger Ferenc. Az új bizottság feladatát a polgár­mester a következőkben jelölte meg : a bizottságot az összes fontosabb városi ügyeket érdeklő állandó tanács­adás, városrendezés, gazdasági és pénzügyi kérdésekben véleményezés, jövedelmi források kellő kiaknázása, a teherviselés, adózás problémáinak megbeszélése, állás betöltési kérdé­sek stb. Amint láthatjuk az új bizottság­nak rendkívüli nagy és széleskörű hivatása van. Reméljük, hogy ez a nagyfontosságú megalakulás is előbb­re fogja vinni városunk ügyeit, hi­szen tagjainak megválasztása az er­kölcsi garancia arra nézve, hogy az új bizottság száz százalékig hivatása magaslatán fog állni. Pedagógiai áthidaló értekezlet Az esztergomi és környékbeli kö zép- és alsófokú iskolák vezetőinek ós tanszemélyzetének részvételével dr. Kemenes Iiiés tankerületi kir. fő­igazgató elnök!e:e alatt Esztergom­ban a gimnázium dísztermében kö zös pedagógiai áthidaló értekezlet vo't, amelyen dr. Szabó Béla tan­ügyi fő'anácsos és viiéz Szabó Ist­ván Komárom Esztergom vármegye kir. tanfelügyelője is megjelent. Az értekezletet dr. Balogh Albin bencésgímnáziumi igazgató nyitotta meg, aki lelkes szavakkal méltatta a kormányzó római úijának jelentősé­gét a magyar nemzet megbecsülésé nek és revíziós aspirációinak szem­pontjából, majd a nemzetnevelői hi­vatásnak és munkásságnak a ma­gyarság sorsdöntő idejében való kü­lönös fontosságát hangsúlyozva, a kir. főigazgatótól irányítást kért a megjelent pedagógusok számára. Dr. Kemenes Illés kir. főigazgató utalt a nacionalizmusnak és interna­cionalizmusnak a kulturális életben is mind jobban kiélesedő harcára, azután szóleslátókörű előadásában ismertette az aktuális pedagógiai Kér­déseket és a lelkiismeretes magyar nemzeti irányú nevelés szükségessé­gét hirdette. Többek között főként arra kérte a megjelent pedagóguso­kat, hogy a történelem és a föld­rajz új tanítási szellemében és mód­szerében rejlő nagy nemzetnevelő erőket gyümö'csöztessék az ifjúság nevelésénél. A meleg éljenzéssei fogadott be­széd után Mohácsy Károly tokod­altárói társulaíi tanitó adott elő az elemi iskolai fogalmazástanitás mód­szeréről, nevezetesen a dolgozatok javitásá r ól, amelynek szintén a gyer­mek és a tanitó közös élményének és munkájának kell lenni. Előadó

Next

/
Oldalképek
Tartalom