Esztergom és Vidéke, 1936

1936-04-09 / 29.szám

ÖTVENHETEDIK ÉVF. 29. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1936. ÁPRILIS 9 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Lassú, de biztos Nem hagyhatjuk szó nélkül a legutóbb beterjesztett állami költségvetést. Frázisokkal lehet tetszetős képpel takargatni a sivár helyzetet, jelszavakkal is könnyen félre lehet vezetni valamit, ámbár azt sem hosszú ideig. A számok azonban világosan beszélnek, elvitathatatlanul megmutatják a való helyzetet. A költségvetés megmondja, gyötri-e láz és mekkora a gazdasági életet; történt-e valami javulás, súlygyarapodás az előző időkhöz képest; van-e elég idő arra, hogy bizakodással tekintsünk a jövőbe? Aki figyelemmel és tárgyilagos szemmel olvassa a költségvetés ismertetését, be fogja látni hogy nemzetünk, ha lassan is, de a javulás, az erősödés útjára lépett nemcsak külpolitikai, hanem gazdasági téren is. Kétségtelenül enyhült a mezőgazdaság helyzete, emelkedett az ipari termelés, élénkült a forgalom, harmonikus együttműködés kezd kialakulni a munka és a tőke között sor kerülhetett népünk egészségügyi, gazdasági és kulturális megerősítésére a jövő biztosítása érdekében. Még nem tartunk ugyan a deficitmentes gazdálkodásnál, de egy-egy biztató reménysugár mégis csak felcsillan ebben a sötét magyar éjszakában. Mindnyájunkat őszinte örömmel kell, hogy ellöltsön Gömbös miniszterelnök sok szép eredménye. Csak a közelmúltban történt, hogy Hodzsa Milán cseh külügyminiszter teljes kudarccal házalta végig a kisantant államait s minden erőlködése mellett sem tudta összehozni azt az egységet, amely — Magyarország kizárásával és ellenére — a kisantant államokat összehozta volna. Közvetlenül ezután a magyar miniszterelnök el tudta érni, hogy olyan hatalmi csoport létesült a Dunamedencében, amely Olaszország, Ausztria és Magyarország részvételével nemcsak komoly erőt és fegyveres hatalmat, hanem egyúttal erős gazdasági egységet is jelent. Emellett még természetes alapja is szilárd és fejlődésképessége is nagy. Ennek a lépésnek a jelentőségét még azok a tényezők is kénytelenek elismerni, akik a kormány munkáját igen gyakran elfogult, erős kritikában részesítik. Igaz, hogy az elismerés hangja azért sokkal halkabb, mint szokott lenni a kárhoztatásé, ha még oly kis dolgok miatt szólt is. M. I TURI BELA I Lapunk zártakor megdöbbenéssel vettük a szomorú liírt, hogy Túri Béla prelátus-kanonok, városunk országgyűlési képviselője, korunk legkiválóbb katolikus publieisztája, európai hirü politikus Fiúméban, f. hó 7-én este fél 7 órakor elhunyt Túri Béla az utóbbi időben különösen sokat beteí?eskedett. Orvosai ajánlatára a különféle gyógymódokat betartotta ugyan, de csak ideig-óráig ós azonnal abbahagyta, ha hívta őt a munka. Igy nem is gyógyulhatott meg. Utolsó heteiben érezte, hogy közéig a vég. Pár nap előtt Cirkvenicába utazott, kedves pihenőhelyére. Cirkvenicában állapota állandóan rosszabbodott. Kezelőorvosai kénytelenek voltak f. hó 7-én Fiúméba beszállítani a Sanatorio Fiumano-ba, egy sebészeti szanatóriumba. Már késő volt . . . Délben 1 órakor, a szanatóriumba érkezéskor Holtzabek dr. főorvos ós Grossich dr. azonnal megvizsgálták. Megállapították, hogy a vese 26 órája elzáródott, nem működik és Túri Béla menthetetlen. Pulzusa is alig működött már, de eszméleténél volt ós ö adott utasítást, hogy sürgönyileg értesítsek Esztergomban lakó nővérét, a Szent István Társulatot ós telefonáljanak Icába Krywald Ottó ós Madarász István prelátusoknak, jóbarátainak, akik félhárom óra tájban meg is érkeztek. Megismerte őket, még eszméleténél volt. Feladták az utolsó kenetet, melyet igen ájtatos an vett fel. Utolsó szavai voltak: Isten áldjon meg benneteket! Három órakor elveszítette eszmóleíét. Fólhétkor megszűnt élni. Temetése iránt még nem töríónt intézkedés. Beszélnek és vádolnak a számok Hiteles statisztikai adatok fekszenek előttünk, amelyekből megtudjuk, hogy Csonkamagyarország községeinek háztartása 1934-ben 74,151.308 pengőbe került. Igen érdekes megfigyelni, hogy ezt a hatalmas őszszeget mire forditották. Amint a részletezés mutatja, a dolog természeténél fogva az igazgatás került legtöbbe. Ez az összes kiadások 40'2%-a. összesen 29'8 millió pengő, amiből a személyi járandóságok 23*5 millió pengőre rúgnak. A községi irodai alkalmazottak száma — beleérve a jegyzőket is — 5797, végeredményben egyegy irodai alkalmazottra ppntosan 1001 községi lakos jutott. Átlag tehát egy irodai alkalmazott ezer ember ügyes-bajos dolgát intézi és belekerül annak az ezer embernek 3140 pengőjébe, vagyis minden községi lakos apraja-nagyja egyaránt átlagban 3 pengő és 14 fillérrel járul hozzá évente a községi tisztviselők eltartásához. Vannak még a községeknek egyéb alkalmazottai is. Mindössze 957 községi és körorvos és 357 községi és körállatorvos. Szomorú képet mutat' ez Csonkamagyarország 3348 községéről. Micsoda népegészségügy az, ahol a községek gyönge harmada rendelkezik csak orvossal. És micsoda jellegzetes fényt vet mezőgazdaságunk elmaradottságára az a tény, hogy minden tiz községre jut egy községi állatorvos. De az ilyen tisztviselői rangú községi alkalmazottakon túl vannak még vannak más személyi kiadásai a községeknek. Ezek is belekerülnek 1*6 millió pengőbe. 3341 községi birónak, 1969 albirónak, 6291 elöljárónak, esküdtnek, 1747 közgyámnak, 1435 pénztárosnak és 15 pénztári ellenőrnek fizetnek ebből tiszteletdijat. Vannak még ezután egyéb alkalmazottak is, akik 4*3 millió pengőbe kerülnek. Idetartozik 3130 kisbíró, 633 kézbesítő, 905 községi rendőr, 832 irodaszolga udvaros, napszámos, takarító, 2193 éjjeli őr, 1322 póstaküldönc, 121 póstaügynök, 40 községi kocsis, 25 előfogatos és 61 egyéb szegődményes. Az igazgatási költségek után messze következik a második kiadási csoport, a tanügyi és testnevelési kiadások, amiből csak 61 millió pengő jut a tulajdonképpeni tanügyre, tehát alig több, mint az irodai, úgynevezett dologi kiadásoknak országos összege. Népoktatásunk egész rendezetlensége benne van ezekben a számokban. A községeknek egy része túlságosan nagy megterhelést is kénytelen magára venni, más részük pedig teljesen ki is vonja magát a közvetlen terhek alól és végeredményben nagyon kevés az, amit a 74 millió községi kiadásokból népnevelésre fordítanak. Ugyanilyen sovány a közegészségügyi és állategészségügyi költségek előirányzata is. Ismertettük az előbb, hogy milyen kevés a községi orvosoknak és állatorvosoknak a száma. A szorosan vett egészségügyre csak 1'9 millió pengő jut, vagyis a községi terheknek kereken 4 °/o-a. Pedig éppen ezen a területen kellene és lenne érdemes nagyobb terheket vállalni. Nem is a községek megterheltségén múlik a községi egészségügyi kiadásoknak a nevetségesen kicsiny volta, hanem a kiadások aránymegosztásán. Olcsóbb igazgatásra van szüksége az ország községeinek (no a varosainak) és ennek a megszervezésével jutna jobb és több népnevelő, közegészségügyi, szociális feladat megoldására. Műveltebb, egészségesebb lakosság hozhatja csak meg a magyar községi éle.t igazi felvirágzását. ffleg?alósu!ás útján a mattyasovszky - emlékmű Az a lelkes mozgalom, mely városunk nagy szülötte: dr. Mattyasovszky Kasszián emlékének megörökítését tűzte lobogójára, immár a szép terv megvalósításának útjára lépett. A mozgalom majdnem százszázalékos sikere bizonyítja, hogy él még az emberekben — a mai nehéz viszonyok és általános fásultság közepett is — a lelkek mélyén a legszebb emberi erény: a hála. Kasszián atya az az ember volt, aki még a tőle távolállókat, az Őt nem ismerőket is hálára kötelezte, mert örökös mosolyával mindenüvé a szeretetet éltető melegét, közeli és környezetében megteremtette egy különleges „kassziáni" szellemet, mely maga volt az életté vált szeretet. És az esztergomi cserkészek „Kasszián úr"-a, a budapestiek „Kasszián atyja" ennek a szeretetnek vált mai vértanújává, így még egy vonalon érdemelvén ki, hogy szülővárosában emlékmű hirdesse az Istentől kiválasztott, rendkivüli emberi érték maradandóságát. Az emlékmű bizottság május 21-ét tűzte ki annak idején az emlékmű leleplezésének időpontjául s hogy célkitűzéséhez hű maradjon, már meg is indította a kivitelezés munkáját. Bár ma még nincsen teljesen együtt a méreteiben impozáns 3x4 méteres bronz dombormű teljes költsége, tette ezt a bizottság abban a reményben, hogy mindazok, akik valaha kapcsolatban voltak ezzel az emberebb-emberrel, aki íme még halálával is használ szülővárosának, mert nem csak életpéldáját, de egy értékes műemléket is hagy nekünk örökül, meg fognak emlékezni dr. Mattyasovszky Kassziánról és tehetségükhöz mért adománnyal támogatják munkájában a bizottságot. Az adományok mindkét helybeli pénzintézetben befizethetők, de a bizottság titkársága (Széchenyi-tér 13) is szívesen ad csekk-befizetési lapot az adakozni óhajtóknak. Az emlékmű a fenti méretű bronz dombormű lesz a szülői ház bástyafalában a honvédemlekmű mellett, faltörésnyi kihagyással s ez az elgondolás a dunaparti bástyát valóságos és értékes műemlék-galériává avatja. A kivitelezésre egy esztergomi talajból kinőtt művész, g. Fekete Géza, a fiatal szobrásznemzedék egyik legizmosabb tehetségű tagja kapott megbízást. Esztergom város közönségén múlik most már, hogy a megkezdett munka befejezést is nyerhessen és városunk nagy fiának emlékét méltóképpen örökíthessük meg.