Esztergom és Vidéke, 1936

1936-11-05 / 89.szám

Megkért bennünket, hogy sdjuk közre panaszaikat, s mi ezt szivesen megtesszük Szentgyörgymező gazdálkodó népének. Módjában állna ugyan ennek a városi képviselőnek élőszóval is előadni fenti panaszait a közgyűlési teremben a zöld asztal mellett, de bizonyára úgy gondolta, hogy az újság betűin keresztül maradandóbb lesz a panasza, mintha élőszóval elmondja, mert: „a szavak elrepülnek, de az irás megmarad." November hó 3-án lépett életbe a rendőrszemélyzet új szervezeti szabályzata, amely rendezi a rendőriégónysóg rangosztályba sorozását, előírja a rangjelzéseket és más intézkedéseket is léptetett életbe. Az új rendelet első szembetűnő intézkedése, hogy megszigorítja a legénységnél, illetve az altiszti karban az előbbrejutást. Eddig ugyanis az volt a rendszer, hogy főtörzsőrmesterig az egy-egy fizetési fokozatban eltöltött várakozási idő után minden akadály nélkül előbbre lehetett jutni. Most az új rendelkezés értelmében őrmesterből törzsőrmester csak úgy lehet, ha külön tanfolyam elvégzése után vizs gát tesz le és minősítése úgy szól, hogy előreléptetésre alkalmas. Ugyanígy főtörzsőrmesterből csak úgy lehet tiszthelyettes, ha az altiszti vizsgát leteszi és megfelelő minősítést kap. Megváltoztak november 3-tól az eddigi rangjelzések is. Igy a próbarendőr rangjelzést nem viselhet, amig a rendőrtanfolyami vizsgát le nem tette. Ekkor két sárga fémrózsát kap a hajtókájára ós ha három évi próbaidő után alkalmasnak minősitik, eggyel szaporodik a fémrózsák száma. Azok a főtörzsőrmesterek, akik az altiszti vizsgát sikerrel letették, de rendőrtisztheíyettessó még nincsenek kinevezve, a zubbony hajtókáján fehér fémgombot fognak viselni. A tiszthelyettesek eddigi különféle rangjelzése is egyöntetű lesz. A hajtókán Mi bizton hisszük, hogy a panaszkodó szentgyörgymezőiek kívánságait — amennyiben a mai nagyon nehéz körülmények között módjában áll — teljesíteni is fogja a város vezetősége, hiszen éppen a közelmúlt napokban volt szó egyik városházi értekezleten a panaszolt Árvaház utcai útburkolat mihamarabbi rendezéséről. Alkalmilag bizonyára megoldásra kerülnek a többi felpanaszolt dolgok is. egy széles és egy keskeny ezüstpaszomány, három sárga fómrózsával és egy fehér fémgombbal a hajtóka hátsó részében, jelzi ezt a rangfokozatot. A köpenyhajtókán ugyancsak fehér fémgömb lesz. Tenyészáliitdijazás Felsőgallán Október hó 25-én a felsőgallai új piactéren járási állatdijazas volt, melyen részt vettek dr. Frey Vilmos alispánnal az élen Reviczky István járási főszolgabíró, vitéz dr. Zsiga János vm. aljegyző, Kálmán Rudoif tb. főszogabiró, a várm. gazdasági felügyelők, több községi vezecőjegyző ós elöljáró. Megjelentek még gróf Esterházy Móric, több nagybirtokos és kisbirtokos az eddigieknél is nagyobb számban. A díjazást Kálmán Rudolf tb. főszolgabíró tarUlm is, lelki beszéddé nyitotta meg, majd pedig a szarvas marhákat bíráló bizottság gróf Es terházy Móric elnöklete alatt a következő gazdákat jutalmazta ; A tehenek csoportjában : 1. Molnár József tatai, 2. Ujszászy József tarjáni, 3. Czehncr József vériestolnai, 4. Beer György felsőgallai, 5. Szabó József alsógallai, 6. Kiprich József bánhidai lakos. A hasas üszők csoportjában: 1. Krancz Ferenc tarjáni, 2. Eck Ferenc agostyáni, 3. Lantai Gergely kocsi, 4. Mercz Gáspár felsőgallai, 5. Bundschuh Antal vértestolnai lakos. Az üszőborjúk csoportjában: 1. Végh Ferenc héregi, 2. Wohl József vértessomlói, 3. Stockbauer János vértestolnai, 4. Bittmann Ferenc környei lakos. A lovakat biráló bizottság Mihály Endre földbirtokos vezetésével a következő sorrendet állapította meg: Az anyakancák csoportjában: 1. Sebestyén Balint kocsi, 2. Schmidtmayer János felsőgallai, 3. Molnár Miklós tatai, 4. Takács József kocsi, 5. Singer József vórtestolnai lakos, gazdák állatai. A kancacsikók csoportjában 1. Lantay Gergely kocsi, 2. Giber László tatai, 3. László Kálmán kocsi, 4. Schlégl János alsógallai, 5. Szám Antal vértestolnai lakos, gazdák kan cacsikói, A gróf Esterházy Móric által ado mányozott külön 50 pengős dijat ugyancsak Molnár János tatai lakos nyerte el. Lázár Benő örökösei Csákányos pusztai gazdasága nagy tehenet és négy üszőt mutatott be, csoportokért elismerésül kamarai oklevelet nyert. A tenyészállatdijazáson kitűnt állatok gazdái pénzbeli jutalmat kaptak, melyeket a vármegye népszerű alispánja, dr. Frey Vilmos osztott ki buzdító szavak kíséretében. Szombaton fejezik be a főzőtanfolyamot Városunk egyik legnagyobb, de — sajnos — lecsökkentett forgalmú utcájának, a Simor János utcának, a földszintes házacskák soraiból messze kiemelkedő, hatalmas épületében, a „jobb és szebb" napokra emejt Belvárosi Katolikus Olvasókörben szokatlan élénkség verte fel tanyáját. Kipirult arcú, fehérköténykés leányok eleven csoportja ad ott egymásnak találkát pár hét óta, hogy hódolhassanak az egyik legnőiesebb, a sportok világában is nem utolsó helyen álló sportnak, sőt igen sokaknál művészetté emelt „főzőkanál"kultu znak. Városunk ifjú leánygárdája — követve a mult év nemes példáját — megértve az idők követelését, no meg az egyik legrégibb bevált „receptet" is (hogy: a gyomron keresztül legbiztosabb az út a házasság révéhez), egymásután két csoportot alkotva vett részt a vármegyei törvényhatósági népművelési bizottság által rendezett gyakorlati főzőtanfolyamon. Az életük tavaszán álló vidám leánysereg izgalma igazán érthető, hiszen elrepültek felettük a kedves emléket, élményt jelentő „tanfolyami napok" ... és jön a komoly pillanat, a beszámoló, a .vizsga" napja. De most nem padokban ülve, könyvet szorongatva várják elérkezlét, hanem fehérkötényes, főzőkanalas nőiességük öntudatával, tudásával : a diszebéddel várva munkájuk eredményességét a komoly, előkelő, biráló és vizsgáztató bizottságnak ajkairól, a „lecke felmondása", a „kóstoló" megízlelése után. A f. évi október hó 5-én kezdődött főzőtanfolyamok e hét végével, november hó 7-én, szombaton záródnak, hogy aztán lehetőleg minden évben összehozzák a leányifjúság törekvő csoportjait a jövendő hivatásukat elősegítő nemes munkához. megjelent az új jégrendelet A Budapesti Közlöny október hó 28-iki számában megjelent a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter 17.567—1936. K. K. M. számú rendelete, amely módosítja a jég üzletszerű termelése, gyűjtése, forgalombaho/atala ós használata tárgyában kiadott 17.233—1935. K. M. számú rendoletet. As új rendelet szerint a természetes jég gyűjtőhelyéül, helyszíni szemle Utján, az adoX helyi viszonyok között, a rendelkezésre álló legtisztább helyet kell kijelölni. A jéggyűitőhelynek a beépített községi terület ől legalább 1 km. távolságra kell lennie. A szántóföldektői is lehetőleg 500 m.-re kell lennie. A jé%gyűjtőhelynek a környező lakott teMegszigorították az előlépést a rendőraltiszti karban Japán vers A bútorok nem szólnak hozzám, A fájó csendben hallgatok. Valaki megáll kunyhóm előtt, Megzörgeti az ablakot. Kinézek, vájjon mit hoz nékem, Mitől a keblem feldobog?' Virágba borult a cseresznyefám : S szivemen is tavasz kopog .. . Buchnerné Nydrasdy Ilona Esztergomi emlékeimből. irta O'sváth Andor IV. Amint a fáról a levelek, úgy hullanak, hanyatlanak sírba azok, akik a boldog békeidőben Esztergom társaséletének nélkülözhetetlen tagjai, a szeretetnek, az egymástbecsülésnek és a jókedélynek biztosítékai voltak. Alig-alig él már egy kettő közülük, azoknak is befelhőzte a lelkivilágát a kor borongása és az elmúlásnak szomorú sejtése. Más lett a világ 1 Ahol egykor —< bár gondok akkor is voltak — ború után derű következett, mert annyi csapás, szenvedés, országrontás és gazdasági romlás közepette nem csoda, hogyha sértő a kacaj, szemet bosszant a napsugár és az enyhe szellő mellett is hűvöst érez az ember. Hej l Másként volt valamikor, jóval a háború előtt, sőt akkor, amikor még az ezernyolcszázas esztendők vége felé járíunx. Emlékezzünk csak a kedves Schleifer Lajosra, a néhai Fürdő szálló, vendéglő és kávéház tulajdonosára. Érd.kes férfiú volt ez a Schleifer Lajos. Tekintélyes megjelenésű, szép férfi. Magas homlok, buzavjrágkék szemek, féltőn gondozott tekete bajusz és kétfelé borotvált, vállra csüg gő pofaszakáll. Mindig választékosan öltözködött. Modora vetekedett az angol gentlemanekével. Volt abban férfias önérzet, soha meg nem alázkodó udvariasság előzékenység, szolidság, természetes közvetlenség és barátaival szemben őket sokszor megszégyenítő szerénység, amely szeretettel párosulva szerzett felejthetetlen órákat. Schleiferről beszélni annyi, mint a legendáshírű, régi budapesti Wam peticsről, Petánovicsról, Döckerről, avagy a kassai Schalkházról. Konyhája bármely metropolis hírességei között helyet foglalhatott volna. Italai kitűnőek és válogatottak voltak, személyzete pedig fegyelmezett, úrhoz szokott derék emberek. Mi volt Schleifernek holmi ezer teritékes, fényes, minden ízlést kielégítő ban ketteket adni ? Semmi. És az ilyen alkalmakkor történt kiszolgálás? Katonás, mintaszerű és pontos volt. Hja! Abban az időben, amikor még virágjában volt az úri és városi elem I Amikor a primási székben Szcitovszky, majd Simor prímások rezideáltak, amikor még egy gróf Majláth György ült Esztergom vármegye főispáni székében. Volt primási fényes udvartartás, sok-sok vendégség és a nagy egyházmegye ontotta az Ínyencségeket és a finom borokat kedvelő közönséget. Amikor a megyei élet Esztergom gazdasági forgalmában számottevő tényező volt. Erről csak azok tudnának beszélni, akik annak a pezsgő, eleven, kedélyes és derűs életnek résztvevői voltak, no meg — ha élnének — Schlei fer Lajos és Jónás Pali, az egykor mulatós, boldog Esztergomnak Dan kó Pistája. Hej I Hogy tudta ez a mindig elegáns úri cigányprímás a „Repülj fecském" et, a bús magyar nótákat, vagy a minden magyar idegei felforraló csárdásokat. * * * Néhai Schleifer Lajosról való emlékezésem nyomán jut eszembe, hogy ennek a derék vendéglősnek volt négy olyan nagyétkű vendége, akiktől a bankettek alkalmával mindig kilelte a hideg. Burián Lajos rendőralkapitány, Pisuth Rezső magánzó, Sternfeld Rezső kereskedő és Weisz Sándor dr. ügyvéd, valamenynyi nagy evő hírében áltak, s hogy ha a Fürdőben bankett volt, onnan a világért sem maradtak volna el. Különben mind a négy jóbarátja volt Schieifernek. A békebeli bankettek abban különböztek a mostaniaktól, hogy akkor óriási edényekben tálalták a finom ragout levest és egy-egy pin cér szinte roskadozott a pecsenyés tálak alatt, mig most, — széltében úgy tapasztalom, — a leves csak megérkezik, úgy mint régen, de már a jóféle vesepecsenyét, kappant, libát és kacsát minden vendégnek a pincér osztja ki. Nos, Schleifer idejében úgy volt, hogy minden hst vendég elé tettek egy leveses edényt, illetőleg egy óriási pecsenyéstálat, s ki-ki merhetett és vehetett annyit, amennyit akart. Általában elég is volt hat embernek a kitálalt mennyiség, sőt közepes evőknél el sem fogyott, ellenben a négy úrral mindig b^j volt. A leves, vagy a húsféle, meg a körítek, ezek közül kettőnek is alig volt elég és a tálalást meg kellett ismételni. Egyszer egy bankett után való napon az említett négy úr meghitt társaságban sörözött a Fürdőben és a közben megjelent Schleifert zajosan ünnnepelték és tudatták vele, hogy a tegnapi bankett menüje mindannyiukat kielégítette. Schleifer a nála megszokott mély meghajlással fogadta az elismerést azután pedig azt mondotta: — Halljátok urak ! Ti rémei vagytok az én bankettjeimnek s miattatok mindig ráfizetek azokra. Tudjátok mit ?: Hogyha megfogadjátok, hogy többé nem jöttök bankettre, én nektek minden egyes bankett részvételi diját megtérítem. Azok az ajánlat felett egyhangúan napirendre tértek ...