Esztergom és Vidéke, 1936

1936-03-01 / 18.szám

Egy pásztorlevél margójára A bibornok hercegprimás úr nagyböjti pásztorlevelét — amelyről a magyar újságok pár soros kivonatokat hoztak, — ma minden kath. templomban és iskolában fel fogják olvasni. Nem ismeri Szent Péter templomát, aki abból csak egy faragot követ látott; és nem látta a tengert, aki arra csak egy röpke pillantást vetett. És ezt a pásztorlevelet, amelyhez hasonlóra nem emlékszünk, ezt sem lehet egyszeri hallásból és hirlapok felületes kivonataiból megismerni. A kath. püspökök koronkinti pásztorlevelei az erkölcsi életnek mindig bőséges kútforrásai voltak, — de a mi Főpásztorunk mostani pásztorlevele évtizedek hasonló pásztorleveleitől messze magasra kiemelkedik. Ez a pásztorlevél a mai kor nehéz válságában, amikor a legtöbb küzködő ember előtt eltorzulva áll az Isten teremtette egész világ, az élet szépségeiről és becséről beszél. Azt irja hozzánk a mi legfőbb lelkipásztorunk, hogy az emberi élet menetébe sok verejték és fájdalom vegyült ugyan, de azért az élet minden szépségét és értékét a jóságos Teremtő elveszni nem engedte. Még akkor is, amikor mindent elvesztettünk, vagyont, élettársat, becsületet, egészséget, — a Teremtő e siralom völgye felett akkor is meghagyta : a reménység csillagát. A felhők közül is kisüt a szivárványos nap és a föld tövisei és bojtorjánjai közt örömvirágok is fakadnak. Fakadnak azok számára, akik megtanulták Krisztus szemével nézni és értékelni az életet, akik megedzették lelküket és olyan életet élnek, amelyben nem a test ösztönei szabják meg az irányt, hanem a lélek uralkodik. Amit pedig a megingathatatlan kötelességteljesítés jellemez az önkéntes lemondásban és áldozatkészségben. Ez az áldozatos élet a legszebb és legértékesebb élet és dicsfénnyel övezi az embere legyen az a házi tűzhely mellett csendesen tűrő és szenvedő szülő és hitves, az emberiség haladásáért életüket kockáztató tudós, a betegek ágyai mellett virrasztó ápolónővér, orvos vagy pap, az idegen föld veszélyei közé kimerészkedő hithirdető, a haza szent földjét vére által védelmező katona és az Egyház szent vértanuja egyaránt. A mi Főpásztorunk ezt a szózatát a mai kor emberéhez irta. Ahhoz a sok-sok százezer, talán millió emberhez, akik keservesen küzdenek az élet terhei alatt s akiknek úgyszólván mindenikénél voltak percek, amikor megfogant bennük a szenvedések előli futásnak, az öngyilkosságnak gondolata. Legyen hivő vagy pogány, — nem teheti le mély megindultság nélkül Főpásztorunknak böjti pásztorlevelét. Hitünk forrásainak az élet egy kis pontjára koncentrált hihetetlen gazdagsága, a krisztusi erkölcsi felfogasnak magasrendűsége és egyszerűsége, mélységes életbölcsesség, a lelkipásztor jósága, szeretete, megnyugtató vigasztalása, a mai betegesen lüktető élet biztos kórisméje, a gyönyörű gondolatok megszűnni nem akaró hosszú sora és a stilus páratlanul nemes szépsége sugárzik e pásztorlevélből felénk. Ami első sorban a mai verejtékkel küzködő és sokszor a kétségbeesés szélén álló emberhez szól ugyan, de tartalma örökértékű. Ez indította szerkesztőbizottságunkat arra, hogy e pásztorlevelet lapunk számában megőrzésre alkalmas külön mellékletben kiadja és díjtalanul több ezer példányban Esztergom város közönsége rendelkezésére bocsássa. Várospolitika ós személyi kérdések Nemsokára betöltésre kerül a városi számvevői állás. Ne legyen itt most arról szó, hogy az mennyire fontos pozíció és mily nagy szerepe van a város pénzügyi életében. Arra se térjünk ki, hogy a város képviselőtestülete helyes megfontolással bizonyára megtalálja a legalkalmasabb személyt, akinek munkája a város közönségének érdekeit a lehető legjobban fogja szolgálni. Beszéljünk agy ezzel ugyan szorosan összefüggő, de lényegében mégis egészen más kérdésről. Induljunk ki a mostani adott esetből. Az egyik városi hivatal egyik vezető tisztviselője nyugdíjba ment s helyének betöltése szükségessé vált. Pályázatukat többen beadták, azonban alig egy-kettőnek volt meg már most a törvényben előirt minden feltétele, abból a hivatalból pedig senki sem pályázott. Hangsúlyozzuk : olyan hivatal vezető állásáról van szó, amely alapos szakismereteket kíván, hosszas gyakorlati tapasztalatot, no meg sok sok helyi ismeretet, mert az sem utolsó feltétel egy ilyen állás betöltésénél. Ilyen pályázó, aki mindezen feltételeknek megfelelt volna, egy sem akadt. Különösen figyelemreméltó, hogy nem váratlanul előállott helyzettel állunk szemben. Az a tisztviselő, aki nyugalomba ment, már korábban tudta, hogy nem fog sokáig szolgálni s tudták ezt felettesei, hivataltársai is. S mégis, amikor helye most megüresedik, kívülről kell embert hozni, akinek — bármennyire rátermett legyen is egyébként — először bele kell tanulnia helyi ügykörébe s csak azután válik benne igazán otthonossá. Ez vezető állásban egyáltalában nem közömbös dolog. Logikus elgondolás mellett úgy látszanék a dolog természetesnek, hogy már idejében történik gondoskodás kellő utánpótlásról, különösen vezetőállások betöltésénél, hogy a hivatali ügymenet folytonossága és zavartalansága biztosíttassák. Az lenne a természetes, hogy már idejekorán kiszemelik a megfelelő embert, kipróbálják alkalmasságát, rátermettségét, — vezető állásban megint egészen más tulajdonságok szükségesek, mint a jó beosztottnak — a szolgálati évek folyamán alkalmat adnak neki, hogy ügyköre minden csinját-binját alaposan megismerhesse s ezzel mintegy belenevelik abba az állásba, abba a vezető pozícióba, amelynek betöltésére kiszemelték. Ha a kiszemelt egyén esetleg valamilyen ok miatt nem bizonyul megfelelőnek, még mindig marad idő arra, hogy kellő időben gondoskodhassanak helyette alkalmasabbról. Tulajdonképpen az lenne a legideálisabb, ha a hivatalos és magánvélemény már korábban kiszemelné a jövő vezető tisztviselőit s ezen állások betöltése csupán elfoglalásuk lenne azoknak, azok részéről, akiket az egységes vélemény, múltjuk s szolgálatuk alapján, már oda szánt. Igy azután nem érne senkit meglepetés s nem állana elő semmi zökkenő. Meg lenne a vezető kipróbált alkalmassága s a hivatali munka folytonossága. Nem kellene vezető szakállásba külső embert hozni, annak nem kellene először beletanulnia új ügykörébe s alkalmasságát csak utólag igazolnia. Lényegeseknek kell ezeket a dolgokat tekintenünk — ezt hangsúlyozzuk — hiszen vezető állásról s annak végleges betöltéséről van szó. Még komolyabbá válik azonban a kérdés, ha a városházán széttekintünk és a többi hivatalokat nézzük. HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Székesfehérvár külvárosát elöntötte az árviz. — Eckhardt Tibor leülte a három napi állami fogházat. — Veszedelmes falbeomlások történtek a budai Várhegyen a talajcsuszamlás miatt. — Feloszlatták a szociáldemokraták pécsi gyűlését. — Nagyarányú munkáskizárás történt Koppenhágában. — Az állam 26 milliót követel a városoktól rendőrségi hozzájárulási hátralék cimén. — A szolnoki javadalmi hivatalnál 76.000 pengőt sikkasztottak. — A Corvin Testület elnökévé öt évre Hóman minisztert választotta meg. — Mezőcsáton március 8-án lesz a választás. — Ünnepélyesen kifüggesztették a keresztet a szegedi egyetem helyiségeiben. — A kormányzó díszebédet adott a budapesti diplomaták részére. — Ottó királyfi az angol királyhoz utazik. — Két nagy magyar hangversenyt tartanak Bécsben. — Az ellenzék súlyos kifogásokat tesz a telepítési javaslat ellen. — Konstantinápolyból görögkeleti papi küldöttség érkezik Budapestre. — Schuschnigg osztrák kancellár Budapestre jön. — Többezer holdat elöntött az árviz Borsódmegyében. — A vasutasok egyhangúan állást foglaltak a szolgálati pragmatica mellett. — A tisztviselői kórház építését sürgették a KANSz gyűlésén. — Hatszáz külföldi diák jön tanulmányútra Magyarországra. KÜLFÖLD Véres katonai forradalom tört ki Japánban. A kormány több tagját agyonlőtték. — A négus titkos követet küldött Rómába. — Badoglio tábornagy az olasz csapatokat repülőgépről rádión vezényli. — Százával tartóztatják le a csehek a felvidéki magyarokat. — Elcsapták Erdélyben az összes magyar jegyzőket. — Merényletsorozatot követtek el az angol hadihajók ellen. — Heves náthalázjárvány pusztít Oroszországban. — Teljes felbomlás előtt áll az abesszin hadsereg. '— A spanyol exkirály meglátogatja az új angol királyt. — Eltiltották Erdélyben a régi magyar helységnevek használatát. — Alfonz spanyol exkirállyal tanácskozott Parisban II. Ottó. — Olaszország felmondja a locarnói szerződést. — Revolveres detektívek ülnek a szerb parlament ben. — Az angol király temetése 25.000 fontba került. — Sztrájkra készülnek a francia pilóták. — Harmincezer foglyot bocsátottak szabadon a spanyol forradalmárok. — Halálra Ítélték a bolgár puccsisták vezéreit. — Egymillió iparostanonc versenyez a német munkaolimpián. — A görög király hazahívta Venizeloszt a száműzetésből. — Harmincezer asszír keresztényt irtottak ki a mohamedánok. — Megmérgezte magát Stavisky özvegye. Módosítják a japán alkotmányt. — Masaryk visszatér a katolikus hitre. — Ezerkétszáz lengyel bányász éhségsztrájkot kezdett a föld mélyében.