Esztergom és Vidéke, 1936

1936-02-13 / 13.szám

ÖTVENHETEDIK ÉVF. 13 SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai ós társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1936. FEBRUÁR 13 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Hegint térképekről, igen, megint furcsa, fenyegető, országosztó térképekről irnak a lapok és beszélnek az emberek. Mi nem láttuk ezeket a szomorú jóslatokat és törekvéseket feltüntető térképeket. Nem kerültek a kezünkbe, nem jutottak el hozzánk, mint ahogyan legritkább esetben kerülnek az ilyen titokban terjesztett, lappangó bűnjelek azoknak a kezébe, akik nem rejtik el az asztalfiába. Feltételezzük azonban, hogy vannak, hogy nemcsak a képzelet szüleményei. Mert ha nem volnának, nem imának róluk komoly lapok, nem beszélnének róluk szavahihető, megfontolt emberek. Az egyik ilyen térkép állítólag a nagy cseh birodalom tervezett területét tünteti fel. Ez a megálmodott nagy cseh birodalom magába foglalja az egész Felsődunántult, Sopront, Győrt, Magyaróvári, Szombathelyt, Veszprémet, Budapestet. És szomszédságában dél felé az új nagy Jugoszláv birodalmat, kelet felé pedig az Alföldet is magába foglaló új nagy Romániát tünteti fel. Szóval a kis Csonka-Magyarországot tökéletesen és maradéktalanul felosztja, szétdarabolja és bekebelezi a szomszédos nagyétvágyú államokba. A másik térkép Ausztriával együtt az egész Dunántúl területét úgy mutatja, mint a terjeszkedő hatalmas Németbirodaíom területét. Ne mosolyogjunk, mert ajkunkra fagy a mosolygás, ha visszagondolunk a háború utolsó éveire, amikor szintén fölényes mosolygással beszéltünk azokról az „álmokról" és azokról a térképekről, amik Magyarország felosztását tervezgették, amiken Nagyrománia meg Csehország új határai majdnem pontosan ugy rajzolódtak ki, ahogyan azokat a kegyetlen végzet később a valóságban kirajzolta. Léteznek, vagy nem léteznek ezek a most szóban forgó borzalmas rémképeket mutató földabroszok, amelyek megmaradt hazánkat is meg akarják semmisíteni, nem fontos. A fontos az, hogy nem lehet letagadni bizonyos vágyakat és terveket, amiket ma talán irredenta hitünk letörésére szántak, amelyek azonban ép úgy kinőhetnek az utópiák világából, mint ahogy valósággá testesedéit már nagyon sok lehetetlennek látszó gondolat. Vigyázzunk, gondolkodjunk, eszméljünk, cselekedjünk, készüljünk fel, védekezzünk, fogjunk össze, erősítsük hadállásainkat amig nem késő, mert mitsem használ bűnösöket hajszolni, bűnbánatot tartani majd akkor, ha már újból temetésre kondul a harang. Serédi Jusztinján hercegprímás nagy beszéde a papság és a hivők közös megbecsüléséről Vasárnap, f. hó 9-én ünnepelte a katolikus világegyház XI. Pius pápa megkoronázásának tizennegyedik évfordulóját. E napon ünnepelt a katolikus magyarság is. Magyarország minden püspöki székesegyházában és valamennyi plébánia-templomában hálaadó ünnepi szentmise volt, melyeken a hivők buzgó serege vett részt, ájtatos imádsággal. Ünnepelt a magyar Róma is. A főszékesegyházban vasárnap délelőtt 9 órakor tartott ünnepi hálaadó szentmisén hatóságaink képviselői és a hivők, továbbá tanintézeteink ifjúsága, tanáraik vezetésével vettek részt. A budavári koronázófőtemplomban pedig Serédi Jusztinián dr. bíboros-hercegprímás pontifikált hálaadó szentmisét, melyen megjelentek az ország és a székesfőváros kiválóságai. Az ünnepi hálaadó szentmise után fél 12 órakor a fővárosi Vigadó nagytermében hódoló diszgyűlés volt, az Actio Catholica rendezésében. A megnyitó beszédet Magyar István dr. ny. koronaügyész, a záróbeszédet a bíboros Főpásztor mondotta. A nagyhatású főpásztori beszédből közöljük az alábbi szemelvényeket: — Miután Szentséges Atyánkért megkoronázásának tizennegyedik évfordulóján, az Isten házában gyermeki szeretettel imádkoztunk és a legszentebb áldozatot bemutattuk : most ezen diszgyűlésen az egész ország előtt nyilvánosan és ünnepélyesen tanúbizonyságot teszünk hozzávaló hűségünkről és ragaszkodásunkról. — Én úgy látom — folytatta a Főpásztor —, hogy mikor az Isten a katolikus papot kiválasztja és közbenjáróképpen önmaga és az emberek közé helyezi, mintegy az örökkévalóság távlatába állítja őt be. Ha a pap szentéieta, buzgó, tevékeny, gerinces, elvi kérdésekben nem alkudozó: akkor rendszerint ilyenek a hivek is. fia ellenben a pap lelki életében lanyha, külső életében nem agilis, gerinctelen és megalkuvó: akkor a hivek csakhamar hitbeli közönyösségbe esnek. — Becsüljék meg tehát a hivek a papságot. Becsüljék meg akkor is, ha egyik-másik tagja megtántorodik, hibáz, vagy elbukik. Ilyen sajnálatos eseteket, amelyek nagy testületekben szinte elkerülhetetlenek, soha sem szabad általánosítani vagy belőlük az egyházzal, illetőleg a szent vallással szembehelyezkedő következtetéseket levonni, hiszen ezeket az Egyház maga is eíitéli, sőt — ha lehet — meg is torolja. Viszont a papság ne feledje el, hogy önmagának és a híveknek, az Egyháznak és a Hazának akkor cselekszik legüdvösebb dolgot és hogy csak akkor kívánhatja, hogy mások megbecsüljék, ha ő maga is megbecsüli önmagát I Hetvennégy millió pengőbe kerül az ország községeinek élete A Központi Statisztikai Hivatal nagy munkája keretében beszámol az ország községeinek háztartási viszonyairól. Ebből a kimutatásból ismerjük meg a magyar kis- és nagyközségek életét, terheit, feladatait és hogy milyen beruházási és jövőfejlesztési munka folyik az országban. Magyarország 3348 kis- és nagy községe 1934-ben mindössze millió pengőben irányozta elő ségi kiadásait. Ebben ugyan benne maradéktalanul a községek minden szükséglete, de lényegében öz a 74.2 millió pengő az, amelybe a, közmunkák és a személyi járandóságok terhe benne foglaltatik. Ami legmeglepőbb, a községek kiadása inak közel felét, 31.3 millió pengőt személyi kiadások emésztik fel. — Ennyibe kerül a közigazgatás. A kiadásoknak csak a másik fele marad 742 köznincs beruházásokra, közfeladatok teljesítésére. Magyarországnak ebben a 3348 községeben 5.8 millió lakosa van és igy minden megszületett magyar emberre 12.8 pengő községi kiadás terhe súlyosodtk. Az országos adóstatisztika szerint ugyanakkor ai ország minden egyes lakója 105.6 pengő adóterhet is visel. A községi közterhek fejátlaga nem minden községben egyforma. Legnagyobb a Dunántúl, még pedig a zalamegyei Hévizszentandrás községben, ahol meghaladja az 55 pengőt a községi fejadó, de csak 18 olyan község van, ahol a fejátlag 30 pengőnél magasabb. A városi és községi közigazgatás költséges és bonyolult volta az ország gyógyulásának ós a községek fejlődésének egyik legnagyobb kerékkötője. Közfeladatok fedezetére 1934-ben összesen 49.2 millió pengő állott rendelkezésre. A kiadások egyharmadát ezenfelül még pótadókból fedezték. A fent emiitett 3348 község közül mindössze 11 községben voltak egyensúlyban a bevételek a kiadásokkal. A községek nagyobb felében a lakosság olyan szegény, hogy ebből a 49 millió pengőből ráeső hányadot sem tudja előteremteni. Csak 11 községben nem vetettek ki pótadót. 828 községben a pótadó nem haladta meg az 50 százalékot, viszont a községek kétharmad része 50—70 szazaiékos pótadót fizetett. De van olyan község is, amely 150 százaléknál magasabb pótadó terhe alatt nyög. A községi kiadások a következőkép oszlanak meg: 29.8 milliót költenek a községek szorosan vett közigazgatásra. Iskolára és testnevelésre közel 10 millió pengőt. Közegészségügyre és állategészségügyre az egész országban egyformán 5—5 millió pengő jut. Semmivel sem több az emberegészség védelmére, mint az állatállomány mentésére. Az egész ország községi tűzoltósága és tüzőrségi felszerelése 4 millió pengőbe kerül éven ként és igy az is, mint a mult hetek tűzvészei bizonyítják, rendkívül fogyatékos. Közművelődésre alig jut 2.6 millió pengő. Szegényügyre és népjóléti kiadásokra alig 2 és félmillió pengő. Ellenben az adókezelés maga elvisz egymillió pengőt. á Katolikus Kör 44-ik közgyűlése Február 2-án, vasárnap tartotta az Esztergomi Katolikus Kör 44-ik rendes évi közgyűlését a tagok élénk részvétele mellett. A közgyűlést Csárszky István dr. prelátus-kanonok, a Katolikus Kör elnöke nyitotta meg, aki megnyitó beszédében a társadalmi egyesületek közgyűléseinek jelentőségéről beszélt, amely nem abban áll, hogy azokon a tagok meghallgatják a különböző jelentéseket, meg új vezetőséget választanak, hanem, hogy hitet tegyenek azon elvek mellett, melyeket az egyesület zászlajára irt. A Katolikus Kör célja a keresztény elvek ébrentartása. A kereszténység egyik főelve a szeretet, amely társadalmi vonatkozásra átvive a felebaráti szeretet és áldozatkészség. A kitűzött céljainkat csak úgy tudjuk megvalósítani, ha a társadalom minden rétege összefog. A nagyhatású elnöki megnyitó után Vértes Zoárd bencéstanár terjesztette elő titkári beszámolóját. Költői szavakkal „parentálja a megfáradt esztendőt s új ágyat vet a beköszöntő ifjú ismeretlennek", a 45-ik köri esztendőnek. A gyönyörű titkári jelentést a közgyűlés köszönettel vette tudomásul. Csárszky István dr. elnök bejelenti, hogy Saly Arnulf dr. bencéstanár, a kör volt titkára, hosszabb időra Parisba ment, tanulmányai