Esztergom és Vidéke, 1936
1936-12-25 / 103.szám
1936. decembar 25 ESZTERGOM is VIDÉKI 5 Parcsami Henrik emlékezete Irta: dr. BÁDY ISTVÁN „Szomorú karácsonya lett volna a csapatnak, ha a szomorú hir idejében érkezett volna hozzánk" — irja a felejthetetlen emlékű Mattyasovszky Kasszián Parcsami Henrikről tiz évvel ezelőtt. — 1926. december 24-én este, karácsony szent vigiliáján kihallgatásra jelentkezett Fővezérénél Parcsami Henrik bencéstanár, a 14-es Holló-csapat egyik alapitó parancsnoka, megszervezője és naggyáfejlesztője. Karácsonyíagyújtáskor halt meg hirtelenül. Amikor mások családi körben örvendenek a kis Jézus eljövetelének, ugyanakkor kezdi meg ő az örök karácsonyt ünnepelni. Parcsami Henrik 1871-ben született Győrött. A milleniumi évben, 1896-ban lépett a Szent Benedek rendjébe. Pappá 1903-ban szentelték. Azután Sopronban, Tihanyban, Kőszegen és Celldömölkön működött, mint tanár és hitszónok. Esztergomban 1908—17-ig működött, mint tanár. Városunk társadalmi életében élénk működést fejtett ki. Különösen meleg kapocs fűzte Turista Egyesületünkhöz, amelynek egyik rendkívül agilis vezető tagja volt. 1914 ben a Vaskapui Turista Menedékházat is ő szentelte fel. Turistáink egykori kiváló vezetőjüknek és a nagy természetbarátnak emlékét hálás kegyelettel őrzik. Énnek a kegyeletnek és szeretetnek méltó és örök kifejezése akar lenni az a tény, hogy Parcsami Henrik emlékére útat és pihenőhelyet neveztek el. A Csenke-tótól a vaskapui gerincre felvezető út őrzi emlékét és ezen az úton van a róla elnevezett pihenőhely is. Ezek a turista térképeken is jelezve vannak Esztergomi működésének idejére esik a 14-es Holló-csapat megalapítása is. Az a mozgalom, mely a háború előtti években Magyarországon az ifjúság lelki nemesítésére és testi ügyességük fejlesztésére megindult, Esztergomban is éreztette hatását. Két lelkes tanár, Parcsami Henrik és Boromissza Gyula vezetésével megalakult a vidéki első csapat 1913 március 18-án. Parcsami riadójára mintegy ötven diák gyűlt össze, mint a krónikás irja : „Mindannyian áthatva a cserkészet praktikus céljaitól, magasztos eszméitől, test- és jellemnevelő fontosságától." A kis csapat lassan fejlődni kezd. A cserkészet akkor még gyermekcipőkben járt. Nem volt olyan kifejlett irodalma és szervezete, mint most. Parcsami azonban már akkor tudta, hogy mivel kell magához láncolni a fiúkat. Kezdetben az ő varázsos, a természet iránti végtelen szeretetétől inspirált szavaival nyerte meg a cserkészetnek a fiúkat. Az 1913-beli naplók szebbnél-szebb kirándulásokról és cserkészmunkáról számolnak be. 1913 június 28-án volta „ Holló "-zászló avatása (amely azóta már 3 világrészt bejárt) a Strázsa lejtőjén s ugyanekkor előkelő közönség jelenlétében mutatta be a csapat az eddig elért eredményt az életmentésben, harcászatban, hidverésben, „sziklamászásban", sátorverésben és a tábori konyha felállításában. A gondtalan cserkészélet azonban nem sokáig tartott. Az egész világot megrázó világháború a cserkészek munkálkodását is más irányba terelte. Mindannyian kivették részüket abból a társadalmi akcióból, amely a háború okozta csapások enyhítésére szolgált. Parcsami 1914 augusztus 12 ón alakította meg a segitőcsapatot. Ez abból állott, hogy minden cserkész napi két órai és hetenkint fél napi őrségre, illetve munkára volt kötelezve, iskolai k kö telezettségének elvégzésén kivül. Az idősebb cserkészek a rendfenntartásban, az irodai munkában és a sebesültek ápolásában segítettek, a fiatalabbak pedig a küldönci teendők elvégzésében. Ezenkívül felállította a „Tudakozódó irodát", amely a bevonultak hozzátartozóinak nyújtott felvilágosítást. A csapatkiképzés célja általában az volt, nogy a cserkészek olyan ismereteket szerezzenek, amelyeknek majd katonai szolgálati idejük alatt hasznát vehetik. A háború hatása erősen érezhetővé válik a cserkészetben is. A Krónikás megállapítása szerint a fiúk lassan elfogynak, mivel mind többen és többen bevonulnak. „Még pedig VlII.-ból Eggenhofer Béla, Katula Antal ós Burány Ambrus, a VII.-bői Béres János és Harsányi István." 1917-ben majdnem teljesen szünetel a cserkészet. Ugyanekkor Parcsamit mintegy a csapások betetőzéséül áthelyezik Győrbe. Tgy látszott, hogy az esztergomi cserkészet végóráit éli, amikor megmentőül jött a későbbi főparancsnok : dr. Mattyasovszky Kasszián. Parcsami abban az időben volt a cserkészeszme hirdetője és megvalósítója, amikor még Magyarországon azt hitték, hogy az valami „szabadkőműves huncutság", amikor a ta nártársak nem nézték szivesen, hogy a tanár a diákkal „barátkozik". Parcsamit sokat támadták a csúcsos kalapot és babkarót hordó cserkészei miatt. Nem ismerték fel a cserkészet jellemnevelő hatását. Akkor volt cserkész, amikor támogatást sehonnan sem kaphatott, de annál több gáncsot, meg nem értést és gúnyt. De akaratereje, önzetlensége és a cserkészetbe vetett hite megtörte a közömbösség jégpáncélját. A legelső esztergomi cserkészek, akik ma már negyvenedik életévüket járják, az ő kezébe tették le a fogadalmat. Ezt a tényt sem az Öreg, sem a fiatal Hollók nem felejthetik el, amint ő sem felejtette el csapatát akkor sem, amikor már régen elhagyta Esztergomot. Nem lépett át más csapatba, megmaradt Hollónak s levélben látta el tanáccsal továbbra is az ő nagy utódját. Tiz éve, hogy Parcsami Henrik elköltözött tőlünk. A tizedik karácsonyt ünnepli már az Égben, már második, égi karácsonyt ünneplő Mattyasovszky Kassziánnal együtt. S most a két parancsnok együttesen őrködik a 14-es Hollók felett, akik mindig kegyelettel őrzik majd áldott emléküket 1 Radocsay László dr. főispán előadása a Katolikus Körben Vasárnap este előkelő és nagyszámú közönség jelenlétében tartotta meg előadását „Krisztus és a falu" cimmel dr. Radocsay László, vármegyénk főispánja a Katolikus Körben. A hatalmas előadás a falugondozás terére vitte el a hallgatóságot és kimutatta, hogy Krisztus szelleme mennyiféle vonatkozásban érvényesülhet a gyakorlati életben. Az előadásról az alábbiakban számolunk be, Az idei katolikus nagygyűlés feladatát a falugondozásban jelölte meg. Krisztus és a falu, ez a mottója a kijelölt programnak. Ezzel a kérdéssel foglalkozni minden katolikusnak kötelessége. Ezt a problémát egy rövid előadásban kimeríteni nem lehet, célszerűnek mutatkozik az egész kérdésnek gyakorlati alapon való megvilágítása. Apró, a gyakorlati életből vett mozaikok segítségé vei, amelyeket azonban két hatal mas gondolat fog össze: a krisztusi eszme és a szentistváni eszme. A falu alatt itt nem a közigazgatásilag elhatárolt lakosság-csoportot kell érteni, hanem a földmives, földmunkás, kisiparos emberek csoportját. Az ide tartozó problémákat három körre oszthatjuk: gazdasági, szociális és kulturális részre. Ezek közül első helyen azért áliának a gazdasági kérdések, mert a gazdasági helyzet jó vagy rossz volta többé-kevésbbé a másik két problémára is rányomja bélyegét. A gazdasági kérdések közül három főszempontot kell kiemelni, ezek a termelés, az értékesítés és a fogyasztás. Ma minőségi és racionális termelésre van szükség, mert benne vagyunk a világversenyben. Ennek első feltétele a gazdasági szakismeret, melyet hívatva vannak terjeszteni a különböző mezőgazdasági és ipari szakiskolák. Az értékesítés szempontjából fontos megjegyezni, hogy kiestünk az Ausztriával való közös vámterületből és belekerültünk a világverseny konkurrenciájába. Hogy ezen a téren mezőgazdaságunk sikerrel szerepelhessen, azért ad a kormány felárat az exportőr gazdáknak. A kormány a búzaárakat maximálta és minimálta, és vásárló köz ponti szervnek a Futurát tette meg, amely köteles is a feles buzamenynyiséget összevásárolni. Sajnos, ezt sok faluban nem tudják és igy a gazdatársadalom sokszor esik kon junkturális spekulációk áldozatául. Fontos a zöldhitel-kérdésr>ek a megoldása is. Itt is Krisztus szellemének kell érvényesülni és nem szabad megengedni, hogy a gazdatársadalom kiuzsorázás áldozata legyen. Ezután ismertette a főispán az idevonatkozó kormányrendeleteket, a sertés-exportnak megoldását, a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek nagy jelentőségét, majd a kulturális kérdésekre tért át. A kultúra terjesztő eszközei a templom és az iskola. De ez a két intézmény nem kiséri az embert élete végéig, szükség van tehát más eszközökre is, ezek a levente-intézmény és az iskolánkivüli népművelés. MindakettŐ ezen a téren nagyon szép eredményeket ér el. Különösen azóta, mióta a segédeszközök, a kultúrházak és a gazdakörök, megfelelő színvonalon állanak. Ezekhez a kérdésekhez is Krisztus szellemében kell hozzányúlni. A szociális problémák terén első helyen áll a népegészségügy kérdése, amely ma már szépen fejlődik, de itt nem elég a hatóság munkája, hanem szükség van a társadalom közreműködésére is. Ezen a téren különösen a zöldkereszt-mozgalom nagyon nagy jelentőségű. Nagyon fontos a munkásviszonyok rendezése, a maximális munkaidő ós minimális munkabér szabályozása, de ezekben á kérdésekben a vezérszempontnak a kellő tapintatnak kell lenni, mert különben eredményt elérni nem lehet. Nevezetes feladat az anya- és csecsemővédelem és az egyke ellen való küzdelem. Ezen a téren máris szépek az eredmények, különösen a vármegye területén. Előadása befejezéséül a következőket mondotta a főispán : — A közigazgatás ezekben a kérdésekben csak keretet tud adni, azt élő tartalommal kitölteni a társadalomnak feladata. Folynak a közigazgatás racionalizálásának munkálatai, vezető gondolatnak a larisztusi szellemnek kell lenni. Minden problémát lehet is, kell is Krisztus szellemében tárgyalni. — Ez volt előadásásának főfeladata. — És ha ez sikerült, akkor nem végzett felesleges munkát. A nagyhatású előadás előtt Gora Magda Sík Sándor „Ének egy rú t arcról" cimű költeményét adta elő szépen, zárószámul pedig Rricsfalvy Viktorné néhány énekszámot mutatott be közismert művészetével. Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfel ügyelő m. kir. államrendőrség által engedélyezett magánnyomozó irodája Esztergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes természetű Ügyekben nyomoz, okmányokat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó vagy eltűnt egyéneket felkutat, úgy bel- mint külföldön.
