Esztergom és Vidéke, 1936

1936-01-30 / 9.szám

Éljen a király! — Meghalt a király — éljen a király! A velszi herceg már a brit világbirodalom trónján ül s nekünk, pillanatra legyőzve a megilletődött gyász érzését, arra kell gondolnunk, hogy vájjon Vili. Edward mennyit őrzött meg lelkében a szomorú sorsba taszított magyarság iránt érzett ama szimpátiájából, amely kétszeri magyarországi látogatása alatt nyilatkozott ki benne. S arra kell gondolnunk, vájjon a politika és az érdekek elkötelezettségének szövevényében milyen mértékben és mely irányokban tud érvényesülni az a jóakaratú szeretet, amelyet irányunkban annyiszor volt szives kifejezésre juttatni Wales hercege. Az angol király nem kormányoz, csupán uralkodik, de az a negyedszázad, amelyet a most elhunyt uralkodó töltött a brit világbirodalom trónján, számtalan eseményen keresztül megmutatta, hogy az emberi jószándék az angol trónon keresztül mindig megtalálta az érvényesülés útjait. A világháború vérzivataros éveiben ez a nemes értelemben vett humanizmus sokszor tiz- és százezrek életét kímélte meg és az a gyökereit mélyre bocsátott, elpusztíthatatlan konzervativizmus, amely mindig őszinte és szívből fakadó tisztelettel állta körül az angol trónt, mindig védelme és bástyája volt az uralkodók jószándékú terveinek. Wales hercege vitathatatlanul példátlan népszerűségnek örvendett az angol világbirodalom egész területén és senki sem csodálkozott azon a matrózon, aki Bombay rakodó partjain meglátva a herceget, rikoltva levegőbe dobta sapkáját. Egyszerű és természetes közvetlensége, elpusztíthatatlan jókedve, sportszeretete, soha el nem lohadó utazási láza, mindenre kiterjedő érdeklődése az igazi angol ideálját testesítettek meg a szigetország nehezen melegedő, de hercegéért mindig rajongó közvéleménye előtt. A velszi hercegben egy minden tekintetben européer, nagyműveltségű és tiszta szándékú, íelfogásában modern, világlátott, konzervatív uralkodó került Anglia trónjára. Akik aktivitását ismerik, reménykedve és aggód va gondolnak arra, vájjon mit jelenthet Magyarország szempontjából V. György halála, s virágba szökkenhet-e az új uralkodó szivében az a szeretet, amelyet Benne Budapest csillagfényes éjszakájában plántáltak el... De járt Wales hercege az ódon Halászbástyán is, ahol bizonnyal megérezte, hogy körülötte egy nagy nemzet ezeréves történelmének árnyai szállnak, véres, harcos árnyak, elhasadt fejjel, tört kopjával, átszúrt szívvel, de az árnyékkézből ki nem ejtett buzogánnyal és kelevézzel, mik Európa és a keresztény civilizáció védelmében verték el századokon a barbárságot Európa kapujából. Vájjon, megérezte-e, hogy ezt a népet a világ felé nem a „báráck", sherry, nem a „gullas" és a „betjár", nem a hortobágyi vadlibázás, hanem Szent István, Igazságos Mátyás nagy szelleme és törökverő Hunyadi János véres árnya reprezentálja ? Hogy a hit és hűség szenvedett végzetes hajótörést ebben a népben akkor, amikor barbár kezek szétrombolták a megszentelt ezeréves államtestet és Szent László városába pogányokat, a vértanuk földjébe pedig útszéli rablókat telepitettek ? Nem tudjuk, közelebb került-e hozzánk ma a Charming Prince, avagy elvesztettük őt azzal, hogy magára öltötte a Tudorok királyi palástját ? De annyit tudunk, hogy „ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szive vissza". Annyit tudunk, hogy varázsló föld ez, Isten kalapján a legszebb bokréta. Aki ittjárt egyszer, aki megbámulta Hortobágy felett a csillagos eget, aki elmerengett a Tiszán, vagy hallgatta az akácosok susogását, netán lenézett a Kárpát valamelyik hókoronás bércéről, aki egyszer tűzött csak a kabátjára ibolyát, vagy búzavirágot, annak ellopta lelkét ez a föld. A lovag Ankerschmiedt-ek metamorfózisa itt mindennap megismétlődik. Nem lehet kivétel a velszi herceg se, aki innét egy csodálatos történelemben megedzett nép szenvedéseinek tiszteletét vitte el lelkében, s ha a csók, amit ez a föld a Charming Prince szivére lehelt, kivirágzik, egy igaz baráttal több fog őrködni szomorú sorsunk és siralmas életünk felett. A városok pénzügyi problémái Az a lendületes fejlődés, ami a világháború és a szanálás után a városok életében néhány évig mutatkozott^ világkrizis óta megtorpant. Pedig ennek a fejlődésnek országos szempontból is nagy volt a jelentősége. A városok nemcsak lélekszámban gyarapodtak, hanem külsejükben is fejlettebb városi jelleget öltöttek. A fejlődés új korszaka nyilt meg a városok történelmében. Nagyarányú beruházásokkal utak, csatornák, iskolák, kórházak épültek, új szociális és kulturális intézmények létesültek. Ezt a nagyarányú fejlődést két intézkedés tette lehetővé. Az egyik az 1923. évi adóreform, a másik a városi kölcsön felvétele. Az 1923. évi adóreformmal a városok új bevételi forrásokhoz jutottak. Az állam átengedte az általános kereseti adót, a fogyasztási adókat, az italmérési illetéket és a forgalmi adó bevételéből részesedést adott a városoknak. Ezenkívül a városok új községi adókat is léptettek életbe. Nagy volt ennek a jelentősége, mert addig a községi pótadó volt a városoknak úgyszólván egyedüli adóbevétele. 1923. évi adóreformmal a városoknak új adórendszere épült ki, még pedig olyan adókból, amelyek a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan, automatikusan növekvő bevételeket hoznak. Ennélfogva a város fejlődésével számítani lehetett arra, hogy ezek az adóbevételek is emelkedni fognak, ami nagyobb beruhá zások végrehajtása céljából törlesztéses kölcsön felvételét tette lehetővé. Az állam közbenjárásával sikerült is a vá osoknak jelentős külföldi kölcsönt felvenni. Mindezek a tényezők együttvéve a városok oly lendületes fejlődéséhez vezettek, amilyent Budapestet kivéve, a többi város régen tudott felmutatni. Ezt a fejlődést azonban 1931-ben a világválság vára lanul megakasztotta. A gazdasági válság folytán a községi bevételek úgyszólván az egész vonalon mindenütt csökkentek. A gazdasági válság pusztítását ezért súlyosan érzik a városok. De ez a veszteség csak átmeneti, mert a gazdasági válság elmultával a jövedelmek újból emelkedni fognak. Ebből a szempontból nézve, a városok pénzügyi helyzetét súlyosabban érintik azok az állami intézkedések, amelyek újabb feladatokat hárítottak a városokra és ugyanakkor a városok jövedelmét is csökkentették. Ennek azért van különös jelentősége, mert ezek az intézkedések a gazdasági válság elmultával is érvényben maradnak s igy számítani sem lehet arra, hogy a régi községi jövedelmek visszaálljanak. A kormány intézkedései következtében a városok jövedelme több irányban jelentősen csökkent. így csökkent a városok jövedelme a forgalmi adózásban a fázis rendszerre történt áttéréssel, a borfogyasztási adó 50%-os mérséklésével, a földadó és a házadó kulcsának leszállítása következtében. Igy ez okból is kevesebb lett az adóbevétel. Csökkentette a kormány a közművelődési, közoktatási és vallásügyi segélyeket stb. Az 1923. évi adóreform előnyeinek egy része időközben elveszett. Ezek az intézkedések a városok és az állam adóbevételei között nagy eltolódásokat eredményeztek. A gazdasági válság hatását az államháztartás és a városok egyformán érezték. Az állam azonban adóemeléssel és új rendkivüli adók, adópótlékok behozatalával igyekezett magán segíteni, a városok pedig n^m emelték a községi adókat, sőt, miként láttuk, egyes adóikat a kormány csökkentette. Ennek az eljárásnak következménye, hogy amig az állam adóbevételei a válság ideje alatt emelkedtek, a városok bevételei csökkentek. A gazdasági válságon kivül főként ezek az intézkedések, az állam és a városok között az adóbevétel megoszlanak ez az eltolódása idézték föl a városok mai pénzügyi problémáit. A lecsökkent bevételek következtében a legtöbb város háztartási helyzete megrendült. A legsúlyosabb a dologban az, hogy a jelenleg érvényben lévő adórendszer mellett a városok nem is tudnak ezen a maguk erejéből segíteni. A probléma megoldását ennélfogva a községi adóren Iszer és főképen a forgalmi adórészesedés régi rendjének visszaállításában kell keresni. A helyzeten csak az segíthet, ha a közigazgatási feladatok és a közjövedelmek megosztásában visszaáll az a régi arány az állam és a városok között, amely a városokat az elmúlt évek nagy fejlődéséhez vezette. Dr. Bódy Lásaló. áz öregcserkészbál a budapesti sajtóban Nem az első esetben történik meg, hogy a fővárosi sajtó felfigyel az esztergomi farsangnak az öreg cserkészek által rendezett eseményeire s ez történt ezidén is, amikor az egyik fővárosi lap budapesti farsang nagy társadalmi eseményeit tárgyaló rovata emlékezik meg a dicséret meleg és kedves hangján az öreg Hollók vidám hangú meghívójáról és üdvözli a benne foglalt korszerű újítást. íme tehát egészen kívülálló harmadik személyek is figyelemre érdemesnek találták a jókedv szelleme által védett és a vidámság kacagó tündéreinek háziasszonysága mellett rendezett bált, mint senkit nem sértő és bántani nem akaró szellemes újítást. A cikk érthető örömet okozott a rendezőség körében s csak még jobban felfokozta azt a munkakedvet, amely minden követ megmozgat a teljes siker érdekében. Az öregcserkészek által meghonosított bárdivatnak egyik egészen különleges formáját alakítják művészi kezek, szervezik nemcsak Esztergom