Esztergom és Vidéke, 1936

1936-10-25 / 86.szám

1986 október 25 ESZTER ü Ol es VIDÉKE 8 kénytelenek bevásárlásaikat elvégezn mert nincs lehetőségük közlekedési eszköz hiányában Esztergomba jönni. Az elnök ezután ismerteti a városnak a belügyminiszterhez intézett memorandumát, amelyben, amint azt már annak idején ismertettük, kéri a 97 % os pótadónak csökkentését. A város ezen feliratát a Kereskedelmi Társulat a maga részéről szintén alátámasztotta és nagyszabású eiaboratumban tárta fel a belügyminiszter előtt Esztergom kereskedő társadalmának válságos helyzetét, amelyet a pótadó felemelése szinte a végső határokig súlyosbítana. Az elaboratumnak tragikus érdekességei közül lapunk hasábjain csak egyet emelünk ki, nevezetesen, hogy az utóbbi időben Esztergomban 130 üzlet zárt be, 130 kereskedőt kónyAz ipari és kereskedelemügyi minisztériumban most végezték el az utolsó simításokat a városrendezési és városszépitési törvényjavaslaton. A 27 §-ból álló törvényjavaslatból kiderül, hogy az új városrendezési törvény voltaképpen csak kerettörvény lesz és a részletkérdéseket — az egyes városok helyi viszonyainak megfelelően — rendeletekkel fogja majd szabályozni a miniszter. A törvényjavaslat indokolása — beavatott helyről nyert értesülésünk szerint — rámutat majd arra, hogy a magyar városok fejlődése meglehetősen egészségtelen irányban halad, mert a megfelelő belterületi fejlődés helyett a külterületek népesültek be. Ezek a perifériális építkezések olyan rendszertelenül történtek, hogy azoknak rendezetlensége, szinte anarchisztikus állapota megoldhatatlan feladatok elé állította a közületeket. Az ilyen településeknél összehasonlíthatatlanul nagyobb összegbe kerül a közmüvek megépítése, mint belterületeken, holott az újabb települések lakossága éppen úgy ragaszkodik a közmüvekhez: a jó utakhoz, a vízvezetékhez, a gáz- ós villanyberendezésekhez, mint a belső területek lakossága. A városrendezés ma már elsőrendű állami feladattá vált és különösen fontos, hogy irányt szabjanak a városok további fejlődésének Magyarországon, ahol mindezideig nem szabályozta törvény ezeket a nagyfontosságú és a jövő fejlődése szempontjából megoldásra váró problémákat. Az új városrendezési törvényjavaslat elsősorban a telek parcellázási lehetőségeket szabályozza majd, de különböző nagyfontosságú építésügyi megkötéseket is tartalmaz. A törvényjavaslat szerint a minisztérium megszünteti majd az ezideig érvényben lévő kisajátítási eljárást és helyébe olyan hatósági intézkedési jogkört biztosít, amely megszünteti az eljáró hatóság kártérítési kötelezettségét. Az ilyen eljárás a törvényjavaslat szerint elsősorban akkor fog bekövetkezni, ha egyes épületek tornya, loggiái vagy oromfalai zavarják a városkép kedvező kialakulását és a szakértők szerint nem felelnek meg az esztétikai követelményeknek. A városrendezési törényjavaslatban szerített két vállra városunk súlyos gazdasági helyzete. Azt hiszük, hogy ehhez kommentár nem kell. A memorandumot okt. 6-án népes küldöttség vitte a belügyminisztériumba, ahová a szerencsétlen véletlen folytán szinte együtt érkezett Gömbös Gyula halálhírével. Kedve zőtlen atmoszférában folytak le a tárgyalások, ennek ellenére azonban az illetékes tényezők kilátásba helyezték az enyhítést, de a vízdíj leszállításáról nem mondottak le és nehezményezték, hogy a vízművek meg építésére fordított Speyer kölcsön törlesztése nem üti meg a kellő mértéket. A választmány a memorandumra vonatkozó elnöki bejelentéseket tudomásul vette s a folyó ügyek letárgyalása után a gyűlés véget ért. igen fontos kö egészségügyi vonatkozások is lesznek. Ezeknek az intézkedéseknek — amelyeket a belügyminisztériummal egyetértően határoztak el, céljuk az, hogy a lakásokban, de főként a kislakásokban megszüntessék a levegőtlen és egészségügyi szempontbői is ártalmas helyiségeket. A törvényjavaslat a két szobáig terjedő lakásoknál kötelezően irja elő, hogy a helyiségeknek nappali megvilágitásúaknak kell ienniök. A törvényjavaslatban a nagylakásokra vonatkozólag is lesznek hasonló megkötések. Itt az előbbiekhez hasonló előírások feltétlenül vonatkoznak majd a lakások kétharmadára. Fontos rendelkezése lesz a városrendezési javaslatnak az, amely véglegesen megszünteti a pincelakásokat, de amellett arra is ügyel, hogy az egyes házak tűzbiztonsága, valamint a szükséges hő- és hangszigetelés teljes mértékben biztosítva legyen. A törvényjavaslat szerint lakóházakat a jövőben csak tűzálló anyagból szabad majd építeni, de tekintetbe kell venni a légvédelem szempontjából szükséges intézkedéseket is, úgy az építészeknek, mint az építtetőknek. A külterjes fejlődóst a törvényjavaslat mindenképpen meg akarja szüntetni és esért szigorú előírásokat tartalmaz, amelyek félreérthetetlenül kötelezővé teszik, hogy a közületek legalább olyan mórtékben végeztessenek el közműberuházásokat, mint amilyen mértékben a közművelődési célokra áldoznak bizonyos összegeket költségvetéseikben. A törvényjavaslat arról is intéz kedik, hogy érdekelt telektulajdonosokat a terhek vállalásában az eddiginél is nagyobb mórtékben lehessen igénybe venni. A cél érdekében az ipar- és kereskedelemügyi minisztérium lépéseket kivan tenni a kisajátítási törvény novellaris módosítása érdekében is, hogy minden felesleges bürokratizmus mellőzésével meg lehessen kezdeni a munkálatokat, ha egy-egy elavult nagy háztömböt magában foglaló nagyobb terület rendezéséről van szó. Sok vitára fog még alkalmat adni a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely körvonalozza, illetve megszabja, hogy a városok milyen mértékig kötelezhetők a középpontoktól nagyobb távolságra fekvő vagy különleges fekvésű települések területén a közművek megépítésére. A törvényjavaslat irányelvei szerint új település csak akkor tarthat igényt közművekre, ha a ház- és a telektulajdonosok együttesen hatósági okirattal fejezik ki abbeli készségüket, hogy a közművezetékek elágazási pontjától a saját ingatlanukig kiépítendő közművek költségeinek 50 %-át fedezik. A közműépítkezés viszont csak akkor indulhat meg, ha a fennmaradó 50 %-ot a közület vállalhatja költségvetésének keretei között. Az új városrendezési törvényjavaslat kimondja többek között azt is, hogy magánópítkezéseket éppen úgy, mint a középítkezéseket csak akkor lehet megkezdeni, illetve kivitelezni, ha a tervek nem ellenkeznek az általános városépítési és városrendezési szabályokkal. A javaslat, amelynek minisztériumi megszövegezése immár befejezettnek tekinthető, részletekbemenően tárgyalja mindazokat a lehetőségeket és eshetőségeket, amelyek a városfejlesztéssel kapcsolatban felmerülhetnek. A javaslat elkészítése előtt az iparügyi minisztérium beható tárgyalásokat folytatott az igazságügyminisztériummal, mert hiszen az új törvényjavaslat egyes rendelkezései bizonyos vonatkozásokban magánjogokat is érintenek. Egy-két részletkérdést kell még letárgyalni az érdekelt minisztériummal és a törvényjavaslatot rövidesen a parlament elé fogja terjeszteni az ipar- és kereskedelemügyi miniszter. A nagy érdeklődéssel várt törvényjavaslatot valószínűen még novemberben letárgyalja majd a képviselőház úgy, hogy a jelek szerint 1937ben már az új törvény alapján történik minden városi település. A. Gy. EGYRŐL-MÁSRÓL Sokan nem tudják, mily nehéz dolga van a helyi lap szerkesztőjének, hogy a sokrétegű tábor tetszését megnyerje. Az olvasók különböző fajait alább közöljük: A hivő Utolsó soráig elolvassa, nincs baj vele, nem kritizál, nem kételkedik, élvezi, átéli, számos cikket többször is elolvas, évek multán visszaemlékszik minden szavára és ha valaki kétségbe meri vonni az újság igazát, vele gyűlik meg a baja. A Tamás Hangoztatja, hogy semmit sem hisz el, amit az újságok írnak, neki beszélhetnek, ő tudja, hogy nem érdemes olvasni, de azért ha egyetlen példányt nem kap meg idejében, olyan lármát csak a kihordóval, hogy héthatár visszhangzik tőle. A gyanakvó Mindent a sorok közül akar kiolvasni, azt hiszi, hogy az újság semmit sem ir meg nyíltan, minden cikk mögött van valami huncutság. Ha azt olvassa, hogy a gabona ára esett, akkor a kereskedő tétette bele, hogy tőle olcsóbban vehesse ; ha azt írjuk, hogy emelkedett, akkor szintén a kereskedő sugalmazta, hogy a liszt árát emelhesse. Ha azt írjuk, hogy eső várható, akkor az esernyőkartel érdekében irtuk és ha azt, hogy minden tarka szarka farka tarka, akkor ezzel a küszöbön álló háborút akarjuk leplezni és még aznap kiveszi takarékbetétjét. A fölényes Csak legyint, ha újságról van szó, azt mondja, neki jár, de kezébe se veszi. De amint beszélgetni kezdesz valami aktuális politikáról, vagy más egyébről és kérded véleményét, szórói-szóra elmondja saját véleményeként azt, amit újságunkban olvasottö maga se tudja, hogy a mi sorainkat idézte. A sértődős Minden cikk ő ellene íródott, mindenki ót üldözi, az újsághíreket az ő ellenségei, irigyei, rosszakarói tétetik közzé. Ezt nem fogja tűrni, helyreigazítást kér a sajtótörvény enyedik és enyedik paragrafusa értelmében és sajtópört indít 30.000 pengő eszmei kártérítés és jár. erejéig. Aki sajnál — És meg lehet ebből élni ? — kérdi részvéttel, mert az a gyanúja, hogy nyomorgók, az ismerősök, rokonok, jóbarátok, esetleg a mama tart el és amikor azt felelem, hogy hát csak vagyunk valahogy, akkor nyíltan felteszi a kérdést, mennyi fizetésem van, havi fix, vagy cikkenkint díjaznak ? Magában tán azt is gondolja, hogy esetleg a lapkihordásból keresem meg a mindennapit, vagy jóban vagyok a vendéglősökkel és azok adnak néha egy kis jó falatot .. . Aki túlbecsül Éppen ellenkezője a másiknak, akit szintén fúr a kíváncsiság a fizetést illetőleg és azt gondolja, hogy dől a pénz, meg van neki havi 6—700 pengője, különben ki tudja, tőlem 1000 is lehet, biztos valamelyik bankban betétje van. Pesten már házat vett, csak titkolja és adja a szegény embert, minden hájjal meg vannak ezek kenve. Az irigy — Könnyű az újságíróknak — mondja —, csak írnak egy cikket a szabójukról, kapnak egy öltöny ruhát, a divatárústól egy tucat nyakkendőt, a suszter ingyen talpalja a cipőit, ha ugyan hordanak talpalt cipőket, amikor a gyárak bőven ellátják őket újjal. Meg van győződve, hogy az újságíró potyázza az egész életét s persze meggyőződését egy kis irigység fűti, mert nem tartja igazságosnak, hogy az újságírónak fenntartott helye van a szíházban, moziban, nem fizet hangversenyen, bálon, futballmeccsen, tréfásan jegyzi meg, de enyhe düh is melengeti egy-egy banketten : — Persze a sajtónak itt is van protekciója, — mert véletlenül előbb kínálták mint őt. De azért ő is jó barát, mert ha viszont nem vagyunk jelen véletlenül valahol, elsőnek reklamálja, hogy hol vagyunk, amikor kötelességünk ott lenni, azért tartanak fenn helyet színházban, moziban, meccsen, hangversenyen, banketten, hogy személyes tapasztalat alapján számoljunk be róla; biztos valahol jobban mulat a szerkesztő úr, biztosan az ördög bibliáját lapozza. A gunyoros Érdeklődik az olló iránt, amit ő elmésen segédszerkesztőnek nevez, megkérdezi, hogy mióta írják Lavalt két „l"-el, mert ő éles szemű és minden sajtóhibát észrevesz, megkérdi, hogy miért cikkezünk olyasmiről, amihez nem értünk, persze, mert nem tudjuk mivel megtölteni a lapot, Az új városrendezési törvényjavaslat érdekes rendelkezései