Esztergom és Vidéke, 1936

1936-07-26 / 60.szám

Közéleti nagyságok fürdőruhában Az esztergomi hévvizes strand talán egy liter benzin távolságnyira van csak Budapesttől, így hát természetes, ha vasárnaponkint, sőt melegebb köznapokon is az autók egész sora szállítja Esztergomba azokat a fürdővendégeket, kik csömört kaptak már a fővárosi strandok diszkrét gyönyöreitől . . . Bár az esztergomi strand sem teljesen illúziómentes, mégis van ezen a vidéki, kisvárosi fürdőtelepen sok olyan kedves és vonzó külsőség és természetes fesztelenség, aminek akaratlanul is behódol a fővárosi igényekhez szokott ember. Mi esztergomiak persze más szemmel nézzük és látjuk strandunkat, no de nem ez a lényeges, hanem az, hogy a fővárosi vendégek kedvvel és SZÍ vesén látogassák ezt a fürdőt s használják annak kétségtelenül országos viszonylatban is elsőrangú ásványos gyógyvizet. Jó szívvel kopogom le: hála Istennek e tekintetben igazán nem panaszkodna tik a fürdőtulajdonos Takarékpénztár. # * N Pedig nem lehet mondani, hogy a fürdőigazgatóság erőn és az adott lehetőségeken felül fárasztaná magát a fürdővendégek mindegyre fokozódó igényeinek kielégítésében s a mindinkább jelentkező konkurrencia ellensúlyozásában. Megy itt anélkül is szépen minden magától, nagyobb megerőltetés nélkül, hiszen a fürdő még ma is, tizedik szezonjában, megelőzi modern berendezkedés szempontjából az ujabb keletű fürdőket. No és módjában áll bárkinek válogatni a hazai fürdők között, ha netán az itteni viszonyok nem elégítenék ki igényeit. De erre aiig van péida ; aki már egyszer itt volt, az ismét visszajön ide, ami azt bizonyítja, hogy máshol ezt a modern berendezkedést alig találja meg. Ujabban nagy a panasz a balatoni s egyéb hazai fürdőkön is. Üresek a fürdőteiepek s a fürdőzők szokatlanul nagy szambán mennek ez évben is a külföldi fürdőkre. Pedig nem nehéz a dolgot megérteni: az olcsó küföldi fürdőkön keresik, kutatják a fürdővendég óhajait s azt minden lehetőség szerint teljesítik is. Mi azonban ebbe még nem nőttünk bele. Nálunk a fürdőüzemben még bizony erősen dominál az üzletszerűség. * * * Igaz viszont, hogy a fürdő nem emberbaráti, népjóléti intézmény, mint például az árvaház, ahol a kis árvák jótevőikért esténkint rövid hálaimát mondanak. Nálunk a fürdőigazgatóságok a maguk részére ezt nem vindikálják . . , Meg aztán sokféle embernek sokféle a kívánsága. „Egyik hideget kivan, a másik meleget s szegény fürdőigazgatóság már most melyiknek tegyen eleget ?" — zengi egyik bökversében Szenes Andor. — Azért mutatkozik hat legbölcsebb rendszernek a fürdőigazgatásában egy kis bölcs és udvarias diplomácia. Meglesz kérem, meglesz, — de hogy mikor ? — arról nem szükséges momentán nyilatkozni. . . Esztergom — úgy olvastam — a gyönge idegzetűek, a hisztériások, neurasztóniások gyógyfürdője s a strand lágyan-langyos, drága-jó vize, viszonylagos csendje csakugyan nagyon jót is tesz a gyenge idegzetű betegeknek. Aztán nagyon kedves és megnyugtató a fürdő látképe, környezete is. A vidáman hancúrozó apró gyermekek, s a gondtalanul kacarászó, kergetődző, labdázó fiatalság életvidámsága s elevensége felfrissítőleg, serkentőleg hat a fáradt idegekre. Erre gondolnak talán az orvosok is, mikor psychastheniás, depressiós betegeiknek „környezetváltozást" ajánlanak . . . * * Hogy pedig az esztergomi strandnak milyen jó híre lehet s van is messzi vidéken, azt a fürdőtelep vendégkönyvében őrzött bejegyzésekből, dicséretekből s aláírásokból sejthetjük. Érdekes végiglapozni ezt a könyvet, melyben nemcsak a magyar közéleti nagyságoknak, de nemzetközi viszonylatban is neves egyéneknek aláírását olvashatjuk. A magyar mágnásvilág és szellemi arisztokrácia köréből ott látjuk herceg Odescalchiné Andrássy Klára, őrgróf Marluzi Károlyné, gróf Teleki Sándorné, báró Szentkereszthy Pálné, gróf Teleki Domokos és családja, gróf Karolyi Fruzsina, gróf Szapáry Figyes, gróf Zichy Ödönné, gróf S échenyi Frigyesné, Mario Arlotta és Oxilia olasz diplomaták, Urmánczy Nándor, dr. Posta Sándor, sok neves író, lapszerkesztő, színművész, — Kómár Juliska, Pager Antal, S-:űcs László, Beregi Oszkár, — nevét. Polgár Tibor belekottázta a könyvbe legtöbbször játszott zeneművét: a magyar rádió szünetjelét, ott találjuk P. Tóth Erzsi operaénekesnő nevét is. A gödöllői IV. világjamboree 333 itt megfordult tagja közül K. Kasuga japán tanár, mukdeni, bagdadi, iraki, madridi, funchali, angol, svéd, holland, norvég, lengyel kiküldöttek legtöbbször bizony olvashatatlan aláírását, továbbá Az Újság, Az Est, Magyarsag, Színházi Élet szerkesztőségi tagjainak, az Országos Vendéglős és Korcsmáros Kongresszus, a Beszkart, az angol válogatott labdarúgó csapat, a francia újságírók, a Kir. Magyar Automobil Club, az AngloHungarian Exchange Train, Ibusz, Üngarnfihrt der Vertreter der Deutschen Reichsp essezentrale, áz Orsz. Balneologiai Egyesület, a Vajda János Társaság, a Magyar Újságírók Turistaegyesülete sorsok neves és kiváló tagjának többszaz, -öbbnyire olvashatatlan aláírását, elragadtatását kifejező elismerő sorait és megelégedésének nyilvánítását olvashatjuk a vendégkönyv lapjain. * Éz a hevenyében lejegyzett névsor természetesen nem teljes, sőt nem is foglalja magában azoknak a közéleti nagyságoknak a nevét, akik idejárnak ugyan gyakrabban fürdeni, de nevüket nem jegyzik be a vendégkönyvbe, sőt megérkezésükkor inkognitójuk teljes tiszteletbentartását kérik a fürdő, vagy a vendéglő vezetőségétől. Neves államférfiak, nagyhírű professzorok, külföldi tekintélyek jönnek olykor mint egyszerű magánemberek s diszkrétek, finoman csendesek, szerények, kedvesek s mindent mosolyogva köszönnek meg. Nem hangoskodnak, senkit n_m molesztálnak, a személyzettel szemben is udvariasak s minden feltűnés nélkül élvedk a fürdőzés örömeit, szóval a közéleti nagyságok fürdőruhában is gentlemanek. Éppen diszkréten tartózkodó magatartásukkal vonják esetleg magukra a figyelmet. Az esztergomi strandnak a környékbeli strandok ós fürdőtelepek között bizonyára a legjobb, legelitebb közönsége van. Ezt tudja a fürdő igazgatósága s tudja a város közönsége is. Éppen ezért féltékenyen óvni kell ezt a fürdőközönséget minden zavaró, elkedvetlenítő hatástól s biztosítani kell mindenkori kényelmét. A „Magyarság" 1933. évi Évkönyve egy cikket közöl e címmel: „Mire büszkék a magyar vidék városai?" s rögtön azzal felel rá: „elsősorban bizonyára arra büszkék hogy méltó képviselői a magyar fej lődésnek és a magyar kultúrának." S mikor sorba veszi rövidebb-hosszabb leírásban Szeged, Debrecen Miskolc, Pécs, Székesfehérvár. Győi Szombathely, Eger és Kecskémé nevezetességeit, Esztergomról eg^ szót sem ír, csak a strand fürdőrő közöl két fényképfelvételt. Éz a szótalan képes dicséret azt ismétli: „méltó képviselője a magyar fejlődésnek és a magyar kultúrának . . S velünk együtt a Magyarság is úgy véli, hogy Esztergomban a ma gyar fejlődésnek az itteni strandfürdő a legbeszédesebb dokumentuma. Emlékszel Üzletet kötöttünk, emlékszel f Kötődtünk, játszódtunk a tűzzel az esztergomi dombok alatt. Eszembe jutott ma éjjel, amint kint jártam az éjféllel a csillagvirágos éjszakábanUgy-e emlékszel ? . .. Egy este az ősszel csókot loptam mézédes ajkadra. Hozzád üzenek a széllel, ha nem szeretsz, de ne is jelejtsél elGondolj rám néha. Ugy-e emlékszeli

1 Peregrinus HMMMÍIIMBIMMMMUMI Visszhangok a ianrézai napokról 1 1. Aki egyszer idejön és komoly lelkigyakorlatot végez, minden problémájára talál megoldást. 2. Nemes intézmény, mely a kérges szivet megpuhítja a lelket megnyugtatja. Isten alázatos, hálás, hű szolgájává nevel. 3. Sötéten és fáradtan jöttem ide, s most úgy érzem, hogy bennem is tavasz van a hosszú ködös tél után. Ez nemcsak lelkem érzelme, hanem az életben a helyes út követésének érzé-e is. 4. Fiatalságom ellenére untam az életet és még a szórakozás is csak rövid ideig-óráig tartó boldogságot nyújtott. Itt minden világi szórakozás nélkül boldog voltam. 5. Ügy érzem mintha minden dol gomat elintéztem volna és ezután nem kell hátra tekintenem, csak előre. iiiimiiiiiiiiiiiiilBiimi Új etakon (Peregrinus cikkéhez.) Kedves Peregrinus 1 Ne haragudjék, hogy éppen az ön cikkével kapcsolatban próbálok ón is „Új utak "-at emlegetni. Tetszett a hang, amelyei munkasorba szólítja az embereket. Akadhat e ma apostolibb feladat, mint kenyérhez juttatni valakit. Mert az élet rohan és egy pillanatra sem veti fejét hátra, hogy megnézze az utcasarkok névtelen katonáit. Az állásnélkülieket. Ezért volt tehát érdekes, hogy a mi kis városunkban akad valaki, aki egy kisebb tervvel próbál az olvasók elé lépni. A mindvégig lelkes, hazafiasságtól túlméretezett cikket jól átolvastuk. Olvastunk a tradíciókról. Az élniakarásról. A gálád ellenfelekről. Pató Pálokról. És itt megálltunk egy pillanatra. Peregrinus egy kissé idealista. Valahogy úgy gondolja, hogy ma is vannak emberek, akik „ej, ráérünk arra még" sóhajtással tovább lejtenek a sétányon ós udvarolnak. Lehet, hogy így én leszek idealista, di szerény véleményem szerint nincsenek ma ebben az országban, ebben a városban Pató Pálok. Itt mindenki jogot akar szerezni ahhoz, hogy embernek nevezzék. Az állástalanok ''ven patópáli meglátása késztet arra, logv néhány fiatalember nevében jy-két életízűbb ecsetvonást húzzak rra a freskóra, amely egy jobb övő előkészítését ábrázolja. Ha az utcasarkon ácsorgó fiatalít berekét lát, ne gondolja Pató 'átoknak. Nézzen jobban a szemük közé I -la valami vad, idegen fényt lát benük, gondoljon a mögöttük felsoraozó évekre. El tudja képzelni, hogy íilyen 1936-ba illő jelenet lehet, i mikor a tízéves érettségi találkozón cénytelen az a fiú is megjelenni, aki gy félévre sem ült még íróasztal mellé. A visszaküldött kérvények tömkelege jobban elkápráztatja az embereket, mint a Montmartre, vagy a Britisch-múzeum minden szépsége. Dolgozunk mint pók, borbély, cserepes, napszámos, pincér stb

v Dolgozunk, mert élni akarunk. És ha valaki ezt nem tudja megtenni, talán nincs is rá szüksége, nem nevezhetjük mindjárt Pató Pálnak. Senkit se szólhatunk le, ha megpróbál várni. Hiszen ismereteinél, végzettségénél fogva igényei is vannak ezeknek az embereknek. Olyan igények, melyeket nem dobhat el egy képzett ember sem csak azért, mert egy társadalom, a tudás, az intelligencia és a rátermettség helyett a protekciót isteníti. Nem vagyunk Pató Pálok, mert harminc pengős állásra lehetetlen még a napi ebédet is építeni. Nem vagyunk nemtörődömök, amiért nem verődünk össze félhomályos szobákban. De nagy szavak, nemzet boldogító frázisok helyett igenis építőmunkások vagyunk. Nem öltünk magunkra sem vörös, sem barna, sem zöld mezt. Nincsenek jelszavaink. Legfeljebb ez az egy : Mindegy, hogy hogyan, valahogy élni . . . Mi már elkönyveltük, hogy „szellemes" emberek céltáblának használjanak bennünket. Azt is hogy némelyikünket irigylik. (Talán azért, mert az egy ruháját kivasalta.) De van egy két dolog, amelyei nagyon nehéz megbirkóznunk. Ne tegyenek bennünket a társadalom üdvöskéivé. Ne kacagjon meg a portás, ha állásért megyünk valahová. Legalább, mint filléresekkel, de nagyon kérjük, számoljanak velünk. Hogy élünk, hogy vagyunk. Néhány diplomás, tanító, érettségizett fiatalember. Kedves Peregrinus 1 Húsz huszonnyolc éves korban az ember nem tud nyulat tenyészteni. A nyugdíjasoknak az jó konyhapénzt jövedelmez. Nemhogy a nyúlnak, de sokszor még nekünk sincs lakásunk. Ugye, mennyire életízü keserű hang. Hiába ez az érem, az újjászületés másik oldala. Ez kívánkozott ki belőlünk, amikor az „Űj utak"-ról beszélt. És befejezésül engedje meg, hogy azokat nevezzem fásultaknak, közönyöseknek, Pató Páloknak, akik az előző esti mámortól keserű szájjal félredobnak egy kérvényt, egy fejlődő életet . . . Sadvai Gyula. Ügy szeressetek, mint a halott szeretők Elment csendben, zajtalanul, mintahogy a nappalból éjszaka lesz. Fején a szines és kacér fez, többé nem hajlik az esti szél vánkosdra. Lelkem fájó egébe zárva él ő örökké, s szeret úgy, mint azelőtt. Soha más után nem vágyott, enyém volt élet-nevetőn és halál-mereven, hűséges szerető és igazi holt. Látjátok mosti ötelők ? Úgy szeressetek, mint, akik elmentek, mint a halott szeretők. Ifj» Baldes János