Esztergom és Vidéke, 1936

1936-07-16 / 57.szám

ESZTERGOHJ/DCK ÖTVENHETEDIK ÉVF. 57. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény poiiti&ai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1936. JULIUS 16 Előfizetési ár 1 hóra: l pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Bojkottáljuk. Csehországot! Magyar emberre tehát a börtön vár, ha törvényes útlevéllel is a zsebében, ellátogat az egykori magyar Felvidékre, amelyet a csehek ideiglenesen megszállva tartanak. Börtön, ha véletlenül üzleti ügyben, szülő, vagy rokonlátogatásra kell odautaznia, vagy ha romlandó egészségét megjavítani akarja, valamelyik felsőmagyarországi fürdőben. Ez a legújabb vívmánya annak a hazug és áldemokráciának, amellyel a szabadkőműves cseh kormány szédíti a világot, s becsapja Európát. Ez a perfild és hazug demokrácia annyira vitte a felháborító bánásmódot a magyar kisebbségekkel szemben már eddig is, amely minden jóérzésű, becsületes népnek méltó haragját hívta ki. Most meg úgynevezett „államvédelmi törvényt" csinált, amelynek kaptafájára rá lehet húzni minden magyar embernek a bőrét, vagyis valósággal hóhér kezére lehet adni mindazt, akit a gyűlölet célbavesz, akit meggyanúsítanak az ott megtévedt testvéreink. Ezért jelentek meg a magyar lapokban felhívások, jogos figyelmeztetések, hogy aki csak teheti, ne utazzék Csehországba többé. Tehát akinek érdekei nem * parancsolják, kerülje el ezt a nációt, mert ott testi épsége, szabadsága, soha egy percig biztonságban nincsen. Példátlan ez a védekezési kényszer a történelemben, mint ahogy példátlan az az eljárás, amit a cseh szabadkőműves-szocialista kormány csinál. Nem elég az, hogy eddig is elnyomta a magyar alattvalókat, hogy kiűzte őket hivatalukból, katedrákról, iskolákból, hogy megnehezítette részükre a vagyonszerzést, nagyon soktól a régi vagyont kobozta el és az életlehetőséget. Nem elég, hogy a levente cigarettáért börtönbe tudnak dobni magyar állampolgárokat. Egy szál virágért, egy szóért, egy dalért tudtak három-négy esztendei fegyházat kiszabni. Mint a gyáva lelkiismeret szokta, hogy még a zörejtől is fél, sőt a szélfuvalomban is rémét lát, a cseh lelkiismeret sem tudott megnyugodni a régi szisztéma mellett. Alkotott egy új rabszolgatörvényt. Már életbe is léptette. Valóságos hadizónákat létesített és a hadizónákban a magyarokra nézve valóságos ostromállapot lépett életbe. Képzeljük el most a régi tapasztalatok után, mi vár szegény ott rekedt magyar véreinkre. Hanem hát hol van a világ lelkiismerete ? Hol van Genf és hol vannak a művelt népek? Sokszor bebizonyosodott a sok aljasság amit ellenünk elkövettek. Most még ezt fokozzák a kegyetlenségig. És ha még erre sem mozdul meg ez az alvó lelkiismeret, akkor miért hallgatja el, miért tűri némán azt a másik dolgot, ami már nemcsak a mi veszedelmünk, hanem egyformán veszedelme az egész kultúrának, civilizációnak, trandicióknak, tudománynak és mindennek, ami eddig szent volt Európában? Amihez ragaszkodott minden művelt nemzet. Miért tűri a világ azt, hogy Prága alá viszik be a vörös szovjet kloakának szennyes csatornáját? Hiszen ez már nemcsak magyar ügy, ez ügye minden nemzetnek. Ügye az egész világnak, és ügye minden becsületes embernek, aki még ad valamit a hagyományokra, a lelki és testi épségre. Ez az egész világnak a dolga. Valamikor Francizország keresztes hadjáratot akart vezetni Oroszország ellen és most tűri, hogy Csehországon keresztül aknázzák alá ősi földjét ennek a vörös pokolnak a mérgével. Ha nincs lelkiismeret, hát hol a józan ész ? Ugy látszik, lassan ez is elhagyja a „művelt" nyugat népeit. Mi, magyarok azonban nem maradhatunk tétlenül. A bennünket ért sérelem miatt nemzeti kötelességnek tartjuk bojkott alá helyezni egész Csehországot. Nem testvérünk az és nem magyar, aki a történtek ellenére is csehországi vagy felvidéki fürdőbe megy, aki cseh árút vásárol, s aki összekötteteseit fel nem használja az egész világ előtt a cseh mafíia leleplezésére. A legújabb cseh államvédelmi törvényre, más fegyver híján egyelőre ez legyen a válaszunk : — Bojkottálni Csehországot! A lelkek szolgálatában Bury, Engenhero Maia, Iterare és Jaguariaiva (Parana) magyarsága körében L Úgy gondoltam, most sem — miként az elmúlt utazásom alkalmával sem — írok beszámolót arról a két heti interiori útról, amelyet május középső részében tettem meg. Nem is csináltam semmi feljegyzést erre vonatkozólag. Igaz, hogy talán ha akartam volna, sem jutottam volna időhöz holmi „irka-firkászás"-ért, hisz sokkal fontosabb eseményekkel telítődött ki mindenütt „rövid"nek tartott ottlevésem. De mégis: részben a két utóbbi hely újdonsága, részben ez utam eléggé változatos gazdagsága nem hagy nyugtot, nyilvánosságra tör, s talán lesz benne egy-két érdekesség, szórakoztató részlet. Azzal kezdődött, hogy a tervezett 12-ike helyett már 11-én kellett elindulnom, mivel a kiváló postai közlekedés következtében nem kaptam meg a sorocábai püspökségtől az egyházmegyéjében való lelkipásztori működéshez a szükséges engedélyt. Három helyen is érdekelve voltam (Parana már Jakarézinhohoz tartozik), tehát személyesen kellett elintéznem ez ügyet. Előre féltem kissé az estéli megérkezéstől az interiori „nagy városba", mert már keserves, súlyos tapasztalataim voltak. Most; sem jártam különben. Teljesen is-' meretlen volt Sorovába, s teljesen üres volt az állomás. Mit csináljak hatalmasnak is mondható csomagommal ? Cipeljem ? Hát kellett is ! Át a nagy feljárós hidon. S mikor már a nehezebbik rész meg lett volna, a tájékozatlanságban (t. i. „hogy hova, merre szálljak... a kihalt éjszakában ! ?), soffőr után néztem, aki — természetesen — a legtávolabbi hotelba vitt. Sem zsebileg, sem lelkileg nem éreztem utána jól magam. Még az éjjel is rossz volt! De tudja a jó Isten, mikor és hol kell vigasztalni, segíteni. (Én legalább számtalanszor tapasztaltam!) Mert másnap szinte azt mondhatom : „püspöki" (püspök után végzett) misében volt részem a püspök privát kápolnájában S az engedély is a legsimábban és engedékenyen meg lett. Most tehát már boldogan mehetek a jelzett időre tovább, sőt még az ottani bencés kolostort is röviden meglátogathattam. Az első állomáshely Bury volt. Nem hozhat nagy meglepetést. Már jártam egyszer e kis poros-piszkos városkában. Igaz, hogy akkor a viz nyelt el szinte bennünket (úsztatni kellett), most bizony „kellemes" porkiséret vett körül mig a 12 kilométernél nem kevesebb utat lóháton megtettük. Bury ugyanis vásárlási és eladási helye az ottani magyarságnak, amely tőle három részben is (sápeóiak, tótok és paikeréiek) 9—10—12 kilométernyi távolságban helyezkedik el. Nekem az a szerencse jutott — szinte szokássá vált, — hogy a legtávolabbi részben, az „ifjú" Huszár Benedekéknél (csekély 75 év nyomja mindkettőjük vállát,) üssem fel párnapos tanyámat. Ide jött össze esténkint a közeli magyarság, hogy hallja és megkapja a vallásos magyar lélek a legszükségesebbet, az ima- és énekfohászokat és Isten igéjét. Másnap, mivel nagy csomagomat lóháton nem tudtuk kihozni s igy misét, nem tarthattam, a távolabbi magyar testvérek meglátogatása lett a program. Természetes, csak lóháton lehetett megtenni az a kb. 20 kilométert is kitevő körzetet, amelyben ott szétszórtan a magyarság lakik. Reggel fél 9-től délután fél 6 óráig tartott e „kis" lovagló csavargás, amely idő alatt vagy tíz helyen volt le- és felszállás, ez és az evés. A készülő új iskola is fotográfiára került — a többek között. Bár nem mondhatott^ hogy megszoktam a lovaglást még sem éreztem különösebb nagy fáradtságot, amikor a szinte napos lóháton való utazgatás után hazakerültem. De hisz nem is lehet talán ilyen alkalmakkor elfáradni, mert a jó Isten különös erőt ad a lelkek szolgálatában, hogy végleg el ne lankadjunk, Másnap megérkezvén „mise-csomagom" (a miséhez s/ükséges dolgok), Isten-házának alakult át az egyik szoba, bemutathattuk a legszentebb áldozatot, amelyben az interiori magyarságunk oly kevésszer részesülhet. Megmagyarázhatatlan érzések, éneklő szivek, hazai emlékek ...fájdalmas könnyek. Mégis: kis vigasztalódás, ünnepi hangulat, vasárnapi délután, este meg egy boldog elbeszélgetés, litánia, krisztusi magvetés s másnap tovább kellett menni az Űr szolgálatában. Már kényelmesebben (igaz, hogy porosabban), szekéren, Egy kegyeletes szentelmény-végzés a bury-i temetőben, majd beszámolás a plébánián s az első állomásnak vége. Az „ifjú" Huszár Benedek végig kitart (éhség, szomjúság nála nem számít), a vonat felé „huszárosán" tiszteleg, hogy lelkipásztorától méltóan búcsúzzék. Folyt. köv. Horváth Anselm O. S. B. Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyelő m. kir. államrendőrség által engedélyezett magánnyomozó irodája Esztergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes természetű ügyekben nyomoz, okmányokat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó vagy eltűnt egyéneket felkutat, úgy bel- mint külföldön. Adakozzunk a belvárosi plébánia-templom festésére.