Esztergom és Vidéke, 1936

1936-07-09 / 55.szám

ÖTVENHETEDIK ÉVF. 55. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1936. JULIUS 9 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Csend Őszig feltétlenül békét akar kormánypárt és ellenzék egyaránt. Az egész ország. Mindenki, aki a betakarítás zavartalanságát biztosítani kívánja. Nem is gondolkodhat másként a felelősség. Az egész világ forr, valami alakul. Uj. Irányt jelentő. Nemcsak politikában, hanem gazdaságiakban is. A nagyhatalmak megegyezést keresnek. A munkáért. A boldogulásért. Hogy: az emberek idegeit, gyomrát, előhaladását végre figyelemre méltathassák. Hogy: a káosz kitisztuljon. Tehát: várni kell, hogy mi lesz a nagyvilágban, Addig: semmi meggondolatlanság ! Kis országnak pedig kétszeresen óvatosnak kell lennie. Érthető, hogy nyugalomban és munkában akarják a felelősek eltöltetni a sorsdöntő időket. Igy helyes. Még a szélsőségeseknek és zenebonásoknak egy része is, mintha megtérne. Igazán csak törpe töredékek zajonganak és nyugtalanítanak. De : senkisem ül fel nekik, A „tömeg" nem dől be, A „tömeg" kenyeret és munkát akar. A szólamokat és az izgatást elutasítja. Mégis: a zenebonásoknak reményeik vannak. Miben ? Abban, hogy nem sikerül a világbékesség, nem lesz közéleti és gazdasági javulás, nem lesz rend és megnyugvás. A zavarost várják. A káoszt újra. Amelyben halászni remélnek. Erre készülnek. A felfordulásra és a felforgatásra. Az ő arzenáljuk a Teleki-tér ócskás piaca, ahol tömegesen vásárolják a régi ezredesi uniformisokat, mert ezredesi rangon aluU egy zenebonás sem adja. De: hát, hiába. A józan munkás emberek már csak a közkatonai sort ambicionálják. A fegyelmet. A rendet. A nyugalmat. A hétköznapi dologtevés állandóságát. A kenyeret és nem a nagy hangot. Ki győz? Tudjuk: mi győzünk, a béke és munka katonái, nem a kaland gangszterei, akiktől csak a gyávaság félhet. A bátor ember ma nyugodtan dolgozik. A polgári közbátorság uralkodik. Ebben bízni lehet Ez a többség, ez: a mindenki. Őszig csend lesz, zavartalanság, munkafolytonosság. És azután ? Hát: azután sem a naplopók, meg a kalandorok ideje következik, mint Franciaés Spanyolországban, ezeké egyáltalában nem következik többé. Rajtunk áll, hogy észre se vegyük őket. A komolytalanok csak akkor érvényesülnek, ha a komolyak is — komolyan veszik őket! Az a vállalkozási kedv, amely megint alkotni akar, ne torpanjon meg. Csak előre I Betenni a pénzt és a szakértelmet a munkába, a megváltó magyar munkába! A több forgalom, a több munka, a több és a jobb kenyér teremtése: maga az intézményes rendszilárditás ! Békebiztositás. Elfojtása izgatásnak és az elégedetlenség okának. Kereskedelem, ipar, minden gazdasági ágazat önmaga biztosíthatja az állandó és a termékeny rendet, ha minél többet dolgozik és minél többet dolgoztat. Egyenes irányban. A jólét felé. Amelyben meghal a hitvány izgatás, de amelyben él és virul a nemes józanság. Harcot a csendért! A fegyver: a munka, a munkáltatás, az emberek hasznos elfoglaltsága. A „Hollók" lovasberónyi táborából Alszik a természet... Egy-egy riadt vad ijedt kiáltása töri meg az erdő csendjét. Az életet jelentő mozgást csak kicsiny őrtüzünk pislákoló lángocskái jelképezik. Fejünk fölé a magyar ég borul hunyorgó csillagmilliárdjaival. Az alvó erdőt élesen világítják meg az egymást követő villódzó villámok. Az ég boltozatjai keresztül-kasul szelő villámok játékát fenségesen festik alá a távoli, de egyre erősbödő mennydörgések egetrázó orgonahangjai. Virrasztótársam, a magyar jövő kicsi katonája tűztől megvilágított arcocskáján élesen rajzolódik ki a természet fenséges játéka feletti félelemmel vegyes csodálat. Az emberi lét ilyen fenséges perceiben ébredünk igazán tudatára annak, hogy az ember milyen kicsi porszeme a világrendnek s talán amikor fejét a Iegdacosabban emelné magasba, éppen akkor kénytelen porbahullani a Mindenható nagysága előtt. Erősbödő szél ráz fel bennünket elmélyedésünkből. A villámok nappali fényt árasztanak az óriási területű tisztás csendes zugában meghúzódó cserkésztábor sátraira. A már viharos szél szikraesőt ragad magávával a tűzből, melyet sietve oltunk el. A villámok lángostoraival csatázó felhőkből zúgva, bőségesen ömlik alá a napok óta várva-várt istenáldás, a minden élőlényt egyaránt felfrissítő nyári záporeső. Fürge kezek engedik lazábbra megfeszült köteleit a vihart dacosan álló sátraknak, mely alatt kócos cserkészfejek álmodnak egy boldogabb jövőről. A zápor közben csendes esővé válik s a hulló esőcseppek monoton zaját csak a sátorokban csörgedező patakocskák csobogása élénkíti. Luna, a hold nyájas istennője is előbúvik a szétszaggatta felhőfoszlányok mögül és békés fényt áraszt az elcsendesült tájra. A már magasan járó nap fényénél, a millió fűszálon csillogó esőcseppek gyémántpora láttán, a sátraikból előbúvó mosolygó cserkészfiúk ajkán önkénytelen hangzik fel a reggeli fohász Ahhoz, aki percrőlpercre megmutatja fölségét és hatalmát gyarló teremtményeinek és egy percre sem szűnik meg őrkösni az ő cserkészfiai felett. Michelsz Jenő cserkésztiszt. Egy hete már, hogy bizonyára csodálkozva jönnek Lovasberény mellett esténkint a tábortűz fényére a Mária-völgyi szarvasok, egy hete már, hogy vidám munka zaja veri fel a gróf Czirákyak szarvasagancsos kastélyának csendjét s egy hete aggódva szállanak errefelé a nap folyamán ez esztergomi cserkészszülők gondolatai fiaik felé. Ugyanis bizonyára nem nyugtatják meg a cserkészmamákat a szűkszavú jelentések, melyek szerint „a koszt jó, a tábor szép, a tejhordó csacsi nagyon kedves", ezért a kedves Mamák és Papák megnyugtatására induljon el ez a kis beszámoló, melynek adatai egészítsék ki a fiúk leveleit, kiket annyira elfoglal a tábor napirendje s annyira eltölt az igazi fiús élet, hogy — ne haragudjanak a szülők —, de még nem vágynak s ép ezért keveset gondolnak hazafelé. Táborunk Lovasberény mellett, a gróf Czirákyak vadaskertjéhez tartozó Mária-völgy tisztásán áll. Ittél két hétig most igazi boldog cserkészéletet negyven gimnazista diák három bencés tanár és négytagú tisztikar vezetésével. A terület tulajdonosának jóvoltából gyönyörű vidéken, napsütötte, pormentes tisztáson van a táborhely; a fiúk lelkesedése nagyszerű cserkészállamot varázsolt e helyre, a vezetőség — különösen dr. Monsberger Ulrik parancsnok úr és dr. Sebők Feri bácsi — fáradhatatlansága pedig ezen kicsiny fiútársadalom nyugodt és mégelégedett életét biztosítja, Az otthonmaradt szülőket — de itt lévő fiaikat is, — elsősorban talán a mi kedves Feri bácsink működése érdekli. Szivünkre tett kézzel mondhatjuk, hogy meg vagyunk vele elégedve. Az élelmiszert ugyan egy téglából igen jól megépített és két kulcsra záródó kis házban tartja, de a gyomrok törvényes követelményeinek azért becsülettel eleget tesz. A jó szülők csomagjait tehát — ha nem is küldjük vissza, — nem az éhhaláltól való megmentésünkre fog szolgálni. Az aggódó gondolatok másik nagy része a fúk testi épsége iránt érdeklődik. A tábor mentőnaplójának tanúsága szerint eddig még csak jelentéktelen horzsolások fordultak elő Az egészséges és vidám tábornak vidám az élete. A tábor életének szokásos keretét változatosan töltjük ki. Eddig időnk legnagyobb részét a tábor építése foglalta le. Mint vízicserkész-csapat — s minthogy itt a fiúk legnagyobb része vizicserkész — hatalmas hajóárbócot állítottunk a tábor közepére s alatta parancsnoki hid áll kormánykerékkel. Külön nevezetessége ezen hídnak, hogy azon a helyen, hol a hajóknál a vizállásjelzés áll, itt az ebéd késésének állását mutatjuk. Most már kész a tábor s további programmunkat hadijátékok, kirándulás Székesfehérvárra és a velencei-tóra, fürdés, komoly cserkészkiképzés és vidám játék tölti ki, igy Péter-Pál napján futballcsapatunk a lovasberényi ifjúsági futballistákkal játszott s azokat 5:3 (1:2) arányban legyőzte. Talán még csak arról a nevezetességről emlékezünk meg, ami eddig az esztergomi Hollók táborában sohasem Volt: ez a tábor csacsija. Ez szállítja nekünk Lovasberényből a tejet és kenyeret, de néha bizony inkább őt húzzák, vonszolják s tolják, hogy a tábor organizációjának legkényesebb részében, az élelmezésben sem legyen semmi fennakadás. Mert különben nincs is. Megy itt minden szépen abban az irányban, hogy pár nap múlva egy csapat cserkészebb cserkész, egy csapat napbarnított, megizmosodott, egészséges fiú térhessen meg Esztergomba s az aggódó szülőknek akkor már megelégedett örömmel kitárt karjaiba. Homor Pál. Az Interparlamentáris Unió tagjai Esztergomban Vasárnap délbsn nagy és illusztris nemzetközi társaság, az Interparlamentáris Unió látogatta meg Esztergomot, hogy az ezeréves magyar kultúra születési helyét megtekintse. A vendégek a déli órákban érkeztek meg részint magánautókon, részint autóbuszokon. Egyenesen a bazilikához hajtattak, ahol Serédi Jusztinián dr. biboros hercegprimás a főkáptalan kíséretében fogadta az Unió tagjait. A biboros hercegprímást a külföldiek nevében Carton de Wiart gróf, az Unió tanácsának elnöke üdvözölte és „valamennyi vallás és világnézet hódolatát fejezte ki". A hercegprímás francia nyelven válaszolt. Megköszönte a külföldiek üdvözlését és kérte őket arra, hogy ez a nagy nemzetközi törvényhozó testület Magyarországot tartsa meg további szeretetében. A hivatalos üdvözlések után barátságos és fesztelen eszmecsere kezdődött a hercegprimás és az Unió