Esztergom és Vidéke, 1936

1936-06-28 / 52.szám

neteket — szólott az előtte álló if­jakhoz — mert számotok nagysága az intézethez méltán kielégítő. Van­nak olyanok köztetek, akik a múlt­ban is itt voltak. Akadnak azonban akiknek a helye üresen maradt, vagy betegség, vagy valamely más kö­rülmény folytán és meggátolta őket, hogy itt álljanak köztetek. Ne fe­ledjétek el Szt. Benedek egyik mon­dását, amely ma igen helyt áll: „Hadakozás, katonáskodás az em­ber élete". Küzdeni kell, de a küz­désben mindenkor becsülettel helyt! állni 1 Ezekután a jutalmak kiosztására került a sor. Nem véletlen folytán a testnevelési dijak felolvasása volt az első, mert nem mulaszthatta el a Dr. Serédi Jusztinián biboros her­cegprimás — mint már megírtuk — hétfőn reggel hagyta el a magyar fővárost az Arlberg-expressel. Ked­den • Boulogne kikötőjében hajóra szállott és délután 3 órakor megér­kezett Folkestoneba, ahol Lukács György dr., a londoni magyar kö vétség ügyvivője és az angliai ben­cés kongregáció nevében Turner Pia cid downsidei prior várták a ma gyar biboros egyházfejedelmet. In­nen a hercegprimás London érinté­sével nyomban továbbutazott Ox­fordba, ahol az ampleforti bencés apátság házában szállott meg. Fol kestonban a hercegprímást Masire­vich Szilárd londoni magyar követ fogadta. Az oxfordi egyetem encaeniáján a szokásos ünnepélyes szertartások keretében szerdán avatták a biboros hercegprímást az egyetem jogi disz­tudoravá. Magyarország nemzetközi megbecsülésének történelmi napja volt ez, amidőn a magyar egyház fejedelem vállán az oxfordi disztudo­rok selyem palástjával az oxfordi egyetem teológiai iskolájából a Schel­don Színházba vonult, amely a disz­gimnázium kiváló igazgatója, hogy méltó, barátságos és kollegiális sza­vakkal ne méltassa Boromissza Gyula testnevelési tanár 25 éves munkásságát. A szívhezszóló sza­vak után hosszasan és kedves me­legséggel ünnepelte a közönség és a diákság is a 25 év fáradságos, de becsületes munkásságában meg­őszült, szeretett kedves tornatanárt. A szellemi munkában kitüntetet­tek felolvasása következett ezekután. Végül pedig az érettségi leveleket nyújtotta át meleg kézfogás kísére­tében a végzetteknek az igazgató. Lapunkat támogatja, ha hirdetőinknél vásárol. doktorrá avatás ünnepségének szin" helye volt. A menet élén a biboros herceg­primás haladt, utána Eden angol kül­ügyminiszter következett, akit szintén ez alkalommal avatták disztudorrá. Serédi biboros és kísérete a szin­ház déli nagy diszkapuján vonult be, amelyet évente csak egyszer szok tak megnyitni. A színházban a felső emelvényen foglalt helyet lord Hali­fax, az egyetem kancellárja, mellette jobbról és balról a jogi, egyházi, or­vosi, történet- és természettudomá­nyok képviselői különböző színű pa lástjaikban, mig a földszintet zsúfo lásig megtöltötték az egyetem tudo­rai hagyományos köpenyeikben. A legfelső karzatokon az egyetem diák­jai foglaltak helyet. Az avatóbeszédet latin nyelven Cyril Bailey professzor tartotta és a hercegprimás egyházjogi munkássá­gát méltatta. — Azt hiszem, senki sem méltóbb a jogtudori fok elnyerésére — morl doita a professzor — mint Serédi biboros, aki az egyház jogforrásait tanulmányozta a niceai zsinattól a mai napig és tanulmányai eredmé­nyét hét kötetben tette közzé. Ox ford különös örömmel üdvözli őt, mint Magyarország hercegprímását, esztergomi érseket és a budapesti egyetem elnökét, amelynek három­százéves fennállása alkalmával ren­dezett ünnepségén a mult nyáron Oxford képviselői is részt vettek. A hercegprímással egyidejűleg avat ták díszdoktorrá Eden külügyminisz tert, Chattwood tábornagyot, az in­diai angol haderő volt főparancsno­kát és Murray oxfdrdi professzort, a világhírű görög biológust. Az avatási szertartás befejeztével a biboros főpásztor nagy figyelem­mel hallgatta az oxfordi diákok elő­adását, akik rövid szemelvényeket mondottak el görög és latin közle­ményekből az alsó karzaton épített szónoki emelvényen. Végül régi ha­gyomány szerint sor került az úgy nevezett Crewe-szónoklatra, amely szónoklatban az év eseményeiről szok­tak megemlékezni. A hercegprimás ezután villásreg­gelin vett részt, amelyet az All Souls' College-ban rendeztek a tiszteletére. Végül a St. Johns College-ban kerti ünnepély volt a biboros herceg­primás tiszteletére, aki innen a down­sidnei bencés apátságba hajtatott, amelynek vendége volt. HHIH IIMtlHIllMMI ifj. Zsolt Nándor Csütörtökre virradó éjjel meghalt hosszú és kinos szenvedés után Esz­tergom egyik nagy büszkesége és értéke; Zsolt Nándor hegedűművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára. Nekünk esztergomiaknak kétszere­sen fájdalmas az ő elmúlása, hiszen közülünk repült ki a nagyvilágba, a mi városunkba nevelkedett, itt rakta le a művész életének alapjait édes apja, a derék, jó Zsaki bácsi, a fiatal sas első szárnypróbálgatásait mi ki­sértük aggódó szeretettel és mi vol­tunk a legbüszkébbek, hogy a sas meghódította nemcsak Európát, ha­nem Amerikát is. Esztergomban végzett előtanul­mányai után Zsolt Nándor egyene­sen Hubay Jenő mesteriskolájába került, a tanítványból hamarosan mester lett, akihez a világ minden tájáról sietek a növendékek, ő keze alól került ki Végh Sándor, a világ­híres magyar hegedűművész, to­vábbá a világszerte megcsodált ma­gyar hegedűművész kar. Pedagógiai munkássága során még tanította a Zeneakadémián a zenekari gyakor­latot és nagyrészt tanítványaiból megalapította az eurőpahirű Buda­pesti Hangverseny Zenekart, amely­nek haláláig elnökkarnagya maradt. Kompozícióinak legnagyobb része amerikai tartózkodása alatt készült. Művészi eszménye a fenntartással mo­dern muzsika, tartalma: programm zene. Hires d dur szimfóniája a ro­mantikus irányzat egyik késői haj­tása. Vonós ötöse amerikai nagydi­jat nyert. Szivéhez legközelebb álltak azonban kis hegedűkompoziciói: Valse Caprice, Satyrok és Driadok, Szitakötő, őszi levelek stb . . . Mind­egyik egy művész léleknek halkan odalehelt plasztikus zenei képe. A művész földi maradványait á Zeneművészeti Főiskolában szentel­ték be, onnét Esztergomba hozták, ahol f. hó 27 én, szombaton este 6 órakor temetik el édes anyja mellé a vízivárosi temetőben. Nyugodjék békében 1 j A Prohászka Munkaközös­ségek Országos Konferen­ciája Esztergomban A Prohászka Munkaközösség fel­használva a Nyári Egyetem nyúj­totta alkalmat, országos konferen­ciát rendez jun. 27—29 ig Eszter­gomban. Ez alkalommal az eddig működő munkaközösségek beszá­molnak eddigi munkájukról, meg­beszélik a jövő terveit, célkitűzéseit. A konferencia anyaga négy nagy gondolat köré csoportosul: 1.) a magyarság veszélyben, 2.) anyagi gyorssegélyt a népnek, 3.) szellemi Az oxfordi egyetem fényes ünnepségek között avatta díszdoktorrá a hercegprímást Ünnepi beszéd Mondta: dr. Csonkás Mihály f. hó 21-én a Sobjeski evezős verseny alkalmából. Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! Lengyelország hajdankori legendái közt találhatunk egy szép történetet. Arról beszél ez, hogy IV. Béla ma­gyar király leányát, Kingát, hitvesül kérte és kapta Boleslaw lengyel fe­jedelem. Béla király magyarországi sóbányákat adott jegyajándékul gyer­mekének és ez útnak indulván uj otthonába, Krakó városa felé, az egyik ilyen bányába aranygyűrűt dobott bele. Később magyar bányá­szokat hivott Lengyelhonba és ezek feltárták a világhírű sómezőket Boch­niában és Wieliczkában. Az első sógöröngyben, amelyet ott napfényre hoztak, megtalálták azt a gyűrűt, amelyet Kinga még a magyar tár­nába belehajított. Mélyen tisztelt hallgatóim! Ez a bájos rege a legendák jelképes nyel­vén sokat mond nekünk. Ugy tün­teti fel, mintha a lengyel és magyar föld egységes egy test volna, amely­ben titokzatos áramlásokat hajt va­lamely névtelen erő. És hozzátehet­jük, hogy nemcsak a földünkben, hanem a lelkünkben is működnek ilyen titokzatos erők: Kinga király­kisasszony aranygyűrűje két nem­zet, lelkének jegygyűrűje lett. Évszázadok során testvérként fo­nódott össze ez a két nemzet, azo­nos eszmékért hevült lengyel s ma­gyar kebel; történetünk végtelen sok ponton találkozott össze, szinte úgy mondhatnánk, hogy egybeforrt. A magyar földért vérző lengyel hősök­nek száma légió, de Lengyelország súlyos óráiban is mindig megjelent a halni kész magyar testvérek raja : Nagy Lajos tatárverő vitézei épúgy, mint Báthory István muszkaölő szé­kely katonái. Egyszerűségében is világtörténelmi távlatokat nyit en­nek az utóbbinak, a magyar vérű nagy lengyel király Báthorynak az a pár sora, amelyben „ez szegény magyar legénynek, Vékás Péternek, aki lengyelek földén Plestoviánál" vérét ontva nyomorékká lett, székely bánya jövedelméből rendel évi já­radékot. A magyar nemesi alkotmányt, Werbőczy jogi felfogását ezer szál­lal szövi át a lengyel befolyás; a hires rákosi országgyűlések, később II. Rákóczi Ferenc szabadságmoz­galma a lengyel léleknek kivetülé­sei a magyar történelem síkjára. Viszont az első lengyel bányákat magyar munkások tárták fel, Krakó legszebb művészi emlékei süttői ma­gyar márványból magyar minták után készültek, a krakói Jagelló­egyetemet a mi Nagy Lajosunk Hed­vig leánya hívta életre, a vilnoi Bá­thory-egyetem szintén magyar em­ber alapítása. A lengyel katonai nyelv bővelkedik magyar szavakban, mert a lengyel hadügy fejlődésére rend­kívül nagy hatással voltak egy idő­ben a magyar példák. Egyforma ele­mekből fejlődött ki a lengyel és magyar ünnepi disz-viselet is. Lengyelek, magyarok! Ugyanaz volt letűnt századaink dicsősége, azonos rendeltetésre küldött ben­nünket a Gondviselés, arra, hogy a művelt Nyugat kapujában őrt állva vérünk hullásával védjük az európai kultúra finom óraművét, hogy Kelet romboló népviharjai hozzá el ne ér­jenek. Ugyanolyan erényekkel tün­dököltünk hajdanán a világ szeme előtt, de — sajnos — hibáinkban is hasonlók maradtunk egymáshoz, azonos nemzeti bűneink borították mindkettőnkre az ország-bukások gyötrelmes gyászát. Welawa és Os­trolenka, Mohács és Világos ugyan­azon megtévedt szellem kárhozatos gyümölcsei. Mélyen tisztelt hallgatóim! Ezt a sokszázéves, örömben és bánatban összekovácsolt lengyel-magyar test­vériséget ünnepeljük itt a nagy len­gyel király, Sobjeski János eszter­gomi enlékműve mellett, az ő halála 240. évfordulóját követő első vasár­napon. Ezen ünneplés színhelyéül nehéz volna méltóbb helyet találni, mint Esztergom városát. Ennek a városnak földjét megáztatta a len­gyel hősi vér, nevét körüllengte a lengyel harci dicsőség: ez a város az örök lengyel-magyar kézfogásnak egyik legbeszédesebb emléke, hir­detője. Amott a várhegyen még áll­nak annak az esztergomi várnak romjai, amelyet Sobjeski János vi­tézi karja szabadított fel a 140 éves pogány rabságból, ott a Dunának túlsó partján látszik Párkány, ahol Sobjeski harcos lengyeléi ragyogó diadalukat aratták és fenn az esz­tergomi várban még megvan az a Bakács-kápolna, amelyben ez a nagy lengyel király győzelmei után hálát adott a seregek Urának, Istenének. Ékesen szóló emlékei ezek azon hosszú századoknak, amikor mi, lengyelek és magyarok egyaránt egy nagy eszmének: a hitnek lovagjai voltunk. Ott pedig a város egyik végén egy óriási sirhalom takarja a mi Görgeink honvédéivel együt Tworz­nicki és Bulharyn lengyel légionáriu­sainak hamvait; együtt nyugossnak, mert együtt vérzettek el itt, a vá­ros környékén abban az időben, ami­kor mi, lengyelek és magyarok, egy másik nagy eszmének: a szabad­ságnak lovagjai voltunk. És emitt a város másik végén márványtábla őrzi Esztergom több száz fiának emlékét, legnagyobb ré­szüknek teteme lengyel földben por­ladozik, hiszen ott haltak meg, mi­kor eltöröltetett a világtörténelem egyik legnagyobb igazságtalansága : Lengyelország szétdaraboltatása. Az ő vérük árán ismét égre röppent a a lengyel sas, feltámadt régi fényé­ben a lengyel állam és lengyel nem­zeti dicsőség. A világtörténelem má­sik legnagyobb igazságtalansága még' él, de bizton hiszem, hogy most minden lengyel és magyar egy har­madik nagy eszmének: az igazság­nak lovagjává lett. Lengyel testvéreink legnépszerűbb regényírójának, Z'eromszki István­nak van egy szivbemarkoló alkotása, az a cime: Wierna rzetka — A hű­séges folyó. Komor pompájú színek­ben rajzolja elénk az egyik lengyel szabadságharc végét, amikor min­den összeomlik, a vértől ázott lengyel földön át tovább is ott su­han, morajlik a lengyelek örök hű­ségű szent folyója: a Visztula. Vi­zének cseppjei üdítő balzsamként hűsítik a vérző szabadsághős sebét, a szegény bujdosó mögött védőfal­ként húzódik az üldözők elé és hul­lámainak végtelen moraja vigaszta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom