Esztergom és Vidéke, 1936

1936-06-25 / 51.szám

rST[Rfilrt„/lfhF ÖTVENHETEDIK ÉVF. 51. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkinf kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1936. JUNIUS 25 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Értesítöosztás van ma az iskolákban, amely mérlegre teszi egy év munkáját és munkátlanságát. Milyen súlyos lehet néha az a könnyű papírdarab, vagy indexfüzet. És néha milyen emelkedett, felemelő érzést ad az ifjú embernek. Aszerint, amint az időt jól vagy rosszul használta. Dolgozott-e, vagy henyélt, a mának élt-e, vagy a jövőnek. Apró emberek aratása volt a héten, betakarították a termést. Boldog, aki tiszta búzát takaríthatott be és jaj annak, akinek termésébe konkoly és ocsu keveredett. A nehéz idők nagy követelményeket rónak az apró vállakra is és komoly, öntudatos munkát követelnek mindenkitől. A bizonyítvány megszűnt egyéni eredmény lenni, elveszítette p-apák cs marnak aggodalmas, rettegő gyermekszivek mumus szerepét s a jövő fegyvere és a boldog Magyarország nagyságának feltételévé magasodott. A nagy feladatokat csak nagyszerű embertípus tudja megoldani és az iskolai bizonyítvány új nemesi levelet ad a nagy küzdelemhez. Aki nem veszi ki részét már ifjúságában a munkából, az méltatlan és gyenge lesz a küzdelemre, amikor az élet majd a csatasorba állítja. Erőpróba a bizonyítvány, nemcsak német, latin, geometriából lehet négyest vagy jelest fogni, hanem életrevalóságból is, a nagy feladatra, magyar harcokra való alkalmasságból, a magyar kulturáltság és fölény megtartásából, vagy feladásából. A dolgozó ifjúság tud csak érvényesen vizsgázni a népek nagy vizsgáján, ahol az lesz a kérdés: élni, vagy nem élni. És az osztályzat minősége egy egész nemzet jövőjét, vagy jövőtlenségét pecsételi meg. Ezért kell az ifjúságnak komolyan venni a maga munkáját, a tanulást, mert az élet ma sokszorosan nehezebb és csak megfeszített szorgalom, kitartó munka árán juttat keveset. Meg kell tanulnia ennek a mai ifjúságnak, hogy az élet semmit sem ad ingyen és minden rossz megboszulja magát, mintahogy minden elfecsérelt perc hiányozni fog az életből. A kötelességtudat, az elvégzett munka az, amelyen a jövő, az apró emberkék élete felépülhet. Az emberi élet legboldogabb korszaka a tovasuhanó diákévek. Ezek a mult legszebb emlékei. Erre gondoljon az ifjúság a bizonyítvány után, mert boldogság, öröm iskolába járni. Ami azután jön, az már gond, küzdelem, nehéz munka, mint amilyen nehéz munkát végeznek évről-évre a tanítók és a tanárok. Szeretettel és hálával kell gondolni reájuk azoknak is, akik még iskolába járnak és azoknak is, akik már csak emlékeznek ifjúságuk legszebb idejére. A mostani bizonyítványosztás öröme vagy szomorúsága sarkaljon új munkára, hogy a legközelebbi aratásnál ne legyen szomorúság, csak öröm a gazdag termés láttára. A jó bizonyítvány ajánlólevél és ha már annyi minden rossz életünkben legalább a bizonyítvány legyen jó, hogy örömet vigyen az otthonokba, ahol már olyan ritka vendég ez az öröm. Serédi Insztioián biboros bercegprimás nyitotta meg az idei Eat. Nyári Egyetemet Vasárnap délután zsúfolásig megtelt a Tanítóképző diszterme és impozáns keretek között folyt le az idei katolikus nyári egyetem megnyitása. Az előadói asztalnál Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás,Hóman Bálint kultuszminiszter, Komis Gyula a Tudományegyetem rektor magnificusa, Szekfű Gyula egyetemi tanár és Lepold Antal prel.-kanonok, foglalt helyet. A megjelent előkelőségek közül a következők neveit sikerült feljegyezni: Ernszt Sándor országgyűlési képviselő, Fehér Gyula, Machovich Gyula, Csárszky István, Szokolay Antal, Török Mihály, Tóth Kálmán prel.-kanonokok, Mészáros dános budapesti érseki helynök, Huzella Tivadar, Szandtner Pál egyetemi tanárok, Zsembery István az Actio Catholica elnöke, Frey Vilmos alispán, Glatz Gyula polgármester, v. báró Ungár Károly helyőrségi parancsnok, közhivatalok, intézmények képviselői stb. A pápai himnusz eléneklése után a hercegprimás emelkedett szólásra. — Mikor a nemzetek, — mondotta többek között, — egymástól az egész emberiség vesztére izolálódnak, akkor az emberiség kereste azokat az eszközöket, mellyek az összefogást megteremtheti. Ezeket az eszközöket meg is találta az igazságban és a vallásban. Ez a két tényező különösen a kis nemzetek számára életbevágó fontosságú, mert a vallás és az igazság nem tesz különbséget ember és ember, nemzet és nemzet között. Igy ne künk, mint kis nemzetnek nagyon nagy érdekünk, hogy ezeknek az eszközöknek a birtokában egyenlő félként kapcsolódhassunk bele a nemzetek közöségébe. Beszéde végén a hercegprimás a változatlan igazság istenének áldását kérte a nyári egyetem egész működésére. A következő szónok Kornis Gyula a Pázmány Péter Tudományegyetem rector magnificusa volt. Beszédének során ismertette azt a három indító okot, amelyek a nyári egyetemeket életre hivták. Az első erkölcs és társadalompolitikai jellegű, a társadalom rétegei közötti szakadékokat ez úton igyekeztek áthidalni. A második kultúrpolitikai jellegű, mert szükséges, hogy a tudomány legújabb eredményeit ezen módon is közvetítsék a közvéleménynek, mert egy nemzet hatalma nemcsak a katonai és technikai, hanem a tudományos felkészültségtől is függ. A harmadik egyetempolitikai jellegű, mert az egyetemnek, különösen a mai demokratikus időkben nagy szüksége van a társadalommal való állandó kapcsolatra. Ebből a szempontból az esztergomi katolikus nyári egyetem leánygyermeke a Pázmány Péter Tudományegyetemnek és Pázmány Péter géniusza az a hid, amely a két egyetemet összekapcsolja. Ennek a nyári egyetemnek az alapja a vallás és ez logikus is, mert a mai aggasztó eszmezavarban az egyház az egyetlen szilárd pont, amelyen a tudományos ember bizton megvetheti a lábát. Beszédének végén üdvözölte a hercegprímást, akit a napokban avatnak fel az oxfordi egyetem díszdoktorává. A megnyitó ünnepség utolsó szónokaként dr. Lepold Antal nagy logikai élességgel bizonyította be azt, hogy az idei nyári egyetem látszólagosan változatos tanrendjében is megvan az egységes pedagógiai cél, a katolikus embernek együttműködése az egyházzal. Az Istennek és az embernek legbensőségesebb érintkezése a szent mise, ez a fenséges dráma, amelyet 2000 éves liturgia kisér. Ennek a fenséges katolikus drámának a megismerése kötelessége minden intelligens katolikus embernek. A liturgiának együttjárója az ikonográfia, amelynek keretében helyet foglal a katolikus zene, a katolikus építészet stb. Ezeket a nagy gondolatokat a belés a kül- miszió viszi el a világba, ezeknek a működése, a szervezete kell, hogy minden katolikus ember előtt tisztán álljon. Az igy elterjedt egyház nemcsak láthatatlan egység, hanem látható testület, amelynek jogviszonyai vannak és amelyeket szabályozni, rendezni kell, konkordátumok segítségével. Az egyház szervező munkájában a nép lelkületére épít, fontos tehát ennek az alapnak, különösen magyar szemszögből nézve a megismerése. Isten a történelem irányitója és ennek az irányításnak gyakran volt gondviselésszerű eszköze az anyaszentegyház, amelynek nagyszerű példája Magyarországnak török uralom alól való felszabaditása. Az egyháznak újra ilyen hatalmasnak kell lennie és a magyar katolikusnak nemcsak Vörösmarti gondolatát kell elmondani, hogy itt élned és halnod kell, hanem, hogy itt örökké kell élned. Rajzkiállitás a bencésgimnáziumban Korunk művészeti törekvéseinek sok irányúsága a keresést, a kutatást jelenti egy új művészeti kifejezést, egy új, a ma korát bemutató stilus után. Tagadhatatlan, hogy az általános haladás és az új művészeti irány is világáramlat, mely a maga befolyásolhatatlan útján halad előre. A törekvések korszerűségét és jogosságát a művészi emelkedett tudás támasztja alá és ennek mértéke szabja meg a művészi mester értékét. A letűnt konzervatív művészet minden problémája meg van oldva ; a komoly modern művészi törekvés a formák leegyszerűsítése, a szin, összhang dekorativ meglátására törekszik és ezen az úton fogja kialakítani az új stílust. Minden műalkotásban megnyilatkozik az emberi lélek; értékét az alkotó tehetsége szabja meg. A tehetséges azonban még nem művész, a tehetségnek mint a lélek hajtóerejének kibontakozását a tanulás adja meg. A középiskolai rajzoktatás feladata ugyan nem a művészképzés, de nélkülözhetlen alapot ad az életre, a művészet értelmének befogadására. Végig sétálunk a szentbenedekrendi gimnázium tanévzáró rajzkiállításán és elgondoljuk, hogy az intézet h. rajztanára, Horváth Dezső hivatása tudatában bizonyára fájóan gondol munkássága részlegességére, mert a humanisztikus gimnázium tanmódszere szerint, az alsó négy tanévben lefektetett rajzkultura alapjait a további évek folyamán nem fejlesztheti ki, mert a felső osztályokban a növendék már csak elméleti és művészettörténeti ismereteket nyerhet. Pedig a keze alatt nyert alap sok bontakozó tehetség első szárnyalása lenne. Itt az iskola feladata a művészi nevelés alapjainak megadása, tájékozódást adni a növendéknek az élet rajzos, szines jelenségeiről. Ez a bemutató-kiállítás, a tanterv szerinti rajzos, szines világ, az iskolai rajzoktatás mindenki legkényesebb igényét is kielégíti. Az ismeretekben való osztályok szerinti emelkedés, a mindjobban megerősödő rajzkészség, általában a tanítás eredménye a tanár képességét és egyéniségét tükrözik, kinek módszere szabadon engedi a növendék egyéni képességét is érvényesülni.