Esztergom és Vidéke, 1936

1936-06-11 / 47.szám

ESnTMOMIDtM ÖTVENHETEDIK ÉVF. 47. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1936. JUNIUS 11 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A halál ünnepe a» A hadiipar pünkösd mindkét ünnepén permanens üzemben gyjtrtotta a gyilkos szerszámait, az ágyúkat, tankokat, gépfegyvereket, s mialatt az Oxford gőzös fedélzetén a legutóbbi véres csaták szánalmas vesztese, a négus csendben hajózott Uouthampton leié, Croydon környékén feldübörögtek az Armstrong-gyár legújabb motorjai. Zengésük betöltötte azt az eget és földet, amelyet ezen a két napon is Krisztus igéinek kellett volna betöltenie. Krisztusnak, aki megmondotta apostolainak: menjetek és tanítsatok minden népeket. Krisztus igéi szeretetet és békét hirdetnek, testvériességet, megbocsátást, jóságot. Krisztus minden szivet a szenvedők és elesettek felé parancsol. Krisztus a szellem diadalát hirdeti az anyag, a lélek diadalát a halál felett. S mit hirdet az Armstronggyár, a Schneider-Creusoték mammut-cége, az a véreskezű konszern, amely felett három évtizede Sir Bazil Zaharoff sötét árnya imbolyog ? Nyomorúságot a városok falai között, éhséget és elesettséget a mezőkön, tömegeket pusztító betegségeket, megvadultán fékevesztett imperializmust, felfűtött faji gőgöt, szeges drótokkal kijelölt és szuronyokkal védett határokat, rommá lőtt műemlékeket, özvegyeket, árvákat és szerte Európában tizenegy millió hősi halottat. Itt a szellem szinte reménytelenül csatázik az anyaggal, Krisztus szelíd, halk hangja ágyúk érctorkának dübörgésével, az egyszerű, tiszta sziv jósága tengeren úszó, acélkolosszusokba épített gőg cezaromániájával. Bennünket szíven döbbent a rövidke hir: az angol hadiipar pünkösd két ünnepén is dolgoztatta gályapadja mellé láncolt rabszolgáit. Hát olyan sürgős a halál ? Olyan sürgős most is, amikor a virágba borult erdőn és mezőn az újrasarjadó élet boldogságot, szépséget, szeretetet és hitet sugároz szerteszét? Miért kell az ágyú, amikor virágok vannak, miért gyártanak ciángázt, amitől ártatlan gyermekszemekben egyszerre halállá ttvegesedik a szörnyű rémület.. Kik azok, akik alig tizennyolc évvel a borzalmas halálmars befejezte után ismét Európára akarják szabadítani az Apokalipszis rémeit? Hiszen régi sebeink még be sem gyógyultak. Az árvák szivében még frissen sajog az elvesztett apa emlékezete, az özvegyeket még meg se vigasztalták és a legutolsó háború szegény rokkantjai élő mementóként még itt vonszolják előttünk megroncsolt testeiket: melyik vájjon az a „securité", amely azt parancsolja, hogy most már az egészet ismét kezdjük elölről ? A próféták szavát túldübörgi a tömeggyilkosságok nagyüzeme és ma nem Szt. Tamás áll Európa szószékén, hanem a vér és az emberi tisztesség szélhámosai, akik körül egy véres szájjal uszító, kibérelt lelkiismeretű sajtó harsonáz, kórusában a genfi szemforgatókkal, politikai bélpoklosokkal, gyilkosságok eljegyzettjeivél, az Antikrisztus európai helytartóival. Ezért dolgoznak a hadigyárak, ezért nyomorognak a milliók, s a boldog élet helyett ezért sürgős a halál. Mi hát az igazság dr. Ribáry igazgató autószerencsétlenségében ? Mult kedden este Ribáry dr. az Adria Rt. ügyvezető igazgatója Neszmély és Süttő között súlyos autókaramból áldozata lett. A súlyosan sebesült igazgatót kórházba kellett szállítani, ezért a csendőrök az esztergomi mentőket hivták ki, de közben a magánautókat is megállították az országúton, hogy vegyék fel a sebesültet, fiat autó nem tett eleget a kérésnek, végre a hetedik megállott, felvette az igazgatót és elindult vele Esztergom felé. Elindulás után cca. 200 méterrel találkoztak az esztergomi mentőkkel, akik a 200 méterrel odébb fekvő helyszínre mentek, átvették a csendőröktől a jelentést majd Ribáry dr.-t felvették és elindultak vele Esztergom felé. Esztergomban a sebesültet megvizsgálták, a vizsgálat után Pestre vitték, ahol azután másnap meghalt. A pesti újságokban az esettel kapcsolatban több hir jelent meg és ezek a hirek a legrejtélyesebb ellenmondásokat tartalmazták. Mivel Esztergom is szerepelt a zavaros és ellenmondásokat tartalmazó cikkekben, szükségesnek láttuk, hogy elmenjünk az ügy legilletékessebb és legpontosabb ismerőjéhez, a Kolos kórház igazgató főorvosához, aki azután szívesen rendelkezésünkre bocsátotta az ügyre vonatkozó adatokat. Az adatokból egészen pontosan a következő világlik ki: Ribáry-val a mentők 9 órakor értek be a kórházba, ahol az igazgató főorvos személyesen vizsgálta meg a beteget. Az orvosi vizsgálat eredménye nagyjából a következő volt: többszörös állkapocs, orrcsont, borda, comb, lábtörés. Belsősérülésekre vonatkozóan pozitívum nem állt rendelkezésre, mert ezekről pontos és kielégítő képet csak 24 órán belül lehet kapni. Mivel a roncsolt sérülések helyén erős vérzés állt fenn, az igazgatófőorvos azonnali műtétet javasolt. A mentőautót, amely közben még a kórház előtt állott, hazaküldték és bemosakodtak a műtéthez. Közben azonban Pestről megérkezett háromnegyed 10 órakor Ribáry testvéröccse és bátyja dr. Rosenák adjunktus társaságában, akik a súlyos állapotban lévő igazgatót Pestre akarták szállítani. Rosenák dr. ezt a röntgen vizsgálattól tette függővé, t. i. ezúton gondolta megállapítani, hogy koponyaalapi törés fennforog-e avagy nem, azzal a szándékkal, hogyha ezt a vizsgálat nem állapítja meg, akkor a beteget Pestre viszik. A röntgen felvétel szerint koponyaalapi törés nem volt. Közben a családtagok a vasútállomásról Pestre táviratoztak. (Tehát mégis csak van éjjel is táviratozásra lehetőség, persze helyesebb és fontos volna az éjjeli telefon szolgálat megszervezése). A mentőautó háromnegyed 12 órakor indult el és háromnegyed l-re érkezett Budapestre, ahol a Pajjer Szanatóriumban Ribáryt dr. Rosenák megoperálta és mint ismeretes az igazgató később meghalt. Eddig tart az igazgató-főorvos

1 siliumot kérnek. felvilágosítása, mi a magunk részéről a következőket fűzhetjük hozzá azzal az elgondolással, hogy kimutassuk a fenti száraz adatokból az igazgató főorvos véleményének nagyon helyes voltát, aki azonnali műtétet javasolt és amig a családtagok Rosenák doktorral megérkeztek, ellenezte az elszállítást. fia szegényebb néposztálybelivel történt volna a baleset, akkor azt Esztergomban azonnal megoperálják és valószínűleg ezen sürgősen elvégzett műtét a beteg előnyére válhatott volna. Ezen nézetünket egyébként az igazgató-főorvos is aláirta. — De gazdagabb betegről lévén szó Pestre vitték, mert úgy vélték, hogy a műtét tökéletesebb technikai eszközök birtokában jobban sikerül majd. Két dologról azonban teljesen megfeledkeztek. Először is arról, hogy a vidéki kórházak legtöbbjében elsőrendű fiatal, modern képzettségű orvosok vannak, akik már nem egy ilyen súlyos műtétet végeztek sikerrel. Másodszor pedig arról, hogy a modernebb technikai berendezés és egy esetleg jobban sikerülő műtét reménye nincs kellő arányban az egy és negyedórás autózással járó rázkodtatással és időhalasztással, ami azután döntő módon befolyásolhatja rosszirányba és csakis rossz irányba a beteg állapotát, ahogyan ez valószínűleg jelenleg is bekövetkezett. Mi ebből a tanúság nekünk is és a pestieknek is? Igenis ha felülünk az autóra és kezdő vezető létünkre eszeveszett gyorsasággal száguldunk az országúton és szerencsétlenül járunk, akkor bízzunk csak meg a vidéki kórházak orvosaiban és legyünk meggyőződve arról, hogy tudásuk legjava szerint fognak kezelni bennünket és ha magukat esetleg erre gyöngéknek érzik, mindig lesz bennük arra elég férfiasság, elég orvosi etikai szellem, hogy ezt a beteggel tudatják is avagy esetleg konTuristáink ünnepélye a dobogókői Hősök emlékművénél Némi tespedés után megmozdult városunk egyik legnagyobb egyesülete, a Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya. Mult vasárnap, dalárdájával az élen minden tekintetben nagyszerűen sikerült, hangulatos kirándulást rendezett Dobogókőre, mely aikalommal ünnepélyes keretek között megkoszorúzta a világháborúban elesett turisták hősi emlékművét. Kora hajnali órákban hátizsákos turisták gyülekeztek a Rozália-kápolnánál és elindultak Pilisszentlélek felé vezető úton a Pilis-hegység gyöngyére, Dobogókőre. A gyalogosok elindulása után nemsokára zsúfolásig megtelt két autóbusz is robogott és vitte a gyengébb gyalogló turistákat egészen a Szalma-hidig, hogy mindnyájan összegyűljenek Pilisszentléleken. Alig érkeztek meg a hegyekkel körülzárt kicsi templomba, ahol Szólás Honor bencésgimnáziumi tanár mondott csendes misét, mely alatt a Turista Dalárda női kara Hajnali Kálmán karnagy vezetésével, kiváló összhanggal meglepő tisztasággal előadott Szeretlek Isten, Pikéthy: Ave Maria és Beh sokszor elbont a bánat cimű egyházi énekekkel emelte a szentmise áhítatát. Az ima elhangzása után hatalmas tömörséggel hangzott Búsmagyarok imádkoznak kezdetű magyar bánatot legjobban kifejező egyházi dal. Igy eleget téve az egyházi kötelességnek, az egész társaság bevonult a Hangya vendéglőbe, ahol kis fröccsök fogyasztása mellett irigylésre méltó étvággyal fogyasztotta el kiki a magával hozott reggelit, melytől felfrissülve, vidám beszélgetés közben gyalogolt az egész társaság, mintegy hetvenen, Dobogókőre és gyönyörködött a pom-