Esztergom és Vidéke, 1936

1936-05-28 / 43.szám

Majd dr. Cholnoky Jenő átnyújtotta az Osztály 25 éves jubiláris jelvényét, amit a következők kaptak : Bors Kálmán, Brunner Ferenc, Fényes Henrik, Herczeg Lajosné, Iványi Lajos, Kellner Gyula, Kerschbaummayer Károly, Laiszky Jenő, Laiszky Kázmér, Oltósy Rezső, Philipp Konrád, Tölgyessy Jenő, Vitái István és dr. Zwillinger Ferenc. Mindegyik jubilánshoz volt egy kis tréfás üdvözlő szava. A disz- illetve a vándorgyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget. A népes gyűlés után a társaság zárt sorokban vonult fel az ásatásokhoz, hol Várnay Dezső mérnök kalauzolta őket. Mig Lepold Antal prelátus-kanonok előadásából annak történetét, addig a magyarázó mérnök szavaiból annak építészeti jelentőségét ismerték meg. Végre sok szépséggel és ismerettel gazdagodva, de annál jobban elfáradva ültek fél 2 órakor asztalhoz a Magyar Király kerthelyiségében, hol a rég várt jóidő és friss levegő, jó bor, Ízletes ételek és cigánymuzsika mellett csakhamar megfeledkeztek a nap fáradalmairól. Ebéd alatt dr. Brenner Antal köszöntötte fel dr. Ckolnoky Jenő közp. elnököt, ki korát és külsejét megcáfolva járja még ma is a természet berkeit. Ebéd után sokan felrándultak a vaskapui turista menedékházhoz mások pedig a város szépségeit tekintették meg. A budapesti vendégek a fél 9 órás esti vonattal hagyták el városunkat egy szépen sikerült, kellemes nap emlékeivel. Az Esztergomi Turista Osztály negyedszázadánál örülünk, hogy ebben a városban, ahol egyesületek olyan hamar elvirágzanak a közönség fásultságának szárazsága miatt, turistáink családja csak erősödik a természet, az élet ölén ... Az Esztergomi Osztály vezetősége ezúton is köszönetet mond dr. Lepold Antal prelátus-kanonok úrnak, hogy a gyűlés ünnepi fényét nagystílű előadásával emelte s azért a készségért, mellyel a turistaság és azok vendégei számára mindig kész volt idejét szentelni, Várnay Dezső mérnök úrnak pedig a szives kalauzolásért, a Leventeegyesület vezetőségének azon szívességéért, hogy a zenekart a fogadtatáshoz rendelkezésre bocsátotta, valamint a zenekar tagjainak egyenkint és összesen, hogy a fáradsággal járó szereplést vállalni szívesek voltak, a szentferencrend főnökségének, hogy az egyébként csöndes misét a vendégek tiszteletére orgonás misévé tette, a református lelkész úrnak, hogy a vallásabeliek számára külön istentiszteletet tartott. Az esztergomi diákság hódolata a biboros főpásztor előtt Gyönyörű időben, hatalmas közönség előtt fejeződött be a „Krisztus és a gyermek" munkaév akarás reménységéhez, hogy a város közönségének köszönetét és szeretetét tolmácsoljam az itt bemutatott felemelő munkátokért. Legyetek az aktiv katolicizmusnak hazafias és önérzetes hirdetői, felkészültségiek tudatában bizalommal néz rátok a magyar haza és a magyar jövő... A beszéd elhangzása után az öszszes intézetek, leányok és fiúk díszlépésben vonultak el a biboros főpásztor és az előkelőségek előtt. A nagyszerű ünnepségért hála és elismerés illeti meg annak rendezőségét, az Actio Catholica szervező osztályát, dr. fióka Imre titkárt, dr. Balogh Albin igazgatót, akik a nagy munka oroszlánrészét vállalták. Elismerés illeti a testnevelési tanárokat, tanítónőket és tanítókat, Boromissza Gyula gimnáziumi és Bárdos Béla a tanítóképző tanárait, akik az ünnepséget irányították. A cserkészbemutató dr. Monsberger Ulrich P. Szórádi Tibor és dr. Marczell Árpád parancsnokok érdeme. Nagy részt vállalt a gimnázium kitűnő fúvószenekara is, mely a gyakorlatokat és felvonulást kisérte Urbán Vilmos karnagy vezetésével. Nagyban hozzájárult a sikerhez a kitűnő leventezenekar muzsikája is. De nem feledkezhetünk meg a kis elemista Kottlet Ottóról, aki harmonikájával olyan kedvesen kisérte az elemista fiúk gyakorlatát. Az Actio Catholica elmúlt évi nagy munkájához méltó volt ez a verőfényes, impozáns vasárnap délutáni befejezés. (p. I.) IIIIIIIIIHtllll»»lllllltll»lltttUIHIIIt»Mt»Mti»( A magyar összetartásról beszélt vitéz SzivósWaldvogel József a vármegyei törvh. bizottság N. *!. csoportjának alakuló értekezletén A hét minden napján esett az eső, igy a vasárnapra tervezett hatalmas primáskerti demonstrációt is az elmosás veszélye fenyegette. Vasárnapra azonban kiderült az ég és a nap bőven ontva arany kévéjét, mosolygottá bencések primáskerti sporttelepére, amelyet hatalmas tömeg vett körül. A primáskerti ünnepség az 1935— 36-os „Krisztus és a gyermek" munkaév záróünnepsége volt, melyet az összes tanintézetek részvételével az Actio Catholica szervezési szakosztálya rendezett. Az ünnepségre sokan jöttek Budapestről és a vidékről egyaránt. Az előkelőségek között megjelent dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás, a káptalan tagjainak és Esti Miklós, világi pápai kamarás kíséretében, dr. Radocsay László főispán és felesége, dr. Reviczky Gábor vm. főjegyző, Glatz Gyula polgármester, dr. Ernszt Sándor orsz. gyűl. képviselő, dr. Mihalovics Zsigmond tb. kanonok és Zsembery István az Actio Catholica képviseletében, dr. Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos, v. br. Ungár Károly helyőrségparancsnok, Orosz Antal erdőfőtanácsos dr. Krecsányi Kálmán rendőrtanácsos, dr. Ötvös Lajos az A. C. titkára, rajtuk kivül Esztergom közönségének ritkán látható hatalmas tömege. Pontban 4 órakor érkezett a biboros főpásztor, akinél jelentkezett Bárdos Béla tornatanár és engedélyt kért az ünnepség megkezdésére. A sporttelepet teljesen betöltő fiúk és leányok feszes vigyázzba merevedtek, amikor a gimnázium fúvószenekara mikrofonközvetitéssel a Himnuszt intonálta. Jeszenszky Kálmán prel. kanonok megnyitó beszédében hangoztatta, hogy az elmúlt év munkaprogramja az volt, hogy a gyermek lelkileg közelebb kerüljön Krisztushoz és az arra szorulók testileg is támogatásban részesüljenek. — Tisztelettel jelenthetem Eminenciádnak — mondotta — hogy az itteni szervezetek a kitűzött cél megvalósítására erejüktől telhetően mindent elkövettek. Elismeri ezt maga az ifjúság is. Ezért^ vállalkozott szívesen arra, hogy Áldozócsütörtökön fenn a bazilikában nyilvánosan fogadjon Krisztus királynak egy egész életre szóló hűséget, ma pedig egy kis ünnepség keretében rójja le háláját szülői, tanárai, egyházi és világi elöljárói iránt. A beszéd után a piroscsákós, fehéringes, zöldőves elemi iskolás „Szívgárda-csapat" mutatott be három gyakorlatot. Mindegyik kedves volt, de a harmadik : a Lengyel Himnusz aposztrofálása, háttérben felrajzolt Nagymagyarországgal, könynyeket csalt a szemekbe. Megható volt a leányok tánca is, liliommal a kezükben, hófehér ruhában. A középfokú leányiskolák énekkara Béres István, a kitűnő karnagy vezényletével két éneket adott elő, kár, hogy a mikrofon kevésbbé jól működött, mert a nagyszerű és nagyerejű hangokból majd csaknem foszlányokat hallottunk. Nagy sikere volt az esztergomi középiskolás cserkészcsapatok együttes bemutatójának, melyben a táborverést jelenítették meg. Alig pár perc alatt állt a tábor az árboccal, zászlótisztelgés és induló eléneklése után táborbontás következett. Impozáns volt a fiuskolák (bencések, tanitóképzősök, realisták, ferencesek) disztornája a gimnázium fúvóskarának kíséretével. A nagyszerű összmunka, a nagy tömeg hullámzó mozdulatai kifejezhetetlen szépet nyújtottak. A rövid tartalmas ünnepség zárószavait Glatz Gyula polgármester mondotta, aki beszédében hangsúlyozta, hogy a primási és iskolaváros Esztergomnak felelős kötelessége, hogy az idesereglett ifjúságot a tiszta valláserkölcs és az áldozatkész hazafias szellem teljes felkészültségével bocsássa az elet útjára. És én — folytatta — örömmel és büszkeséggel fordulok hozzátok, kedves ifjúság, mint a magyar élniBeszámoltunk arról, hgy a mult kedden délelőtt a kettős vármegye törvényhat. bizottsági tagjai nagy többségének részvételével dr. Radocsay László főispán elnöklete alatt megalakult a várm. törvényhatósági bizottsági Nemzeti Egység-párti csoportja. A gyűlésen vitéz Szivós-Waldvogel József nyug. tábornok is felszólalt s a Nemzeti Egységhez csatlakozott bizottsági tagok nevében hitet tett azon eszmék és elvek mellett, amelyek Gömbös Gyulának és kormányának munkáját irányítják. Vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok beszédében a következőket mondotta : A magyar lélek, ha a sivár jelenben némi megnyugvást és reményt keres, jól teszi, ha visszaszáll a múltba s nemzetünk dicsőséges, de nagyon is változatos múltjából me rít bizalmat és reményt a jövőre. A mult tanúságai egyúttal arra is adnak tájékoztatást, mi az, amit gyakorolunk s mi az, amit kerülnünk kell, ha a magyar feltámadáson dolgozni akarunk. A történelem világításánál megismerhetjük azt is, hogy nemzeti jótulajdonságaink mellett nagyon nagy hibáink is voltak s a bennünket ért nagy nemzeti szerencsétlenségeknek legtöbbször magunk voltunk az okai. Pártos, dacos, önvéreinek engedelmeskedni nem akaró, de idegen szellemiséget és vezetést elfogadó, idegen korbácsütést tűrő, sokszor nemzeti javainkat eltékozld és idegen kézrejuttató nép voltunk nem egyszer, aminek gyakran hoszszú ideig tartó rabság és sanyargatás volt a következménye. Turáni átoknak szokták nevezni a mi nagy nemzeti hibánkat: a széthúzást, pedig turáni átok nincsen. Nagyon kényelmes magyarázat ez az ostoba babona a mi rettenetes és förtelmes nemzeti bűnünkre. Nem turáni átok van, hanem mindig volt és van mindig alacsony ösztönökből táplálkozó önzés, hatalomvágy, mindent jobban tudni akarás, amely önmagát bálványnak téve meg, ennek a bálványnak szolgálatában hajlandó még a végveszély idején is visszavonást szítani s veszedelembe dön teni a nemzet legfőbb érdekeit. Szemeink előtt játszódtak le 1918 ésj 19 eseményei, amelyeknek nagyon nagy része van mai nyomorúságunk előidézésében. Ez a magyar fegyelmezetlenség és rövidlátás inkább indult idegen célok és vezetők után, mint hogy önvéréből támadt és kiróbált vezetőket követett volna. Azt kellene hinni, hogy a saját történelmének tanulságait megszívlelő s abból tanulni vágyó magyarság, amely újra a legnagyobb megpróbáltatások idejét éli, okult a multakból. Sajnos, nem igy van. Hiába adott a Gondviselés a magyar nemzetnek prófétákat, mint gróf Széchenyi István volt hiába mutatnak más nemzetek nagy nemzeti összefogásra és együttakarásra fényes példákat, amelyek csodákat voltak képesek művelni, mi nem tudjuk követni s a magunk hasznára fordítani a példákat. Pedig csak egységes nemzettel, amely áldozni, küzdeni és engedelmeskedni is tud, lehet nagy célok felé haladni, történelmet csinálni. Ezt akarja a Nemzeti Egység gondolata. A Nemzeti Egység nem parciális érdekek, elgondolások és törekvések szolgálatában áll, hanem küzd az egész nemzet egyetemes céljaiért. A Nemzeti Egység öntudatos magyar emberek szövetsége, amely egyesít minden hazájáért és nemzetéért önzetlenül dolgozni kívánó hazafit. A Nemzeti Egységben megtalálja minden becsületes magyar törekvés a maga érvényesülési lehetőségét munkás és főúr nemes összefogással dolgozhat az egyetemes jóért, mindenki boldogulásáért. Nem követeljük, hogy mindenki egy véleményen legyen velünk, szabad teret kívánunk biztosítani minden jószándékú törekvésnek és politikai elgondolásnak, tisztelünk minden ellenkező véleményt, de megköveteljük, hogy gyanúsítástól és gyűlölködéstől mentesen tartsák tiszteletben a más táborokhoz tartozók is a nemzet boldogulása érdekében folytatott becsületes munkánkat. A politikai téren csak a nemes fegyverek használatát tartjuk megengedhetőnek. Nem hagyjuk magunkat megfélemlíttetni semmiféle demagógiától, felvesszük a ránk erőszakolt küzdelmet és tántoríthatlanul kitartunk kipróbált vezetőink mellett. Ezekkel a gondolatokkal üdvözlöm a közös munkára egybegyűlt törvényhatósági bizottsági tag urakat és azok nevében csatlakozásunkat és készségünket jelentem be a Nemzeti Egység szellemében és kereteiben való együttmunkálkodásra és kívánom, hogy ez a munka Isten segítségével a magyar haza és népünk boldogulására minél nagyobb sikert érjen el. IMMHIUMMHIIHIIIUHI Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyelő m. kir. államrendőrség által engedélyezett magánnyomozó irodája Esztergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes természetű ügyekben nyomoz, okmányokat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó vagy eltűnt egyéneket felkutat, úgy bei- mint külföldön. Minden vasár- és Ünnepnap össztánc a Kaszinóban.