Esztergom és Vidéke, 1936

1936-05-21 / 41.szám

ESZTCRfilWoYlffiKE ÖTVENHETEDIK ÉVF. 41. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1936. MÁJUS 21 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Az iskolaügy utódaink boldogulásának az ügye, a legnemesebb fegyve­rekkel küzdő honvédelem, mely­lyel áll vagy bukik a nemzet. Érdemes tehát a kultuszmi­niszter ujabb nevelésügyi el­gondolásainak a szemébe nézni a középiskolai törvény most megjelent végrehajtási utasítá­saival kapcsolatban. Az egységes középiskola a jellemnevelést teszi főfeladattá. Az egyén nem önmagáért, ha­nem a közért van, az egész­nek csak része, mely a kollek­tivitás nemzeti szolgálatában áll. A nagy jellemek egyéni kiválóságok ugyan, de nagy­ságukat nem az individuális elszigeteltség, hanem a nagy faji és nemzeti kollektiv esz­mék szolgálata determinálja. Az új iskola minden tény­kedése, egész szelleme a jel­lemnevelés, az erkölcsi nevelés szolgálatában áll. Az osztály­főnöki óra nem kér számon örökös értelmi és memóriái munkát, hanem kikutatja, irá­nyítja és ellenőrzi a lélek leg­titkosabb rezzenéseit. Megnyit a tanulók előtt egy eddig ke­vésbbé ismert világot: a mo­rális értékek grandiózus biro­dalmát és azt mondja, hogy elméd lehet ragyogó, mint a nap, memóriád precíz és meg­bízható, mint a legfinomabb óramű, ha nem fejlődik ki benned e különben értékes kvalitások mellett az erkölcsi érzék nemes patinája, csak gép vagy lélek nélkül. Ezt a célt szolgálja a humaniórák szel­lemtörténeti és etikai iránya, ezt a nemzeti szempontok ki­hangsúlyozása és a hungaro­lógia szellemének minden tan­tárgyat átható fluiduma. Az iskola tehát ezentúl töb­bet fog nevelni, mint eddig. Ebben a felfogásban azután természetesen benne van a valláserkölcsi eszmény inten­zivebb ápolása is. Ez az új iskola azt mondja: a legfénye­sebb elme és a legkitűnőbb memória is magában mit sem ér, ha a lélek sivár, az erköl­csi érzék beteg, az akarat erőt­len, a kedély fásult, a gondo­latvilág iránya az internacio­nalizmus és a rideg ráció vá­gányán az erkölcsi posvány, a rideg materializmus, az ideál nélküli önzés felé viszi a min­den szépre és nemesre kapható fiatal lelket. Kell, hogy esz­mények világítsanak fiaink előtt, az Isten, haza és embertársa­ink önzetlen szeretete ragyog­jon fiataljaink előtt követendő célokul. A nemzeti eszme ápolása, amely minden tantárgyban ben­ne van, a gerince és közép­pontja az iskolai tanításnak és nevelésnek. Szívesen remél­jük, hogy a nemzeti ethosz eme korai érvényesülése az iskolában más társadalmat és magasabbrendű egyéneket fog formálni. Zászlót szenteltek az esztergomi frontharcosok Vasárnap délelőtt tartotta az esz­tergomi Frontharcos Főcsoport zász­lóavató ünnepélyét. Előtte való este, szombaton, a le­ventezenekar lampionos szerenádot adott a biboros hercegprímásnak és dr. Radocsay Lászlóné főispánné zászlóanyának. Másnap kora reggel a leventezene­kar zeneszóval bejárta a város utcáit. Az ünnepség előtt fél 11 órakor szentmisét mondott vitéz Ronkay Antal érseki tanácsos a belvárosi plébánia-temp'omban, mely után megszentelte a gyönyörű új front­harcos zászlót. A szentmise után ünnepség volt a Széchenyi-téren, ahol a helybeli katonaság diszszakasza, a dorogi és esztergomi formaruhás frontharco­sok, a tiszti küldöttség vitéz Makay László állomásparancsnok, alezredes, a vitézek pedig vitéz Bartha-Pong­rácz Ede nyug. ezredes vezetésével, Csárszky István dr. és Drahos Já­nos dr. prelátus-kanonokok, Reviczky Gábor dr. várm. főjegyző, Glatz Gyula polgármester, vitéz Borókay Rudolf ny. tábornok, Hamvas Endre dr. hercegprimási titkár, Balogh Al­bin dr. bencésigazgató, Felber Gyula dr. plébános, Krecsányi Kálmán dr. rendőrtanácsos és még igen sokan voltak jelen hivatali és egyesületi, valamint társadalmunk vezetőférfiai közül. Dr. Brenner Antal, az esztergomi Frontharcos Főcsoport alelnöke front­harcos ruhában a szónoki emel­vényre lépett, üdvözölte a közönsé­get, megemlékezve az ünnep jelen­tőségéről. Köszöntötte a zászlóanyát, dr. Radocsay Lászlónét, az egyházi, katonai és világi hatóságokat és a város közönségét, mely a fronthar­cosok ünnepére ilyen hatalmas szám­ban vonult fel. Erős András frontharcos, szent­györgymezőí kisgazda, szép alkalmi szavalata után Kertész Elemér, a Magyar Frontharcos Szövetség alel­nöke mondotta el ünnepi beszédét. — Kicsi ez a zászló, — kezdte beszédét — de hatalmas a gondo­lat, amelyet magában foglal. Jelent mindent, amit a magyar élet jelen­tett a múltban. Elhozza az emléke­zés szárnyán az elmúlt idők nagy eseményeit, Doberdo és Volhynia emlékeit. A frontharcosok történelmi feladattal rendelkeznek. Kivették ré­szüket a honvédelemből, most a polgári életben állják meg helyüket. Küzdenek a hazáért, a tradíciókba nyúló magyar életért, a szociális kérdések megoldásáért. S amint hő­sök voltak a múltban, hősök a je­lenben is, a közönségnek a mult és jelen találkozásán az a kötelessége, hogy szeretetet, megértést adjon vi szonzásul a frontharcosoknak, akik egyszer már teljesítették kötelessé­güket, de erre mindenkor készek is lesznek. A nagyhatású beszéd után dr. Radocsay Lászlóné, a zászlóanya fel­kötötte babérkoszorúját a zászlóra és átadta azt megőrzésre Kornháber Samu ny. ezredesnek. Majd a zász­lószegek beverésére került a sor. Radocsay László főispánt bízta meg azzal, hogy helyette és képviseleté­ben a zászlószeget beverje. Dr. Ra­docsay László főispán azonban hi­vatalos távolléte miatt az ünnepé­lyen részt nem vehetett s ezért az egyébként akadályozott alispán he­lyett annak helyettesét, dr. Reviczky Gábor főjegyzőt kérte fel a zászló­szeg beverésére. Ugyancsak ő verte be a zászlószeget a vármegye, Glatz Gyula polgármester a város közön­sége nevében, v. Makay László al­ezredes, állomásparancsnok a kato­naság, dr. Krecsányi Kálmán rend­őrtanácsos a rendőrség, Kertész Ele­mér pedig az Országos Frontharcos Szövetség nevében. Az ünnepség után, melyet az eső megrövidített, a katonai diszszakasz és a frontharcosok díszlépésben el­vonultak a felavatott zászló előtt, majd a leventezenekarral az élen ki­vonultak a fiősök szobrához, hol v. Zsiga János dr. vármegyei aljegyző, frontharcos vezetőtiszt szép hazafias beszéd kíséretében elhelyezte az em­lékművön a frontharoosok koszorú­ját. Délután 1 órakor pedig több helyen közös ebédre jöttek össze a frontharcos bajtársak. Gömbös Gyula miniszterelnök dr »HHttiMIMHIIIIlHt>ltHa frfrfrfrfrfofra-»»»*^ üllilllllllllll Felemelő cserkészavató ünnepség volt szombaton este a Fürdő Szálloda nagytermében Szombaton este hat órakor nagy­számú közönség gyűlt össze a Fürdő Szálló nagytermében, hogy tanuja legyen a reáliskola kiscserkészei fel­avatásának. Az ünnepségen ott voltak dr. Csárszky István, Jeszenszky Kálmán, dr. Török Mihály prelátus-kanonok, dr. Reviczky Gábor vm. főjegyző, v. Szivós-Waldvogel József ny. tábor­nok és felesége, a helybeli taninté­zetek részéről Nádler István pápai kamarás és Bartal Alajos igazgatók, Vértes Zoárd, dr. Monsberger Ulrik, P. Nagy Arisztid tanárok, dr. Bren­ner Antal főjegyző, dr. Sajó Lajos, dr. Stockinger János, dr. Rogrűn Jenő főorvosok, dr. Krecsányi Kál­mán rendőrtanácsos és sokan má­sok. A cserkészavatást kedves szava­latok, nagyszerű ének- és zeneszá­mok vezették be. Sikerük volt a mozgásos gimnasztikai gyakorlatok­nak is. Az avatásra felvonult a színpadra a nagyok egy őrse, a csapat zász­lójával, majd az avatandó fiatalok, akik dr. Marczell Árpád parancsnok kezébe letették az esküt. Az új cser­készekhez Jeszenszky Kálmán prel.­kanonok intézett nagyhatású ünnepi beszédet. Az élet határmesgyéiről beszélt. Azokról a határmesgyékről, amelyek az ember életében az egyes szakok között fellépnek. Ilyen határmesgye a cserkésszé avatás is. Elbúcsúzás a gyermekkor játékaitól, komoly ké­szülődés az életre. A magasztos cser­késztizparancsolat útmutatása mel­lett. Ma, komoly időkben, komoly emberekre van szükség. Istenfélő, embertársaikon segíteni kész, test­ben és lélekben egyaránt tiszta fér­fiakra van szükség. Nekünk, ma­gyarságnak fokozottabban van szük­ségünk ilyen férfiakra, akik nem riadnak vissza a nagy feladatok sú­lyától. Elcsüggedni csak az fog, aki egyedül önmagában bizik. Isten ke­gyelmével mindent le lehet győzni. A társadalomnak, a szülőknek is résen kell lenniök, hogy a kis cser­készek mai liliomos lelkületüket, hű­ségüket az egyházhoz, hazához, ne tépázza meg a férfiélet sem. Nyújt­sanak ehhez segédkezet, segítsék előbbre jutni az erős, keresztény magyar férfi típusának kialakításá­ért folytatott nehéz munkát. „Ez a kis gárda — fejezte be szavait — szolgáljon az Isten dicső­ségére, a haza üdvére és saját ma­guk boldogulására .. Megkapó volt az az egyfelvoná­sos kis jelenet, amelyet a kis cser­készek adtak elő az avatás előtti gyermeki izgalmakról, hangulatról, lázas álmokról. A további műsoron tréfás szerenád, talajtorna gyakorla­tok és zárószámul a Hunyadi induló szerepelt. A nagyszerű műsor megérdemelt sikeréért Asbóth Károly, dr. Marczell Árpád, dr. Varga Ferenc, KUnda Ká­roly, Nagy Sándor tanárok és id. Zsolt Nándor, a zenekar vezetője fáradoztak. A műsor után a volt reáliskolai növendékek táncestélyt rendeztek. A kontár nemcsak az iparost teszi tönkre, hanem a munka­adónak is kárt okoz ! A kontár megöli a tisztességes adótfi­zeto iparosságot /

Next

/
Oldalképek
Tartalom