Esztergom és Vidéke, 1936

1936-04-19 / 32.szám

a helyi pártszervezet erőviszonyaira — az esztergomi mandátumnak egy másik párt részére való átengedését a pártszervezet további fejlődésére aggályosnak kell tekinteni. Vala­mennyi felszólaló teljes elismerés­sel szólott a javaslatba hozott jelölt egyéni kiválóságairól és magas sze­mélyiségéről, mégis kifejezést adott azon aggodalmának, vájjon ezen vá­lasztással Esztergom városnak any­nyira fontos speciális érdekei kellő­kép megóvásra és képviseletre ta­lálnak-e ? Az elhangzott óhajokra és aggo­dalmakra dr. Radocsay László meg­nyugtató és részletekig terjedő tá­jékoztató kijelentéseket tett. Ezek beható mérlegelése után a N. E. helyi pártvezetősége — tekintettel a város békéjének mindenképen való megóvására és a felhozott magasabb szempontokra — ellenkezés nélkül hozzájárult dr. Ernszt Sándor jelö­léséhez, annak a feltételezésével, hogy ezen magatartásával a maga részéről teljes mértékben biztosítja egy megértő légkör kialakulását és a testvéri együttműködés lehetőségét. A pártszervezet vezetőségének ál­láspontja szerint azonban ez az ál­lásfoglalás nem praejudicál a jövőre nézve, hogy Esztergom város pol­gárságának szabad akarata és pol­gári meggyőződése minden gátlás és befolyás nélkül megnyilvánul­hasson. Vármegyei gyűlések . A vármegyei kisgyűlés április hó 14-én délelőtt 9 órakor Radocsay László főispán elnöklete alatt tar­totta meg rendes havi ülését. A negyvenkilenc pontból álló tárgysorozat keretén belül Tolna, illetve Békés vármegye átirata kap­csán javasolja a kisgyűlés a törvény­hatósági bizottságnak, hogy irjon fel a m. kir. kormányhoz a községi normállétszám újbóli megállapítása, a községi jegyzők szolgálati és anyagi viszonyainak javítása, illetve a vármegyei egyesitett nyugdijala­pot terhelő ellátási dijaknak a m. kir. Központi Illetményhivatal által leendő átvétele tárgyában. Az Actio Catholica megkeresése alapján a kisgyűlés felkérte a vár­megye alispánját, hogy a törvény­hatóság képviseletében vegyen részt Budavár felszabadításának 250 éves évfordulója alkalmából rendezendő római nemzeti zarándoklaton. A kisgyűlés foglalkozott Eszter­gom város fogadó és vendéglő-ipar szabályrendeletével és ezzel kapcso­latban Ghyczy Elemér kifogásolta azt, hogy a vármegye székhelyén úgyis, mint idegenforgalmi gócpont­ban, a vendéglőkben és kávéházak­ban nem lehet jó bort kapni, da­cára annak, hogy a vármegyében (Neszmély, Ászár, Boldogasszony­puszta stb.) jóminőségű borok te­remnek. Egy-két filléres differencia kedvéért a vendéglősök messze ide­genből és kevésbbé jó borokat ho­zatnak, mikor itt közelben jó már­kás borok kaphatók. Egyes községek jegyzői irodájá­ban megtartandó hivatalos órákkal kapcsolatban Péntek Pál kívánatos­nak tartja, hogy a községek vezető­ségei sürgős természetű ügyekben (pl. passzus kiadás) vagy egyéb indokolt esetben (pl. esketésnél) a hivatalos órákon kivül is rendelke­zésére álljanak az érdekelteknek. Alispán megnyugtatta a felszólalót, hogy a hivatásukat átérző jegyzők eddig is igy cselekedtek, de azért a járási főszolgabirák útján kiadja a megfelelő utasításokat. Vitéz Szivós-Waldvogel József kifogásolta azt, hogy a gazdasági jellegű ismétlő iskolák gyakorló föld­jeit nem kezelik megfelelően, nincs meg a termelés folytonossága, hiány­zik az üzemterv, a szaktudás és az ellenőrzés. Egyes községek települési dijainak megállapításával kapcsolatban vitéz Szivós-Waldvogel József a letelepe­désnek további intézményes meg­szigorítását tartja szükségesnek, nehogy' külföldről nem kívánatos elemek szivárogjanak be és teleped­jenek le vármegyénkben. A kisgyűlés foglalkozott Komá­rom szab. kir. megyei város vágó­hidjának építésével és ezalkalommal felkérték a vármegye alispánját, hogy Esztergom szab. kir. megyei város­ban is szorgalmazza a vágóhíd lé­tesítését. A vármegyei közigazgatási bizott­ság április hó 14-iki ülésén Rado­csay László dr. főispán a tárgysoro­zat előtt meleg szavakkal üdvözölte Ujszászy Imre m. kir. műszaki fő­tanácsost, aki a közelmúltban ün­nepelte harminc éves közszolgálati jubileumát. A különböző jelentések közül a legnagyobb érdeklődést váltotta ki az egyke elleni küzdelem megszer­vezésére kiküldött albizottság jelen­tése és javaslata, amelyeket — ezek fontosságára való tekintettel — la­punkban külön ismertetünk. Az alispán március havi jelentése szerint az egész vármegye közön­sége kegyeletes és hazafias ünnep­ségek keretében áldozott március hó 15-én a nagyidők emlékének. A vár­megye és a két szab. kir. megyei város alkalmazottai egy havi fizeté­sük egy százalékát ajánlották fel az alföldi ínségesek megsegítésére irá­nyuló akció javára. A törvényhatósági tiszti főorvos jelentése szerint márciusban vár­megyénkben az egészségügyi helyzet az évszakhoz viszonyítva és általá­ban kielégítő volt. A fertőző beteg­ségek közül nagyobb számban vör heny lépett fel Nagysápon, ahol az iskolát be kellett zárni, azonban a járvány enyhe lefolyású volt. A ha­tósági orvosok egészségügyi vizs­gálataik alkalmával feltűnő szabály­talanságot márciusban nem ész­leltek. A vármegyei tanfelügyelő jelenté­sében beszámol arról, hogy a taní­tóság fokozott tevékenységet fejt ki és a tanfelügyelőségen lévő peda­gógiai könyvtár könyveit oly nagy mértékben olvassa, hogy az igény­léseket alig tudják kielégíteni. A törvényhatósági állatorvos je­lentése szerint a belügyminiszter a felsőgallai kör- és a bánhidai köz­ségi állatorvosi állás megszervezé­sét jóváhagyta, így ezen állások be­töltése legrövidebb időn belül meg is fog történni. Lépfenében fertőzve volt két köz­ség, sertéspestissel hét és sertés­orbánccal két község. Állatkivitelünk volt Ausztriába 1 drb használati ló, 495 drb vágó­sertés, Csehszlovákiába 100 drb vágójuh, Németországba 70 drb vágómarha és Olaszországba 83 drb. vágómarha. Az államépitészeti hivatal beje­lentette, hogy márciusban az állami és törvényhatósági kezelésben lévő közutak forgalomképes állapotban voltak. A végleges burkolattal ellá­tott állami útszakaszokon a kedvező idő beálltával kisebb javításokat fognak végezni. Folyamatban van az Esztergom—pilisszentlélek—do­bogókői, a Kisbér—császári, a Nagy­igmánd—tarkányi és a Felsőgalla— tarjáni vicinális közutak kiépítése. Á vármegyei m. kir. gazdasági felügyelő jelentése szerint az idő­járás száraz és enyhe volt, korán kitavaszodott, március utolsó har­madában jelentékeny csapadék volt, fagykár nem volt. Az eddigi időjá­rás mindenféle gazdasági ágazatra vonatkoztatva igen kedvezőnek mond­ható. A tavaszi kalászosok vetését kellő időben befejezték, kelésük egyenletes, fejlődésük erőteljes, ha­sonló a helyzet a cukor- és takar­mányrépánál. A korai burgonyát már elültették, az őszi burgonyát most ültetik. Az őszi vetések szé­pen fejlődnek. A takarmánykészlet­tel a kellő takarékoskodás mellett az állomány szokott kondíciójának feláldozása nélkül általában kijöttek a gazdák. Az állatárak örvendetes emelkedést mutatnak. A mezőgaz­dasági munkások munkaalkalma a korai kitavaszodás folytán bővül. A gesztesi és tatai járás területén a m. kir. földmivelésügyi miniszter jóváhagyásával megállapították a minimális mezőgazdasági napszám­béreket a mult évinél valamivel ma­gasabban. Az esztergomi járás te­rületén ennek megállapítása nem mutatkozik szükségesnek. A komáromi m. kir. pénzügyigaz­gatóság jelentése szerint március­ban a ház, föld, rögzített általános kereseti, rögzített jövedelem- és va­gyonadóra vonatkozó munkálatokat befejezték, a nem rögzített adók ki­vetése folyamatban van. Behajtási eredmények az állami egyenes adók­A kézművességet, a kisipari ter­melést mai alakjában és mai mun­katerületén nem lehet fenntartani, hanem keresnünk kell, céltudatosan a közérdek és a nemzeti érdek figye­lembevételével egy új egyensúlyi állapotot a nagyipari termelés és a kézműves termelés között. Ebből a szempontból a kézmű­vességet két főcsoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba tartoznak azok az iparok, amelyek a technika és a kapitalista termelési rendszer foly­tán mindinkább veszítenek jelentő­ségükből, mert olyan tömegfogyasz­tási cikkeket állítanak elő, amelye­ket a nagyipar olcsóbban tud a piacra hozni. Ezeknek a helyét a nagyipar fogja fokozatosan elfog­lalni, elveszi eddigi vevőiket, kiszo­rítja őket a városokból a községekbe, ahol talán a nagyipar terjeszkedése nem rentábilis, vagy egyszerű javí­tási munkálatok végzésére fogja eze­ket az iparágakat szorítani. Ebben a kategóriában azonban sokan lesz­nek olyan iparosok, akik a technika vívmányainak, a gépeknek felhasz nálásával üzemüket fejleszteni tud­ják, fokozatosan a középiparosok sorába lépnek és megteremtik ná­lunk is a meglehetősen nélkülözött középiparos réteget. Az én meggyő­ződésem az, hogy a gyáripari tö­megtermelés előnyeivel szemben nem szabad lekicsinyelnünk azokat az erkölcsi erőket sem, amelyek a kis­és különösen a középipari vállala­tokban, a munkaadó és munkás kö­zött közvetlen kapcsolat révén je­lentkeznek. Ha a munkás nem min­dig a futószalag mellett ül, hanem munkájának gyümölcsét is látja és látja azt az odaadást, amivel gaz­dája a vállalat sorsa iránt viselte­tik és azt a küzködést, amelyet a vállalat vezetője a nyersanyag be­szerzésétől kezdve az árú értékesí­téséig a munka minden fázisában kifejt, akkor sokkal odaadóbb lélek­kel vesz részt a munkában és érté­kesebb támasza és oszlopa lesz annak az üzemnek, mint az a gyári munkás, akinek minden személyi kapcsolata megszűnt a gyár veze­tőségével vagy tulajdonosával. De találunk a kisiparban másik olyan munkaterületet is, ahol a nagy­nál : mult év márciusához viszo­nyítva az eredmény 30.000 pengő­vel kevesebb, bélyeg- és jogilleték­nél az első negyedévi eredmény 30.000 pengővel több, illeték egyen­értéknél a márciusi eredmény 800 pengővel kevesebb, közúti gépjár­művek közúti adójánál 2400 pengő­vel kedvezőbb. Általános forgalmi adónál a negyedévi eredmény 122.000 pengővel több, fényűzési forgalmi adónál 1000 pengővel kevesebb. A budapestvidéki m. kir. pénz­ügyigazgatóság márciusi jelentése szerint Esztergom szab. kir. megyei város és az esztergomi járás terü­letére az adókivetést a m. kir. pénzügyminisztérium által megálla­pított terv szerint a határidő pon­tos betartása mellett folytatják. A behajtási eredmény: állami egyenes adóknál mult év márciusához vi­szonyítva 9000 pengővel kedvezőt­lenebb, bélyeg- és jogilletéknél 2000 pengővel több, illeték egyenértéknél 1300 pengővel kevesebb, közúti gép­járművek közúti adójánál 740 pen­gővel több, általános forgalmi adó­nál 12.500 pengővel és fényűzési forgalmi adónál 350 pengővel ke­vesebb, A közigazgatási bizottság plénuma után az albizottságok üléseztek, me­lyeknek ülései délután negyed kettő órakor értek véget. ipar átalakító hatása nem fog nagy változásokat előidézni, sőt ahol be­folyása sem lesz. Ez a terület az úgynevezett műipar, helyhez kötött ipar, helyi nyersanyagot kidolgozó, helyszükségleteket kielégítő ipar te­rülete, de különösen azoké az ipar­ágaké, amelyek nem iparcikkeket gyártanak, hanem bizonyos egyéni szolgáltatásokat végeznek, mint pél­dául a fodrász. Ezen a munkaterü­leten a nagyiparnak, a gyáripari ter­melésnek az átalakító hatása egy­általában nem jön számba. A tapasztalat azt mutatja, hogy az iparilag fejlett országokban egé­szen uj munkaterületek és fejlődési lehetőségek nyílnak a kézművesek számára. A fejlettebb nyugati ipari országokban ma már a kézművesek jórésze nem közvetlenül a megren­delőnek dolgozik, hanem átvesz a gyáripar termelési processzusából egyes fázisokat, amelyekben nagyobb kézügyesség és nagyobb szakérte­lem szükséges, ahol minőségi mun­kára van szükség és Így tulajdon­képpen a kézművesnek a gyáripar a megrendelője. Végeztem hazánkban erre vonatkozólag kísérleteket, de sajnos, nálunk még nem megy a dolog. Ha nézzük a kézművesipar jövő helyzetét, megállapíthatjuk, hogy en­nek a kézművesiparnak igenis van jövője a jövő társadalmi és gazda­sági rend kialakulásában: Keres­nünk kell azokat az eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy ez a réteg megerősödjék és jövő felada­tainak ellátására képes legyen. Szük­ség van erre a törekvésre nemcsak technikai és gazdasági megfontolá­sokból, hanem nemzetpolitikai okok­ból is. Itt több, mint 160.000 önálló exisztenciáról van szó. Ennek a nagy tömegnek megerősítése és exiszten­ciájának fenntartása a polgári tár­sadalom nagyfokú érdeke. Ezt a nagy tábort nem lökhetjük ki a proletársorsba a társadalmi rend ve­szélyére. Ebből a szempontból nézve is foglalkozni kell ezzel a problémával Mert ha a technikusok és közgazdá­szok rideg ítélete szerint a kisipar halálra volna is Ítélve, akkor is fog­lalkozni kellene ennek a folyamat­Kisipar a jövő gazdasági rendben Irta: Bornemisza Géza m. kir. iparügyi miniszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom