Esztergom és Vidéke, 1936

1936-04-12 / 30.szám

Tavaszi bevásárlásnál feltétlen keresse fel üzletemet! Férfi öltöny szövetek, berberry és és doubl felöltökelmék, mérték szerint készült férfi ingek, nyakkendők, zoknik stb. Női divatszövetek kosztüm, kabát és ruhákra, selymek nagy választékban. Olcsó árak! Pontos kiszolgálás! ILLKS SÁXDOR divatárukereskedés, Széchenyi-tér 21. sz. Beszélgetés Nyergesi Jánossal, az őstehetséggel Gyakran látni őt Esztergomban, a sovány, csontosarcú férfit, hóna alatt széles tékával, melyben papírravetett szines álmait hordozza, amikor áll a palagyár s a kényszerű szabadság és a kenyérgond a városba hajtják szülőfalujából, Nyergesujfaluról^ Csak a széleskari májú művészkalap sejteti, hogy egy kivételes egyéniséggel állunk szemben, míg meg nem szólal, mert ekkor már gazdagon ömlik belőle a művész rajongó beszéde, kinyílik a téka, szabadjára engedi a szines álmokat s magyarázva mutogatja festményeit, rajzait: — Itt például a mozdulatok ritmusa fogott meg — mondja, míg a „Fadöntés" című képét tartja a kezében — abban a pillanatban, amint neki feszülő izmokkal dőltek a fadöntő kötélnek a falu erősei, persze a kötél végén ott csoszmog a falu koldusa is, aki elmaradhatatlan az ilyen eseményeknél. Kivételes megfigyelőképesség teszi Nyergesit azzá a kitűnő életképfestővé, akinek immár mindenütt ismerik. — Hogyan készülnek a képei, kik a modelljei ? — adom fel a szokásos kérdést. — Állandóan figyelem környezetemet, családomat, a falu népét és a kimeríthetetlen modellt: a természetet. Modellt, olyan értelemben, mint azt a fővárosi művészek teszik, nem alkalmazhatok, mert azokra nem telik egy napszámos művésznek. Néha pár fillért mégis áldozok — a pár fillért tessék a szó legszorosabb értelmében venni —. A napokban pl. belép a konyhánkba egy tarkaruhás, kéregető, cigányasszony, balkarján az egész napi „munka" eredményétől duzzadt ócska szatyorral, melyet — hogy a súlyt enyhítse a csípőjére támaszt. Megragad ez a pillanatnyi mozdulatlanság, amint hasán összekulcsolt kézzel elmormogja mondókáját. „Maradjon igy pár percig szüle, akkor kaphat egykét fillért". Nem telik bele sok idő s kész a kép. Tessék ez az. És mutatja, valóban megkapó a jellegzetes mozdulat képe. — Ha áll a gyár sétálgatok a faluban és a határban s papírra vetem a falusi élet egy egy mozzanatát, s a környékbeli tájakat. Szeretem a portrékat s ezekhez legjobb modelljeim a családom tagjai, akik már megszokták, hogy a „maradj igy" felszólításra megmerevednek abban a pózban, amelyikben éri őket. — Vannak-e tanulmányai? — Óh igen — hangzik a nem várt válasz — az őstehetségek kiállítása óta nagyon megszaporodott a számunk, muszáj tanulni — igy mondja „muszáj", mintha csak ismerné Jókai klasszikus elmefuttatását a „ muszáj "-ról — mert enélkül A legnagyobb riport Pár szó a Kolos-kórházról — intervjú a balállal nincs fejlődés, ami nélkül pedig elvész a művész. Eddig legtöbbet Michelangelói tanulmányoztam, de e tanulmányok révén kissé szoborszernek lettek képeim s igy most Rafael és Rubens felé fordultam, tanulmányozom a különböző művészeti irányokat, de csak addig követem azokat, amig magamban feltudom olvasztani s haladok az én külön utamon. Elmondja, hogy legszebb álma egy hortobágyi tanulmányút, mert mágneses erővel vonzza a délibábos puszta. De nincsen pénze. — Kétszáz pengő kellene legalább, de eddig csak 50 P-t kaptam, nagy erőfeszítéseket teszek, hogy kiegészítsem a szükséges összegre, de a gyár nagyon sokat áll s családommal eladott képeim árából élünk. Ez utóbbin csodálkozom, mire elmondja, hogy legutóbb a székesfővárosi könyvtár vásárolta meg egyik falusi táját, megmutatja az utalványt is a festmény áráról. Megtudom tőle, hogy Esztergomban igen sok melegszívű és áldozatkész támogatója van. — Lépőid méltóságos úrnak egész ] kis képtára van már műveimből — i meséli ragyogó szemmel —, Radocsay főispán úr, Etter elnökigazgató úr, Eggenhofer kórházigazgató úr vettek legutóbb képeket, sokan vannak még kérem, akik támogatnak, szakemberek is: Petrovics Elek úr, a Szépművészeti Múzeum igazgatója is vásárolt tőlem képet s Einczinger művész úr mindég megtalálja legjobban sikerült képeimet, sokat téptem szét, ami neki vagy a felesége őnagyságának nem tetszett. Mondom, — hogy ezt az érdekes beszélgetést esetleg közzététetem az újságban is. Nagyon megörül s he lyes üzleti érzékére is jellemzően megjegyzi: — Kell kérem a reklám, mert az ismeretlenségben a legszebb dolgok is elvesznek. Óvatosan rakosgatja vissza a tékába szebbnél-szebb képeit. — Csak a hortobágyi utat nyélbe tudnám ütni valahogyan, kellenek az új impressziók. Különös ember, akii a napszámosmunka mellett művészi ambíciók fűtenek és küzd lankadatlanul a művészi érvényesülésért. — A viszontlátásra — nyújtja búcsúzóul csontos kezét, melyet nem tudott kérgessé tenni a gyári munka — ha lesznek új dolgaim megint bejövök. Dr. K. G. Csak a Pfaff varrógép jár 30—40 évig csendesea javítás nélkül. — Egyedárasitó SCHEN&EN6EL A. Esztergom Vannak szép riportok, vannak szenzációs riportok. Élvezettel és sokszor csodálattal olvassuk a nagy, a „rasender reporter"-ek tudósításait, melyeket divatos államférfiakkal, külügyminiszterekkel csinálnak a feketére, kékre, vagy szürkére lakkozott szalónkocsik dolgozó fülkéiben ; a pályaudvarokon, a lefüggönyözött kocsi előtt állva, vagy titkos népszövetségi ülések után, mondjuk Genfben, a Lac Leman partján . .. Ez mind érdekes. A legnagyobbszerű, a leghatásossab riportokat azonban mindig az élet írja. S a legszomorúbbakat is. Mert az élet riportjai inkább szomorúak. Sok bennük az ősz, az elmúlás, a Halál, a bánat, a könny. S csak nagyon kevés az öröm ... Az élet riportjai mindig szenzációsak. Mindig váratlanok, újak. Most velem is Íratott az élet egy nagy riportot, talán legnagyobbat eddig, mikor egész váratlanul műtétre kellett feküdnöm a Kolos-kórház műtőasztalán. S a műtét pillanatában, mikor az ember nem is élő, nem is halott, hanem a határon mozog körülbelül egyforma arasznyira mindkettőtől — meginterjúvoltam a Halált!. .. Az egészséges ember általában nem gondol vele, de nem gondol a kórházzal sem, míg aztán mindennapos vendég lesz egyszer ... Mindegy, hogy őt hozza a mentőautó, vagy ő jár mások betegágyához, megtanulja, hogy a kórház templom, a műtőasztal: oltár, ahol számtalan csoda történik az orvos keze által. Ezek a nagy riportok, az igazi riportok, az élet riportjai .. . De a közönség, a nagyobb rész, mely eddig elkerülte e falakat, csak keveset tud róla. Sétaközben talán meg-megáll a bejárat előtt s elgyönyörködik a szép virágágyak tavaszt sugárzó, sokszínű pompájában, a lila, rózsaszín, fehér és halványsárga jácintokban, a piros, sárga és halovány tulipánok szépségében ; lát valami épikezést, de a belső életet, a gondokat nem veszi észre. Nem ismeri azt a lázas munkát, mellyel itt életeket mentenek, nem ismeri azt a rengeteg gondot, ami egy ilyen kórház fenntartásával jár. Az esztergomi kórház nagyon nehéz helyzetben van. A betegek túlnyomó többségét a kettősvármegye adja, a kórházat mégis a város tartja fenn, mert hiszen az az államsegély, amelyben a kórház évenkint részesül a kettősvármegye szegényeinek gyógyítására, elenyészően kevés, úgy, hogy a kórház gazdálkodásával is hatalmas összegeket kell erre a célra előteremteni. Dr. Eggenhofer Béla, a kiváló igazgató-főorvos szerint — aki rövid működésével is igen sokat emelt a kórház nívóján, anyagi szempontból is keresi a megoldásokat, — az összes épületeket le kellene bontani és újraépíteni, ami körülbelül 400.000 P-ből megvalósítható lenne. Ez azonban szinte előteremtiietetlen összeg, be kell érni annyival, amit a lehetőségek nyújtanak. Érdekes tanulmány végigolvasni azt az elaborátumot, melyben az igazgató-főorvos nagyszabású, kiváló szanálási és fejlesztési tervezetét fektette le és nyújtotta át a kórházbizottságnak, mely a 150.000 P-ős OTl-kölcsönt meg is szavazta. Ehez járulna még 100.000 P államsegély, melyet egyszer elutasítottak, de a belügyminiszter hétfői látogatása alkalmával elejtett szavakból reméljük, hogy mégis csak megkapja a kórház és így a következő nagyszabású programm vár kivitelezésre: portáslakásépités, szülészeti osztály, apácalak rendbehozatala, sebészet kibővítése emelettel, mellyel *39-ről 59-re szaporodna az ágyszám s ezzel rendeltetésének eleget tudna tenni, belgyógyászat egyesítése egy pavillonban, konyha rendezése emelettel, udvar, elmeosztály, kazánház, szükségletek az építkezésen kivül: vízvezeték, csatornázás, melegvízszolgáltatás, központifűtés, felszerelés, összesen 263.453 P értékben. Most, hogy a belügyminiszter látogatása alkalmával az igazgatófőorvos őszintén feltárta a helyzetet és a magyar közegészségügy reformátora saját szemével győződött meg szegénységünkről, hisszük, hogy az érvek elég súlyosak ahoz, hogy a teljes összeget megkapja az esztergomi Kolos-kórház. Hogy a kiváló főorvos vezetése alatt álló kórház milyen kiváló munkát végez, álljon itt az elmúlt év statisztikája: Osztály Fi Nő Az ápolási napok száma Sebészet . . . 609 491 17110 Szülészet és nőgyógyászat. 89 485 9881 Vegyes . . . 205 136 3178 Belgyógyászat . 369 291 20877 összesen: 1272 1403 51046 Ambuláns beteg : 496 férfi, 282 nő Rendelések száma .... 1245 Műtét 1517 Kórházban szül. gyermekek 157 Lakóhely szerint Esztergomból 1141 beteg volt ápolás alatt 19,153 ápolási nap alatt. A kettős vármegyéből 1353 beteg 29,105 nappal szerepelt. Voltak még betegek Pestmegyéből 49, Hontból 15, a fővárosból 13, Nógrádból 5, Miskolcról, 2, Baranya, Békés, Fejér, Győr, Szabolcs, Vas, Veszprém megyékből 1—1, Debrecen, Győr, Szeged városokból szintén 1—1, túloldalról 78, 1 görög és bolgár, 2 német, 1 orosz, 1 osztrák és 2 román állampolgár, összesen 2,674 beteg 51.046 ápolási nappal, ami 1934-el szemben tetemes emelkeJést mutat. Aki ismeri az esztergomi kórház helyzetét, csak az tudja értékelni ezeket a statisztikai adatokat igazán, amelyek Eggenhofer Béla dr. az elismert tudású igazgató-főorvos vezetése mellett működő orvosi kar emberfeletti munkáját jelenti. Ma, nagyszombat, a Feltámadás ünnepe van. Az életnek van tavaszi ünnepe. Ezt az ünnepet én kinevezném a kórházak ünnepének is, hiszen az egészség templomában feltámadnak halni készült életek. Feltámadási harangzúgás közepette arra a kézre gondolok, mely már annyi embert adott vissza az életnek. Csak áldott lehet ez a kéz ... Piles László. Tépett virágokon . .. Tépett virágokon haldoklik a könnyem; keményrezárt ajkam imákba vonaglik, de sok szines álmot mocsarakba öltem ... borús lelkem sokszor lehangoltan játszik. Az éjem hazugság, a nappalom álom, vérszínű vágyam bilincses átok. Nekem nem szabad sohase megállnom, hogy megcsókoljalak tavaszi virágoki De téged csodállak sötétbarna virág; titkon csókolom bíborragyáit szirmod, im, előtted áll egy nagytitkú világ, hazudhat-e tovább hideg közönyt arcod ?.,. Csukott kelyhed felett a szívem kitárva, előtted állok, tied minden imám; égigszökő hegyek havasi virága, éjfélszinű csillag, hideg Luciám ? Ifj. Balázs János,