Esztergom és Vidéke, 1936

1936-04-05 / 28.szám

naság és martalócok elől aránylag biztos menedéket nyújtson. E célból építtetett itt családja ré­szére Miskey II. István, a győri hu­szárok főkapitánya és császári alez­redes, — ki Úny, a pestmegyei Tinnye és Jászfalun kivül Győr, Fe­hér, Veszprém és Tolna vármegyék­ben számtalan falu és puszta birto­kosa volt — házat, (rezidenciát). E ház egy részben ma is fennálló s lakott vályogépület, Miskey kézen van. A nagycsévi, 1732-iki egyházláto­gatási jegyzőkönyv szerint Úny fi­liája volt. Akkor Barinai László, Miskey Ferenc és Friveisz Ferenc katolikus földesurak birták. Ezután érdekes adatokat sorol fel a falu történelmét iró főispán a val­lási, plébániai, iskolázási dolgokra vonatkozólag. Később megemlíti, hogy római pénzeket találtak a falu határában, s szájhagyomány szerint a község fölött délkeletre épület és tűzhely maradványokra bukkantak. A XIX. század első felében a törzs­birtokos Miskey családba való be­házasodások révén a Bozzay, baráti Huszár, a tiborszegi Horváth, Sántha, setétkúti Setéth, Csefalvay, Simon­tsits, Gaizler, Haán, besenyői Szabó, Friveisz, egyházperkai Andrássy, Csenkey, kulmiczai Valovics, sika­bonyi Mátis, libeni Csapó stb. csa­ládoknak volt itt földesúri joguk. A nemesi családok ismertetése után a következő sorokkal fejeződik be a helyi történelem: „1809-ben Bonaparte, a „nagy" Napoleon, kit a kulturális világ egy része tömeggyilkos szörnye­tegnek, másik fele meg félisten­nek tartott és tart még manap­ság is, elnyeléssel fenyegette a Monarchiát. Sok csatában meg­edzett, zsákmányra éhes seregei immár magyar területen, Pozsony Győr táján raboltak. E hatalmas nyomás ellensúlyozására mégegy­szer s utoljára hirdette a véres kard az „insurrectiót*: a nemesi felkelést. Úny alig egy tucatnyi nemessége ebből is kivette részét s besorakozott a vármegye, a prímás (Károly Ambrus fg.) és a város által egybehívott nemesi felkelő gyalogezred — még ma is a vármegyeházán őrzött — zászlaja alá. Ennek az ezrednek a főkapitánya Gaizler Antal, egyik alhadnagya csenkei Csenkey Pál volt, mindketten únyi birtokosok. Utóbbi otthagyta ifjú életét a csatamezőn s ezzel megfelelő ér­téket cserélt nemzetségének ki­váltságaiért. Dulce et decorum est pro patria inori!" Uny község este 9 órakor már alszik. A nemesi leszármazottak a dicső mult után a ma és holnap nehéz gondját tudják évszázadok di­csőségében, harcaiban edzett válta­kon. Uny község szombat óta 2400 éves történelemmel dicsekedhet. Ez a történelem ott érződik a levegő­ben, a csillagfényes éjszakákban, mikor fiatal, lelkes barátommal, el­merülve a régi idők dicsőségének visszajáró szépségeiben, a magyar múlttól ittasult lélekkel hallgatjuk a jövő termésének halk lihegését, amint a tavasz s nyár Ígéretén, a nemesi földből sarjadó életen, vé­gigsuhan a koratavaszi szellő... kik a megfejtésben és a továbi fel­adat kikutatásában. Megtudták, hogy az egyik bűntárs megsebesült. A nyomok és adatok alapján fel kel­lett kutatni és első segítségben ré­szesíteni. Megtörtént ez is és az őrs büszkén vonult be és jelentette: tisztelettel jelentem, a rámbizott fel­adatot elvégeztem! A játék végén a városháza udva­rán összegyűltek a szereplők. Bevo­nult a bencésgimnázium, a reális­kola, a ferences reálgimnázium és a tanítóképző csapata, a tanonccser­készek a realistákkal dolgoztak együtt Megjelentek a „kémek" is. Dr. Mar­czell Árpád ker. vezetőtiszt röviden összegezte a játék lefolyását és ered­ményeit, megköszönte a ^résztvevők közreműködését és buzgó munkáját, majd egy vidám „huj! huj! hajrá!" kiáltással barátságos együttesben oszlott széjjel a kém és az üldöző társadalom. Lapunkat támogatja, ha hirdetőinknél vásárol. legi*, M a q ij a r g y a r \ m á n 4 a „Bayer" kereszttel/ mely minden tablettán látható! Gyógyszertárakban kapható. Utániatokat utasítson vissza? Lépjünk be tagnak és támogassuk anyagilag az Esztergomi Sétahelyszépítö Egyesületet Nagyszabású cserkészjáték zajlott le mult vasárnap Esztergomban Vasárnap délután városunk élénk képet mutatott. Minden utcán és utcasarkon néhány feszülten figyelő cserkész, egyenruhában vagy civil­ben nézte a járókelőket és mére­gette őket végig vizsga szemekkel tetőtől-talpig: „kémek" után kutat­tak. A feltevés szerint ugyanis a Fe­kete Bocskor bűnszövetkezet nagyon értékes technikai adataink birtokába jutott és azokat külföldre akarja csempészni. Emberei már városunk­ban is megjelentek, a hatóságok a cserkészek közreműködését kérik a bűnösök kézrekeritésében. A riadó-parancs percek alatt sza­ladt végig a városon és délután egy órakor összegyülekeztek a csapatok, ki-ki a maga előre kijelölt riadó­helyén és a várost körzetekre be­osztva csapatonként megszállották azt. A kém különös ismertető jele az volt, hogy a cserkészjelvényt sza­bálytalan helyen, vagy szabálytalan feltűzésben hordja. A feladat sze­rint fel kellett kutatni, leleplezni és a nála talált iratok szerint tovább is eljárni. Nosza, megkezdődött a kutatás. Egymás után jött a pihegő értesítés a csapat parancsnokságához, hogy sikerült a kémet megtalálni, de az eleinte csak vaklárma, a túlbuzgalom eredménye volt. Az „igazi kémek", a 14. Holló csapat öregrajának tag­jai, még ártatlanul szürcsölték vasár­napi feketéjüket, vagy „ inkognito"­ban gyönyörködtek a nagy izgalom­ban. Mert izgalom és lelkes igye­kezet az volt! Minden csapat, min­den cserkész teljes éberséggel figyelt, nehogy a kém átcsússzék az őrzött útvonalon és arra törekedett, hogy az övé legyen a leleplezés dicsősége. Végre befut a jelentés: megfog­tunk egy igazi kémet. Szegény meg­törten és bűnbánóan kullog öreg fejével kis őrei között, akik dehogy is engednék el egy világért a „pom­pás fogást". A parancsnokságon szabályosan megmotozzák. Megta­lálják nála a Z. 17. számú titokzatos levelet, de kiderült, belőle, hogy a keresett tervek másnál vannak. No­sza, tovább keresni! Nemsokára azonban sikerült az igazit, a titok­zatos Z 20-t megtalálni. Ez nem volt könnyű dolog, mert a kémek is na­gyon csalafintán dolgoztak. Volt, aki először szabályosan tűzte fel a cserkészjelvényt és ezzel elterelte a gyanút magáról. Csak később vál­tozott át aztán kémmé, amikor a fiúk már nem ügyeltek annyira rá és ekkor egész ártatlan arccal sé­tált közöttük. Volt olyan vakmerő, aki a főhadiszállásra is bemerész­kedett és mivel ismerőssel jött, nem gyanakodtak rá. A vége felé meg­nehezítette a játékot, hogy a titok mégis csak kiszivárgott és több rosszmájú civil szabálytalan cser­készjelvényt tűzött fel. De a cserkészek szemfülességén nem lehetett kifogni. Az őrszemek tekintetükkel szinte befonták a járó­kelőket: „mindenki gyanús, aki él" jelszóval; a kerékpárosok pedig szinte lefordultak a gépükről, hogy közelebbről figyelhessék meg a gya­núsakat. Igy aztán hamarosan kéz­rekerült csapatonként az igazi kém is. Jellemző a játék izgalmára, hogy az egyik internátusban lakó kis diá­kok, ott, ahol az egyik csapat pa­rancsnoksága székelt, külön könyö­rögtek, hogy ők is „megnézhessék a kémet". Amikor ezt megengedték nekik olyan borzadozó csodálkozás­sal állták körül, mintha valamilyen titokzatos bűntény igazi főszerep­lőjét látnák. A motozás révén előkerült a ke­reset irat, de itt volt a következő nehézség: titkos írással, morzeval volt írva. összedugta a fejét a kis társaság, de bizony helyenkint ne­hezen ment a megfejtés. Nem baj, jó szive volt a kémnek segített ne­A több évtizedes tevékeny múltra visszatekintő Esztergomi Sétahely­szépítö Egyesület márciusban tar­totta meg rendes évi közgyűlését, s azon a mult biztató tapasztalatai­ból és a többi városok példájából kiindulva elhatározta, hogy műkö­dését még intenzivebben kiépíti. Mun­kájába bele kívánja vonni a város intelligenciájának minél szélesebb köreit; evégből új tagválasztásokat eszközölt és önkéntes tagjelentkezé­seket is szívesen Iát. A tagsági díj évi 2 pengő, amely félévenkint 1 pengős részletekben esedékes. Esztergom társadalma előtt nem szorul bővebb ismertetésre a Séta­helyszépítö Egyesület működésének áldásos és közérdekű szerepe. Több évtizedes, önzetlen munkájával be­bizonyította, hogy agilis támasza és segítsége a hivatalos város szépitő­tevékenységének, amely már eddig is erején felüli áldozatokat hozott azért, hogy a város külsejét fürdő­városhoz és idegenforgalmi centrum­hoz méltó nivóra emelje és megte­remtse azt a keretet, amelyben ter­mészeti és kulturális kincsei meg­felelően érvényesülhetnek. Mert a modern kultúrember fejlett szépér­zéke megkívánja az ápolt miliőt és a virágos parkok, ligetek, fásitott útvonalak azok a leghatásosabb eszközök, amelyek egy város külse­jét kellemessé és vonzóvá teszik. Mióta a magyar városok élniaka­rása ráeszmélt ennek nagy idegen­forgalmi jelentőségére, mindenütt kettőzött erővel láttak hozzá az utcák és terek parkosításához. Minden szá­mottevő városnak megvan a maga Szépítő Egyesülete, amely a társa­dalom anyagi hozzájárulásával igyek­szik támogatni a hivatalos appará­tus városszépitési munkáját. Hogy másutt a társadalomnak milyen meg­értésére találnak a hasonlócélú egye­sületek, álljon v itt pél laként Sopron. A Soproni Szépítő Egyesületnek évi 4 pengős tagdíj mellett 4.000 tagja van. Ez azt jelenti, hogy az egye­sület csak tagdíjakból évi 16.000 pengőt szed be és áldoz a parko­sításra l Ha Sopron 35.000 főnyi lakosságával arányba állítjuk Esz­tergom cca. 17.000-es lakosságát, akkor ugyanolyan lelkesedés mellett az esztergomi Szépítő Egyesületnek is legalább 2.000 tagja kellene, hogy legyen. Képzeljük el, hogy ilyen ösz­szefogás micsoda lendületet adhatna a fejlődés ütemének. Minden elültetett fa, minden szál virág a város szebb jövőjét munkálja és értéket jelent, örömet és szépsé­get nekünk magunknak és vonzerőt az idegennek. Minden esztergomi polgár a saját érdekeit szolgálja, amikor a tagsági díjjal támogatja a Szépítő Egyesület munkáját. És a saját érdekeit szolgálja akkor is, amikor a kultúrember jóérzésével védelmébe veszi a meglévő utcai ültetvényeket és a saját személyé­ben is őrködik, hogy a virágok és a fák — Istennek ezek a szépséges, szelid teremtményei — oktalan ke­zek rombolásának áldozatul ne es­senek. Meleg örömmel üdvözöljük a Sé­tahelyszépítö Egyesület elhatározá­sát munkájának szélesebbkörű kiépí­tésére és reméljük, hogy az a kö­zönség körében lelkes visszhangra fog találni. Miről adott hírt az „Esztergom és Vidéke" hnsz év előtt? 1916. ápr. 6—12-ig. Szenttamáshegy déli lábánál vég­zett földmunkálatok slkalmáyal kő­szénrétegre bukkantak. — Őszent­sége XV. Benedek pápa dr. Drahos János érseki titkárt és Mátéffy Vik­tor esztergomi plébánost érdemeik elismeréséül pápai kamarásokká ne­vezte ki. — Brühl József prelátus­kanonok a szenttamási kálvária és hegyoldal rendezési költségeire 1000 koronát adományozott. — Nána köz­ség mellett a nyilt pályán két üres tehervonat összeütközött. Emberélet­ben nem esett kár, de négy vasúti kocsi összetörött. — Fazekas Lajos csendőr-járásőrmester 53 éves ko­rában elhunyt. — A Vöröskereszt díszjelvényeivel s diszérmeivel a város társadalmának vezető egyé­niségei s az esztergomi úrihölgyek, mint önkéntes ápolónők közül negy­vennégyet kitüntettek. — Esztergom és Párkány egyesítésének terveiről, mint Esztergom gazdasági viszo­nyainak ily módon várható rende­zéséről cikk jelent meg a lapban. bogy fájdalom nélkül ét nyoml«. Ionul «l»ünt*li a lyukit.ro»« • Burgif TYU KSZE MTA PASZ Kapható Meszes illatszertárban

Next

/
Oldalképek
Tartalom