Esztergom és Vidéke, 1936

1936-03-19 / 23.szám

SZTFRfiftH „VIDÉKE Palazzo Venezia felé... A magyar kormányfő és külügyminisztere, valamint az osztrák szövetségi kancellár és külügyminiszter érkezését várja Róma, a Palazzzo Venezia, ahol Mussolini pirosszőnyeges dolgozószobájának hatalmas ivóasztalán két évvel ezlőtt aláirta k a három állam tanácsekozó férfiai: Dolfuss, Gömbös és Mussolini a római paktumot. Ez a paktum azóta tűzpróbákon ment keresztül és a tűzben megacélosodott. A három állam együttműködése az utolsó két év bonyolult, labilis eseményei közepette a béke és biztonság szilárd pontjának bizonyult s bár több oldalról rosszindulatú sajtókritikák és fúrások igyekeztek éket verni a harmonikus és őszinte együttműködésbe, az európai diplomáciai tárgyalásokon nem lehet figyelmen kivül hagyni a római paktum signatóriusait sem. Különös jelentősége van ennek a csütörtökre halasztott római útnak a jelen pillanatban, amikor Európa ismét olyan helyzet előtt áll, amelyre kibontakozási lehetőséget találni igen nehéz és bonyolult diplomáciai feladat. Hitler — a londoni közvélemény szerint — széttépte a locarnoi megegyezést, amelyen a nyugati államok békéje és stabilitása nyugodott. Ebbe a kérdésbe Ausztria és Magyarország nem szól bele, annál inkább Olaszország, mint olyan állam, amely a paktumban aláírásával szerepel. Mussolini a szombaton kezdődő megbeszéléseken bizonyára tájékoztatni fogja az osztrák és magyar kormányfőket a követendő eljárásról, ismerteti azt a vonalat, amelyen Olaszország a bonyolult helyzetben haladni fog. Magyarország számára sem közömbös a jelenlegi európai helyzet, amelyen a háború és béke borotva élén járnak. Igaz viszont az is, hogy a háború elodázása csak rövid időre szólhat, mert előbb-utóbb fegyveres leszámolásra kerül a sor Franciaés Németország között. Hogy ma még az angol álláspont ridegen viselkedik a franciával szemben, egyedüli oka az, hogy Anglia háborús felkészültsége nem engedhet meg fegyveres beavatkozást. Az olaszabbesszin konfliktusból származó angol-olasz egyensúlyi eltolódás el 1 íminálása után, az angol fegyverkezés — melyre nemrégiben szavazott meg az alsóház 300 millió fontos összeget — olyan domináns szerepet játszik majd Európában, amelylyel sem a francia, sem a német nem veheti fel a versenyt, fedezet hiányában, a nép túlerőltetett megpróbáltatása nélkül. A magyar külpolitikának a jelen esetben nem lehet egyéb célja, mint az olasz-angol tengelyen nyugvó barátsági politika. Ábrándok után nem mehet a szárnyaszegett, lefegyverzett, ellenségektől körülvett nép. önálló külpolitikát is csak annyiban követhet, hogy felismerve a nagyhatalmakhoz vezető utat, a Dunamedencében elfoglalt központi helyzetét, a problémáknak nélküle való megoldásának lehetetlenségét, történelmi hivatását mind a nyugati civilizáció régi, mind a germán és hatalmas szláv ütköző pontokon az egyensúly lavírozó szerepét egyedül hivatott nemzet szerepét az ezeréves történelmen, történelmi faktumokon keresztül bebizonyítani. Látnia kell Európának — amint erre az utóbbi napok eseményei alatt egyes francia és angol iapok rámutattak —, hogy Magyarország feldarabolásával olyan helyzetet te rémtettek a Dunamedencében, Európa szivében, melynek ratifikálása eddig is, ezután pedig fokozott mértékben növelni fogja az európai egyenetlenkedéseket. Olaszország már felismerte a történelmi tényeket, amelyeket Masaryk és Benes háború előtti és alatti felvilágosító propagandája oly végzetesen meghamisított. Az angol államférfiak is rádöbbentek a világháborút követő különféle szerződések labilis voltára, a versailesi után jön a többi. Helyesebb a történelmi tanítások útjait követni, mert az áldoktrinék elpusztítják Európát . . . Mussolini, Schuschnigg és Gömbös római tanácskozása a Palazzo Venezia boltivei alatt, folytatása lehet csak a megkezdett útnak. Az útkereszteződések sohsem mutatnak tiszta képet, a három államnak, mely a római paktumban közös érdekeket fektetett le, világosan kell megmutatnia azt az utat, amelyen ez a paktum továbbra is az európai diplomácia stabil pontja és egy új kibontakozás szilárd alapja lehet... Piles Lássió. A Turista Dalárda Liszt-hangverseü?e méltó volt oegyedszázidos jubileumához Esztergom kulturulis életének egyik legkiválóbb, feladata magaslatán álló egyesülete, a Turista Dalárda, nagyszabású hangversenyen áldozott a magyar zeneművészet legnagyobbjánaít, Liszt Ferenc emlékének. Tiszta, emelkedett szellemű, .salakmentes muzsikát hallottunk ez estén és Liszt csodálatos lángzsenijének fénycsóvája a kiváló előadók művészetének tükrén keresztül megvilágította azt a magasabbrendű teret, amely az igazi művészet vonalát képviseli. Liszt nagy volt, mint ember, és nagy volt mint művész, nagy volt, akár akarati, akár szellemi és művészeti kincseit, kikristályosodott egyéniségét nézzük is. Liszt magyar volt és ez annyira hozzátartozik az ő lényéhez, hogy annak erőszakos leválasztása, megtagadása megcsonkítja érzelmi és gondolatvilágának nagyszabású egységét. Liszt magyarsága nekünk magyaroknak nagy büszkeségünk, hitvallása az ő magyarsága mellett pedig kell, hogy minden magyarnak lelkét arra az imádságos, magasztos fokra emelje, amely csak hálát tud adni az Istennek, hogy magyarnak született. Szombaton este hat órakor előkelő közönség gyülekezett a Legényegylet nagytermében, hogy hódoljon a nagy zeneszerző szellemének. Az előkelőségek közül a következők nevét sikerült feljegyeznünk: Mahovich Gyula dr. érseki ált. helytartó, Lepold Antal dr., Csárszky István dr., Drahos János dr. prelátuskanonokok, dr.Radocsay Lászlóné, dr. Frey Vilmosné, Glatz Gyula polgármester és felesége, vitéz SzivósWaldvogel József ny. tábornok és felesége, Ett

er Ödönn

é, Gróh József dr. ban \tJ^ffi(T,"^^ujás József állampénztári igazgató, Balogh Albin dr. bencésgimnáziumi igazgató, Ober müller Ferenc, P. Weisz Richárd reálgimnáziumi igazgatók, Bartal Alajos tanitóképző-intézeti igazgató, Brenner Antal dr. városi főjegyző, Boncz Nándor dr. várm. árvaszéki ülnök, Serényi Gyula számvevőségi főtanácsos, Aj'tay János százados. A felsoroltakon kívül városunk társadalma igen szép számban volt képviselve. A színpad előtti emelvény Ízléses szőnyegdiszben állt, s rajta díszcserjék pompája között, a nemzeti szalaggal övezett dalárdazászló alatt Liszt Ferenc jellegzetes portréja és gipszbe öntött keze dominált. f Koudela Géza dr. zeneművészeti gőiskolai tanár, a legkiválóbb maveyar Liszt-ismerő mondott a hangva

|i'senyen emlékbeszédet, mely hitlás volt Liszt magyarsága mellett és é letrajzának tömör ismertetésébe beleszőtte azokat a megdönthetetlen, le nem tagadható dokumentumokat, amelyek kristálytisztán bizonyítják a halhatatlan művész magyarságát, és amelyek előtt ma már a legtöbb külföldi zeneesztetikus is meghajol. Az esztergomi közönség őszintén hálás Koudeía Gézának, hogy eljött közénk és hogy az ő tudományos felkészültségén, kiváló előadásán keresztül ismerhette meg Lisztet, a magyart. A közönség háláját kiválóan bizonyítja az a tapsvihar, amely előadása végén köszöntötte a kiváló előadót. A hangverseny szólóművészei Eyssen Irén operaénekesnő és V. Kürschner Lilly zongoraművésznő voltak. Eyssen Irén három Liszt-dalt énekelt: „Ha álmom mély", „Oh mily bűvös, csodás való" és „Ifjúság varázsa". Mind a három kompozíció tiszta művészet, csorbíthatatlan szépségű zene, amelynek minden szépségét maradéktalanul tolmácsolta a művésznő bársonyos melegségű hangja és ritka előadóművészete. A közönség szűnni nem akaró tapsát egy ráadással köszönte meg. Zongorán Eyssen Tibor dr. kisért finom és plasztikus alkalmazkodó készséggel. V. Kürschner Lilly két kompozíciót tűzött műsorra: Valse de Concert sur deux Motifs de Lucia et Parisina, és Liszt—Paganini: E-dur Etude-t. Liszt zongoraműveiben volt a legnagyobb. Az első szám Liszt férfias szépségű líráját, a második Liszt technikai ötletességének gazdag tárházát csillogtatja meg. Az előadó művésznő feladata magaslatán állott. Rendkivüli technikájával, kiváló frazeálásával, játékának sajátos, egyéni ízével valósággal magával ragadta a közönséget. A művésznő ráadásul Liszt: Rákóczi-induló átiratát adta elő magával ragadó lendülettel. Külön dicséret illeti meg a kiválóan működő női-, vegyes- és férfikórusokat. A Dalárda teljesítményét az tudja igazán értékelni, aki ismeri Liszt kórusait azok minden nehézségeivel, harmónia gazdagságával, rendkivüli énektechnikai nehézségeivel együtt. Ilyen feladat elvégzésére csak az az énekkar alkalmas, amelynek minden egyes tagja fáradságot, időt nem kímélve kívánja szolgálni a tiszta művészetet. Őszinte elismerés illeti meg a kiváló karnagyot, Hajnali Kálmánt, aki nemcsak a betanítás nehézségei közepette, hanem a vezénylés közben is igazi, vérbeli muzsikusnak bizonyult. Felfogását, elgondolásait szuggesztív erővel tudja átvinni az énekkarba, és vezénylése aiatt a hóit kottafejeit életrekelnek és az énekkar egy élő orgonává alakul. Nem is tévesztették el a kórusok hatásukat és a közönség őszinte szeretettel és lelkesedéssel ünnepelte a kitűnő dalárdát. Az előadott számok közül különösen a „Vigyázz az égi jelre.. .", „Ave Maria", „Tavasz" és a „Bordal" tetszettek. ^ A pompás műsort Kőhalmy László Gyula diák jubileumi versének nemes egyszerűséggel való elszavalása nyitotta meg és Homor Imre köszönő szavai zárták be. Őszinte szívvel gratulálunk a Dalárdának, amely most tölti be huszonöt éves fennállását, és kivan juk, hogy működését, kulturális miszszióját továbbra is szeretettel folytassa és minél gyakrabban részesítse az esztergomi közönséget ilyen kiváló művészi élményben. Sebők Jőssef. A jubileumi év sajtó- és propaganda-bizottsága is megkezdte működését Hétfőn d. u. 5 órakor ült össze a sajtó és propaganda bizottság v. SZÍVÓS Waldvogel József ny. tábornok elnöklete alatt, aki a betegsége miatt távol lévő Túri Bélát helyettesitette. Az összejövetelen Gróh József dr. terveinek ismertetése szerepelt volna, ez azonban az őt ért gyászeset miatt elmaradt. Igy Balogh Albin dr. indítványa szerepelt napirenden, melyből az idegenvezetőkre vonatkozó terv váltott ki hosszabb vitát. Ugyanis nem áll rendelkezésre megszervezett idegenvezető gárda, amely nyelvtudással is rendelkezve eleget tudna tenni ezen feladatnak. Épen ezért kurzuson kell kiképezni